Ugrás a tartalomhoz

Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai

Ángyán József

Mezőgazda Kiadó

8.4. A földhasználati zónarendszer kialakításának adatbázisa, módszerei és eredményei

8.4. A földhasználati zónarendszer kialakításának adatbázisa, módszerei és eredményei

8.4.1. A vizsgálatok adatbázisa és módszerei

A vizsgálatokhoz zömében a környezetre, a domborzatra, a talajokra, a klímára, a vizekre, az élővilágra, annak fajaira és élőhelyeire és a földhasználati formákra vonatkozó területi adatbázisokat, feldolgozásukra térinformatikai módszereket használtunk.

Az adatbázisok közül kettőt (NECONET, CORINE Land Cover) az adatforrások felsorolása után európai összefüggései okán részletesebben is bemutatunk.

8.4.1.1. A vizsgálati adatbázisok és környezeti jellemzők

a) Az agráralkalmasság értékelésére és minősítésére használt változók és adatbázisok

  • Domborzati és talajparaméterek

    • Lejtőkategóriák (Forrásadatbázis: Magyarország Digitális Domborzati Adatállománya, FÖMI térképi adatbázisa, M = 1:100 000)

    • Száz pontos talajértékszám (Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M = 1:100 000)

    • Szántóterületek átlagos aranykorona-értéke (Forrásadatbázis: FM településsoros adatok térképe)

    • A talaj típusa és altípusa (Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M = 1:100 000)

    • A fizikai talajféleség (Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M = 1:100 000)

    • A talaj vízgazdálkodási tulajdonságai (Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M = 1:100 000)

    • A talaj kémhatása és mészállapota (Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M = 1:100 000)

    • A talaj szervesanyag-készlete (t/ha) (Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M = 1:100 000)

    • A termőréteg vastagsága (Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M = 1:100 000)

  • Klímaparaméterek

    • Energetikai agrárpotenciál (Forrásadatbázis: DATE Debrecen (Szász Gábor) térképi adatbázisa, M = 1:500 000)

    • Klimatikus agrárpotenciál (Forrásadatbázis: DATE Debrecen (Szász Gábor) térképi adatbázisa, M = 1:500 000)

    • Aszályhajlam, aszályindex (Forrásadatbázis: BME Budapes (Somlyódy László) térképi adatbázisa alapján készült GATE-KTI szintézistérkép, M = 1:500 000)

    • A kukoricatermesztési klímaalkalmassági értékszám (Forrásadatbázis: GATE KTI (Ángyán József) térképi adatbázisa, M = 1:500 000)

    • A búzatermesztési minőségi klímaértékszám (Forrásadatbázis: GATE NTI (Szabó Miklós) térképi adatbázisa, M = 1:500 000)

    • A búzatermesztési mennyiségi klímaértékszám (Forrásadatbázis: GATE NTI (Szabó Miklós) térképi adatbázisa, M = 1:500 000)

    • A sörárpa-termesztési klímaalkalmassági értékszám (Forrásadatbázis: GATE NTI (Alapy Balázs) térképi adatbázisa, M = 1:500 000)

b) A környezeti érzékenység megítélésére használt jellemzők és adatbázisok

  • Élővilág

    • Magyarország természetvédelmi oltalom alatt álló területei (Forrásadatbázis: KTM Természetvédelmi Hivatal térképi adatbázisa, M = 1:100 000)

    • A Nemzeti Ökológiai Hálózat (NECONET) (Forrásadatbázis: KTM Természetvédelmi Hivatal térképi adatbázisa, M = 1:500 000)

    • Javasolt érzékeny természeti területek (Forrásadatbázis: MME (Nagy Szabolcs) térképi adatbázisa, M = 1:100 000)

    • Ramsari területek (Forrásadatbázis: VITUKI térképi adatbázisa, M = 1:100 000)

    • Felszíni vizek parti sávjai (forrásadatbázis: GATE-KTI térképi adatbázisa, M = 1:100 000)

    • Nemzetközi jelentőségű madárélőhelyek (Forrásadatbázis: MME (Nagy Szabolcs) térképi adatbázisa, M = 1:100 000)

    • A veszélyeztetett mezei madárfajok számára fontos területek (Forrásadatbázis: MME Monitoring Központ térképi adatbázisa, M=1 :100 000)

  • Talaj

    • Az erózió mértéke (Forrásadatbázis: MTA-TAKI térképi adatbázisa, M = 1:100 000)

    • A fizikai talajféleség (Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M = 1:100 000)

    • Agyagásvány-minőség (Forrásadatbázis: MTA-TAKI (Stefanovits Pál) térképi adatbázisa, M = 1:100 000)

    • A talaj kémhatása és mészállapota (Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTATAKI, M = 1:100 000)

    • A talaj szervesanyag-készlete (t/ha) (Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTATAKI, M = 1:100 000)

  • Víz

    • Felszín alatti vízvédelmi területek (Forrásadatbázis: VITUKI térképi adatbázisa, M = 1:500 000)

    • Felszíni vízvédelmi területek (Forrásadatbázis: VITUKI térképi adatbázisa, M = 1:500 000)

c) Földhasználati, felszínborítási adatbázisok

  • CORINE Land Cover (felszínborítási) adatbázis (Forrásadatbázis: FÖMI térképi adatbázisa, M = 1:100 000)

  • Magyarország erdőterületeinek digitális adatállománya (Forrásadatbázis: FM Erdészeti Hivatal térképi adatbázisa, M = 1:20 000)

d) A Nemzeti Ökológiai Hálózat (NECONET)

  • A biodiverzitás és az ökológiai hálózat kapcsolata

Magyarország területén földtani és természetföldrajzi viszonyainak változatossága miatt rendkívül gazdag, az ország méretéhez képest számottevő élőhelytípus tudott kialakulni. A nagyobb kiterjedésű, ám annál értékesebb természeti területek (pl. lápok, szikes tavak, szentély-jellegű holtágak stb.) képezik biológiai örökségünk értékeit. Ezen élőhelyek sokrétű, mozaikos térszerkezete és stabilitása nagyon sérülékeny. Az élőhelyek, élő rendszerek folyamatos működését elemeinek sokfélesége tartja fenn. Ezt a sokféleséget, az ún. biológiai diverzitást kell megőrizni és fenntartani.

Az ország élőhelyeinek, ökológiai értékeinek megóvása nem biztosítható sem az ország területének 9%-os, sem az ezredfordulóra tervezett 12%-os jogi védelmével. A védett területekről „ki kell lépni”, s a biológiai diverzitás védelme érdekében minden ágazatnak, önkormányzatnak hatékony szerepet kell vállalnia a maga eszközeivel. A fenntartható használat és hasznosítás biztosítása érdekében az ökológikus szemlélet elsajátítása lehet a legfontosabb és mindent átható szempont.

A természet rendszereiben megnyilvánuló sokféleség megóvásának egyik módja az ökológiai hálózat felépítése, létesítése és szükség szerinti tervezése. Ökológiai hálózaton lényegében a különböző természetes és természetközeli élőhelyek között meglévő, az ökológiai folyosók által biztosított térbeli kapcsolatrendszert értjük. Egy olyan funkcionáló rendszert, amelyben az élőlények az elszigetelt, szétdarabolódott élőhelyek között a folyosók vagy élőhelyfragmentumok (tipegő kövek – stepping stones) segítségével képesek vándorolni, terjedni. Ez fennmaradásuk záloga. Mivel az élőhelyek feldarabolódásának, elszigetelődésének, elszegényedésének veszélye egyre nagyobb, sok-sok intézkedésre van szükség ahhoz, hogy ezt a folyamatot megállítsuk.

A nemzetközi kötelezettségek, célok és feladatok (pl. az ENSZ Riói Egyezménye a biológiai sokféleség fenntartására – 1992, a Páneurópai Tájképi és Biodiverzitás Megőrzési Stratégia – Szófia, 1995, az Európai Ökológiai Hálózat (EECONET) létesítéséről szóló deklaráció – Maastricht, 1993.), valamint az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészületei a magyar törvényhozásban is a szemlélet ilyen irányú kiterjedését feltételezi. Ennek fontos mozzanata, hogy az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről, mint modern, a biológiai diverzitás védelmén alapuló jogszabály, kimondja az ökológiai hálózat létrehozásának szükségességét. A megvalósítás sikeressége azonban a kapcsolódó ágazatok és a települések jövőjét megalapozó önkormányzatok közös elhatározásán múlik. Az Országos Területrendezési Terv a különböző ágazatok, területhasznosítási elképzelések első olyan „találkozási fóruma”, ahol a biológiai értékek, élőhelyek védelme a térszerkezeti struktúrában megjelenik, ahol azzal számolni kell.

  • A tervezés folyamata

A Nemzeti Ökológiai Hálózatnak a tervezéshez és az Országos Területrendezési Tervbe való beintegrálásához az alap-munkatérképet az OTAB M = 1:500 000 méretarányú alaptérképe és a CORINE Land Cover felszínborítási adatbázis M = 1:500 000 méretarányú térképének az ötvözete biztosította. Ezt a VÁTI bocsátotta rendelkezésre. Figyelembe vettük a Magyarország nemzeti parkjaira és védett természeti területeire vonatkozó különböző adatbázisok digitális és papíron kinyomtatott formáit. Fontos információt jelentett a nemzeti parkok és a társadalmi szervezetek szakembereinél felhalmozódott ismeretanyag és tapasztalat. Külön érdekessége és értéke volt a tervezésnek, hogy mind területi, mind országos szinten folytonos és konstruktív együttműködés alakult ki a hivatásos és társadalmi természetvédők között.

Az M = 1:500 000 méretarányú tervezés természetesen magában hordozza a sematizmus és pontatlanság bizonyos veszélyét, de az idő rövidsége ellenére így is sikerült a főbb koncepcionális tendenciákat, az ökológiai alapokon kijelölt funkcionális egységeket, kategóriákat megállapítanunk. Az ökológiai hálózat térképes ábrázolása – és ezzel együtt az Országos Területrendezési Terv elfogadtatása – állandó nyitottságot, rugalmasságot igényel, hiszen az ország állapotfelmérése, a természetes és természetközeli területek feltárása is elhúzódó folyamat. A Természetvédelmi Törvényből adódó kötelezettségeink, pl. a természeti területek kijelölése, a szikes tó és lápkataszter elkészítése, az ESA területek lehatárolása stb. még egy későbbi fázisban lezárandó munkák. (Ezek vagy részei lesznek az ökológiai hálózatnak, vagy átfedődnek bizonyos területeivel.)

  • A Nemzeti Ökológiai Hálózat kategóriarendszere M = 1:500 000 térképlapon (36. térkép)

T-36. ábra - Nemzeti Ökológiai Hálózat (NECONET)

Nemzeti Ökológiai Hálózat (NECONET)


    • Összefüggő természetes élőhely-komplexek azok az összefüggően lehatárolható területek, ahol a természetes és természetközeli állapotú élőhelyek dominanciája jellemző, azaz a természetes habitatok térstruktúráján belül találhatók az agrár vagy urbán élőhelyek (ezek elenyészőek), s a tágabb környezetből származó humán hatások nem veszélyeztetik az alapvető ökológiai folyamatokat.

    • Mozaikos természetes és természetközeli állapotú élőhelykomplexek azok az összefüggően lehatárolható területek, ahol a természetes és természetközeli állapotú élőhelyek nem alkotnak összefüggő térstruktúrát, de a természetes élőhelyek borítása eléri a 20%-ot.

    • Egyedülálló, természetes élőhelyek az olyan természetes, természetközeli élőhelyek, amelyek agrár vagy urbán környezetben helyezkednek el, attól jól elkülönülnek, s az l:500 000-es térképen még világosan körülhatárolhatók (pl. lefűződött holtág, természetszerű gyep, kis halastó stb.).

    • Urbán és agrár élőhely-komplexek, mesterséges felszínek azok az összefüggően lehatárolható területek, ahol az agrár és urbán élőhelyek dominanciája jellemző, a mesterséges habitatok összefüggő térstruktúráján belül legfeljebb izolált természetes élőhelytöredékek találhatók. Ezek viszont az 1:500 000 léptékben nem értékelhetők, tehát nem is jelöltük őket külön színnel.

    • Különös jelentőségű, kis méretű élőhelyek azok az élőhelyek, amelyek méretüknél fogva nem jelennénék meg a térképen, azonban természetvédelmi jelentőségük, unikalitásuk indokolja a jelzésszerű feltüntetésüket (pl. tőzeglápok, löszfoltok, szikes tavak stb.)

    • Ökológiai folyosók az azonos vagy különböző típusú élőhelykomplexek közötti átjárhatóságot, a fajok populációinak kommunikációját biztosító „útvonalak” az ökológiai folyosók. Folyosóknak tekinthetők az azonos típusú élőhelyfragmentumok „elérhető” közelségű ún. „stepping stones” rendszere, ahol a fajok az elnevezésnek megfelelően lépésről lépésre haladnak (pl. pihenő, táplálkozó helyek). Univerzális ökológiai folyosó nincs, ahány faj, annyi folyosó. Legfeljebb az valószínűsíthető, hogy egy természetszerű élőhely sok faj esetében lehet potenciális ökológiai folyosó szétterjedési, vándorlási, kommunikációs stb. szempontból. Az ökológiai folyosók irányainak kijelölésekor külön figyelemmel voltunk az országhatáron túli természetes kapcsolatokra, hiszen a Nemzeti Ökológiai Hálózat egy globális rendszer részeként szerveződik és működik. Ezeknek a kapcsolódási pontoknak az ismerete elengedhetetlen a szomszédos országokkal tervezett nemzeti parkok, ramsári területek, természetvédelmi területek stb. kialakításához.

  • Összefoglalás

Területhasznosítási, területrendezési, tájvédelmi, környezetértékelési stb. szempontból ebben a tervezési fázisban és léptékben csak az első három, azaz

  • összefüggő, nagy kiterjedésű, természetes élőhely-komplexek,

  • mozaikos szerkezetű, természetes élőhely-komplexek,

  • egyedülálló természetes élőhelyek,

tehát konkrét területi kiterjedéssel jellemezhető kategóriák értékelhetők, ezek is csak a nagy ívű, regionális léptékű fejlesztések, beruházások szempontjából jelentenek iránymutatást. A részletesebb elemzéshez az ökológiai hálózatot és annak kapcsolatrendszerét (a folyosókat, a különösen értékes kis kiterjedésű élőhelyeket) is sokkal aprólékosabban kell ismernünk.

A Nemzeti Ökológiai Hálózat rendszerét ezért hosszú távon úgy képzeljük el, hogy az

  • egyrészt léptékben és részletességében igazodjon a különböző szintű tervfajták rendszeréhez (M=1:500 000-től az 1:100 000 ill. 1:10 000 rendezési tervig),

  • másrészt az egyre részletesebb feltártsági szintű ökológiai hálózat egymással hierarchikus és éppen ezért kompatibilis rendszert alkosson. Ennek alapjául szolgál a Nemzeti Élőhelyek Rendszere, amelyet a megfelelő szintig és csoportosításban digitalizálható formában adaptálhatunk.

e) Az EU CORINE Programja

A CORINE (Coordination of Information on the Environment) az egységesedő Európa környezeti információs rendszere. Az Európai Unióhoz való csatlakozás részeként az ún. „harmonizáció” során mintául szolgálhat a hazai környezeti informatika számára is.

  • A CORINE rendszer alapelemeit 1985 és 1990 között hozták létre Nyugat-Európában, mely az alábbi – csak lazán kapcsolódó – alrendszerekből épül fel (EEA-TF 1994):

  • földrajzi háttéradatok,

  • levegőadatok,

  • földfelszíni adatok,

  • természetvédelmi adatok,

  • vízadatok,

  • társadalmi-gazdasági adatok (az EU statisztikai hivatala adatait átvéve).

A CORINE információs rendszer üzemeltetése és használata a Koppenhágában működő Európai Környezeti Ügynökség (EEA = European Environmental Agency) feladata. Közép és Kelet-Európa országai számára – a politikai változásokat követően – 1992-ben vált lehetővé a programba való bekapcsolódás. A Phare Regionális Környezeti Program keretében a három legfontosabbnak tekintett adatbázist hazánkban is létrehozták:

  • biotóp (Biotops): MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, Vácrátót;

  • légköri emisszió (Corinair): Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest;

  • felszín borítás (Land Cover): Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI), Budapest (Büttner, 1996b).

A FÖMI felszínborítási adatbázisának előállítása űrfelvételek számítógéppel segített vizuális interpretációjával történt (44. ábra). Az űrfelvételek értelmezéséhez alapvető a kiegészítő adatok (elsősorban topográfiai térképek és légifényképek) használata. Az űrfelvételek szerepe az, hogy a topográfiai térképekhez képest a felszín aktuálisabb állapotát tükrözik. A feldolgozás fontos eleme volt a terepbejárás, mind a problémás esetek tisztázása, mind az általános ellenőrzés szempontjából.

44. ábra - A felszínborítási adatbázis létrehozása (Büttner, 1997)

A felszínborítási adatbázis létrehozása (Büttner, 1997)


Európa felszínborításának jellemzésére standard módszertant dolgoztak ki (European Commission, 1994). Ennek része a 44 osztályt tartalmazó nómenklatúra. A három szintes szerkezetben definiált 44 osztály az alábbi öt fő csoportba tartozik:

(1) mesterséges felszínek

(2) mezőgazdasági területek

(3) erdők és közel-természetes területek

(4) vizenyős területek

(5) vizek

A választott méretarány (1:100.000), a legkisebb térképezett terület mérete (25 hektár) és a legkisebb vonalas elem szélesség (100 méter) kompromisszumot jelent a projekt költsége és az információ részletessége között.

A fotóinterpretáció eredménye digitalizálás után topológiai szerkezetet kapott. A végeredmény egy térinformatikai rendszerben rendelkezésre álló adatbázis.

A CORINE felszínborítási adatbázis – más területi adatokkal együtt – elsősorban az országos ill. regionális környezeti politika kialakításában, továbbá környezeti modellek létrehozásában és a regionális tervezésben használható, de alaptérképként hasznos lehet a környezetet jellemző változók térképi ábrázolásában is. Elemzéseinkhez az aktuális földhasználati kategóriák lehatárolásához mi is ezt az adatbázist használtuk (37. térkép).

T-37. ábra - CORINE Land Cover felszínborítási adatbázis

CORINE Land Cover felszínborítási adatbázis


8.4.1.2. Az információk feldolgozása

a) Az elemző rendszer felépítése

A leírt adatbázison a területi elemzés a következő lépésekben, logikai sorrendben történt:

  • A felsorolt 30 területjellemző környezeti változót kategorizáltuk, és minden egyes változót és kategóriát súlyoztuk (értékkel láttunk el) aszerint, hogy milyen szerepet játszik a mezőgazdasági termékenység, illetve a környezeti érzékenység kialakításában, a terület mezőgazdasági alkalmasságának, illetve környezeti érzékenységének megítélésében. E súlyozáshoz korábbi széleskörű elemzések, összefüggés-vizsgálatok eredményeit (Ángyán, 1991), illetve az adatbázisokat előállító intézetek és szakértők által megadott prioritási értékeket használtuk.

  • Az ország területét 100×100 méteres cellaméretű (felbontású) rácshálózattal 9,3 millió db 1 ha-os négyzetre osztottuk, majd a leírt változók területi eloszlástérképeire helyezve ezt a rácshálózatot az ország minden egyes ha-jára meghatároztuk a környezeti jellemzők értékeit. Így tehát cellánként 28 környezetjellemző értékhez jutottunk.

  • A 16 mezőgazdasági alkalmassági, valamint a 14 környezetérzékenységi értékszámot megfigyelési egységenként (1 ha-os cellánként) összegeztük, majd ezeket az értékeket térképen ábrázoltuk. Ezzel az ország területének minden egyes hektárját elhelyeztük egy 0–99 közötti mezőgazdasági alkalmassági és egy 0–99 közötti környezetérzékenységi értékskálán.

  • A cellánkénti mezőgazdasági alkalmassági értékszámokból (MAÉ) kivontuk a környezetérzékenységi értékszámokat (KÉÉ), majd a különbséghez hozzáadtunk 100-at, azaz (MAÉ-KÉÉ) + 100. Így egy 0–198 közötti értékskálát kaptunk, ahol a 100 alatti értékek az adott terület környezetérzékenységi meghatározottságára, a 100 feletti értékek pedig az agrármeghatározottságra utalnak. A skála két végpontján tehát az egyértelmű meghatározottságú (vagy agrár, vagy környezeti területek), a skála közepe körül pedig a kettős meghatározottságú (környezeti szempontok által korlátozott extenzív agrárterületek) helyezkednek el. Ezeket az értékeket egy szintézistérképen ábrázoltuk.

  • E szintetikus (agrár és környezeti) értékskálatérkép segítségével három olyan forgatókönyvet is előállítottunk a földhasználati zónarendszer kialakítására, ahol:

    • a 100 alatti értékű területeket védelmi zónába,

    • a 100–120, a 100–125, illetve a 100–130 közötti értékű területeket külterjes (extenzív) agrárzónába, míg

    • a 120-as, a 125-ös, illetve a 130-as érték fölötti területeket belterjes (intenzív) agrárzónába soroltuk.

  • Megvizsgáltuk azt is, hogy a jelenlegi mezőgazdasági területek és ezen belül a szántóterületek hogyan oszlanak meg e zónák között.

  • Végezetül a 2. forgatókönyvből kiindulva javaslatot tettünk a művelési ágak változtatásának irányára, belső arányaira és területi elhelyezésére.

b) A feldolgozás technikai lépései

Az elemzéshez az ArcInfo térinformatikai (GIS) szoftver SUN számítógépen futó változatát használtuk, melynek segítségével a feldolgozás a következő technikai lépésekben történt:

1. Lejtőkategória térkép előállítása a digitális domborzati adatállomány felhasználásával a következők szerint:

c) a szintvonalak COVERAGE-ének konvertálása TIN-né;

d) a TIN-ek interpolációja négyzetes GRID-dé, azaz LATTICE-szé;

e) az így kapott domborzatot ábrázoló GRID-ből az Arc/Info már egyszerűen kiszámítja a lejtőszögek mértékét.

2. COVERAGE – GRID (vektor-raszter) átalakítás. Feldolgozásaink során 100 m-es felbontást használtunk, tehát 1 hektáros területi egységekkel számoltunk.

3. Fedvények közötti műveletek (átlapolások) elvégzése. A GRID-ek között gyors számolási lehetőséget biztosít a program, ezt MAP ALGEBRA-nak hívják. Ennek segítségével tudtuk a teljesen eltérő – többnyire minőségi jellegű információkat hordozó – GRID-es alaptérképeinket szintetizálni.

4. A térképek színezése az ArcView 3.0a PC-s szoftverrel, nyomtatása pedig HP DesignJet 650C plotterrel történt.

8.4.2. A vizsgálatok eredményei

8.4.2.1. Magyarország területének mezőgazdasági alkalmassága

A 9 talajjellemző paraméter térinformatikai összegzésével Magyarország mezőgazdálkodási talajalkalmassági értékszámtérképét, a 6 komplex klímajellemző paraméter összegzésével pedig az ország mezőgazdasági klímaalkalmassági értékszámtérképét (38. térkép) kapjuk.

T-38. ábra - Mezőgazdasági klímaalkalmasság

Mezőgazdasági klímaalkalmasság


A különböző adottságkategóriákba tartozó területek statisztikai adatait a 106. és 107. táblázatban foglaltuk össze.

A klíma- és talajalkalmassági értékszámok egyesítésével, azaz a 16 jellemző súlyozott értékeinek összegzésével kaptuk az ország területének mezőgazdálkodási alkalmasságtérképét (lásd 1. térkép), melynek területi statisztikai kiértékelését a 108. táblázatban foglaltuk össze.

107. táblázat - Mezőgazdasági klímaalkalmasság (osztálygyakoriság %)

Értékszám kategóriák

Összesen

Mg-i terület

< 10

0,92

0,11

11–20

8,17

3,35

21–30

39,63

36,60

31–40

35,54

39,29

41–50

15,14

20,22

> 50

0,30

0,43

Összesen:

100,00

100,00


108. táblázat - Magyarország területének mezogazdasági alkalmassága (osztálygyakoriság %)

Értékszám kategóriák

Összesen

Mg-i terület

< 10

14,07

9,76

11–20

63,16

63,45

> 20

22,77

26,79

Összesen:

100,00

100,00


109. táblázat - Környezeti érzékenység az élővilág szempontjából (osztálygyakoriság %)

Értékszám kategóriák

Összesen

Mg-i terület

< 10

0,00

0,00

11–20

1,20

0,16

21–30

5,52

1,63

31–40

18,79

141,10

41–50

39,23

40,84

51–60

21,03

24,39

61–70

13,60

18,01

> 70

0,63

0,87

Összesen:

100,00

100,00


A táblázat és a térkép alapján megállapítható, hogy a 0–99-es értékskálán mérve az ország területének 35%-a, mezőgazdasági területének pedig 43%-a kiváló mezőgazdasági adottságú.

8.4.2.2. Magyarország területének környezeti érzékenysége

A környezeti érzékenység megítélésére használt – az élővilágra, a talajra és a vízbázisokra vonatkozó – 13 paramétert csoportonként összegeztük, előállítottuk az ország élővilág-, talaj és vízbázis-érzékenységi térképeit (39., 40. és 41. térkép), melyek területi statisztikai kiértékelését a 109., 110. és 111. táblázatok tartalmazzák.

T-39. ábra - Környezeti érzékenység az élővilág szempontjából

Környezeti érzékenység az élővilág szempontjából


T-40. ábra - Környezeti érzékenység a talaj szempontjából

Környezeti érzékenység a talaj szempontjából


T-41. ábra - Környezeti érzékenység a vízbázisok szempontjából

Környezeti érzékenység a vízbázisok szempontjából


110. táblázat - Környezeti érzékenység a talaj szempontjából (osztálygyakoriság %)

Értékszám kategóriák

Összesen

Mg-i terület

< 10

65,75

74,63

11–20

24,28

19,20

21–30

7,75

5,22

31–40

2,00

0,89

> 40

0,22

0,06

Összesen:

100,00

100,00


111. táblázat - Környezeti érzékenység a vízbázisok szempontjából (osztálygyakoriság %)

Értékszám kategóriák

Összesen

Mg-i terület

< 10

22,52

25,59

11–20

69,09

67,76

> 20

8,39

6,65

Összesen:

100,00

100,00


112. táblázat - Magyarország területének környezeti érzékenysége (osztálygyakoriság %)

Értékszám kategóriák

Összesen

Mg-i terület

< 10

69,66

75,05

11–20

27,95

24,20

> 20

2,39

0,75

Összesen:

100,00

100,00


A 13 paraméter egyesítésével Magyarország területének szintetikus környezetérzékenységi térképét kapjuk (lásd a 2. térképet). A térkép kategóriáinak terültei statisztikai kiértékelését a 112. táblázatban foglaltuk össze. A táblázat és a térkép alapján megállapítható, hogy a 0–99 környezetérzékenységi értékskálán mérve az ország területének mintegy 21–22%-a és mezőgazdasági területének közel 13%-a környezeti szempontból kifejezetten érzékeny területeken helyezkedik el.

113. táblázat - Magyarország területeinek elhelyezkedése a környezetérzékenységi-agrártermelési skálán (osztálygyakoriság %)

Értékszám kategóriák

Összesen

Mg-i terület

< 10

1,08

1,48

11–20

17,32

22,86

21–30

29,02

33,61

31–40

31,42

28,82

41–50

14,17

10,26

51–60

5,27

2,49

61–70

1,57

0,45

> 70

0,15

0,03

Összesen:

100,00

100,00


8.4.2.3. Az agráralkalmassági és környezetérzékenységi értékszámok egyesítése

A 45. ábra a 9,3 millió területi egység eloszlását szemlélteti a környezetérzékenységi-agráralkalmassági értékskálák koordináta rendszerében. Az ábra alapján az az igen fontos – nem csupán módszertani, hanem területfejlesztési, zonációs szakmai – következtetés vonható le, hogy a területek túlnyomó többségére jellemzően az agrárpotenciál növekedésével csökken a környezeti érzékenység. A két szempontrendszer egyesítésével tehát a területek döntő többsége úgy sorolható be adott zónába, hogy azzal nem sérülnek az agrár-, illetve a környezeti szempontok. Más szavakkal a környezeti és agrárérdekek a területek többségén egymással alig kerülnek konfliktusba, a két szempont egy közös földhasználati zónarendszerben jól egyesíthetőnek tűnik, azok területileg összeegyeztethetők.

45. ábra - A területek eloszlása a környezetérzékenységi-agráralkalmassági értékskálán

A területek eloszlása a környezetérzékenységi-agráralkalmassági értékskálán


Az agráralkalmassági és a környezetérzékenységi értékszámok leírt módszer szerinti egyesítésével kapjuk Magyarország területeinek zonációs alaptérképét, mely az ország minden egyes ha ját elhelyezi egy 0–198-as környezetérzékenységi-agráralkalmassági értékskálán (lásd a 3. térképet). A térkép területi statisztikai kiértékelését, kategóriáinak területi arányát a 113. táblázatban összefoglalt adatok szemléltetik.

114. táblázat - Javaslat háromkategóriás földhasználati zónarendszer kialakítására (1. forgatókönyv)

Értékszám kategóriák

Összesen

Mg-i terület

< 60

0,42

0,04

61–70

1,09

0,10

71–80

2,06

0,56

81–90

5,84

2,53

91–100

11,78

7,96

101–110

18,99

16,76

111–120

18,33

19,44

121–130

15,08

17,91

131–140

12,33

15,62

141–150

10,18

13,65

151–160

3,88

5,42

> 160

0,01

0,01

Összesen:

100,00

100,00


A térkép és a táblázat alapján megállapítható, hogy az ország összterületének több mint 20%-án és mezőgazdasági területének mintegy 12%-án (100 alatti értékszámok) a környezet érzékenysége lényegesen meghaladja a terület agrárpotenciálját.

8.4.2.4. Földhasználati mintaforgatókönyvek, zonalitási példák

Az előző fejezetben bemutatott 0–198 értékskálájú zonációs alaptérkép felhasználásával különböző értékszámoknál húzhatók meg a védelmi, az extenzív agrártermelési és az intenzív agrártermelési földhasználati zónák határai. A zónakijelölésre példaképpen három forgatókönyvet mutatunk be.

Első forgatókönyvnek azt az esetet vettük, ha a 100 pont alatti értékszámú területeket védelmi zónának, a 100–120 pont közötti területeket extenzív agrárzónának, s a 120 pont feletti területeket intenzív agrárzónának tekintjük. Az így előállított zónatérképet a 42. térkép tartalmazza. Területi statisztikai kiértékelését a 114. táblázatban összefoglalt adatok szemléltetik.

T-42. ábra - Javaslat három kategóriás földhasználati zónarendszer kialakítására (1. szcenárió)

Javaslat három kategóriás földhasználati zónarendszer kialakítására (1. szcenárió)


115. táblázat - Javaslat három kategóriás földhasználati zónarendszer kialakítására (2. forgatókönyv)

Földhasználati zóna

Összesen

Mg-i terület

%

ha

%

ha

Védelmi területek

10,4

966 095

3,7

229 257

Külterjes (extenzív) agrárterületek

31,8

2 958 579

26,2

1 601 202

Belterjes (intenzív) agrárterületek

57,8

5 380 819

70,1

4 292 650

Összesen:

100,0

9 303 000

100,0

6 122 000


Ezek alapján nem csak az állapítható meg, hogy a különböző zónáknak mennyi a területe, hanem az is, hogy ezek pontosan hol helyezkednek el. További elemzési lehetőségeket kínál, ha e zónatérképet egybevetjük jelenlegi mezőgazdasági területeinkkel. A CORINE felszínborítási adatbázisból a megfelelő fedvények segítségével a zónák területéből kivéve a nem mezőgazdasági területeket megállapítható, hogy mezőgazdasági területeink közel 4%-a (mintegy 230 ezer ha) a védelmi zónába, több mint 26%-a (mintegy 1,6 millió ha) a külterjes (extenzív) agrárzónába és több mint 70%-a (mintegy 4,3 millió ha) a belterjes (intenzív) agrárzónába esik.

Második forgatókönyvnek azt az esetet vettük, ha a 100 pont alatti értékszámú területeket védelmi zónának, a 100–125 pont közötti területeket extenzív agrárzónának, s a 125 pont feletti területeket intenzív agrárzónának tekintjük. Az így előállított zónatérképet a 43. térkép tartalmazza. Területi statisztikai kiértékelését a 115. táblázatban összefoglalt adatok szemléltetik.

T-43. ábra - Javaslat három kategóriás földhasználati zónarendszer kialakítására (2. szcenárió)

Javaslat három kategóriás földhasználati zónarendszer kialakítására (2. szcenárió)


116. táblázat - Javaslat háromkategóriás földhasználati zónarendszer kialakítására (3. forgatókönyv)

Földhasználati zóna

Összesen

Mg-i terület

%

ha

%

ha

Védelmi területek

10,4

966 095

3,7

229 257

Külterjes (extenzív) agrárterületek

41,2

3 827 954

35,9

2 196 834

Belterjes (intenzív) agrárterületek

48.4

4 508 952

60,4

3 695 909

Összesen:

100,0

9 303 000

100,0

6 122 000


A zónák területéből kivéve a nem mezőgazdasági területeket (44. térkép) megállapítható, hogy mezőgazdasági területeink közel 4%-a (mintegy 230 ezer ha) a védelmi zónába, több mint 35%-a (mintegy 2,2 millió ha) a külterjes (extenzív) agrárzónába és több mint 60%-a (mintegy 3,7 millió ha) a belterjes (intenzív) agrárzónába esik.

T-44. ábra - A mezőgazdasági teületek elhelyezkedése a javasolt három kategóriás földhasználati zónarendszerben (2. szcenárió)

A mezőgazdasági teületek elhelyezkedése a javasolt három kategóriás földhasználati zónarendszerben (2. szcenárió)


Harmadik forgatókönyvnek azt az esetet vettük, ha a 100 pont alatti értékszámú területeket védelmi zónának, a 100–130 pont közötti területeket extenzív agrárzónának, s a 130 pont feletti területeket intenzív agrárzónának tekintjük. Az így előállított zónatérképet a 45. térkép mutatja be. Területi statisztikai kiértékelését a 116. táblázatban összefoglalt adatok szemléltetik.

$figure

$kepek/45-terkep.jpg

$T-45,Javaslat három kategóriás földhasználati zónarendszer kialakítására (3. szcenárió)

117. táblázat - A szántóterületek mezőgazdasági alkalmassága és környezeti érzékenysége

Földhasználati zóna

Összesen

Mg-i terület

%

ha

%

ha

Védelmi területek

10,4

966 095

3,7

229 257

Külterjes (extenzív) agrárterületek

49,9

4 637 129

45,7

2 792 697

Belterjes (intenzív) agrárterületek

39,7

3 699 776

50,6

3 100 046

Összesen:

100,0

9 303 000

100,0

6 122 000


A zónák területéből kivéve a nem mezőgazdasági területeket megállapítható, hogy mezőgazdasági területeink közel 4%-a (mintegy 230 ezer ha) a védelmi zónába, több mint 45%-a (mintegy 2,8 millió ha) a külterjes (extenzív) agrárzónába és több mint 50%-a (mintegy 3,1 millió ha) a belterjes (intenzív) agrárzónába esik.

8.4.2.5. A művelési ágak változtatása

A területek mezőgazdasági alkalmasságának és környezeti érzékenységének megállapítása, majd az egyesített agráralkalmassági-környezetérzékenységi értékskála alapján a védelem, illetve a termelés intenzitásának különböző fokozatait megtestesítő földhasználati zónák kialakítása után a kulcskérdés az, hogy a különböző művelési ágak hogyan oszthatók el a földhasználati zónákban.

A környezethez illeszkedő, alkalmazkodó mezőgazdálkodásban e művelési ágak közül meghatározó szerepet játszik a szántó, mely egy tartamos, értékőrző, környezetbarát mezőgazdálkodás esetén mindenek előtt a nagy agrárpotenciálú és viszonylag kis környezeti érzékenységű területekre kell, hogy koncentrálódjon.

Az ország szántóterülete mintegy 4,7 millió ha. Ha e területet a CORINE felszínborítási adatbázis segítségével egybevetjük a mezőgazdasági alkalmassági, illetve környezetérzékenységi térképek értékskálájával, akkor a 117. táblázatban összefoglalt adatokhoz jutunk. A táblázat adatai alapján megállapítható, hogy szántóterületeink közel 50%-a kimagasló agrárpotenciálú, azaz mezőgazdasági termelési alkalmassága átlag feletti. Ugyanakkor azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy a szántók mintegy 10%-a környezeti szempontból kifejezetten érzékeny területen helyezkedik el.

Ha az egyesített értékskála-térképpel vetjük egybe szántóterületeinket, akkor a 118. táblázatban összefoglalt adatokhoz jutunk.

A 119. táblázat összefoglaló adatokat közöl arról, hogy a különböző forgatókönyvek esetén a szántóterületek hogyan oszlanak meg a védelmi, a külterjes (extenzív) mezőgazdasági és a belterjes (intenzív) mezőgazdasági zónák között. Ennek a 2. forgatókönyv szerinti térbeli eloszlásait szemlélteti a 4. térkép (színes melléklet).

118. táblázat - Magyarország szántóterületeinek elhelyezkedése a környezetérzékenységi-agrártermelési skálán

Értékszám kategóriák

Mezőgazdasági alkalmasság

Környezeti érzékenység

%

ezer ha

%

ezer ha

< 10

0,00

0,0

1,83

86,3

11–20

0,09

4,2

26,86

1266,2

21–30

l,19

56,1

36,02

1698,0

31–40

11,61

547,3

25,56

1204,9

41–50

37,65

1774,8

7,78

366,7

51–60

26,57

1252,5

1,61

75,9

61–70

21,80

1027,7

0,33

15,6

> 70

1,09

51,4

0,01

0,5

Összesen:

100,00

4714 ,0

100,00

4714,0


119. táblázat - A szántóterületek megoszlása a javasolt háromkategóriás földhasználati zónarendszerben (áttekintés)

Értékszám kategóriák

%

ezer ha

< 60

0,01

0,5

61–70

0,07

3,3

71–80

0,32

15,1

81–90

1,61

75,9

91–100

6,03

284,3

101–110

13,50

636,4

111–120

18,29

862,2

121–130

18,99

895,2

131–140

17,76

837,2

141–150

16,54

779,7

151–160

6,85

322,9

> 160

0,02

0,9

Összesen:

100,00

4 714,0


120. táblázat - Művelési ágak és területi változásuk a 2. zonációs forgatókönyv szerint

Földhasználati zóna

Forgatókönyvek

l.

2.

3.

Védelmi területek (ezer ha)

111,3

111,3

111,3

Külterjes (extenzív) agrárterületek (ezer ha)

981,3

1408,9

1860,5

Belterjes (intenzív) agrárterületek (ezer ha)

3621,4

3193,8

2742,2

Összesen:

4714,0

4714,0

4714,0


Attól függően tehát, hogy milyen értékszámnál húzzuk meg a három zóna határát, a 4,7 millió ha szántóterületből – forgatókönyvtől függően – 2,7–3,6 millió ha marad az intenzív agrárzónában. Vizsgáljuk meg ezek után – a szántó példáján – azt, hogy a művelési ágak és az intenzitási fok változtatása mindezek alapján konkrét területekhez kötötten hogyan tervezhető. Példaképpen használjuk ehhez az általunk kidolgozott szintetikus értékszámskálát és a 2. forgatókönyv határértékeit.

A szántó művelési ág változtatásának irányára és mértékére vonatkozó tervezés a mezőgazdasági területek agráralkalmassági-környezetérzékenységi értékskálájából indulhat ki.

A tervezési koncepciónk az volt, hogy az e skálán legrosszabbnak ítélt területeket az erdősítés potenciális területeiként vettük számításba. A Pilisi Parkerdő Rt. Zöldövezet-tervező Irodája által kidolgozott erdősítési terv megyénkénti, illetve országos területigényéből válogattuk le tehát a skála alján elhelyezkedő területeket. Az összesen 762 ezer ha tervezett erdőterületet a megyénként megadott értékeknek megfelelő legrosszabb mezőgazdasági területekből, illetve az egész országra vonatkozó skála alapján is meghatároztuk. A mezőgazdasági területből erdősítésre igénybe vett legrosszabb 762 ezer ha kivett terület után az új gyepesítés területei kerültek megtervezésre, melyhez a következő, legkisebb agrárpotenciálú és legnagyobb környezeti érzékenységű 788 ezer ha-t vettük számításba.

A megmaradó mintegy 3,5 millió ha szántóterületből a 2. forgatókönyv szerinti 125 értékszám alatt, vagyis az extenzív agrárzónában marad mintegy 500 ezer ha, ami az extenzív szántók területét adja. Az ezek után a második forgatókönyv szerint megmaradó legnagyobb agrárpotenciálú és legkisebb környezeti érzékenységű mintegy 3 millió ha adja az intenzív szántók területét.

A kialakuló új művelési ág- és földhasználati szerkezet területi adatait a 120. táblázatban foglaltuk össze. A 2. forgatókönyv megvalósításához, az ebben meghatározott fölhasználati arányok kialakításához tehát mintegy:

  • 500 ezer ha intenzív szántó → extenzív szántó konverziót,

  • 21 ezer ha szántó → kert + gyümölcs + szőlő konverziót,

  • 349 ezer ha szántó → gyep konverziót és

  • 630 ezer ha szántó → erdő konverziót ,

kell végrehajtani. Ez az átalakítás tehát mintegy 1,5 millió ha-t, azaz az ország termőterületének közel 20%-át, összterületének pedig mintegy 16%-át érintené.

Művelési ág

Terület ezer ha

1950.

1995.

2000.

2. forgató-könyv szerint

Szántó

intenzív:

3000

 

extenzív:

500

 

összesen:

5518

4714

4500

3500

Kert + gyümölcs + szőlő:

383

260

303

350

Gyep

tény:

1051

 

terv (új):

349

 

összesen:

1478

1148

1051

1400

Mezőgazdasági terület:

7379

6122

5854

5250

Erdő

tény:

1770

 

terv (új):

630

 

összesen:

1166

1767

1770

2400

Nádas + halastó:

53

68

92

100

Termőterület:

8598

7957

7716

7750

Művelés alól kivett terület:

705

1346

1587

1553

Összes terület:

9303

9303

9303

9303