Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Ápolási munkák

Ápolási munkák

Az ápolási munkák fogalomkörébe tartozik minden olyan művelet, amelyet a tenyészidőben – a vetéstől a tenyészidő végéig – végzünk. Természetesen kivétel a betakarítás (szedés, aratás).

E munkák végső célja a terméshozamok növelése, a minőség javítása és egyes esetekben a koraiság fokozása, a tenyészidő meghosszabbítása, az érés időzítése stb.

Az ápolási munkák végzésekor szem előtt tartandó elvárások:

a) a növények biológiai igényének optimális vagy azt közelítő mértékű kielégítése;

b) az adott műszaki alapok maximális kihasználása;

c) a szűkös kézi munka csökkentése;

d) az anyagok, az energia takarékos használata.

Végső soron a cél a gazdaságosság állandó javítása.

Az ápolási munkák jellegét, számát több tényező határozza meg. Közülük a termesztett faj (esetleg fajta), a termesztési mód és a technológiai változat a legfontosabb.

A zöldségfajok igénye, igényessége nagyon eltérő. A vöröshagyma, a paprika, a paradicsom rendszeres növényvédelmet igényel, a retek, a sárgarépa, a spenót növényvédelmi munkája viszont minimális. A különbség – többek között – megmutatkozik a kézimunka-igényben is. Az étkezési paprika, a hónapos retek betakarításához sok kézi munka szükséges, a zöldborsó pedig géppel – kézi munka nélkül – betakarítható.

A termesztési módok (29. táblázat) szintén meghatározók. Változnak az ápolási munkák, változik összetételük attól függően, hogy a növényfajt szabad földön termesztjük vagy hajtatjuk, hogy a szabad földön korai áru, tömegáru vagy vetőmag előállítása-e a cél. Mások az ápolási munkák, és számuk is változik attól függően, hogy üvegházban vagy fólia alatt hajtatunk, vagy egyszerűen váz nélküli fóliás termesztést folytatunk.

29. táblázat - A zöldségtermesztés termesztési módjai

Szabadföldi

Hajtatás

Korai szabadföldi

Tömegáru

Vetőmag

üvegházi

fólia alatti

– fűtés nélkül

– vízfüggönyös

– fűtéssel

váz nélküli fólia alatti


Vannak főleg hajtatáshoz kötődő ápolási munkák. Ilyenek a metszés, a kötözés, a levelezés, a tetejézés stb. E műveleteket szabad földön csak ritkán végezzük.

Módosíthatja az ápolási munkákat az alkalmazott technológia is. Ma a gyakorlatban még együtt található a hagyományos (klasszikus) és a korszerű (iparszerű) technológia. Az ezeknél alkalmazott ápolási munkák mennyiségben és minőségben is különböznek. A vegyszeres gyomirtás például az iparszerű technológia ápolási munkája. A gépesítettség szintén a korszerű technológia jellemzője. A hagyományos technológiában a munkák zöme még a kézi munkán alapszik. Természetesen átfedések is találhatók, amikor egy-egy ápolási munka más technológiában is alkalmazásra kerül.

Mivel az ápolási munkák száma igen nagy, a könnyebb áttekinthetőség végett csoportosítjuk azokat. A csoportosítás alapja, hogy a munka hogyan irányul a növényre, közvetett vagy közvetlen módon. Ennek megfelelően az egyik csoportba az ökotechnikai, a másikba pedig a fitotechnikai eljárásokat soroltuk.

Ökotechnikai eljárások

Ebbe a csoportba azok a munkák tartoznak, amelyekkel a növények környezetét kívánjuk módosítani, pontosabban a növények környezeti igényét optimális szinten akarjuk kielégíteni (30. táblázat).

30. táblázat - Ökotechnikai eljárások

Az éghajlat, az időjárás

kedvezőtlen hatásával kapcsolatos eljárások

A talajjal kapcsolatos

eljárások

Növénytáplálás

Növényvédelem

Sötétítés (fény)

Árnyékolás (fény)

Pótmegvilágítás (fény)

Fűtés (hő)

Fagyvédelem (hő)

Öntözés (víz)

A levegő összetétele,mozgása

által okozott károk megelőzése

növényápoló talajművelés

töltögetés

talajtakarás

fejtrágyázás

kártevők és betegségek irtása

gyomirtás


AZ ÉGHAJLAT, AZ IDŐJÁRÁS KEDVEZŐTLEN HATÁSÁVAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁSOK

Ide sorolható a fény, a hőmérséklet, a víz, a levegő és a tápanyag szabályozása. (A fűtéssel, az öntözéssel és a fejtrágyázással itt nem foglalkozunk, azok más fejezetekben kerülnek részletesebb ismertetésre.)

• A fény az egyik legfontosabb élettényező. Ha kevés, ha sok, egyaránt káros. Szabályozáskor értékmérő tulajdonságait módosítjuk. A módosítás módszerei lehetnek közvetlenek és közvetettek. A pótmegvilágítás, az árnyékolás és a sötétítés közvetlen módszerek.

Mesterséges megvilágítással a hiányzó fényt pótoljuk. Erre azonban csak hajtató-, palántanevelő és gombatermesztő létesítményekben van lehetőség. Eszközei a különböző elektromos izzók, a fénycsövek és a higanygőz lámpák. Közülük az utóbbiak a jobbak, mert fényük közelebb áll a természetes fényhez. Mivel az elektromos energia drága, használatuk csak ott javasolható, ahol az gazdaságos, kifizetődő. A leggyakrabban a nemesítők használják, a termesztésben csak a téli palántaneveléshez érdemes alkalmazni.

Árnyékolással a fényerősséget szabályozzuk. A cél az erős besugárzás elleni védelem. Sok növény nem tűri a közvetlen erős fényt, ezért árnyékolni kell. A zöldségtermesztésen belül csak a hajtatásban, a palántanevelésben és a gombatermesztésben árnyékolnak. Ez történhet festéssel vagy különféle árnyékoló anyagok felhasználásával.

A festék lehet egyszerű fekete festék vagy kályhaezüst. Mindig úgy kell felvinni a felületre, hogy az eső, a belső kicsapódó pára le ne vigye, de szükség esetén könnyen eltávolítható legyen. A fekete festékhez tejet, a kályhaezüsthöz nitrohígítót célszerű használni.

A nád- vagy szalmatakarók, a különböző papírok, a műanyag hálók és a fóliák a gyakorlatban is használt árnyékolók. A nád- és szalmatakarók, valamint a különböző papírok hagyományos anyagok. Az utóbbiakat csak rövid idejű takarásra használják, sekélyen vetett aprómagvakra, friss tűzdelésekre és a gombák átszövetési időszakában. A műanyag hálók (pl. raschel háló) és a fóliák a tartós árnyékolás anyagai. Fóliák közül erre a célra csak a homok- vagy füstszínűek használhatók.

A sötétítés szintén fontos fényszabályozó módszer. Akkor használjuk, ha egy rövidnappalos növényt hosszú nappalok mellett termesztünk, de virágzását időzíteni akarjuk. A cél tehát a megvilágítás időtartamának a szabályozása. A módszer lényege a teljes fényelvonás. Anyaga bármely fényt át nem eresztő anyag, legtöbbször fedett színű fólia. A zöldségtermesztésben ritkán – csak halványításra – használják, inkább a dísznövények ápolási munkája.

A fényszabályozás közvetett módszerei szintén sokfélék. Ilyenek: az alávetés, a vetési időpont, az állománysűrűség, a sorok iránya stb.

– Az alávetést akkor alkalmazzuk, ha a növény (pl. évelő pillangós) kelés után gyenge, lassan fejlődik, tehát a megerősödéséig védelemre van szüksége.

– A vetési időpont helyes megválasztása a hajtatásban és a szabadföldi termesztésben is eredményes módszer. Ha ezzel a lehetőséggel élünk, nincs szükség közvetlen fényszabályozásra.

– A sűrű növényállomány káros hatása közismert. Ilyen esetben a növények megnyúlnak, száruk etiolálódik, elgyengül. Egyes növényeknek (karalábé, retek) csak a lombja növekszik, fogyasztható részeik fejlődése elmarad vagy vontatott lesz.

– Egyes esetekben fontos lehet a sorok iránya is. Az észak–déli irányú sorelrendezés segíti, a kelet–nyugati csökkenti a növények fényellátását.

– Segíthet a termőhely is. Déli lejtőkön mindig erősebb a besugárzás, mint az északiakon.

• A hőmérséklet talán a legfontosabb élettényező. Hatására nő vagy csökken az életfolyamatok intenzitása, amely meghatározza a növények fejlődését és növekedését. A sok és kevés hő egyaránt káros.

A kevés hő következménye mindig a lassú fejlődés és a lassú növekedés. Szélsőséges hatásai a különböző fagyások.

A megfagyás általában tavaszi jelenség, ősszel ritkán fordul elő. Tavasszal a késői, ősszel pedig a korai fagyok következménye. Előfordulhat egyszerű, főleg fűtés nélküli létesítményekben, de gyakoribb a szabad földön. Jellemzője, hogy csak a növények egyes részei (pl. levél) fagynak meg, és a károsodás olyan mérvű, hogy lassú kiengedés esetén a fagyott növényi részek tovább élnek.

A létesítményekben fűtéssel (vészfűtés), energianyerő használatával és a szellőzők napi korábbi bezárásával lehet megelőzni. Az utóbbi időben az energiaernyőt használják. Ez viszonylag egyszerű és olcsó eljárás. A módszer lényege, hogy éjszakára valamilyen takaróanyaggal gátolják a kisugárzást. A vészfűtés inkább háztáji módszer, ahol egyszerű fűtőberendezést (különféle kályhákat) és a legtöbbször olcsó tüzelőanyagot használnak. A szellőzők korábbi zárása a legolcsóbb módszer. Ezzel olyan mértékben lehet növelni a hőtartalékot, hogy a hajnali órákban védjen a fagyás ellen.

Szabad földön szintén számtalan módja van a fagy elleni védelemnek. Ezek: a fagyvédelmi öntözés, a füstölés és a takarás.

A fagyvédelmi öntözés nagyüzemi módszer. Alkalmazására csak ott van lehetőség, ahol van esőztető öntözőberendezés. Ebben az esetben a vékony jégpáncél és a víz által leadott hő védi az érzékeny növényi részeket. Kis (5–7 mm-es) öntözési norma és kis intenzitású szórófej szükséges hozzá.

A füstölés hagyományos módszer, a legtöbbször csak kis felületek védelmére szolgál. A füstfelhőt korábban nedves szerves anyagok (falomb, szalma, kukoricaszár stb.) elégetésével, ma ködgyertyákkal állítják elő. Körülményes, nehézkes módszer, a zöldségtermesztésben ritkán használják.

A fagyvédelmi takarás különböző anyagokkal történhet. Legegyszerűbb, amikor földdel takarunk. E módszert azonban csak olyan növényekhez alkalmazzuk, amelyeknek ápolási munkája a töltögetés. Ilyen a burgonya és korábban a csemegekukorica.

Kisebb felületen a növények különféle anyagokból készült búrákkal is védhetők. A házikertekben néha üvegharangot, többnyire inkább befőttesüvegeket használnak. A háztáji gazdaságokban – kabakosok védelmére – használták korábban a nádtakarót és a szalmabúrát. Újabb módszer a vékony fóliával (flies, hasogatott fólia) való védelem is.

Lehet csökkenteni még a tavaszi fagykárokat egyéb módszerekkel is. Fagyveszélyes időben nem kapálunk, mivel a lazított talajon mindig nagyobb a fagykár. Segíthet az öntözés is, mert a víz több hőt tárol, mint a talaj.

A kifagyás téli fagykár. Az áttelelő növények károsodása. Ebben az esetben a növény pusztul el. Ellene csak télálóbb fajták nemesítésével lehet védekezni.

A felfagyás tél végi, tavaszi jelenség. A napi hőmérséklet-ingadozás (lehűlés, fölmelegedés) következménye. A talaj ebben az esetben mozog; kitágul, összehúzódik. Mozgása közben a gyökerek egy része elszakad, és a növény a talajból kezd kiemelkedni. A tömeges pusztulást hengerezéssel és helyes ültetési móddal lehet megakadályozni. A hengerrel a talajt tömörítjük és újra a gyökerekhez szorítjuk. Csak azokat a növényeket szabad hengerezni, amelyek azt bírják (pl. őszi kalászosok).

Az áttelelő zöldségnövények felfagyása ellen védelmet nyújthat, ha bakhátra, azok északi oldalára ültetjük őket. Ezen az oldalon ugyanis kisebb a napi hőmérséklet-ingadozás.

A sok hő, a magas hőmérséklet szintén károsodást okozhat. Rosszabb lesz a kötődés, és égési foltok keletkezhetnek a száron, a termésen. A magas hőmérsékleten rosszul termékenyülő növényeket korábban kell vetni, ültetni, hogy a nyári nagy meleget és az ezzel együtt járó páraszegénységet elkerüljék.

A napégés elkerülése a helyes fajtakiválasztás függvénye. Olyan vidéken, ahol erős a közvetlen sugárzás, magasabb, dúsabb lombú fajtákat kell termeszteni (paprika, paradicsom). Eredményre vezethet az is, ha ilyen helyeken a paprika csüngő termésű változatait termesztjük.

• A levegő szintén fontos élettényező. A termesztés során gondot okozhat összetételének változása és mozgása. Az összetételének nagy szerepe van a hajtatásban, a gombatermesztésben és a tárolásban, de változása gondot okozhat a szabadföldi termesztésben is.

Összetevői közül meghatározó az oxigén mennyisége. Ha kevés, az is baj, ha sok, az is. Hiánya a hajtatásban és a gombatermesztésben (a gombák termő időszakában) jelenthet nehézséget.

A sok vagy normál mennyiségű oxigén a tárolásban káros. A tárolt termény a tárolás alatt is él, lélegzik. A légzés tömegcsökkenést idéz elő, ezért lassítani kell. Ennek egyik módszere, ha csökkentjük a levegő oxigéntartalmát, azaz növeljük annak CO2- vagy nitrogéntartalmát.

A CO2-koncentráció növekedése hasznos a hajtatásban, a gombatermesztésben (az átszövetési időszakban) és a tárolásban, a CO2-koncentráció a CO2-trágyázással növelhető.

Káros lehet a nagy CO2-koncentráció a gombák termő időszakában és a növények talajában, ahol gátolja a gyökérlégzést. Az előző esetben szellőztetünk, az utóbbiban pedig a talaj felső rétegét porhanyítjuk, azaz itt is szellőztetünk.

Sok gondot okozhat, ha növekszik a levegő ammónia- és kén-dioxid-tartalma. Az előző 0,1%-os, az utóbbi pedig már 0,001–0,002%-os töménységben is károsít. Óvakodni kell tehát a túlzott szervesanyag-használattól és a káros füstgázoktól. A védekezés megelőzés vagy alapos szellőztetés.

Az elmondottakon kívül a levegő még sok kormot és port is tartalmazhat. Ezek a növényekre és a létesítmények fényáteresztő felületére rakódva közvetlen vagy közvetett módon csökkentik a fotoszintézist. A kártétel az ipartelek környékén gyakori (pl. DCM). Ilyen területekre tehát nem szabad hajtató-, palántanevelő létesítményeket telepíteni, vagy gyakrabban kell a fényáteresztő felületeket tisztítani. A szabadban lévő növényeken ebben az esetben csak a gyakori, kis mennyiségű (esőszerű) öntözés segít.

A szél, a levegő mozgása szintén káros lehet. A károsítás mértéke függ a szél sebességétől. Az enyhe szél (5 km/h) még hasznos. Segíti a megporzást, a gáz- és hőcserét.

A közepes erősségű szél (5–40 km/h) már káros. Fokozza a transzspirációt, szárítja a talajfelszínt, és zavarja az esőztető öntözést. A 40 km/h vagy ennél nagyobb sebességű szelek, viharok már kimondottan károsak. Kártételük az erózió, a homokverés, a szélverés, de kárt tehet a termesztőlétesítményekben is.

Ellene szélfogókkal, mezővédő erdősávokkal védekezhetünk. Védelmet jelent a kulisszás vetés is. A mezővédő erdősávok hasznosak, de arra vigyázni kell, hogy csak a szükséges területet foglalják el. Többszintesek legyenek (cserje, fa) és értékes fafajok alkossák.

A kulisszás vetés növényei mindig magasabb növésűek. Ilyenek: a kukorica, a cirok, a rozs, esetleg a kender. Ezek megfelelő védelmet nyújtanak a homokverés, a szél szárító és bizonyos mértékig a növényt mechanikailag károsító hatása ellen is.

Laza homokon segíthet még az öntözés, ugyanis a nedves homokot a szél nehezebben mozgatja.

A TALAJJAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁSOK

E témakörbe sorolható a növényápoló talajművelés, a töltögetés és a talajtakarás.

• A növényápoló talajművelés célja a talaj lazítása, a gyomok irtása és kivételes esetben a talaj tömörítése. Ide tartozik a boronálás, a kapálás vagy kultivátorozás és a hengerezés.

A boronálás sekély talajművelés. A művelési mélység a boronatípus függvénye, általában 4–15 cm között változhat. Inkább talaj-előkészítő eljárás, a növényápolásban csak ritkán alkalmazható. A célja a lazítás mellett a gyomirtás is. Azoknál a növényeknél, amelyek bírják a boronálást (borsó, csemegekukorica, burgonya), e műveletet első „kapálásnak” szokták nevezni. Főleg a kelő egy- és kétéves gyomnövények ellen eredményes, mert azok kifordulva a talajból elpusztulnak. Típusai közül az említett esetekben a fogas boronát kell használni.

A kapálás vagy nagy felületen a kultivátorozás igen fontos ápolási munkák. A cél a talaj lazítása és a gyomok irtása. Alkalmazásukra a tenyészidő első felében kerül sor addig, amíg a növényállomány nem zárt, és így a sorközök a növények károsodása nélkül művelhetők. Eszközeik a húzó-vonó, tolókapák (kézi kapák), a lókapák (ekekapák) és a gépi kultivátorok. Az utóbbiak közül az említett esetben csak a növényápoló típusokat szabad használni. A zöldségtermesztésben még mindig fontos ápolási munkák, a zöldségnövények ugyanis érzékenyek a tömörödött, levegőtlen talajra, és többségüknél a vegyszeres gyomirtás még nem alkalmazható.

A hengerezés csak kivételes esetekben növényápoló eljárás. A legtöbbször vetés után és a felfagyási károk csökkentésére használják. Az aprómag vetése utáni tömörítés igen fontos, kelést segítő művelet. Eszközei a könnyű simahenger és nedves talajon a sorhenger. A felfagyás az áttelelő zöldségnövényeket károsítja. A kártétel csökkentésének egyik eszköze a simahenger. Természetesen csak olyan növényeknél szabad használni, amelyek bírják a hengerezést.

• A töltögetés a fénytől való elzárás egyik módszere. Néhány zöldségnövény fogyasztható része csak akkor lesz jó minőségű, ha fénytől elzártan, sötétben fejlődik. Ilyen növény a spárga (halványított), amelynek ápolási munkái tavasszal a bakhátkészítéssel kezdődnek. Szedések után a bakhátakat ismételten ki kell javítani. Töltögetéssel növelhetjük a burgonya és a póréhagyma fogyasztható részeinek mennyiségét (darabszámát, hosszát stb.). A burgonya a föld alatti száron hozza terméseit. Így e szárrész hossza és zsengesége segíti a sztólók, illetve a gumók képződését. Hasonló céllal alkalmazzuk a töltögetést a földimogyorónál is. A töltögetés elvégezhető egy menetben, de egyszer-kétszer meg is ismételhető. Eszközei a töltögetőeke és a kapa.

• A talajtakarás komplex célú ápolási munka. Alkalmazásával szabályozni kívánjuk a talaj hő-, víz-, levegő-, valamint tápanyag-gazdálkodását és ezen keresztül a talaj életét. Ezenkívül sok esetben cél a gyomok elleni védelem is.

A sokféle célhoz sokféle eljárás tartozik. Takarhatjuk a talajt szerves anyaggal, papírral és fóliával, de használhatunk erre a célra különböző ásványolaj-emulziókat is.

A szerves anyagokkal való talajtakarás hagyományos módszer. Idegen neve mulcsozás. A takaróanyag e módszernél lehet falomb, törek vagy szalma és szerves trágya. Kisüzemi módszer, és ma már ott is csak a szerves trágyát használják. Ebben az esetben az említett célok még a tápanyagpótlással is kiegészülnek.

Új és egyre inkább terjedő módszer a fóliás talajtakarás. A felhasználásra kerülő fólia lehet átlátszó és fényt át nem eresztő. Az átlátszóak közül csak a gyenge fényáteresztő képességűeket – a homok- és füstszínűeket – szabad használni, mert a gyomosodást csak ezek tudják meggátolni.

A fedett színűek lehetnek fehérek, feketék, zöldek, kékek stb. Közülük mindig a célnak megfelelőt kell használni. Leggyakoribb a fekete fólia használata. A fehéret akkor alkalmazzák, ha a visszaverődő fényre is szükség van.

A fóliák alapanyaga a leggyakrabban polietilén. A vastagságuk 0,03–0,04 mm. Ennél vastagabbat nem szabad használni, mert drága.

A fóliás talajtakarás használható a termesztőlétesítményekben és a szabad földön is. A hajtatásban ma már elterjedt módszer, szinte minden széles sortávú növénynél megtalálható. A korábban már említett előnyökön kívül még a párásodást is gátolja, és ezzel akadályozza a betegségek terjedését. Hátrányként meg kell azonban említeni, hogy a fedett színű fóliák növelik a fagyveszélyt.

Szabad földön kisüzemi módszer, mert leterítésének, eltávolításának és megsemmisítésének egyszerű, gyors, gépesített módozatai hiányoznak. Erre az elbomló fólia lehet a megoldás.

A takarásnak többféle változata lehetséges. Takarhatók a sorok, a sorközök, de lehet takarni a teljes területet is. A sorok takarása a nagy sortávú növények (görögdinnye stb.) termesztésében ismert. Az 50–60 cm szélességben a sorokba leterített fólián lyukakat készítenek és ezekbe ültetik a növényeket.

A sorközök takarása a közepes sortávú növények takarási módja. Itt csak az 50–80 cm széles sorközöket takarják. A két sorközt takaró fólia annyira összeér, hogy alig keletkezik takaratlan csík. Ebben az esetben nehéz a rögzítés, ezért ezt a módszert a hajtatásban alkalmazzák.

A sorok és a sorközök teljes takarása kisüzemi módszer. Ilyenkor a takarás után készített lyukakba ültetnek. A szamóca és néhány kisebb tenyészterületet igénylő zöldségnövény takarási módja.

A papírt ritkán és kivételes esetekben használják takarásra. A legtöbbször az aprómagvak vetését, a friss tűzdeléseket és átszövetés idején a gomba táptalaját takarják vele. Célja a párolgás és párologtatás csökkentése, a talaj kiszáradásának megakadályozása. A palántákat csak nagyon rövid ideig takarják (inkább árnyékolásról van itt szó), és keléskor az aprómagvakról azonnal leszedik a takarót.

Külföldön (Angliában, Németországban) takarásra igen gyakran használják a különféle ásványiolaj-emulziókat. Ezek a talajra kipermetezve vékony, filmszerű réteget alkotnak. Védenek az erózió és a homokverés ellen. A csírázást, a növények kelését, kibújását nem gátolják. Leggyakrabban az apró magvú és a lassan kelő növényeknél alkalmazzák. Hatása rövid időtartamú, általában a kelésig érvényesül.

A talaj festése nem tartozik ide közvetlenül, de mivel hatása a takarással csaknem azonos, itt említjük meg. E módszerrel is a talaj hőgazdálkodását és a fény jobb kihasználását lehet javítani, illetve növelni. Drága módszer, ezért a gyakorlatban nem terjedt el. Helyette inkább a termőhely kiválasztására kell gondot fordítani. Korai termesztést csak laza, világos színű talajokon érdemes folytatni.

A NÖVÉNYEK VÉDELME

Ide tartoznak a legfontosabb ápolási munkák, a betegségek és a kártevők elleni védekezés, valamint a vegyszeres gyomirtás.

A rendszeres növényvédelem (a betegségek és kártevők elleni védekezés) ma a zöldségtermesztésben nélkülözhetetlen. Elhagyása vagy nem körültekintő alkalmazása terméskiesést, tetemes károkat idézhet elő. Jelenleg a növényvédelem a termesztési technológiák egyik legfontosabb eleme.

A kártevők és betegségek ellen közvetett és közvetlen módon lehet védekezni. Közvetett módszer a helyes talajművelés, a trágyázás és a vetésforgó alkalmazása. Közvetlen módszer a kémiai és biológiai növényvédelem. Közülük a kémiai az elterjedtebb. A biológiai eljárások ma még kisebb jelentőségűek, bár célszerű lenne minél nagyobb arányú kimunkálásuk és elterjesztésük.

A növényvédelem költséges ápolási munka. Fontos, hogy megelőző legyen. Kezdődjék a talaj fertőtlenítésével és folytatódjék a mag, valamint a növény védelmével.

A növényvédő szerek száma igen nagy. Vannak közöttük szerves és szervetlen hatóanyagúak, rovarirtók, baktérium- és gombaölők. Közülük mindig csak a célnak megfelelőt szabad használni.

A védekezéskor figyelembe kell venni a következőket:

a) a zöldségnövények igen vegyszerérzékenyek;

b) a védelem szükségességét illetően igen nagy közöttük a különbség, a vöröshagyma, a paradicsom rendszeres védelmet igényel, a spenótnak és a petrezselyemnek azonban alig van károsítója;

c) a növényvédelmi előírásokat mindig szigorúan be kell tartani (dózis, védőeszközök, várakozási idő stb.).

A zöldségtermesztésben a legtöbb gondot a gyomok okozzák. A termesztés eredménye, jövedelmezősége igen gyakran attól függ, hogy mennyire sikerült az állományt gyommentesen tartani. Kártételük sokféle. A termesztett növénytől elvonják a területet, a vizet, a fényt, a tápanyagot, és elősegítik a kártevők, betegségek elszaporodását. Ezenkívül nehezítik a betakarítást és rontják a termés minőségét is.

Vannak közöttük elnyomók (térparaziták) és élősködők. Az élősködők közül a zöldségtermesztésben a legtöbb gondot a dohányfojtó szádor és az aranka okozzák. A szádor a paradicsomot, az aranka pedig elsősorban a palántakorú paprikát károsítja.

A térparaziták szintén veszélyesek. Közülük a mezei acatot, a tarackot, a szulákot, a vadrepcét, a kövér porcsint, a muharokat, a kakaslábfüvet, a fehér libatopot és a parajféléket kell kiemelni.

Irtásuk lehet mechanikai és kémiai. Ebben a részben csak a kémiai módszer, a vegyszeres gyomirtás általános jellemzésével foglalkozunk. A részletezést az egyes növényeknél ismertetjük, mivel a gyomirtás a technológiák egyik eleme.

A vegyszeres gyomirtás előnye, hogy alkalmazásával jelentős az élőmunka megtakarítása. Hátrányos, hogy drága, nagy szakértelmet igényel, emellett veszélyeztetheti a környezetet és károsíthatja az utóterményt. Költségeit csökkenthetjük, hatásfokát javíthatjuk néhány gyomosodást akadályozó, megelőző tevékenységgel. Ezek:

– a korszerű vetésforgó alkalmazása,

– a korszerű istállótrágya-kezelés,

– a korszerű talajművelés,

– a gyommentes vetőmag használata.

A gyakorlatban számtalan vegyszer van forgalomban. Ezek sok mindenben különböznek, ezért kiválasztásukkor nagyon körültekintőnek kell lenni. Használatuk esetén mindig kérjük ki a növényvédő szakember véleményét.

Vannak kontakt és szintetikus szerek. Az előzők akkor hatnak, ha közvetlenül érintkeznek a gyomokkal, az utóbbiak pedig felszívódva az anyagcsere-folyamatokon keresztül fejtik ki hatásukat.

Vannak totális, szelektív és szuperszelektív herbicidek. Az első csoportba tartozók minden növényt elpusztítanak. A szelektívek hatása bizonyos alaktani, mechanikai különbségeken alapul, és így a kultúrnövényt már nem károsítják. A szuperszelektívek hatásának alapja pedig a biokémiai szelektivitás.

Találhatók közöttük gyökér- és levélherbicidek. Az előzők a talajon, a gyökéren keresztül, az utóbbiak a levélen keresztül szívódnak fel.

Tekintettel kell lenni a felhasználási időre is. Egyes szerek csak vetés (pre sowing) vagy ültetés előtt (pre planting), mások vetés után, de még kelés előtt (preemergens) használhatók. Némelyek állománypermetezésre is alkalmasak (postemergens), ugyanis a kultúrnövényt fejlett állapotában sem károsítják.

Tekintettel az elmondottakra, felhasználásuk során még a következőket is figyelembe kell venni:

1. A zöldségnövények vegyszerérzékenysége nagyobb, mint a többi növényé.

2. Használatuk a hajtatásban meggondolandó. Itt csak biztonságos szereket szabad alkalmazni!

3. Egyes szerek hatásfokát és hatástartamát a szárazság csökkenti. Az öntözés ebben az esetben segíthet.

4. A nagy mennyiségű csapadék okozta lemosódás növelheti a károsító hatást.

5. Az előírt technológiát mindig pontosan be kell tartani.

6. A túladagolás mindig káros (nagyobb dózis vagy átfedések).

7. A permetezőgépek legyenek tiszták, hibátlanul működők (pl. ne csepegjenek még a forgókban sem).

8. Ügyelni kell az utóhatásra, a szermaradványra.

9. Fontos a talaj humusztartalmának ismerete is. Vannak olyan szerek, amely kis (1% alatti) humusztartalom mellett károsítanak.

Fitotechnikai eljárások

Ebbe a csoportba azok az ápolási munkák tartoznak, amelyek közvetlenül a növényre irányulnak, és így alkalmazásuk együtt jár a növények egyedi kezelésével (31. táblázat). Éppen ezért nevezzük ezeket fitotechnikai eljárásoknak.

31. táblázat - Fitotechnikai eljárások

Termékenyülés- és

érésszabályozás

Növényi részek eltávolítása

Rögzítés

Halványítás

Termékenyülés,

kötés elősegítése

Érésgyorsítás

metszés

kacsolás

tetejezés

levelezés

oldalgyökerezés

bördők kitörése

fattyazás

termésritkítás

kötözés

hajtásrögzítés

összekötözés

levéltörés

fóliatakarás

talajjal való takarás


A TERMÉKENYÜLÉS ÉS AZ ÉRÉS SZABÁLYOZÁSA

A zöldségtermesztésben igen fontos szerepe van a virágok termékenyülésének, kötődésének. A termés és a hozam a legtöbbször ennek a függvénye. Ez a hajtatásban és a szabadföldi termesztésben is fontos, a magtermesztésben pedig különösen nagy a jelentősége.

A termékenyülést gátolhatja a kevés fény, az alacsony vagy túl magas hőmérséklet, a túlzott nitrogénellátás és napjainkban a megporzást segítő rovarokra káros kémiai szerek fegyelmezetlen használata.

A fényszegénység a korai, elsősorban a paradicsom- és a paprikahajtatásban okoz gondot. E két növény fényigénye nagy. A termékenyüléshez hosszan tartó és 5000 luxnál erősebb megvilágítást igényel. A fényhiányt pótolhatjuk mesterséges megvilágítással, de segíthetünk a gondon azzal is, ha a növényeket alacsonyabb hőmérsékleten tartjuk vagy szomjaztatjuk.

Nagy jelentősége van a helyes fajtamegválasztásnak is. Korai hajtatáshoz kisebb fényigényű fajtákat válasszunk.

Bevált termékenyítést segítő eljárás még a trillerezés, a huzalok ütögetése és a növények erősebb légárammal való mozgatása is. Mindhárom módszer a paradicsomhajtatásban használatos. A triller tulajdonképpen az elektromos csengő elvén működő vibrátor, amely a fürtök gyors rázásával segíti a megporzást.

A hajtatásban a kabakosok, a vetőmagtermesztésben pedig a rovarbeporzású növények termékenyülésében sokat segíthetnek a méhek is. A haszon kettős, a méztermelés mellett a termés is több lesz. A „rezegtetés”, amely (a levegő áramlásának gyorsításával előidézett növénymozgás) szintén termékenyülést elősegítő eljárás.

A termékenyülést segítő kémiai szerek használata a zöldségtermesztésben még nem általános. A hajtatásban a paradicsomon és az uborkán kísérleteznek velük. A legtöbbször hormontartalmú szerek, amelyek a kívánt hatás mellett számos külső és belső változást is előidéznek. A sima felületű bogyó pl. gerezdesedhet, vagy a bogyó belsejében légüregek keletkeznek. Napjainkban közülük a Curbiset és az Ujotin nevű szerekkel próbálkoznak.

Az érésszabályozás napjaink nagy kérdése. Alkalmazására ösztönöznek az árviszonyok (piac) és az egyre jobban terjedő iparszerű technológiák. A termesztő számára nem mindegy, hogy milyen áron értékesít, és az sem, hogy egyszerre való betakarítás esetén mennyi a felhasználható termés.

Az utóbbi években egyre több érésgyorsító szer kerül a forgalomba. Hatásuk többféle, vannak, amelyek a lomb eltávolításán keresztül hatnak, de vannak olyanok is, amelyek élettanilag segítik az érést.

A kémiai szerek közül ilyen az etilén. Használata a paradicsomhajtatásban terjedt el, ahol az érést vagy a leszedett, vagy a még száron lévő termések kezelésével gyorsítják. Eredményesen csak fedett térben használható.

Hasonló típusú szer az Ethrel is, amelyet szintén a paradicsom érésgyorsítására használnak, elsősorban szabad földön. A szerek hatása nagymértékben függ a bogyók fejlettségétől. Igazán csak az érés kezdetén lévő bogyóknál eredményesek.

Érést elősegítő módszer még a lomb eltávolítása is. Ez elsősorban a vetőmagtermesztésben használatos eljárás, ahol könnyíti a cséplést, és tisztább lesz a mag is. E célra leggyakrabban a Reglone-t használják.

Régi, hagyományos érést gyorsító ápolási munka még a szár letaposása. A vöröshagymánál használják, ma azonban csak a házikertekben.

AZ EGYES NÖVÉNYI RÉSZEK ELTÁVOLÍTÁSA

E műveletek célja elsősorban a termés mennyiségének növelése, valamint a minőség javítása, mégpedig a termőfelület szabályozása útján. Ezenkívül gyorsíthatják az érést és segíthetik a szedés időzítését. Ide sorolhatók: a fattyazás, a metszés, a kacsozás, a termésritkítás, a bördők kitörése, a tetejezés, a levelezés és az oldalgyökerezés.

A fattyazás a csemegekukoricán alkalmazott módszer. A sarjhatások eltávolításának célja a termés minőségének a javítása. Ma már ritkán alkalmazzák, mivel az újabb hazai és külföldi fajták nem fattyasodnak vagy csak minimális a hajlamuk rá.

A metszés a kabakosok (sárgadinnye, uborka) elterjedt ápolási munkája. Célja minden esetben az arányos termőfelület kialakítása. Már a hagyományos virágtípusú (monoikus) fajtáknál is használták. Ekkor a másod-, illetve a harmadrendű hajtások képződését kívánták elősegíteni, mert ezeken javult a nő- és hímvirágok aránya, vagyis növekedett a nő-, illetve termővirágok száma. Napjainkban, a túlnyomóan nővirágú és a nővirágú fajták termesztésével változott a cél, ezeknél egyenletes és folyamatos terhelést kívánnak a metszéssel létrehozni.

A fő száron csak annyi termést szabad meghagyni, hogy a vegetatív növekedés folyamatos maradjon. Az ilyen típusú uborkafajták metszését addig kell folytatni, amíg a növényen az önszabályozás rendszere be nem áll. A metszés a hajtatásban használt ápolási munka, de szükség lehet rá szabad földön is, ha a már említett növényeket támrendszer mellett neveljük.

A kacsozás a hajtatott és a támrendszer mellett nevelt paradicsom ápolási munkája. Célja a gyengén determinált és folyamatos növekedésű fajták növekedésének szabályozása. E növényeket többnyire egyszárasra nevelik, ehhez a levelek hónaljában keletkező hajtásokat el kell távolítani. Az eltávolítás időpontja függ az oldalhajtás méretétől, s akkor a legmegfelelőbb, ha az 4–5 cm hosszú. A korai eltávolítás elősegíti az újraképződést, a kései pedig növeli a sebfelületet.

A tetejezés célja már az érés gyorsítása és a tenyészidő végének meghatározása. A hajtatott paradicsomon alkalmazott eljárás. A növényeket olyan magasságba kell visszavágni, hogy a tetejezés alatt lévő fürt még beérjen a tervezett időre. A tervezett idő legtöbbször a szabadföldi paradicsom tömeges piacra kerülési időpontjával azonos. Alkalmazható még az őszi hajtatásban is.

A levelezés érést gyorsító eljárás. Hajtatásban a paradicsomon és uborkán alkalmazzák elterjedten. Az öreg, már világosodó színű leveleket fokozatosan eltávolítják. Ez egyszerűsíti a növényvédelmet is, mert megszűnnek a kártevők, de főleg a betegségek számára kedvező körülmények.

Az oldalgyökerezés a tormánál alkalmazott, minőséget javító ápolási munka. A tenyészidőben, egyszer vagy kétszer, a bakhátak kibontása után a dugványokról ledörzsölték az oldalgyökereket úgy, hogy azokon csak a talpgyökerek maradtak épen. Mivel nagyon kézimunka-igényes művelet, ma már csak házikertben célszerű alkalmazni.

A bördők kitörése a vöröshagyma-termesztésben használt kisüzemi módszer. Az éppen növekedésnek indult magszár kitörésére ott van szükség, ahol nagyobb méretű és hőkezeletlen dughagymát használtak. Hatására a hagyma eléri vagy megközelíti a főzőhagyma méretét. Mivel kézimunka-igényes, nagyüzemben még a nyári bördők eltávolítása sem ajánlott.

A termésritkítás nem jellegzetes zöldségtermesztési ápolási munka. Csak hajtatásban, a kabakosok termesztésében használják. Elterjedt módszer azonban az egyelés, amelynek az állománysűrűség beállítása a célja. Ezzel növelhető a termés mennyisége és javítható a minősége is. Kisüzemi módszer, nagyüzemben inkább a ritka vagy szemenkénti vetést kell alkalmazni.

A NÖVÉNYEK RÖGZÍTÉSE

A zöldségnövények nagy részét rögzítés nélkül termesztjük. A termés mennyiségének és a hozamoknak a növelése azonban egyes növények esetében indokolja technológiájuk korszerűsítését, pontosabban támrendszer melletti nevelésüket. Ma már támrendszer mellett hajtatjuk az uborkát, a paradicsomot, a sárgadinnyét és újabban a paprikát is. Ezenkívül terjed a támrendszer használata az uborka és a paradicsom szabadföldi termesztésében is. Az utóbbi esetekben azonban házikerti, illetve háztáji módszer. Vannak olyan növények is, amelyek neveléséhez nélkülözhetetlen a támrendszer. Ilyen pl. a karósbab.

A módszer előnye, hogy növekszik a termőfelület, ezáltal nő a termésmennyiség és javul a minőség is. Ezenkívül könnyíti az ápolási munkákat és a szedést (pl. nő a szedési teljesítmény).

Hátránya viszont, hogy kézi munkán alapszik, és a támrendszer növeli a költségeket, de mindez az előbb említett előnyök következtében megtérül. Ebből következik, hogy minden olyan területen alkalmazni kell, ahol nagy hozamot kívánunk elérni. A házikertekben pl. az említett növényeken kívül még a zöldborsó támrendszer melletti termesztése is célszerű.

A támrendszer váza készülhet fából, vasbetonból és vasból. Erre kerülnek a műanyag, a kender- és a fémhuzal hálók, amelyekhez műanyag vagy kenderspárgával rögzítik a növényeket. A spárga alsó vége rögzíthető a növényekhez (paradicsom, paprika) és a talajhoz. Sekélyen gyökerező növényeknél (sárgadinnye, uborka) az utóbbit célszerű alkalmazni.

A házikertekben az említetteken kívül karókat, lécrudakat és drótfonatot is lehet használni.

Ősi növényrögzítési mód még a földelés is. A dinnye szabadföldi termesztésekor használatos, ahol az indákat egy-egy kapa föld védi a szélkártételtől.

HALVÁNYÍTÁS

Vannak olyan zöldségnövények, amelyeknek fogyasztható része közvetlenül a napfényen fejlődve keseredik, élvezhetetlenné válik. Ilyenek: a spárga, a cikóriasaláta, a karfiol.

Ezeket halványítással termesztjük. Vannak olyan növények is, melyeknek a fogyasztható részét halványítással növelni lehet. Ilyen pl. a póréhagyma és a halványító zeller.

A művelet a levelek összekötözésével, betörésével, valamint földdel, illetve fóliával való takarással végezhető.

A levelek összekötözése és betörése a hagyományos karfiolfajták termesztésében alkalmazott eljárás. Az újabb – nagyobb és zártabb – lombú fajtáknál nincs szükség ezekre a módszerekre.

Földtakarással halványítják az egyes spárgafajtákat, a cikóriasalátát, a póréhagymát és a haványító zellert. A spárgának 25–30 cm magas bakhátat készítenek, és akkor szedik a termést, amikor a spárgasípok (hajtások) emelgetni kezdik a bakhátat.

A cikóriasaláta hagyományos ápolási munkája volt a földdel való takarás. A beültetett gyökerekre 25 cm vastag talajréteg került, és akkor szedték a levélrozettákat, amikor azok kezdtek a felszínre törni.

Ma már erre a célra fekete fóliát használnak. Ez jobb és egyszerűbb módszer.

A póréhagyma és a halványító zeller földdel való takarása nem teljes. Ezeket a növényeket csak töltögetik. A töltögetésnek a fogyasztható rész (hagyma, gumó) növelése a célja.

A sokféle ápolási munka jelentősen növeli a költségeket, ezért arra kell törekedni, hogy számukat csökkentsük vagy korszerűbben és olcsóbban végezzük azokat.