Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Tárolás

Tárolás

A termények betakarítása és felhasználása között hosszabb-rövidebb idő telik el. Az időtartam a termény eltarthatóságának és a felhasználási lehetőségeknek a függvénye. A cél, hogy a termény a felhasználásig megőrizze frissességét. Ennek módja a tárolás, amelynek kétféle változata ismert, az átmeneti (időleges), valamint a tartós (téli) tárolás.

• Az átmeneti (időleges) tárolás időtartama csak néhány nap, esetleg néhány hét. Alkalmazására a szedések után vagy a betakarítás végén kerül sor. Elősorban a nehezen tárolható zöldségfajok (paprika, paradicsom, levélzöldségek stb.) tárolási módja. Feladata a fogyasztás egyenletességének lehetővé tétele és az értékesítés segítése. A betakarítási időszakban igen gyakori a rossz, esős időjárás, és az utóbbi időben jelentősen megnőtt a munkaszüneti napok száma is, amikor nincs szedés. Az e napokon fogyasztásra kerülő terményt korábban le kell szedni, és tárolni kell. Az átmeneti tárolást indokolhatja még az időszakos kereslethiány is, amikor több az áru, mint amennyit a piac igényel. A zöldségtermények nagy részét ugyanis a túlérés (minőségromlás) veszélye miatt időben le kell szedni.

• A tartós (téli) tárolás már hosszabb időtartamú, 2–6 hónap. Alkalmazására mindig a tenyészidő végén kerül sor. Ez a jó tárolható zöldségtermények tárolási módja (gyökérfélék, káposztafélék, hagymafélék stb.). Feladata a friss zöldségfélék évi folyamatos fogyasztásának (télen, tavasszal) lehetővé tétele. Azok a feldolgozó vállalatok is alkalmazzák, amelyek egyes terményeket hosszabb időn keresztül folyamatosan kívánnak feldolgozni (szárítmányok, őrlemények készítése és konzerválás).

Az átmeneti tárolás elsősorban a termesztőüzemek feladata, de alkalmazhatja a kereskedő és más felhasználó is. A tartós tárolás pedig főleg a forgalmazó és a feldolgozó feladata. Átvállalhatja azonban a termesztő is (pl. bértárolás). Ez az utóbbi években egyre jobban terjed.

A tárolás jelentősége Magyarországon és a hasonló éghajlatú országokban igen nagy. Időjárási viszonyaink ugyanis nem teszik lehetővé a folyamatos szabadföldi termesztést. Decemberben, januárban, februárban és márciusban nincs termesztés, áprilisban, májusban, de még júniusban is csak nagyon kevés termény kerül a szabad földről a piacokra. Ennek következménye zöldségfogyasztásunk egyenetlensége. Legtöbb friss zöldséget a harmadik negyedévben fogyasztunk, ez az évi mennyiség 50%-a. A másik fele az első, a második és a negyedik negyedévben jut el a fogyasztókhoz.

A gondokon háromféle módon segíthetünk: tartósíthatunk, hajtathatunk és tárolhatunk. Konzerv- és hűtőiparunk folyamatosan fejlődik, és jelentős mennyiségben dolgozza fel a zöldségféléket, termékeink jelentős része azonban exportra kerül. A fogyasztók egyre jobban kedvelik e termékeket, de velük szemben még sok esetben a friss zöldséget részesítik előnyben.

A zöldségnövények nagy része hajtatható, az ehhez szükséges feltételek megteremtése azonban költséges, és a létesítmények üzemelése is drága, tehát ma még nem ez a megoldás. Jelenleg csak a rövid tárolási idejű növényeket (paprika, paradicsom, uborka, fejes saláta, hónapos retek stb.) hajtatjuk.

Mint legfőbb megoldás, marad tehát a tartós (téli) tárolás. Előnye, hogy a többinél olcsóbb, és a termény friss állapotban kerül a fogyasztóhoz. Jelentőségét növeli az is, hogy tél végén, tavasz elején a tárolt termény mindig jobb áron értékesíthető, mint év végén, a tárolás kezdetén. Ára a tenyészidőben érvényes áraknak a többszöröse, tehát a tárolás kifizetődő, de ez függ a tárolás eredményeitől is. A rosszul végzett tárolás ráfizetéses.

A tárolás eredményességét meghatározó tényezők

Az eredményességet a következő tényezők szabják meg:

– a zöldségfaj és -fajta,

– a tárolásra kerülő termény minősége,

– a termesztőhelyi viszonyok,

– a termesztési mód,

– a tárolás környezeti tényezői.

• Tárolásra nem minden zöldségfaj egyformán alkalmas. Vannak könnyen és nehezen tárolható fajok, és vannak olyanok is, amelyek tárolás nélkül, szabadban is átteleltethetők.

Viszonylag jól tárolhatók a gyökérfélék, a hagyma- és a káposztafélék stb. Ezek a tartós (téli) tárolás növényei.

Nehezebben tárolhatók a finomabb zöldségfélék, az étkezési paprika, a paradicsom, a dinnyék, az uborka, a gazdaságilag éretten fogyasztható tökfélék, a levélzöldségek, a hónapos és a nyári retek, a karfiol, a spárga, a zöldbab, a zöldborsó. Ezek az átmeneti tárolás növényei.

A feketegyökeret, a póréhagymát és pasztinákot általában nem szoktuk tárolni, mivel ezek a szabadban is jól telelnek.

A tárolhatóság vonatkozásában igen nagy különbségek vannak a fajták között is. A rövid tenyészidejű, ún. korai fajták csak átmeneti tárolásra alkalmasak. Ebből következik, hogy a tartós tárolás fajtái a középhosszú, illetve a hosszú tenyészidejűek.

• A tárolás eredményessége jelentős mértékben függ a tárolásra kerülő termény minőségétől is. A sérült, beteg termény tárolásra alkalmatlan. A korán vagy későn szedett termény egyaránt rosszabbul tárolható. Jobb viszont a tárolási eredmény akkor, ha az áru tiszta és osztályozott.

• Az eredmény döntő mértékben függ a termesztőhelytől is. Ebben az esetben az éghajlatot és a talajt kell figyelembe venni. Csapadékban gazdag vidéken a termények víztartalma mindig nagyobb, szöveti szerkezetük pedig lazább. Az ilyen termény tárolási vesztesége mindig nagyobb. A mély fekvésű, vizes kotutalajokon termesztett áru szintén rosszul tárolható.

• A jobb tárolási eredmény végett tekintettel kell lenni a termesztési módra és a technológia néhány elemére is. A hajtatott és a korai szabadföldi termény mindig rosszabbul tárolható. Ronthatja az eredményt a rosszul végzett öntözés is. A tárolásra termesztett növényeknek mindig kevesebb vizet kell adni. A túlöntözést kerülni kell. A túlzott nitrogénadagolás szintén gondot okozhat. A több foszfor, illetve kálium pedig javítja az eltarthatóságot. Tekintettel kell lenni a betakarítás idejére is. A tárolásra szánt terményt nem szabad sem korán, sem későn betakarítani. Mindkettő növelheti a tárolási veszteséget.

• A tárolás környezeti tényezői közül meghatározó a hőmérséklet, a levegő összetétele és páratartalma (32. táblázat). A termény ugyanis a tárolás alatt továbbra is él, lélegzik. A cél e tevékenység intenzításának csökkentése.

32. táblázat - A tárolás környezeti tényezői és a tárolási idő

Zöldségfélék

Hőmérséklet

(°C)

Átlagos fagyáspont

(°C)

Relatív nedvesség

(%)

Tárolási idő

(hónapban)

Fejes káposzta

0–4,5

0,4

90–95

6

Kelkáposzta

Karalábé

0–2

1,1

90–95

3–6

Karfiol

0–2

1,1

90–95

0,5–1

Sárgarépa

0–4,5

1,1

90–95

6

Petrezselyem

0–4,5

1,5

90–95

6

Zeller

0–4,5

1,0

90–95

5

Cékla

0–4,5

1,4

90–95

5–6

Retek (hónapos, nyári)

0–4,5

1,4

90–95

0,25–0,75

Retek (téli)

0–4,5

1,4

90–95

5–6

Vöröshagyma

0–4,5

1,1

70–75

6–9

Fokhagyma

0–3

3,7

70–75

6–9

Torma

0–1

3,1

90–95

5–6

Sütőtök

0–4,5

1,5

70–75

5–6

Paprika

7,2–10

1,1

85–90

0,5

Paradicsom

7,2–12

0,9

85–90

0,25–0,75

Tojásgyümölcs

10–12

0,9

85–90

0,50–0,75

Görögdinnye

10–13

1,6

85–90

0,25–0,50

Sárgadinnye

7–10

1,7

85–90

0,25–0,50

Uborka

10–13

0,8

90–95

0,25–0,75

Zöldbab

7–10

1,0

85–90

0,25–0,50

Zöldborsó

0–2

1,1

85–90

0,25–0,50

Csemegekukorica

0–2

1,7

90–95

0,12–0,25

Fejes saláta

0–2

0,4

90–95

0,50–0,75

Spárga

0–2

1,2

90–95

0,25–0,50

Spenót

0–2

0,9

90–95

0,33–0,50


A légzés intenzitása a hőmérséklet függvénye, de csökkentheti vagy növelheti a vízveszteséget is. A tárolási hőmérséklet mindig alacsony, nullához közeli értékű, kivétel az átmeneti tárolásra alkalmas növények egy része, amelyek 7–12 oC-ot kívánnak (33., 34. táblázat). Ismerni kell a termények átlagos fagyáspontját is, hiszen a fagyott áru gyorsan romlik.

33. táblázat - Rövid ideig tárolható zöldségnövények és javasolt környezeti tényezőik

Zöldségfélék

Tárolási hőmérséklet

(°C)

Átlagos fagyáspont

(°C)

Relatív nedvesség

(%)

Tárolási idő

(nap)

Karfiol

0–2

1,1

90–95

15–30

Paprika

7–10

1,1

85–90

15

Paradicsom

7–12

0,9

85–90

8–24

Tojásgyümölcs

10–12

0,9

85–90

15–24

Görögdinnye

10–13

1,6

85–90

8–15

Sárgadinnye

7–10

1,7

85–90

8–15

Uborka

10–13

0,8

90–95

8–24

Zöldbab

7–10

1,0

85–90

8–15

Zöldborsó

0–2

1,1

85–90

8–15

Csemegekukorica

0–2

1,7

90–95

5–8

Fejes saláta

0–2

0,4

90–95

15–24

Spenót

0–2

0,9

90–95

10–15

Spárga

0–2

1,2

90–95

8–15

Retek (hónapos,nyári)

0–4,5

1,4

90–95

8–24

Bimbóskel

0–2

0,9

90–95

21–28

Sárgarépa,csomózott

0–1

1,3

95

14

Csiperkegomba

0–1

0,6

85–90

5–8


34. táblázat - Hosszú ideig tárolható zöldségfélék és javasolt környezeti tényezőik

Zöldségfélék

Tárolási hőmérséklet

(°C)

Átlagos fagyáspont

(°C)

Relatív nedvesség

(%)

Tárolási idő

(hónap)

Fejes káposzta

0–4,5

0,4

90–95

6

Karalábé

0–2

1,1

90–95

3–6

Sárgarépa

0–4,5

1,1

90–95

6

Petrezselyem

0–4,5

1,5

90–95

6

Zeller

0–4,5

1,0

90–95

5

Cékla

0–4,5

1,4

90–95

5–6

Őszi, téli retek

0–4,5

1,4

90–95

5–6

Vöröshagyma

0–4,5

1,1

70–75

6–9

Fokhagyma

0–3

3,7

70–75

6–9

Torma

0–1

3,1

90–95

5–6

Sütőtök

0–4,5

1,5

70–75

5–6


A tárolás alatti szellőztetés szintén nagyon fontos. Ezzel szabályozható a hőmérséklet, a normál levegő-összetétel, és néhány esetben a páratartalom.

Újabban tárolnak zárt fülkékben, helyiségekben is. Ilyenkor a szellőztetésnek megváltozik a szerepe, mert itt a levegő összetétele a normáltól eltérő és viszonylag állandó. Minden esetben csökkentik az oxigén- és növelik a szén-dioxid-tartalmát, vagy esetleg a nitrogén mennyiségét.

Jelentős a tárolótér levegőjének víztartalma is. Száraz levegőben a termény fonnyad, és a vízvesztés következtében csökken a tömege, romlik a minősége. A túl nagy páratartalom is káros, különösen változó hőmérsékletek mellett, mert a kicsapódó pára segítheti a betegségek terjedését, nedvesítheti a terményt. Mindezek jelentős romlást okozhatnak.

A termények előkészítése tárolásra

A tárolásra kerülő termény gondos előkészítést igényel. Meg kell tisztítani, ki kell válogatni, osztályozni és szikkasztani.

• A tisztítás módja a tárolásra kerülő zöldségfaj jellege szerint változik. Egyesekről (gyökérfélék) a teljes lombozatot, másokról (fejes és kelkáposzta) csak a fölösleges (sérült, beteg, külső) leveleket kell eltávolítani. A gyökérfélék, a karalábé tisztításakor vigyázni kell, hogy a tenyészőcsúcs ép maradjon. A sérülés helyén ugyanis fertőződhetnek és romlásnak indulhatnak. A tisztítás fogalomkörébe tartozik a fölösleges gyökerek eltávolítása is, pl. a zellerről és a tormáról. Ugyancsak tisztítási művelet az egyéb szennyeződések eltávolítása is.

• A válogatás a második legfontosabb előkészítő művelet. A terménytömegben csak ép, sérülésmentes és egészséges egyedek maradhatnak. A válogatatlan termény mindig rosszabbul, nagyobb veszteséggel tárolható, sőt előfordulhat, hogy a teljes mennyiség elrothad.

• Az osztályozottság, az egyöntetűség szintén fontos követelmény. Az egyöntetűség vonatkozik a méretre, az érettségre, a színre és minden esetben a fajtaazonosságra. Az egyöntetű áru könnyebben, hosszabb ideig tárolható, mivel könnyebb a környezeti tényezők meghatározása és azok szabályozása. Ezenkívül az osztályozás könnyíti még a terménytárolás utáni kiszerelést, illetve az értékesítést is.

Az említett három művelet összekapcsolható, de különválasztva is elvégezhető.

• Igen fontos előkészítő művelet még a szikkasztás is. Ez egyes termények esetében csak felszárítást (levélzöldségek) jelent, másokat a táblán vagy prizmában néhány (4–5) napig levegőztetni, szárítani kell. A célja a terményeken vagy a bennük lévő fölösleges víz eltávolítása.

Tárolási módok

A tárolási módok igen sokfélék. Vannak közöttük egyszerűek és bonyolultak, olcsók és drágák, kisebb és nagyobb hatásfokkal alkalmazhatók. Csoportosításuk szintén sokféle, a könnyebb áttekinthetőség végett mi a következőt alkalmazzuk:

a) tárolás szabad földön,

b) egyszerű létesítményekben,

c) tárolás korszerű létesítményekben.

TÁROLÁS SZABAD FÖLDÖN

E csoportba azok a módszerek kerültek, amelyek nem vagy alig igényelnek tartósabb beruházást vagy építményt. Itt a terület a szabad föld, a tábla széle vagy egy lakott területhez közel kijelölt felület. Ide tartozik:

– az árkos, barázdás tárolás,

– a prizmás tárolás,

– a gúlás, szalmabálás tárolás,

– az önszellőzéses tárolás,

– a kishalmos tárolási mód,

– nagyhalmos tárolási mód.

• Az árkos vagy barázdás tárolás hazánkban még mindig igen gyakran alkalmazott módszer. Különösebb beruházást nem igényel. Hátránya, hogy csak a téli hideg ellen véd, tavasszal, a fölmelegedéssel egy időben a tárolást be kell fejezni. Hátránya az is, hogy télen nehéz a terményhez hozzáférni. Ehhez fagymentes napokra van szükség. Így tárolhatók a gyökér- és káposztafélék.

Az árkok szélessége 40–50 cm, a mélysége 30 cm, a hossza pedig 20 és 40 m között változhat. A termény az árokba kerül, amelyet szalmával, illetve – az időjárás hidegre fordultával – földdel takarnak. Az árok készítésének eszköze az ásó, a barázdáé az eke. Barázdás tároláskor a termény a mélyített barázdába kerül, amelyet a következő barázda földjével takarnak. A folyóméterenként tárolható termény 25–40 kg.

• A prizmás tárolás nálunk az egyik legelterjedtebb módszer. Előnyei és hátrányai ugyanazok, mint az előző módszernek. Így tárolhatók a gyökérfélék, a káposztafélék, esetleg a vöröshagyma.

A prizma szélessége 80–200 cm, a magassága 80–100 cm, a hossza 15–20 m között változhat. A szélesség a tárolt terménynek és a szellőzők alkalmazásának a függvénye. Sok szellőzőkürtővel a fejes káposztával lehet a legszélesebb prizmát készíteni. Ilyenkor nemcsak a prizma alatt húzódik szellőzőrács, hanem 2–3 cm-enként szellőzőkürtőket is alkalmaznak. Egy folyóméteren – a prizma méretétől, a termény sűrűségétől függően – kb. 80–120 kg termény tárolható.

Néhány nap szikkasztás után a terményre 20 cm-es szalmaréteg, majd 4–5 nap múlva erre 5–10 cm-es földréteg kerül. A gerincet a fagyokig csak szalmával takarják. Végleges, földdel való zárására és a földréteg vastagítására csak a tél beállta előtt kerül sor. Ekkor a prizma belső hőmérséklete már 2–4 oC.

Fontos, hogy a prizmák a terület magasabb részein készüljenek és hossztengelyük É–D irányú legyen.

• A gúlás, szalmabálás tárolás az utóbbi időben kezdett elterjedni. Alkalmazható szabad földön, de fedett színekben is. A termény e módszernél göngyölegbe (ládákba, konténerekbe), a göngyöleg pedig raklapokra kerül. A raklapos anyagot úgy máglyázzák, hogy a középső rakatok mindig magasabban legyenek, mert később így lehet a nyeregtetőt kialakítani. A színekbe kerülő rakatok természetesen kocka alakúak, mert itt nem kell tetőt kiképezni.

Egy-egy ilyen szabadföldi gúla 9 m széles, 5–6 m gerincmagasságú és 20–25 m hosszú. Az egy-egy gúlában tárolható mennyiség – a termény sűrűségétől és a gúla vagy a szín méretétől függően – 250–500 t.

A takaróanyag szalmabála, amelyre télen fólia vagy ponyva kerül. A bálaréteg egysoros (40–50 cm), duplázására (80–100 cm) csak a hideg beállta előtt kerül sor.

A tárolótéren belül ellenőrző, szellőztető- és közlekedőutakat alakítanak ki, így a termény bármikor ellenőrizhető. E módszerrel bármely téli tárolásra alkalmas zöldségféle tárolható.

• Az önszellőzéses tárolás a termelt hő, a CO2 és a pára következtében keletkező hőmérséklet- és parciális nyomáskülönbségen alapul. Készülhet 250–500 t burgonya, illetve vöröshagyma tárolására.

A termény alatt, fölött és oldalán szalmabálákkal szigetelnek. Az alap bálarétegre rakodólapokat helyeznek, és erre kerül a termény. A felső és alsó bálasor közepén képezik ki a szellőzőcsatornát. Az alsó csatorna hátul, a felső pedig elöl zárt. Az alsó szellőzőcsatornának oldalelágazásai is vannak, hogy az átszellőztetés tökéletesebb legyen. E csatornarendszer a keletkező légáram kényszerpályája. A hatásfok mesterséges szellőztető közbeiktatásával tovább növelhető. Mindezt még fóliával is borítják, amelynek a vázszerkezetét az oldalrögzítők is erősítik.

• A kishalmos tárolási mód tulajdonképpen a prizmás tárolás továbbfejlesztése. Alapja egy 70 cm oldalhosszúságú, egyenlő oldalú háromszög keresztmetszetű farács. A rács rései 2–3 cm szélesek. A halom alatti 80 m hosszú légcsatorna 2 m hosszú rácsokból készül. A tetejére fólia kerül úgy, hogy lenyúlása a két oldalra 40–40 cm. A terményt erre az alagútra helyezik. A halom alapszélessége 2,5 m, a gerincmagassága pedig 1,5 m. A szigetelést 20–30 cm-es szalma- és ugyanilyen vastag földréteg képezi. A gerinc nyitott marad, csak szalmával takarják. A szellőztetésre beépített ventilátorok a hajnali órákban (2–3h) addig működnek, amíg a gerincnél a gőzjelenség meg nem szűnik. Az ismertetett méretű halomban 50–70 t gyökérféle tárolható.

• A nagyhalmos tárolási mód majdnem ugyanolyan, mint a kishalmos. A különbség főleg a méretekben van, mert ezzel a módszerrel 250–500 t mennyiség is tárolható. Itt a padozat többnyire betonozott, de földes is lehet. A szellőzőrácson kívül már oldalfalak is vannak. Szigetelhető műanyag habbal (polisztirol) és szalmabálákkal. Nálunk az utóbbit használják, amelyet a csapadék ellen fóliával védenek.

TÁROLÁS EGYSZERŰ LÉTESÍTMÉNYEKBEN

Ezek már általában stabil létesítmények, és az előzőeknél költségesebbek. Jellemzőjük még, hogy a legtöbb esetben nem tárolásra készültek. Ide sorolhatók:

– a vermek,

– a padlások,

– a pincék,

– a raktárak.

• A vermek lehetnek ideiglenesek és állandóak. Az ideiglenesek tetőszerkezettel ellátott, 2–3 m széles és 1,5–2 m mély árkok. A tetőtartó oszlopokat a verem közepén helyezik el. A takaróanyag szalma, amelyet a tél beállta előtt földdel is szigetelnek. Kisebb mennyiségű gyökér- és káposztafélék tárolására alkalmasak.

Az állandó vermek már komolyabb létesítmények. Stabil oldal- és végfalakkal készülnek, fontos tartozékaik a légcsatornák, a szellőzőkürtők és -berendezések. A tető szigetelhető náddal, szárral, szalmával és kátránypapírral. A homlokfalon mindig ajtó található. Általában 50 m hosszúak, 5,5 m szélesek és 1,5–2 m mélyek. Alkalmasak a gyökér- és káposztafélék tárolására, amelyek ömlesztve és göngyölegben is elhelyezhetők bennük. A szellőztetés lehet természetes és mesterséges. Az említett típusnál és méretnél már mesterséges szellőztetés szükséges. A tárolható mennyiség 80–90 t (göngyölegben), valamint 150 t (halmosan).

• A padlások hagyományos tárolóhelyek, ma már azonban ritkán használják fel őket. Elsősorban a vöröshagyma, esetleg a káposztafélék tárolására alkalmasak. Hátrányuk, hogy a hideg beálltával igen gyakran külön takarásról is gondoskodni kell.

• A pincék szintén alkalmasak tárolásra. Bennük bármely zöldségféle tárolható. Az elhelyezési mód lehet halmos, prizmás, de maradhat a termény a göngyölegben is. Padozatuk lehet kő, agyag és beton, az a fontos, hogy vízmentesek és jól szellőztethetők legyenek. Csoportosíthatók födémvastagságuk szerint. A legjobbak a vastag födémű (8–15 m) elhagyott kőbányák (Budatétény, Diósd, Tárnok stb.).

• A más célra épült raktárak is felhasználhatók tárolásra. Ezek azonban nem mindig a legmegfelelőbbek, ezért elsősorban csak ideiglenes tárolásra használhatók.

TÁROLÁS KORSZERŰ LÉTESÍTMÉNYEKBEN

Ezek a létesítmények már kimondottan tárolási célra épülnek. Közöttük a különbség a klíma és a környezeti tényezők szabályozhatóságában van. Ide tartoznak:

– a tárolók,

– a hűtőtárolók és

– a szabályozott légterű (CA) tárolók.

• A tárolók már rendeltetésszerű létesítmények, szellőztető-, fűtő- és párásítóberendezésekkel ellátva. Nagy felületűek és kiegészítő részeik (fogadó-, manipuláló- és osztályozótér) is vannak. Padozatuk beton, falazatuk hő és víz ellen szigetelt. Ezekben bármely zöldségféle tárolható. A termények konténerekben és ömlesztve nagy halmokban, valamint bokszokban helyezhetők el bennük.

• A hűtőtárolók az előzőekhez hasonló létesítmények. A különbség csak az, hogy tökéletesebben szigeteltek, és már hűtőberendezéssel is el vannak látva. Ma még elsősorban más termékek és termények tárolására használják őket, a zöldségfélék csak ritkán és rövid ideig kapnak bennük helyet. A legtöbbször csak a szabad földön tárolt termény kerül ide akkor, amikor a fölmelegedés már lehetetlenné teszi a prizmás stb. tárolást.

• A szabályozott légterű tárolók (CA) a legkorszerűbbek. Ezekben már nemcsak a hőmérséklet, a pártartalom, hanem a levegő összetétele is változtatható, és e változtatás stabilizálható. Éppen ezért e létesítmények már a hőszigetelés mellett gázszigeteléssel is el vannak látva. Legtöbbször az oxigén és szén-dioxid arányát változtatják, az egyes fajták igényének megfelelően. A létesítmények azonban drágák, ezért zöldségfélékkel ritkán hasznosítják ezeket.

Magyarországon ma még viszonylag kevés a korszerű tárolólétesítmény, ezért a zöldségféléket főleg a szabad földön és az egyszerű létesítményekben tárolják.