Ugrás a tartalomhoz

Virtuális, elektronikus, digitális

Koltay Tibor (2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

8.5. A metaadatok

8.5. A metaadatok

Kiemelkedő szerepe van, és nemcsak a digitális könyvtárak szempontjából, a metaadatoknak.

A metaadat szó jelentése: strukturált adatok az adatokról. Ilyenek a könyvtári katalógusok, a tárgyszóindexek, újabb formájukban a weben található dokumentumok leíró adatai. A könyvtári világban bibliográfiai adatok néven ismerjük, gépi szabványuk a MARC. A web gyors növekedése és mérete szükségessé tette, hogy nemzetközi metaadat-szabványokat dolgozzanak ki minden területre.

A hálózati dokumentumok MARC katalogizálásához ugyanakkor az adatelemek készletét egy új, a 856-os hívójelű mezővel egészítették ki.

A metaadatok nemcsak a hagyományos könyvtári értelemben vett formai és tartalmi feltárás által megszabott funkciókat látják el. A formai és tartalmi feltárás adatait a leíró metaadatok rögzítik.

A leíró metaadatok mellett a metaadatok a következő típusúak lehetnek:

  • adminisztratív metaadatok,

  • technikai (strukturális) metaadatok,

  • használattal kapcsolatos metaadatok,

  • megőrzéssel kapcsolatos metaadatok.

Adminisztratív metaadatok a felhasználás módjának, a származásnak a nyilvántartását teszik lehetővé, a strukturális metaadatok a használatot, például a lapozást segítik (Chowdhury és Chowdhury 2003).

A könyvtári területen eddig legszélesebb körben elterjedt leíró metaadat-formátum a Dublin Core (DC, http://dublincore.org). Adatelemei a következők:

  1. Cím (Title),

  2. Alkotó, létrehozó (Creator),

  3. Téma és kulcsszavak (Subject and Keywords),

  4. Leírás (Description),

  5. Kiadó (Publisher),

  6. Közreműködő (Contributor),

  7. Dátum (Date),

  8. Dokumentumtípus (Type),

  9. Fájlformátum (Format),

  10. Azonosító a hálózaton (Identifier),

  11. Származási hely (Source),

  12. Nyelv (Language),

  13. Kapcsolatok (Relation),

  14. Hatókör (Coverage),

  15. Jogok (Rights) (Tapolcai 2003).

A Dublin Core elnevezés a következő módon alakult ki: 1995. márciusában az Ohio állambeli Dublinban, az OCLC székhelyén rendeztek egy szakértői összejövetelt. Ennek volt az eredménye az első 13 metaadatelem, amelyeket – mint legfontosabbakat – magnak (core) neveztek el, és a hálózaton lévő információforrások leírására szántak. Ez rövidesen 15 elemre bővült és ISO szabvánnyá lett, amely 2004-ben Magyarországon MSZ ISO 15836 Információ és dokumentáció. A Dublin Core metaadat elemkészlete címen jelent meg. A DC elemkészletét később kiegészítették az ún. minősítőkkel (qualifiers), amelyek az egyes elemek jelentését pontosítják (például a dátum elemet minősíteni lehet a készítés, publikálás vagy módosítás dátumával) (Takács 2006).

A metaadatok kezelésének jó példáját látjuk a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK, http://mek.oszk.hu) esetében. A MEK dokumentumairól készült bibliográfiai adatok részben megfeleltethetők a Dublin Core-ajánlásnak, és ezek a metaadatok bekerülnek a dokumentumhoz tartozó index.html és index.xml fájlokba is. Exportálhatók és megjeleníthetők ISBD, USMARC, HUNMARC, XML, valamint a magyar mezőneveket mutató „címkés” formátumokban is (Drótos 2003). A MEK egy Dublin Core generátort is üzemeltet, amivel bárki leírhatja a digitális dokumentumait (http://mek.oszk.hu/dc/).

A Dublin Core mellett ugyanakkor számos más, leíró metaadat-formátum létezik. Ezekről információt kaphatunk az IFLA Metadata Resources elnevezésű oldalán a http://www.ifla.org/II/metadata.htm címen.