Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Gazdasági feltételek

Gazdasági feltételek

A magyar zöldségtermesztés helyzetének értékelésekor célszerű a környező és a jelentősebb felületen zöldséget termesztő országok helyzetéhez mérni színvonalunkat. A helyzet megítélésekor figyelembe kell vennünk a többi országhoz viszonyított ökológiai helyzetünket is. Magyarország éghajlata a tőlünk délebbre fekvőkénél természetszerűleg hűvösebb, legalábbis a kora tavaszi és a késő őszi időszak hőmérséklete kevésbé teszi lehetővé a melegigényes zöldségnövények termesztését. Így például a nagy dél-európai zöldségtermesztő országok közül Olaszországban a melegigényes paradicsom termelését már április elején meg lehet kezdeni szabad földön. Nálunk erre több mint egy hónappal később kerülhet sor. Emiatt a kettős termesztés lehetősége is lényegesen kisebb, mint a tőlünk délebbre fekvő országokban, például Bulgáriában, Görögországban vagy Olaszországban. A tőlünk északabbra fekvő országokhoz képest azonban határozottan előnyünk van a tenyészidő alakulásában. A melegigényes zöldségfélék termeszthetősége szempontjából hazánk az északi határt jelenti. Így a görög- és a sárgadinnyét már sem Csehországban, sem Németországban nem lehet szabad földön eredményesen és gazdaságosan termeszteni, különösen vonatkozik ez a még északabbra fekvő Lengyelországra, Németország északi részeire vagy a még északabbra lévő államokra. Magyarországon, illetve Szlovákia déli részén van a paprika és fűszerpaprika termesztésének a határa is. Ez a kedvező ökológiai adottság nagyon sok előnyt jelent számunkra, különösen az exportlehetőségek kihasználásában. A hidegtűrő zöldségfélék zömének a termesztése tekintetében azonban nincsen lényeges különbség a déli és az északabbra fekvő országok között. Így a vöröshagyma egész Európában termeszthető, legfeljebb az északi országokban csak az egyéves és a rövidebb tenyészidejű fajtákat érdemes termeszteni, s azok minősége gyengébb, szárazanyag-tartalmuk és eltarthatóságuk kisebb. A hidegtűrő borsó is sikeresen termeszthető egész Európában, az éghajlati eltérések miatt azonban a termesztési időszak eltérő. Tehát Dél-Európában a borsószezon általában április végétől június végéig tart, Közép-Európában május közepétől július közepéig, az északabbra fekvő államokban pedig június és július a borsó betakarításának ideje.

A sikeres zöldségtermesztés egyik fő feltétele a víz. Magyarországon az éves csapadék átlagosan 600 mm körüli. Egyes országrészeken, ahol a zöldségtermesztés nagyobb felületen folyik, a csapadék mennyisége ennél általában 50–100 mm-rel kevesebb. A termesztett fajok tekintélyes része vízigényes, így sikeres termesztésük öntözés nélkül alig képzelhető el. Az öntözővíz szempontjából tehát a környező országokhoz viszonyítva meglehetősen rosszul állunk. Talajaink többnyire alkalmasak a zöldségtermesztésre, bár országosan eléggé heterogén a minőségük. A rendelkezésre álló öntözési lehetőség és a klímaadottságok miatt azonban a magyar talajviszonyok nem szabnak gátat a zöldségtermesztés eredményességének, vagyis a termésátlagok megfelelő alakulásának. Összességében tehát az ország ökológiai adottságai a nálunk termesztett 40–42 zöldségfaj gazdaságos termesztéséhez az európai átlagnál valamivel jobbak. Ez elsősorban kedvező hőmérsékleti viszonyainknak köszönhető.

A nemzetközi összehasonlításkor általában nagyon rossznak minősítik hazánk zöldségtermesztésének színvonalát, az egy hektárra vonatkoztatott termésátlagok ugyanis nálunk jóval kisebbek, mint az ún. fejlett zöldségtermesztő országokban, Olaszországban, Spanyolországban vagy Bulgáriában. Ebben a tekintetben azonban mindenképpen hangsúlyozzuk, hogy a zöldségtermésátlagok számításakor figyelembe kell venni a hasonlításhoz alapul vett ország vegetációs időszakát. Olaszországban a melegigényes zöldségnövények számára a vegetációs periódus két hónappal hosszabb, mint a miénk, így a nálunk elért átlagos 30t/ha-os paradicsomtermés nem rosszabb, mint az Olaszországban elért 50 t/ha átlag. Kétségtelen, hogy az utóbbi két évtizedben a nagyüzemeinkben elért terméseredmények jóval kisebbek, mint amennyi az adottságaink alapján elvárható. De ha minden körülményt figyelembe veszünk, akkor a magyar termésátlagokat – különösen a szabad földön elért átlagokat – jó közepesnek mondhatjuk, és azok csak kevés ország (pl. Hollandia, Franciaország) termésátlagánál gyengébbek. A 6. táblázatban a fontosabb zöldségnövények 10 évi átlagtermései láthatók. A számadatokból például kiderül, hogy a vöröshagyma termésátlaga 1975 és 1986 között 1975-höz viszonyítottan megduplázódott, ez azonban kizárólag az 1975. évi nagyon kedvezőtlen időjárási körülményeknek tudható be. Általában 20 t körüli kiegyenlített terméssel számolhatunk. Igaz, ez az eredmény a holland egyéves, öntözéses hagymatermésnek még a felét sem éri el, mi azonban öntözés nélkül, extenzívebb körülmények között termesztjük a hagymát, ennek megfelelően ezek a termésátlagok ma még jó közepes eredménynek könyvelhetők el. A zöldborsó termésátlaga bizonyos mértékben emelkedik, ez részben a fajtáknak, részben a javuló technológiának tudható be. Az 1975. évhez viszonyítottan a paradicsom termésátlaga a következő években már egyenletes 30 t körüli, ami mint átlag jó, de még lényegesen növelhető, hiszen a jelenlegi fajták potenciális termőképessége ennek legalább a háromszorosa. Azt a tényt figyelembe véve, hogy öntözés nélkül termesztjük a paradicsomot, még lehetőség van arra, hogy a technológiai fegyelem javításával a termésátlagokat megkétszerezzük. Az étkezési paprika termésátlaga szinte változatlan és meglehetősen kicsi. Amíg a II. világháború előtti években a paprikát csak kisüzemekben termesztették és a paprika igényeit minden szempontból kielégítették, addig a termések a jelenleginek majdnem a kétszeresét is elérték. Az uborka termésátlaga meglehetősen ingadozó. Ez elsősorban azzal van összefüggésben, hogy az uborka nagyon érzékeny a hőmérsékletre, de még inkább a csapadékra, annak eloszlására és a páratartalomra. Hasonló a helyzet a káposztafélék termésátlagaival is. A hidegtűrő és sok vizet kívánó káposztafélék termésátlagában sokszor 100% az eltérés az egyes esztendőkben. Ennek okai elsősorban az időjárással magyarázhatók.

6. táblázat - Néhány zöldségféle termésátlaga (t/ha)

Megnevezés

1975

1980

1981

1982

1983

1984

1985

Vöröshagyma

10,2

19,2

18,8

22,5

19,6

23,8

22,0

Zöldborsó

5,9

6,4

6,3

7,9

7,4

7,7

7,5

Paradicsom

18,0

25,8

26,3

29,2

26,9

26,5

29,0

Étkezési paprika

13,0

9,4

12,0

13,0

13,2

8,0

13,4

Uborka

10,8

10,1

11,5

15,1

12,6

9,8

4,5

Fejes káposzta

18,4

18,8

20,1

20,1

19,2

24,5

25,0


Megjegyzendő még, hogy a külföldi termésátlagok a tenyészidőbeni eltérésen kívül azért is nagyobbak a mieinknél, mert a termesztés szerkezete, gépesítettsége és technológiája jobban szervezett és magasabb szintű.

A magyar zöldségtermesztés elsősorban a hazai igényeket hivatott kielégíteni. Ez részben a lakossági frisszöldség-ellátásra irányul, de jelentős mennyiségű zöldséget használnak fel a konzervgyárak, sőt az utóbbi időben a hűtőipar is. A magyar zöldségkivitel eléggé szerény. Korábban konzervként szállítottunk zöldségféléket a volt Szovjetunióba, s igen kis mennyiségben a nyugati országokba. Jelentős exportnövény a vöröshagyma, és viszonylag sok paradicsom alakú paprikát szállítunk nyersen vagy félig feldolgozva külföldre. Meglehetősen egyenletes mennyiségben szállítunk ki fűszerpaprika-őrleményt.

Az igények kielégítéséhez az utóbbi évtizedekben évenként eltérő nagyságú szabadföldi területeket kellett a termesztésbe vonni. A II. világháború utáni években jóval több mint 100 ezer ha-on termeltünk zöldségnövényeket. Jelenleg a zöldségtermő terület nagysága 50–60 ezer ha (7. táblázat). 1945 után a hazai zöldségtermesztés lényeges változáson ment keresztül. 1958-ig a zöldségtermesztés kisüzemekben fejlődött, csupán az állami gazdaságok kísérleteztek a zöldségtermesztés „nagyüzemesítésével. A termesztés korszerűsítése, teljes gépesítése volt a cél. Ezt azokkal a zöldségfélékkel, amelyek természetüknél fogva a vetéstől a betakarításig alkalmasak voltak a teljes gépesítésre, sikerült is megvalósítani. Így a zöldborsó, a gyökérfélék, a hagyma meglehetősen gyorsan helyet kapott a nagyüzemi termesztésben. A munkaigényes, sok ápolást kívánó és többszöri szedéssel betakarítható zöldségfélék gépesítése mindmáig nem vált lehetővé. A hazai mezőgazdasági átszervezések időszakát követően az állami gazdaságok, később a termelőszövetkezetek is újra megkísérelték a zöldségfélék korszerű, nagyüzemi termesztésének a bevezetését. Kiderült, hogy a már említett három faj mellett csupán a zöldbab termesztését lehetett még nagyüzemi szinten megvalósítani, a többi fontosabb zöldségféle termesztése azonban nagyüzemi körülmények között nem vált be. Az azonban beigazolódott, hogy megfelelő szervezéssel, az érdekeltség előtérbe helyezésével nagyüzemekben is lehet eredményes zöldségtermesztést folytatni. Hosszú, évtizedes kísérletezgetés után alakultak ki az üzemi termesztés területi és szervezeti formái. 1990 után, a keleti exportpiacok elvesztése miatt, a konzervgyárak termelése is összességében kb. 50%-kal esett vissza. A nagyüzemekben a zöldségtermesztés majdnem megszűnt.

7. táblázat - Zöldségtermő terület (1000 ha)

Megnevezés

1975

1980

1985

Nagyüzem

81,9

86,7

96,7

Háztáji és kisegítő gazdaság

26,9

33,8

25,3


A fontosabb zöldségnövények termesztésterületének megoszlását a 8. táblázat mutatja. Az adatokból egyértelműen kiolvasható, hogy a vöröshagyma vetésterülete valamelyest csökkent. Ez a csökkenés elsősorban a terméseredmények növekedésével függ össze, így a bel- és külföldi szükségletet kisebb területről is ki tudjuk elégíteni. A zöldborsó vetésterülete kissé növekedett. Ez annak köszönhető, hogy a belföldi igények és a külföldre szállított borsó mennyisége is növekedett. Az 1975. évihez képest lényegesen csökkent a paradicsom vetésterülete, ami azzal magyarázható, hogy 1975 táján a nagyüzemekben próbálkoztunk a paradicsom gépi betakarításával. Akkor a termésátlagok alig haladták meg a 20 t-t, ezért növelni kellett a paradicsom termőfelületét. Amikor a paradicsomtermesztés átkerült a koordinált háztájiba, vagyis a változatlanul nagyüzemi területen termesztett paradicsom fontosabb munkálatait és a betakarítást a nagyüzem dolgozói egyéni alapon vállalták, a termésátlagok javultak, és ma már lényegesen kisebb területen ugyanannyi paradicsomot termelnek. Az étkezési paprika területe lényegesen nem változott, valamelyest csökkent, ami azzal függ össze, hogy a friss étkezési paprika iránti igényt többnyire a fólia alatt termesztett paprika elégíti ki, még a nyár és az ősz folyamán is. Ez a tendencia tovább folytatódik, és szabad földön elsősorban a konzervipar számára termesztett étkezési paprika marad, kiegészülve az exportra kerülő paradicsom alakú paprikával. Az uborka vetésterülete lényegesen csökkent, mert a szántóföldről egyrészt a fólia alá került, másrészt a támrendszeres műveléssel koncentráltan termelhető meg a konzervipar igénye. Az uborkafelhasználás (1990-ig) azonban inkább növekedett, mint csökkent. A káposztafélék vetésterülete egyértelműen csökkent. Ez a csökkenés azzal magyarázható, hogy változatosabbá vált az étkezésünk, és egyéb zöldségféléket is jelentős mennyiségben fogyasztunk.

8. táblázat - Zöldségfélék területe (1000 ha)

Megnevezés

1975

1980

1981

1982

1983

1984

1985

Vöröshagyma

7,1

6,0

5,7

5,8

5,7

6,4

6,6

Zöldborsó

28,5

27,0

27,3

24,2

24,3

28,2

30,7

Paradicsom

14,6

15,2

12,0

9,5

8,1

8,4

8,0

Étkezési paprika

8,6

7,6

7,2

6,3

5,2

4,5

5,4

Uborka

4,7

3,2

2,8

2,2

2,3

2,3

2,3

Fejes káposzta

5,4

5,6

4,3

3,9

3,9

4,7

3,4


Magyarországon ma – becsléseink szerint – több mint 3 ezer ha-on hajtatnak vagy termesztenek zöldséget zárt területen. A hajtatás legnagyobb felületen fűtés nélküli fólia alatt folyik. Ez a termesztési mód elsősorban arra alkalmas, hogy a korai szabadföldi termesztésből származó zöldségáru fogyasztási szezonját pár héttel előbbre hozzuk. A fűtött fólia alól – amelynek felülete az összfólia felületének mintegy 10%-a – már hónapokkal a szabadföldi zöldség megjelenése előtt tudunk árut szedni. Ez az árumennyiség azonban a tömegfogyasztást nem képes teljes mértékben kielégíteni. Igen kis mértékben növényházban is termesztünk zöldségféléket. A növényházi termesztés az energiafelhasználás miatt rendkívül drága. Magyarországon csak a termálvízzel fűtött növényházi hajtatás lehet kifizetődő. A szénnel, olajjal vagy gázzal fűtött növényházak termesztési költségei rendkívül nagyok, és az azokban termelt zöldségfélék szinte csak veszteséggel állíthatók elő. Ennek megfelelően a növényházi hajtatás az utóbbi esztendőkben egyáltalán nem növekedett, legfeljebb szinten maradt.

A fólia alatt termelt zöldségnövények megoszlását a 9. táblázat mutatja. A táblázat adatai szerint a legnagyobb felületen étkezési paprikát termelnek, kisebb felületen paradicsomot, és ezt követi a melegigényes zöldségnövények közül az uborka.

9. táblázat - A zöldségfélék megoszlása a fólia alatti termelésben

Megnevezés

Terület (%)

Étkezési paprika

38,8

Paradicsom

15,8

Uborka

8,2

Retek

7,6

Fejes saláta

6,2

Karalábé

3,8

Egyéb (hagyma, virág)

19,6


Ez a sorrendiség erősen összefügg a gazdaságossággal, hiszen a hajtatott növények közül a legkisebb jövedelemmel az uborka, valamivel jelentősebb jövedelemmel a paradicsom termeszthető, és a legnagyobb hasznot a hajtatott növények közül az étkezési paprika hozza. A hidegtűrő zöldségnövényeket részben előterményként termesztik, ezek közül a retek és a fejes saláta hajtatása számottevő, a karalábéé és a hagymáé kevésbé jelentős, a sóskáé és a spenóté elenyésző. Időnként fűtetlen fólia alól nagyobb mennyiségű hajtatott fejes káposztát szállítunk külföldre, és fellendült az utóbbi években a kínai kel hajtatása is.

Zöldségtermesztésünk tehát eléggé sokrétű, a 6–8 fő zöldségfaj mellett csaknem 30 kisebb jelentőségű zöldségféle termesztésével is foglalkozunk. Ezek az igények kielégítéséhez feltétlenül szükségesek. A megtermelt áru mennyisége 1990-ig nem változott lényegesen, megközelítően 2 millió t zöldséget állítunk elő. A statisztikai adatok szerint némileg csökkent az egy főre jutó fogyasztás, ezek az adatok azonban nem tükrözik a növekvő mértékű „hobbi kertészkedést átlagosan 100 m2-en. (Az ebből származó zöldségáru részben saját felhasználásra kerül, kis része pedig értékesítésre.) Az előbbi mennyiség nem szerepel a statisztikai adatokban. Az 1990-ig terjedő időben emelkedő tendenciát mutatott a tartósítóipari felhasználás, ami valamivel több mint 50%-a volt a megtermelt összes zöldségmennyiségnek.

Érdekes a zöldségfélék felvásárlási és fogyasztói árainak az alakulása is. Az árak általában emelkedő tendenciájúak, ami összefügg az ország gazdasági helyzetével. Egyes zöldnövények azonban irreálisan drágák, mert egyes esztendőkben – főként időjárási okok, kisebb mértékben export-import szállítások következtében – a szükségesnél kisebb a mennyiségük.

10. táblázat - A zöldségtermés felhasználása

Megnevezés

Mértékegység

1960

1965

1970

1975

1980

1985

Összes termés

1000 t

1220,0

1441,4

1467,9

1632,0

1974,0

1946,0

Összes felvásárlás

1000 t

572,0

784,8

803,7

962,2

1031,0

736,0

1 főre jutó fogyasztás

kg

84,1

76,7

83,2

85,2

79,6

73,6

Frisszöldség-export

1000 t

104,8

142,7

75,2

75,6

115,6

152,0

Tartósítóipari felhasználás

1000 t

182,8

295,3

546,2

559,4

997,1

1038,0


11. táblázat - A zöldségfélék 1983-1985. évi felvásárlási és fogyasztói ára

Megnevezés

Felvásárlási ár (Ft/kg)

Fogyasztói ár (Ft/kg)

1983

1984

1985

1983

1984

1985

Sárgarépa

5,15

3,58

3,39

12,37

12,28

25,21

Petrezselyem

7,71

6,30

9,25

16,85

16,08

26,41

Vöröshagyma

4,93

4,87

4,66

11,14

12,68

11,97

Fokhagyma

32,51

23,27

19,00

53,72

37,07

57,03

Görögdinnye

3,44

3,80

3,66

7,47

9,17

10,97

Zöldbab

18,53

22,52

9,29

25,82

31,08

28,22

Zöldborsó

13,47

11,93

13,69

20,28

18,14

23,70

Paradicsom

8,12

8,42

13,20

11,79

17,18

23,00

Étkezési paprika

12,52

16,38

11,09

16,58

23,91

30,50

Karfiol

12,50

10,55

19,80

18,53

16,63

23,13

Uborka

9,75

11,35

9,56

22,31

12,72

25,90

Fejes káposzta

4,61

2,79

4,85

9,54

6,99

11,10


A zöldségtermesztés jövőjét illetően a legnagyobb gondot most a termesztés technikai színvonalának az elmaradottsága okozza. Az üzemekben (bár a zöldségtermesztő felület lényegesen csökken), a koordinált háztájiban való termesztéshez szükséges alapgépek többé-kevésbé rendelkezésre állnak, a speciális ápoló- és szedőgépek azonban hiányoznak. Különösen szükség lenne kis- és középméretű kerti gépekre, mert a 0,5–1 ha felületű, egy tagra jutó területnek az ápolási és szedési munkáit hosszú távon csak gépesítéssel lehet megoldani. Gondot jelent az utóbbi időben a termesztésben használatos vegyszerek beszerzése is. A gyomirtó vegyszerek a zöldségtermesztésben kisebb jelentőségűek, a védekezőszerek beszerzése azonban gyakran gondot jelent.

1985-ben például egy váratlan baktériumos fertőzés az egész ország uborkaállományát tönkretette. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy nem állt rendelkezésünkre megfelelő vegyszer.

A növénytermesztést, de különösen a zöldségtermesztést az időjárás-érzékenység jellemzi. A hazánkban termesztett mintegy 40 zöldségfaj számára egyaránt megfelelő időjárás soha sincsen. Emiatt elég jelentősek a termésingadozások. A hűvös tavaszokon – és ez általában 3–4 évenként előfordul – jó a borsó, a káposztafélék, a saláta, a spenót hozama, de rossz a paprika, az uborka és a dinnye kezdeti fejlődése és terméshozama. Hagymából a hűvös tavaszt követő száraz nyárelő után kedvező a termés. A mi klímánkban azonban sokszor száraz, meleg a tavasz és a nyár egyaránt. Ilyenkor a kevés vízzel is beérő dinnyék és az öntözve termesztett kultúrák közül a melegigényesek (paprika, uborka) hoznak jó termést.

Az időjárás okozta terméshullámzást a piacon a tervezetthez képest jelentős áreltérés követi. Nagy termés esetén a sok áru csak olcsóbban értékesíthető. A következő esztendőben emiatt csökken a vetésterület, ami együtt jár a kínálathiánnyal, így magas lesz az ár, tehát a hullámzás szinte tervezhető.

A zöldségnövények (a hajtatásban, a szabadföldi termesztésben és a magtermesztésben szereplő kultúrák) területegységenkénti termelési értéke a gabonafélékhez vagy a takarmánynövényekéhez hasonlítva nagyobb. Természetesen ezzel a nagyobb termelési értékkel szinte párhuzamosan lényegesen nagyobb a költségigény is. Gazdaságossági szempontból azonban a zöldségtermesztés nagy termelési értéket képvisel egységnyi területre vonatkoztatva.

Hosszú távon a magyar zöldségtermesztés a mezőgazdaságon belül változatlanul fontos szerepet tölt majd be. Elsősorban a hazai ellátásról kell gondoskodni, de minden lehetőséget ki kell használni arra, hogy külföldön minél nagyobb mennyiségben jelenhessünk meg jó minőségű és jól csomagolt áruval. Az étkezési szokások rendkívül lassan változnak, tehát a belföldi ellátásban és felhasználásban lényeges eltérésre nem számíthatunk. Ma nehéz azt megmondani, hogy a közeljövőben külkereskedelmi lehetőségeink hogyan alakulnak. Jelenlegi becslések szerint az exportlehetőségek szerény növekedése várható.