Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Termesztőlétesítmények

Termesztőlétesítmények

A termesztőlétesítmények olyan zárt terek, amelyekben a környezeti tényezők optimalizálhatók. Az így kedvező feltételek eredményeként csökkenhet vagy meg is szűnhet az előállított termések idényjellege, azaz gyakorlatilag egész évben hozzájuthatunk friss zöldségfélékhez. A szabadföldihez viszonyítva tíz-húszszorosra nőhet a termésátlag, s a minőség ugrásszerűen javul.

A zöldségtermesztők, illetve zöldséghajtatók termesztetőberendezései alapvetően három csoportra oszthatók. Ezek időrendi felsorolása egyben fejlődéstörténeti korszakoknak felel meg. Ezek a következők: melegágyak, üvegházak és a műanyag borítású létesítmények.

Melegágy

Az 1960-as évekig hazánkban majdnem kizárólagos termesztőlétesítménynek számított a 25–30 cm-es trágyaréteggel vagy egyéb szerves anyaggal, esetleg technikai fűtőberendezéssel fűtött melegágy. Jellemző kellékei voltak a melegágyi ablak – takaró és a – keret (53. ábra).

53. ábra - Egysoros trágyafűtéses melegágy keresztmetszete

Egysoros trágyafűtéses melegágy keresztmetszete


Hajtatásban a hidegtűrő zöldségfélék korai, a melegigényesek középkorai hajtatására használták, ezenkívül jó szolgálatot tett a korai káposztafélék, azt követően pedig a melegigényes zöldségfajok palántáinak előállításában.

Munkaigényessége, a szerves trágya hiánya, az előállított áru gyengébb minősége miatt nem tudott versenyben maradni az üvegházakkal és a műanyag borítású létesítményekkel.

Üvegház

Az üvegházak építése hazánkban az 50-es évek második felében kezdődött. Először a földbe süllyesztett, ún. kettős hasznosítású (palántanevelő és hajtató) házakat építették, majd az 1960-as években született „gyulai blokk”-kal elkezdődött a nagy légterű üvegházak térhódítása.

Leginkább a Venlo típusok terjedtek el, melyek jellemzője a 3,2 m hajószélesség (vagy ennek egész számú többszöröse). Hasonló rendszerűek a Prins és a Bolgár-Venlo típusok is, kis számban megtaláljuk a de Forshe és az EG–2 típusokat is.

Az üvegházak kiválasztásához, valamint tervezéséhez a következőkben felsorolt tényezőket kell figyelembe venni. (A legfontosabbakat a 28. táblázatban foglaltuk össze.)

28. táblázat - Az üvegháztervezés termesztési, műszaki és gazdaságossági tényezői

Termesztési

tényezők

Műszaki tényezők

Gazdaságossági

tényezők

szerkezet

belső berendezés

– klíma

– kitettség

– talaj

– vízellátás

– típus

– alépítmény

– tartóváz

– hőszigetelés

– szellőzés

– automatika

– fűtés

– hűtés

– árnyékolás

– öntözés

– megvilágítás

– tápanyagellátás

– ágyak

– utak

– szállítás

– értékesítés

– beszerzés

– munkaerő


Az üvegházak gerincmagassága a fesztávolság növelésével emelkedik (54. ábra). Ezzel együtt jár a légtér növekedése is. A korszerű, nagy légterű házakban 1 m2 alapterületre több mint 3 m3 légtér jut.

54. ábra - Növényházak méretei

Növényházak méretei


A tető dőlésszöge a napsugarak minél jobb hasznosítása és a hó biztonságos, gyors lecsúszása érdekében 25o-nál nagyobb legyen.

Észak–déli irányba tájoljuk az üvegházat, ha a terület alakja, fekvése és az uralkodó szélirány mást nem indokol. Az egyhajós létesítményt kelet–nyugati irányba építsük fel. A fűtés hatásfoka, valamint az öntözés egyenletessége miatt a hajók hossza 50 m körüli legyen. Az üvegház közepén, a gerincvonalra merőlegesen 2,5–3,0 m széles betonút halad végig, ennek mentén célszerű elhelyezni az elosztó hálózatot (fűtés, öntözővíz), valamint a szabályzó műszereket is.

Klimatikus viszonyaink között a melegigényes zöldségfajok hőigényének kielégítéséhez a fűtési szintet legalább 30 oC ?t teljesítményre kell tervezni. Lényeges, hogy a fűtőfelület minél nagyobb része a növények közelében helyezkedjen el (vegetációs fűtés), s bizonyos feladatokhoz (magvetés) elengedhetetlen a talajfűtés is.

A szellőzőfelület haladja meg az alapfelület 20%-át. A tetőszellőző lehetőleg legyen osztott, így adott esetben lehetőség van a széliránnyal ellentétes oldalon szellőztetni.

A korszerű üvegházak jellemzője a csepegtető öntözési rendszer, ennek kiegészítésére szükséges a szórófejes öntözés is. Az előbbiek fontos tartozéka a megbízható szűrő, az utóbbival kapcsolatos lényeges tudnivaló: 50–100 mikrométer közötti legyen a cseppek mérete 2–3 bar nyomás mellett, továbbá a vezetékek alsó és felső állásban egyaránt üzemeltethetők legyenek.

A telep kialakítása tegye lehetővé a jó minőségű esővíz összegyűjtését is, amely a későbbi öntözésekhez jól felhasználható.

További tartozéka az üvegháznak a tápoldatoldó, -keverő és -adagoló szerkezet is, ez célszerűen az öntöző rendszerekhez csatlakoztatható.

Jól felszerelt kertészetekben az üvegházhoz talajfertőtlenítő berendezés is tartozik (gőzölés, metil-bromidozás).

Az üvegház szerkezete tegye lehetővé belső, hőszigetelő fóliaréteg felszerelését, továbbá szükség esetén az energiaernyő felszerelését és zavartalan működtetését.

Nélkülözhetetlen a telep áramellátása is, a 230 V-os és 400 V-os áramforrás csatlakozására az üvegház több pontján is legyen lehetőség.

A fejlett üvegházi kultúrával rendelkező országokban általános az üvegborítás külső mosása is. (Bizonyított tény, hogy 1% fényveszteség átlagosan 1% termésveszteséggel párosul.)

Magyarországon az üvegházak többségének feladata a kapcsolódó fóliatelep palántaellátása: az üvegház és a fólia területének szükséges aránya hozzávetőleg 1:10.

A telepszerű kialakítás velejárója az osztályozó-csomagoló helyiségek kialakítása, a hőközpont és a szociális létesítmények felépítése, az utak, valamint a kerítés létesítése is.

Folytonosan felmerülő kérdés, hogy az üvegházakat vagy a műanyaggal borított létesítményeket kell-e előnyben részesíteni? Az üvegházak minden tekintetben magas színvonalra fejlesztett, tökéletes létesítmények, bennük az élettényezők tetszés szerint szabályozhatók. A műanyaggal fedett (fóliás) létesítmények alatt termelt áru önköltsége viszont kisebb. Ezzel magyarázható világviszonylatban történő gyors térhódításuk.

Műanyag borítású létesítmények

Az 50-es évektől gyorsan fejlődő műanyagipar eredményeként a zöldséghajtatásban lehetőség nyílt a részben, esetleg teljes egészében műanyagból készült termesztőlétesítmények építésére. A palántanevelésre és hajtatásra egyaránt jól használható létesítmények fontos jellemzője – összehasonlítva a melegágyakkal és az üvegházakkal – a viszonylag kis létesítési és üzemeltetési költség.

Első lépésként a fóliasátrak alakját határozták meg. A szélcsatornás mérések és a gyakorlati tapasztalatok egyaránt a félköríves forma megépítése mellett szólnak.

Az alak meghatározásával sikerült olyan létesítményt építeni, amelynek vászszerkezetéhez, valamint a takaró 1–3 évente esedékes cseréjéhez lényegesen kevesebb anyag szükséges, mint a szöget alkotó tetőzetű létesítményekéhez.

Az alagútszerű vázszerkezetek a szélterheléseknek is jobban ellenállnak. A különböző típusok viselkedését a szél nyomó és szívó hatásával szemben az 55. ábra szemlélteti. Jól látható, hogy a lekerekített formán a szélnyomás viszonylag kisebb, míg a szívás nagyobb felületen hat, főleg a fóliasátor felső részén. Tapasztalatok szerint a szél nyomása elsősorban a vázszerkezetet, a szívó hatás pedig a fóliatakarót károsítja. A szívó hatás károsítása a takaró megfelelő kifeszítésével minimálisra csökkenthető. A legnagyobb kár akkor keletkezik, ha a szél a vázszerkezetet megnyomja, aminek következményeként a fóliapalást meglazul, ezután a szívás és nyomás együttes erővel fejti ki hatását.

55. ábra - A szél hatására keletkező nyomás és szívásviszonyok alakulása a) nyeregtetős egyenes oldalfalú létesítményeken, b) félkör alakú létesítményeken, c) szöget alkotó tetőzetű létesítményeken

A szél hatására keletkező nyomás és szívásviszonyok alakulása a) nyeregtetős egyenes oldalfalú létesítményeken, b) félkör alakú létesítményeken, c) szöget alkotó tetőzetű létesítményeken


A félkörív alakú létesítmények fényviszonyai a szöget bezáró tetőzetű üvegházakéhoz viszonyítva 10–15%-kal jobbak. Ez a tény a téli, kora tavaszi időszakban kedvezőbb megvilágítás mellett jobb hőviszonyokat is jelent.

KIS LÉGTERŰ LÉTESÍTMÉNYEK

• A váz nélküli fóliatakarás – vagy váz nélküli fóliaágy – leginkább az ablakkal fedett hidegágyra emlékeztet, ahol az üveget 0,04 mm vastag, lyuggatott (m2-enként 400–600 db 1 cm átmérőjű lyuk) PE-fólia helyettesíti (56. ábra).

56. ábra - Váz nélküli fóliaágy keresztmetszete

Váz nélküli fóliaágy keresztmetszete


A legegyszerűbb fóliás létesítmény lényege az egymástól 120 cm-re és 20–25 cm magasra húzott bakhát, amelyet közvetlenül a vetés vagy palántázás után (esetleg előtt) kell elkészíteni. A bakhátépítés történhet kézzel (kapával) vagy az FF–2 típusú speciális ágyáskészítő-fóliafektető géppel.

A váz nélküli fóliatakarás átmenetnek tekinthető a szabad föld és a termesztőlétesítmények között, segítségével átlagosan 7–14 napos koraiság érhető el.

• A fóliaalagút 50–150 cm széles, 40–60 cm magas és tetszőleges hosszúságú fóliával takart létesítmény (57. ábra), amely elsősorban a korai burgonya- és a dinnyeféléket termesztők körében használatos napjainkban is. A bordák egyszerű vesszőből, vastagabb drótból, esetleg erősebb műanyagból készülhetnek.

57. ábra - Fóliaborítású alagút

Fóliaborítású alagút


• A fóliaágy 2–3 m széles, 70–80 cm magas, ugyancsak tetszőleges hosszúságú fóliaborítású létesítmény. Vázszerkezete P–3-as nyomásfokozatú PVC-csőből, vékonyabb vascsőből és fából is készülhet. Napjainkra veszített jelentőségéből (58. ábra).

58. ábra - Fóliaborítású hajtatóágy

Fóliaborítású hajtatóágy


NAGY LÉGTERŰ LÉTESÍTMÉNYEK

Amennyiben az egyhajós létesítmények 1 m2-nyi alapterületére 2 m3-nél több zárt légtér jut, nagy légterű létesítményekről beszélünk. A blokkrendszerű létesítményeknél ez a határ 3 m3/m2, továbbá a vápa magasságának legalább 2 m-nek, vagy ennél magasabbnak kell lennie. A keresztirányú közlekedést ez teszi lehetővé.

A légtér a következők szerint növelhető:

– a szélesség (fesztáv) és a gerincmagasság együttes növelésnél (59. ábra);

– az oldalfal – blokk esetén a vápamagasság – emelésével;

– a határoló felület ellipszis vagy a félkört közelítő kiképzésével.

59. ábra - A fesztáv növelése

A fesztáv növelése


A nagy légterű létesítményekben kisebb a hőingadozás, valamint a harmatképződés, ugyanis a talaj és a növények által kibocsátott pára nagyobb térben oszlik meg. A nagy légtér több szén-dioxidot tartalmaz, így kevesebbet kell szellőztetni. Alattuk a magasra növő, támberendezést igénylő növények is termeszthetők, kisebb a szegélyhatás. Egységnyi hasznos termőfelület takarásához kevesebb fóliára van szükség. A fóliaszükséglet megállapításához a 60. ábra nyújt segítséget.

60. ábra - A fóliaszükséglet megállapítása

A fóliaszükséglet megállapítása


A nagy légterű létesítményeket ugyanakkor a szél- és hókártétel megelőzése miatt erősebb anyagból kell építeni, mindez növeli a beruházási költségeket.

Fóliasátor. A nagy légterű fóliasátrak 4,5–7,5–10 m széles és 1,8–3,0–4,0 m magas, alagútszerű létesítmények. Hosszúságuk ugyancsak tetszőleges, de leggyakrabban 50 m-esek.

A legkisebb fesztávolságú (4,5 m) sátrak vázszerkezete készülhet műanyagból, a nagyobbaké fából, legelterjedtebb viszont a fém. Ez lehet alumínium, fekete vascső vagy horganyzott acélcső.

A 70-es évek elején került kifejlesztésre a „Soroksár–70” típusú, 7,5 m széles fóliasátor. E típus építésekor 2 db, kereskedelemben is kapható, 6 m hosszú, 1 collos acélcsövet összehegesztve, majd meghajlítva, egymástól 1,5 m távolságra olyan mélyen helyezzük a talajba, hogy a 61. ábrán látható méreteket kapjuk. Az íveket három hosszanti merevítő köti össze, egy a gerincvonalon, kettő pedig 100–150 cm-re jobbra, illetve balra. Ezek 1/2 collos acélcsövek, és a bordákhoz bilinccsel vagy hegesztéssel kapcsolódnak. A 7,5 m széles fóliasátor a 70-es, 80-as években széles körben elterjedt, az utóbbi időben azonban a termesztők ennél is nagyobb (8–10 m széles, 3,5–4 m magas) egyhajós létesítményeket építenek.

61. ábra - 7 5 m széles fóliasátor

7 5 m széles fóliasátor


A nagy légterű fóliasátrak takarására 0,15 mm vastag polietilénfóliát használnak Magyarországon. A 4,5–5 m-es sátrakhoz 8,5 m, a 7,5 m szélesekhez 12 m, a 9 m szélesekhez pedig 16 m széles takaró szükséges.

Fóliablokk. Az üvegházakhoz hasonlóan a fóliaborítású létesítmények fejlődése is elvezetett a blokkos építkezéshez. Itt is több hajót (egységet) kapcsolnak egybe a vápacsatorna segítségével a nagyobb légtér kialakítása végett. A hasonló légterű, egyhajós létesítményekhez képest mintegy 15–25%-os fűtőenergia-megtakarítás érhető el. A vázszerkezet beruházási költsége nagyobb ugyan, mint az egyhajós létesítményeké, de a hasznos felületre vetített különbség nem jelentős.

Az utóbbi évtizedben hazánkban is egyre több, a fólia sajátosságait figyelembe vevő fóliablokk épült. A beruházóknak a következő szempontokat kellett figyelembe venni:

– a vázszerkezet beruházási költsége ne legyen lényegesen több, mint az egyhajós sátraké;

– a hó eltávolításához ne kelljen költséges fűtőberendezés;

– a szükséges fűtőenergia ne kerüljön sokba.

A blokképítés kezdeti időszakában a fóliarögzítés megoldása, a vápacsatorna és a szellőzőnyílások kialakítása jelentett gondot. Nagy előrelépésnek számított a speciális, ún. fóliarögzítő bilincs kifejlesztése és elterjedése, a vápacsatorna méretének meghatározása, valamint a megbízható, központilag irányítható, esetleg automatikával vezérelt szellőztetők kialakítása.

A legnagyobb gondot továbbra is a hókártétel megakadályozása jelenti. Az energiaárak folyamatos emelkedése miatt a nagy légterű, egyhajós létesítményeket is, a fóliablokkokat is kettős fóliatakarással látják el. Így a hó eltávolítása nehezebbé válik, esetleg sokkal erősebben kell fűteni. Ötletes megoldásnak bizonyult a két fóliaréteg közé juttatott meleg levegő, de nem terjedt el.

HYDROSOL (VÍZFÜGGÖNYÖS) LÉTESÍTMÉNYEK

A népélelmezési cikknek számító zöldségfélék fogyasztási árát, ennek megfelelően termesztési költségét minél alacsonyabb szinten kell tartani. A legdrágább zöldségtermesztési alágazatban, a hajtatásban a primőrök előállításának költségtényezői között arányaiban is az egyik legnagyobb az energia költsége. Emiatt a korszerű, de viszonylag drága energiahordozókat csak nagy körültekintéssel szabad igénybe venni.

Eddig a létesítmények fűtéséhez 50–95 oC hőmérsékletű vizet használtak fel. Az alacsonyabb hőfokú víz csak jelentősen megnövelt fűtőfelület segítségével tud megfelelő hőenergiát leadni a környezet számára, ennek használata tehát nem gazdaságos.

A 10–30 oC-os „hulladék”-vizekben és a csőkutakból nyerhető 10–15 oC-os vízben még mindig óriási tömegű energia rejlik, ennek kertészeti célra történő felhasználására nyílt lehetőség az ún. HYDROSOL rendszer kidolgozásával. Az eljárás segítségével az egyszeri (beruházási) és a folyamatos (üzemeltetési) költségek jelentősen csökkenthetők.

A vízfüggönyös fóliasátrak szerkezete és működési elve. A vázszerkezet a talajba erősített külső és belső csővázból áll, mindkét vázat fóliapalást borítja. A külső fóliapalástot földeléssel vagy műanyag bilincsekkel, a belsőt műanyag bilincsekkel rögzítjük a vízgyűjtő csatornával párhuzamosan futó, attól 6–8 cm távolságra elhelyezett csőhöz. A kettős fóliatakarás közötti térben felül, a gerincvonal mentén, a sátor teljes hosszában vízvezető cső található, egymástól adott távolságra beépített szórófejekkel. Ez a fagymentesítő vezeték, amely a vizet szállító szivattyú nyomóoldalával van kapcsolatban. A szivattyú motorját a külső hőmérsékletet mérő hőérzékelő vezérelheti (62. ábra).

62. ábra - Vízfüggönyös fóliasátor metszeti képe és működési elve

Vízfüggönyös fóliasátor metszeti képe és működési elve


A fagymentesítő vezetékből a víz a belső fólia külső oldalán végigfolyva a kétoldalt elhelyezett vízvezető csatornába kerül. Újból nem hasznosítható, mert hőtartalékát elvesztette. A külső hőmérséklet függvényében a belső palástra permetezett víz mennyiségét változtatni kell.

A külső fólia belső oldalán a hőmérséklet csökkenésével párhuzamosan megkezdődik a kondenzációs bevonat képződése. A nagy páratartalmú levegőből először a víz csapódik ki, abból pedig dér képződik, végül pedig (–5, –7 oC-on) jégréteg alakul ki.

Minden halmazállapot-változásnál (a légneműtől a szilárd felé haladva) jelentős energiamennyiség szabadul fel, így minden liter kondenzálódott víz esetében 2500 kJ, jégréteg képződésekor pedig további 2835 kJ a rendszer nyeresége. A felszabadult hőenergiát tehát fűtőteljesítményként kell értelmezni.

A víz a belső fóliával érintkezik, a belőle kicsapódó különféle anyagok csak azt szennyezik. A takaró rendszeresen tisztítható vagy ha nem tartós fóliából készült, akkor évenként cserélhető, így a napenergia jobban hasznosul.

Hőgazdálkodás. A fűtésben, hőtechnikában járatos szakemberek és a termesztők számára is sokáig szokatlan volt a vízfüggönyös fóliasátrak kedvező hőgazdálkodása. Nehezen érthető, hogy pl. – 20 oC külső hőmérséklet mellett 12–15 oC-os víz felhasználásával a belső légtér fagymentesen tartható. Ennek belátásához ismerni kell a hőközlés és a szigetelés harmonikus egységét (63. ábra).

63. ábra - A HYDROSOL (vízfüggönyös) fóliasátor hőforrásai és szigetelő rétegei

A HYDROSOL (vízfüggönyös) fóliasátor hőforrásai és szigetelő rétegei


A vízfüggönyös fóliasátrak légterének fagymentesen tartásához először az alacsony hőfokú vizekből nyerhető, olcsó energiára számíthatunk. A csőkutak vizének hőmérséklete általában 11–13 oC. Ez a víz hideg időszakban vízfüggönyös termesztőberendezések szigetelésére felhasználva 10 oC-ot is hűlhet, így minden literje 41,86 kJ-t szabadít fel, amit a környezet vesz fel. Mérési eredmények és kísérleti tapasztalatok szerint percenként 30 hl vízzel 1 ha területű telep a legnagyobb hideg esetén is fagymentesen tartható. A téli napsütés is jelentősen besegít a hőgazdálkodásban, s nem utolsó sorban a talaj nyárról tárolt melege is megjelenik pincehatás formájában. Ez tehát a HYDROSOL sátrak hőforrása.

A berendezés szigetelése több rétegű, a külső fóliapalásttal kezdődik. Ennél is jobban szigetel a mínusz 5–7 oC-on képződő dér-, illetve jégréteg. Ezt követi a mintegy 25 cm vastag – két fólia között lévő – levegőréteg, melynek szigetelőképessége közismerten nagyon jó. Szigetelőréteg a belső fólia, végül pedig annak belső felén kicsapódó páraréteg is.

A bemutatott hőforrások és szigetelőrétegek a legkritikusabb éjszakákon is lehetővé teszik a HYDROSOL sátrak fagymentességét.

A vízfüggönyös fóliasátorban termesztett növényfaj hőigényétől, a termesztés időszakától és a felhasznált víz hőmérsékletétől függően 50–100%-os energiamegtakarítás érhető el. (A felhasznált víz és a szétpermetezéséhez használt elektromos energia költsége nélkül.)

A HYDROSOL fóliasátrak üzemeltetésekor megszűnik a hóeltávolítás gondja is. Alagút rendszerű sátraknál a felszabaduló hőmennyiség elegendő a hó lecsúsztatásához. Fóliablokk esetében pedig a vápába, pontosabban az ott folyó vízbe csúszik a hó, s gyakorlatilag mindjárt el is olvad.

A beruházási költségek csökkentésére ad lehetőséget az egyvázas, vízfüggönyös fóliasátor megépítése. Lényege, hogy egyetlen vázszerkezetre 2 réteg fólia kerül. Az alsó fóliát lazán, a felsőt viszont a szokásos módon, jól kifeszítve kell felrakni. Így kialakul egy levegőréteg, s a fagymentesítésre felhasznált víz is akadálytalanul folyik le az elvezető csatornákba.

További előnye a megoldásnak, hogy a fagymentesítő vezetéket a sátor belsejében, a gerinc alatt vezethetjük. A vezetékből 50–80 cm hosszú, 2–3 mm belső átmérőjű műanyag csövek felhasználásával juttathatjuk a vizet, a belső fólia áthúzása után, annak külső felszínére. A víz itt nem kerül szétpermetezésre, kisebb felületen csorog le, kevesebb lesz a leadott hőmennyiség. Az eredeti hatásfok eléréséhez a kijuttatott vízmennyiséget 20–30%-kal növelni kell.

A fóliás létesítmények többszörös hőszigetelése. A folyamatosan emelkedő energiaárak hatására a hazai és külföldi kutatási eredmények alapján fejlesztették ki a többszörös hőszigetelésű fóliás létesítményeket. Ezek alapja az előzőekben ismertetett HYDROSOL fóliasátor, amely a vegetációs fűtéssel és az energiaernyővel egészül ki (64. ábra).

64. ábra - Összetett hőszigetelésű HYDROSOL fóliasátor

Összetett hőszigetelésű HYDROSOL fóliasátor


A talajba vagy a talaj fölé (5–10 cm-re), egymástól 40–60–100 cm-re, a növények közelébe helyezett, fémből vagy műanyag csövekből kialakított fűtési rendszert vegetációs (vagy növény-) fűtésnek nevezzük. A csövekben célszerűen 30–60 oC-os vizet keringetnek, amely különböző hőforrásból (kazán, termálvíz, ipari hulladékvíz) származhat.

A vegetációs fűtés önmagában is 20–30%-os energiamegtakarítással jár, más fűtési módokhoz viszonyítva egyenletesebb hőeloszlást nyújt. A levelek fonáki részét folyamatosan szárazon tartja, segítségével az alacsonyabb hőfokú vizek energiája is gazdaságosan felhasználható.

Az energiaernyő lényege, hogy a fűtőcsövekről, a talajról, a növényről – összességében a létesítményből – kifelé irányuló energia minél nagyobb részét visszatartsa. Ezt a feladatot egy, a létesítményen belül kialakított újabb takarás képes hatásosan megvalósítani (65. ábra).

65. ábra - Energiaernyős fóliasátor (fotó: KOVÁTS ZOLTÁNNÉ)

Energiaernyős fóliasátor (fotó: KOVÁTS ZOLTÁNNÉ)


A különböző tartó- és mozgatószerkezetekkel készült energiaernyőn a hosszú hullámú hősugarak különböző mértékben visszaverődnek, elnyelődnek, illetve áthaladnak. Mindez nagymértékben függ az ernyő anyagától, annak fizikai tulajdonságától.

Egyszerűbb esetben az átlátszó PE-fóliát használják, lényegesen jobb hatásfokú azonban a fekete fólia (hősugár-átbocsájtó képessége: 0). Energiamegtakarítás szempontjából az előzőeket is felülmúlják a természetes és szintetikus anyagból gyártott textíliák. Ezek egyik oldalát fémmel (pl. alumínium) is kasírozhatják.

Az energiaernyő két változata ismert: zárt és osztott rendszerű. Az előző esetben az ernyő anyaga egy darabból áll, míg az osztottnál külön-külön készül a vízszintes és a függőleges felületeket záró palást.

Ezzel a viszonylag egyszerű berendezéssel mintegy 25–30%-kal csökkenhet a felhasznált energia.