Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Betakarítás

Betakarítás

A betakarítás a termesztési folyamat befejező része. A termény ezután válik áruvá, és közvetlenül vagy közvetítéssel a felhasználóhoz kerül. Összetett fogalom, amely magában foglalja a szedést és az aratást, valamint a termények értékesítésre való előkészítését.

A zöldségfélék jellemzőit figyelembe véve, betakarításuk több vonatkozásban különbözik a mezőgazdasági növényekétől. Ezek a jellemzők – amelyek nehezítik a betakarítást – a következők:

a) gyorsan romlanak, használati értékük a szedés után rohamosan csökken;

b) szedés után az esetek többségében közvetlen felhasználásra kerülnek;

c) nem egyszerre érnek, így több növénynél a szedés ismétlődik;

d) sérülékenyek, ezért szedésük mindig nagyobb figyelmet igényel;

e) szedésük nehezen gépesíthető, ezért a legtöbb esetben még kézi erővel takarítják be őket;

f) az egyes fajok termése – a fogyasztási célnak megfelelően – különböző érettségi állapotban takarítható be.

Ahhoz, hogy a termény megfelelő minőségben kerüljön a felhasználóhoz, a betakarítás során mindezeket figyelembe kell venni. A felhasználókkal szorosan együtt kell működni, hiszen a nagyobb felhasználók (kereskedelem, feldolgozó ipar), valamint a termesztők munkájának eredményessége is a leggyakrabban ettől függ.

Szedés, aratás

A szedés, aratás a felhasználásra alkalmas növényi részek (termények) talajból való kiemelése, vagy a föld feletti hajtásokról való leválasztása.

Aratásról beszélünk, ha a betakarítást egyszerre, egy menetben akkor végezzük, amikor már nemcsak a termések, hanem a növény is éretté válik. Ezért az aratás a vetőmagtermesztésben használt fogalom.

A szedés más, ebben az esetben a növény még nem, csak a fogyasztható része érett. Ebből következik, hogy a szedés ismétlődő, sok zöldségnövénynél többször is meg kell ismételni.

AZ ÉRETTSÉG FOGALMA

A zöldségféléket – éppen úgy, mint más növényeket – érett állapotban takarítjuk be, csak ezeknél az érettség más más fejlettségi állapotot jelent. E növényeknél tehát biológiai és gazdasági (felhasználási) érettségi állapotról beszélünk.

Egy termés biológiailag akkor érett, ha a benne található magvak már továbbszaporításra alkalmasak. Ilyen érettségi állapotban takarítjuk be a vetőmagot termő növényeket, a paradicsomot, a dinnyéket, a paradicsom alakú és fűszerpaprikát, valamint a sütőtököt. Vetőmagot termő növények érettségét a szár elszáradása is jelzi, a többinél nem.

A gazdasági (felhasználási) érettséget a felhasználási cél határozza meg. Ebben az esetben a termény akkor szedhető, ha fogyasztásra kerülő része elérte a felhasználási méretet. E méret lehet fajtára jellemző, de annál kisebb is. Egy-egy növényfaj termése tehát a felhasználástól függően különböző érettségi állapotban is betakarítható. Az uborka például szedhető 3–6 cm, 6–9 cm vagy ennél nagyobb mérettel, de biológiailag éretten is betakarítható. Ugyanígy a vöröshagymát szedhetjük zöld- vagy főzőhagymaként, étkezési hagymaként és biológiai éretten is betakaríthatjuk (vetőmagtermesztés).

A BETAKARÍTÁS IDEJÉT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK

A betakarítás időpontja függ:

– a termény felhasználási helyétől, a szállítási távolságtól,

– a felhasználási céltól és

– az időjárástól.

• A felhasználási hely távolsága csak néhány növénynél meghatározó tényező. Ilyen a paradicsom, amelyet 1–2 napos szállításhoz 80%-os, 3–4 napos útra pedig 70%-os érettségi állapotban szedünk. A termés az első esetben gyengén piros, a másodikban színesedő. Ilyen korábbi szedésre azonban csak olyan növények alkalmasak, amelyek utóérésre képesek.

• A felhasználási mód szintén szedési időpontot meghatározó tényező. Ebben az esetben a felhasználó igénye a döntő. Csemegeuborkát pl. 3–6, 6–9 cm-es mérettel kell szedni, salátauborkánál a fajtára jellemző nagyság a meghatározó. A felhasználási célt minden esetben komolyan kell venni, hiszen ilyenkor a minőség napokon múlik. Némelyik növény minőségromlásához 1 napi túlérés is elegendő.

• A harmadik igen fontos tényező az időjárás. Elemei közül a hőmérsékletet és a csapadékot kell kiemelni. A meleg és a hideg egyaránt káros. A magas hőmérséklet sietteti az érést. A zöldborsó betakarításának ütemezését pl. néhány hőségnap megzavarja. Ezenkívül azt is figyelembe kell venni, hogy nagy melegben a leszedett termény (levélzöldségek) gyorsan fonnyad. Szedésre a reggeli és a délutáni órák a legalkalmasabbak. Természetesen ezt nem tudjuk minden esetben figyelembe venni.

A hideg, a fagy szintén meghatározó tényező. Melegigényes zöldségnövényeinket már a korai fagyok előtt be kell takarítani (paprikát, paradicsomot stb.). Érzékeny a fagyra a sárgarépa, a zeller, a karfiol is, de alig van olyan zöldségfaj, amelynek betakarításával megvárhatjuk a tavaszt.

A csapadék is sok gondot okoz. Esős időben nem tudunk szedni. Szennyeződik a termény, kisebb a teljesítmény, és igen nagy a taposási kár. A harmat azonban hasznos is lehet, pl. a vetőmagtermesztésben csökkentheti a pergési veszteséget.

A TERMÉS MENNYISÉGE, MINŐSÉGE ÉS A BETAKARÍTÁS IDŐPONTJÁNAK ÖSSZEFÜGGÉSE

A szedés időpontjának helyes meghatározása, a betakarítás ütemezése igen fontos, mert szoros összefüggésben van a termés mennyiségével és minőségével.

A korábbi szedésű termés mennyisége mindig kisebb, a termény kevésbé szállítható, rövidebb ideig tárolható, és nagyobb a tárolási veszteség. Ezenkívül kisebb a szedési teljesítmény is. Következménye a gyengébb minőség. A korán leszedett termény kevesebb szárazanyagot és több vizet tartalmaz. Sok esetben az íz- és zamatanyagok is hiányoznak, vagy legalábbis kisebb a mennyiségük.

A kései szedés szintén káros. A mennyiség ugyan majdnem minden esetben nő (pl. zöldborsó), de csökkenhet is (gomba). A minőség azonban minden esetben romlik.

A termény elvénül. A retek pudvásodik, a karalábé fásodik, az étkezési paprika színesedik, a paradicsom, a dinnyék íze romlik, a gombák rágóssá válnak, a szemek (zöldborsó, zöldbab, csemegekukorica) keményednek és ízetlenné válnak, de még a kései szedésű levélzöldségek is elvesztik zsengeségüket, leveleik elöregednek.

A SZEDÉSEK GYAKORISÁGA

A betakarítás végezhető egyszerre, egyetlen szedéssel vagy ismételve, többszöri szedéssel. A faj, a fajta, a termesztési cél és mód határozza meg, hogy melyiket alkalmazzuk.

A hagymaféléket, a gyökérféléket egyszeri szedéssel, a folyamatosan érő paradicsomot, a paprikát, a kabakosokat pedig többszöri szedéssel takarítjuk be. Vannak olyan zöldségfélék, amelyek ugyan nem folyamatosan érnek, mégis 2–3 szedéssel takaríthatók csak be, mert érésük még nehezen időzíthető (retek, zöldhagyma stb.). Előfordulhat, hogy a gépi szedés megváltoztatja a korábban kialakult gyakorlatot, és folyamatosan érő növényeket (paradicsom, uborka stb.) is egyszeri szedéssel takarítunk be.

Ismétlődő szedéssel való betakarításkor igen fontos a szedések gyakoriságának meghatározása. Ennek megfelelően a szedések száma lehet 2–3, de lehet 20 is. Vannak olyan növények, amelyeket hetenként kétszer (konzervuborka), hetenként egyszer (salátauborka, hajtatott paradicsom, hajtatott paprika stb.), kéthetenként vagy (terméshullám idején a gombát) naponként kell szedni. A gyakoriság meghatározásához mindig a termény minőségét kell figyelembe venni.

BETAKARÍTÁSI MÓDOK

A betakarításnak ma még számtalan módja van. Ezek a következők:

– kézi szedés, kézi termékgyűjtés,

– kézi szedés, gépi gyűjtés,

– gépi szedés (kiemelés), kézi gyűjtés,

– gépi betakarítás egy menetben,

– gépi betakarítás két menetben.

• A kézi szedés és kézi terménygyűjtés még mindig gyakori. Házikerti, háztáji módszer, de ezt alkalmazzák még a hajtatásban is. Előnye a jobb minőség, hátránya a nagy élőmunkaigény. Eszközei egyszerűek: kések, ásók és egyéb kézi eszközök.

• Az utóbbi években külföldön, de hazánkban is terjed a kézi szedés és a gépi terménygyűjtés. A gyűjtéshez ebben az esetben szedőkocsikat, szállítószalagos, valamint rakodóplatós gyűjtőeszközöket használnak. Előnyük, hogy a minőség jó és már kisebb az élőmunka-felhasználás. Növekszik a szedési teljesítmény is, mert a gyűjtőberendezések mozgása a dolgozót a gyorsabb, ütemesebb munkára kényszeríti.

• A gépi szedés (kiemelés) és a kézi gyűjtés azon növények betakarítási módja, amelyek fogyasztható részei a talajban helyezkednek el (gyökérfélék, burgonya stb.). Házikerti, háztáji módszer, nagyüzemekben már ritkán alkalmazzák.

• A gépi betakarítás az utóbbi évtizedekben bevezetett, alkalmazott módszer. Nehezen terjed, pedig a munkaerőhiány indokolná terjedését. A betakarítógépek alkalmazását akadályozza, hogy drágák, és munkájuk minősége sem minden esetben kielégítő.

Gátolja terjedésüket az is, hogy a legtöbb zöldségfajból nem volt gépi betakarításra alkalmas fajtánk. Hagyományos fajtáink zöme nagy lombú vagy gyenge lombú, nem egyszerre érő, termésük nehezen leváló, és mechanikai sérülésre érzékenyek.

A jövő módszere azonban a gépi betakarítás. Ezt segíthetik a nemesítők új, gépi betakarításra alkalmas fajtákkal, a gépészek egyszerű, olcsó, embert és növényt kímélő gépekkel, a termesztők pedig a gépek alkalmazását lehetővé tevő technológiák kidolgozásával. Előfordulhat ugyanis, hogy meg kell változtatni a művelési módot, az elrendezést. Módosítani kell a szaporítást (palántanevelés, helybevetés) és lehetővé tenni a technológiai fegyelmet.

Ma már vannak jó példák is. A zöldborsó és a zöldbab betakarítása megoldódott. Szépen fejlődött a vöröshagyma és a sárgarépa gépi betakarítása is. Tovább kell javítani ezt a munkát a paradicsom, a fűszer- és az étkezési paprika esetében is.

A termények előkészítése értékesítésre

A zöldségféléket nem elegendő megtermelni, azokat értékesíteni is kell. Sokszor az utóbbi a nehezebb. Az áru-előkészítés – amely a betakarítás része – az értékesítést segíti. A jól előkészített termény ízlésesebb, keresettebb és többet ér. Az ilyen áru hosszabb ideig tárolható és használható fel, mert kevésbé romlik. Könnyíti az elosztást, valamint a szállítást. Ezenkívül – mert keresettebb – segít a túltermelési gondok leküzdésében is.

Az áru-előkészítés költséges munkafolyamat. Vannak olyan zöldségfajok, amelyek előkészítése annyiba kerül, mint maga a szedés, illetve az aratás. Komplex művelet, elemei a tisztítás, az osztályozás, a csomagolás és a szállítás.

• A tisztítás – a legfontosabb áru-előkészítő művelet – zöldségfajonként változik. Vannak zöldségnövények, amelyekről a teljes lombozatot el kell távolítani. Ilyen a téli fogyasztásra és feldolgozásra termesztett sárgarépa, petrezselyem, zeller, pasztinák, az őszi, téli retek, a vöröshagyma stb.

A fejes salátáról, a káposztafélékről, a zöldhagymáról, a hónapos és a nyári retekről, valamint a csomózott sárgarépáról és petrezselyemről csak a fölösleges, az elszáradt, a sárguló és a beteg vagy sérült leveleket kell eltávolítani.

Néhány növényen, elsősorban azokon, amelyeknek földbéli részét fogyasztjuk, pl. a zeller, a torma, igen sok a fölösleges gyökér is. Ezeket a tisztítás során le kell vágni. A tisztított áru talaj- és egyéb szennyeződést nem tartalmazhat. Az egyéb szennyeződés lehet szár-, kocsány- vagy fürtmaradvány.

A tisztítás végezhető kézzel és géppel. Ma még az előző a gyakori, mivel kevés a jól működő manipulálógép vagy gépsor.

Több termény (főleg a talajjal szennyeződők) tisztításakor mosásra is szükség lehet. A mosás hasznos, mert üdít is. Alkalmazásakor azonban vigyázni kell, mert a vizes termény könnyen befülledhet, tönkremehet. A mosás végezhető vízsugárral, medencében való áztatással vagy géppel.

• A termények osztályozhatók tisztítás után, azzal egy időben vagy néha szedéskor is. Bármikor végezzük, az áru értékét mindig növeli. A módját szabvány írja elő. A szabványok a Magyar Szabványügyi Hivatalban készültek vagy készülnek. Ezek minden esetben tartalmazzák a szabvány hatályát, a minőségi osztályokat, az osztályba sorolhatóság követelményeit, valamint az osztályozott termény megnevezését. Sokszor a csomagolás és a mintavétel módjára is tartalmaznak előírásokat, vagy pedig megtalálható bennük az erre vonatkozó szabványok száma. A szabvány közös nyelv a termesztő és a felhasználó között.

Osztályozáskor elsősorban a fajta jellegét meghatározó tulajdonságokat kell figyelembe venni. Ezek: a szín, a forma, a méret és kivételes esetekben az íz. Tekintettel kell továbbá lenni a termény érettségi, egészségi állapotára, épségére és tisztaságára is. Ennek megfelelően az osztályozás történhet nagyság alapján. A paradicsomnak, a hónapos reteknek, a vöröshagymának a méretét, másoknak (dinnyék) a tömegét kell figyelembe venni. Az éretlen, a túl érett, a beteg, a sérült egyedek eltávolítása pedig már minőség szerinti osztályozás. Néhány fajnál figyelembe kell venni a tömöttséget (fejes káposzta), a szabálytalan formát (étkezési paprika, uborka vagy a reteknél a pudvásodást, illetve karalábénál a fásodást.

66. ábra - A vöröshagyma osztályozása (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

A vöröshagyma osztályozása (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


• A csomagolás szintén fontos áru-előkészítő művelet. Védi a termény minőségét (épség stb.), akadályozza a párologtatást és sok esetbe fagyvédelmet is nyújt. Ezenkívül a csomagolóanyag formája, színe figyelemfelkeltő és vásárlásra ingerlő is lehet. Könnyíti a szállítást, az elosztást és bizonyos esetekben a háziasszonyok munkáját (konyhakész áru csomagolása).

Változatai közül kiemelhető a szállítási, a gyűjtő-, valamint a fogyasztói csomagolás. A termesztőüzemek főleg az elsőt alkalmazzák, de vállalhatják az utóbbi kettőt is.

Az előkészítőnek számtalan csomagolóeszköz áll rendelkezésére. Közülük mindig a célnak megfelelőt kell választani. Az említett anyagok, eszközök csoportosíthatók felhasználási területük, rendeltetésük és élettartamuk alapján.

Felhasználási terület alapján beszélünk termelői (üzemi), belföldi (belkereskedelmi) és export- (külkereskedelmi) göngyölegekről, illetve csomagolóanyagokról. A termesztőüzemben mindhárom használatára sor kerülhet.

Rendeltetésük alapján megkülönböztetünk rakodógöngyölegeket (raklapok, rakoncák stb.), alapvető göngyölegeket (rekeszek, ládák, dobozok, zsákok), egységcsomagoló anyagokat (fogyasztási göngyölegek: zacskók, tálcák, hálók, zsugorfólia), bélelő anyagokat (papír, műgyapot, szalvéták, fészeklapok, rácsbetétek stb.) és címkéket, valamint egyéb díszítőanyagokat. Napjainkban üzemeink valamennyi használatára rákényszerülhetnek.

Élettartam alapján tartós, illetve ideiglenes (ún. eldobó) csomagolóanyagokat különböztetünk meg. Jelenleg még a tartós göngyölegek az elterjedtebbek, de növekszik az eldobható csomagolóanyagok felhasználása is, főként a fogyasztói csomagoláshoz.

Csomagoláskor vigyázni kell, hogy a göngyölegbe mindig az előírt mennyiség (db, kg) kerüljön. Az áru tetszetős legyen, de nem tükrözött, szoros, de nem préselt.

67. ábra - Exportra előkészített vöröshagyma (fotó. ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Exportra előkészített vöröshagyma (fotó. ifj. BALÁZS SÁNDOR)


A jó áru-előkészítés igen fontos feltétele a megfelelő helyiség. Ezek tágasak, világosak, sima és teherbíró padozatúak, valamint könnyen tisztíthatók legyenek. Csak akkor végezhető bennük gyors, könnyű és pontos munka, ha a felsorolt követelményeknek megfelelnek.

• A termények szedése, aratása és a tárolás vagy a közvetlen felhasználás között igen fontos és költséges művelet azok szállítása. Változatai: a rakodás, a belső szállítás és a külső szállítás.

– A rakodás fogalomkörébe tartozik a termény elhelyezése a szállító járművekre, valamint az üzemi tárolóhelyeken. Jellemzője, hogy a termény útja nagyon rövid, gyakran csak néhány méter. E szállítási módot minden üzemben alkalmazni kell.

– A belső szállítás általában üzemen belüli terménymozgatás. Így kerül az áru az előkészítőbe és a tárolóba, kivételes esetekben pedig a közeli felvásárlótelepekre, illetve felhasználóhelyekre. Jellemzője a termény hosszabb útja. A jó belső utak, az eszköz-, illetve az árukímélés igen fontos feltételei.

– A külső szállítás már nem mindig a termesztőüzem feladata. Ezt igen gyakran a kereskedelem vagy a felhasználók végzik. Az értékesítés segítése végett azonban sok esetben előnyös ennek vállalása is. A termény útja itt a leghosszabb.

A terménymozgatás végezhető kézzel és géppel is. A munkaerő csökkenése és kímélése az utóbbi alkalmazására ösztönöz. Ehhez számos eszköz és gép áll ma már rendelkezésre. Ezek: a rakodólap, tartályláda, vasúti kocsik, szállítótartályok (konténerek), különböző emelők, pótkocsik, kamionok és a repülőgépek.

A rakodólapok szabványméretűek (80×120 cm). A rajtuk elhelyezhető teher 1000–2000 kg.

A tartályláda töltőtömege 200–400 kg. A ládák 3 m3 légterűek, a konténerek ennél nagyobbak, 5 t-ig tölthetők.

Az emelőknek szintén több típusuk van forgalomban. Vannak kézzel és géppel működtethetők, tolóoszloposok és elfordítható villájúak is.

A pótkocsiválaszték is igen gazdag. Találunk közöttük egy-, illetve kéttengelyeseket, billenő platójúakat és tartályúakat. Közülük mindig a célnak megfelelőt kell alkalmazni.

A vasúti kocsik, a kamionok és a repülők a nagyobb távolságra való szállítások eszközei. Előnyük, hogy szabályozható klímájú légterükben a termények minősége megőrizhető.

Amint látjuk, az áru-előkészítés szükséges, de igen költséges művelet. Éppen ezért mindig átgondolt, jól szervezett legyen.