Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Időseken majdnem minden gyógyszernek lehet mellékhatása, bizonyos gyógyszerek pedig gyakran okoznak mellékhatást (elhúzódó hatású benzodiazepinek, orális hypoglykaemizáló-, anticholinerg szerek, gyulladásgátló fájdalomcsillapítók stb.).
Az alapbetegségeken túl a gyógyszerelést is betegségek lehetséges okozójaként kell tekinteni.
Az idős beteg mennél inkább túlgyógyszerelt, annál inkább ki van annak a veszélynek téve, hogy túl keveset szed a potenciálisan hasznos szerekből (pl. thrombolytikus kezelés akut myocardialis infarctusban, profilaktikus gyógyszerelés, fájdalomcsillapítás).
A gyógyszer csökkentést tapintatosan kell végrehajtani, a beteg és az orvos között jó egyetértésben.
Derítsük ki, mikor és miért írták fel a gyógyszereket, és a beteg hogy szedi azokat. Van-e túl- vagy aluladagolás? Szed-e a beteg más orvosok által írt gyógyszereket? Szed-e a beteg szabad forgalmú szereket (bőrgyógyászati készítmények, vitaminok és szemcseppek)?
Használjuk fel a beteg anamnézisét, a rokonoktól, otthoni betegápolóktól és gondozóktól nyerhető információkat.
A beteg meglátogatása és az otthon talált gyógyszerek számbavétele pontosabb képet ad a használt szerekről.
Tegyük egyértelművé, mit kell szedni. Az idősek különféle tüneteit gondosan értékelni kell. Minden tünet nem kezelhető. Mindemellett az összes tünet nem írható az idős kor rovására.
Vegyük figyelembe az a kellemetlenséget, amit a panasz a betegnek okoz. A lehetséges gyógyszereléssel és mellékhatásaival nem lesz-e nagyobb probléma, mint amit a panaszok okoznak?
Vegyük figyelembe a teljes gyógyszer "metabolizmust": memória, együttműködés, gyógyszer függés, diéta, folyadék bevitel, malabsorbció máj- és vesefunkciók.
Idősebbek gyógyszeradagja rendszerint a középkorúakénak a fele. Ez különösen igaz a psychiatriai farmakoterápia vonatkozásában.
Mindig adjuk a lehető legkisebb adagot, gondosan észleljük a hatásokat és mellékhatásokat (úgy értékeljünk minden új panaszt és tünetet, mint lehetséges gyógyszer mellékhatást). Nagyon lassan emeljük az adagot.
A gyógyszerelés egészét tekintsük; vegyük figyelembe a különféle szerek interakcióit.
A vizsgálati adatok nem egybevágóak.
Magyarázzuk el, hogy a panaszok a szedett gyógyszerek mellékhatásai lehetnek.
Derítsük ki, mennyire függ a beteg (fizikálisan és psychológiailag) a saját gyógyszereitől.
Javasoljunk egy olyan próbaidőt, amikor a beteg nem szed gyógyszert, megfigyeli saját állapotát és beszámol arról az orvosnak.
Szükséges lehet megvizsgálni minden otthon található gyógyszert, és a nem lényegeseket kidobni. A házi gondozó végre tudja hajtani ezt az idős beteg véleményének figyelembevételével.
Ha a panaszok súlyosak, utaljuk be az idős embert kórházba, hagyjunk el minden gyanúba kerülő gyógyszert, és gondos követéssel adjuk csak a szükséges szereket.
Végezzünk rendszeres gyógyszerelési körutat az otthonban és a kórteremben. Különösen antipsychotikumok, fájdalomcsillapítók és altatók maradnak sokkal azután is a beteg lázlapján, hogy a panasz megoldódott.
A gyógyszereket adjuk olyan ritkán, amennyire csak lehet, még ha ez a hatásosság rovására megy is.
Intézzük úgy, hogy a gyógyszerelés minden nap ugyanaz legyen.
Adjunk világos írásos utasítást, ha egyszerre több mint két gyógyszert kell bevenni.
Biztosítsuk, hogy az írásos utasítás elérhető legyen mindenkinek, aki az idős beteg gondját viseli.
A napi gyógyszereléshez használjunk gyógyszer-dobozt.
Kérjük meg a nővéreket és a gondozókat, referáljanak a valódi gyógyszerszedésről.
A legszélsőségesebb esetben a gyógyszereket az otthoni ápoló fiókjában lehet tartani. Mindemellett ne sértsük meg a beteg önrendelkezési jogát.
1997-ben és 2003-banegy szakorvos csoport az Egyesült Államokban kiadta azoknak a gyógyszereknek a listáját, melyek idősek számára esetleg károsak 9 , 10 .
Az amitriptylin és a doxepin erősen anticholinerg hatásúak, zavartságot, memóriazavart, vizelet retenciót, székrekedést és glaucoma súlyosbodást okozhatnak.
A tartós hatású benzodiazepinek (diazepam és nitrazepam) a zsírszövetben felhalmozódnak, szedálást és eleséseket okozhatnak.
A rövid hatású benzodiazipenek adagja a szokásosnak kevesebb mint a fele.
A dextropropoxyphen adag therápiás szélessége kicsiny.
Az indometacin központi idegrendszeri és gastrointestinális mellékhatás kockázata nagyobb, mint egyéb NSAID esetén.
A meprobamát és a barbiturátok szedálnak, és gyógyszer hozzászokás kockázatát rejtik.
A disopyramid erősen anticholinerg.
Az idősek digoxin adagja ne legyen 0.125 mg-nál több.
A régi, szedatív hatású antihisztaminok és gastrointestinális görcsoldók erősen anticholinerg hatásúak, és gyakran elég szedatívak.
A dihydroergotamin hatásossága nem bizonyított.
A szükséges szert néha kevesebb mellékhatást okozó szerrel lehet helyettesíteni, pl.
elhúzódó hatású benzodiazepint rövid hatásúval
NSAID-ot paracetamollal vagy COX2 gátlóval
az anticholinerg triciklikus antidepresszánst egyéb antidepresszánssal
a rigiditást okozó kis adagú neurokeptikumot riseperidonnal vagy olezapinnal
Ne adjunk az időskori szédülésre tüneti szert.
Az idős kor sohasem jelent kontraindikációt a potenciálisan hasznos kezelés ellen.
Tipikus példák a túl ritka alkalmazásra:
Időskori akut myocardialis infarctusban a thrombolysist gyakran elkerülik, a vérzés kockázatától való túlzott félelem miatt. A kor előrehaladtával az infarctusos halálozás abszolút kockázata élesen nő, akárcsak a vérzés rizikója. Mindemellett a thrombolysissel megelőzött abszolút halálozási szám is nagyobb, vagyis idős korban több halálozást lehet megelőzni, és ez a kezelést indokolttá teszi.
A fájdalomcsillapító kezelés aluladagolt: a krónikus fájdalom, a tumor okozta fájdalom és a tartós ápolásra berendezkedett otthonokban a betegek által érzett fájdalom alulbecsült.
A nővéri beavatkozásoknak az idős beteg öngyógyszerelésére valamelyes rövid távú hatása lehet.
[1]Mannesse CK, Derkx FHM, de Ridder MAJ et al. Adverse drug reactions in elderly patients as contributing factor for hospital admission: cross sectional study. BMJ 1997;315:1057-8
[3]Avorn et al. Randomized trial of a program to reduce the use of antipsychotic drugs in nursing home. N Engl J Med 1992;327:168-73
[4]Ray et al. Reducing antipsychotic drug use in nursing homes: a controlled trial of provider education. Arch Intern Med 1993;153:713-21
[5]Pitkälä K. Medical thesis. University of Helsinki. Geriatric unit, Department of Medicine. 1991
[6]Gagliese L, Melzack R. Chronic pain in elderly people. Pain 1997;70(1):3-14
[7]Wendt DA. Evaluation of medication management interventions for the elderly. Home Healthcare Nurse 1998;16:612-7
[8]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-995081. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2000. Oxford: Update Software
[9]Beers MH. Explicit criteria for determing potentially inappropriate medications use by the elderly. An update. Arch Intern Med 1997;157:1531-16
[10]Fick DM. Cooper JW. Wade WE. Waller JL. Maclean JR. Beers MH. Updating the Beers criteria for potentially inappropriate medication use in older adults: results of a US consensus panel of experts. Arch Int Med. 2003;163(22):2716-24.