Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Étkezési paprika

Étkezési paprika

(Capsicum annuum L.)

A termesztés jelentősége

Az étkezési paprikát nem sorolják a világ élelmezésében fontos növények közé, de még jelentős zöldségnövénynek sem mondható. Magyarországon, Közép-Európa magyarok lakta területein és – innen elterjedve – más vidékein is az étkezési paprika néptáplálkozási cikknek számít.

Jellegzetesen magyarnak tekinthető:

– a fehér termésszínű típusok döntő többsége a termelésben,

– a termelt típusok igen gyors fejlődési sebessége,

– a nagy (10 kg feletti) egy főre jutó fogyasztás,

– a nyers paprika szerepe az étkezésben.

Különösen figyelemreméltó, hogy az étkezési paprika magyar specialitásának és kiemelkedő szerepének kialakulásához rövid 100 évre volt szükség. Igaz, hogy a KOLUMBUSZ KRISTÓF hajóján 1494-ben DIEGO CHANCA hajóorvos által Európába hozott paprika már 1570-ben ZRÍNYI MIKLÓS nevelőanyja, SZÉCHY MARGIT kertjében is ismert volt, majd ezt követően fűszerpaprikaként a hosszú, hegyes típus óriási karriert futott be Magyarországon, mégis, az „étkezési paprika”-típusok a 19. század végéig ismeretlenek voltak nálunk. Az első nagy bogyójú (Kalinkói, Várnai), paradicsom alakú és kosszarvú típusokat a török megszállás elől Magyarországra települt bolgár kertészek hozták be a 19. században. Az étkezési paprikát a bolgárok az akkoriban forradalmian új és igen jól kidolgozott technológiával együtt maguk terjesztették el az országban, a bolgár termesztés igen sok akkori elemét a mai napig őrzik a magyar termesztési módszerek.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

A mintegy 200 ezer tonna évi összterméssel Magyarország a világ tíz legnagyobb termelője között van. Nálunk nagyságrendileg több paprikát Kína termel, őt pedig Nigéria követi a világranglistán. Mindkét országban igen kicsik a termésátlagok, s speciális, többségükben apró termésű paprikákat termelnek. A legmagasabb termesztési színvonalat Hollandia és Olaszország érte el. Hollandiában 10 hónapig tartó hajtatással 15–20 kg/m2 termést takarítanak be, Olaszországban a szabadföldi országos termésátlag 24 t/ha. Nálunk a legnagyobb – 12–15 kg/m2 – termésátlagokat a 7–8 hónapos, ún. hosszú tartamú termesztéssel érik el, a szabadföldi országos átlagtermés 12 t/ha körül van. Tudnunk kell azonban, hogy ahogyan Nigéria kis termésátlagaiból – az óriási fajtaeltérések miatt – nem következtethetünk a technológia elmaradottságára, ugyanúgy a magyar fehér fajták különleges igényessége sem teszi lehetővé az összehasonlítást az olasz termesztési eredményekkel.

A Magyarországon megtermelt évi 200 ezer tonna étkezési paprikából:

tartósításra kerül

85 ezer tonna (43%),

a friss export

15 ezer tonna (7%),

a friss hazai fogyasztás

100 ezer tonna (50%)

mennyiséggel veszi ki a részét.

A tartósított és a friss export által igényelt mennyiségnek kb. 50%-a, a frissen fogyasztott mennyiségnek mintegy 15%-a paradicsompaprika, a többi többségében fehér színű, édes. Az összetermés 10%-a csípős.

Az 1980-as évekig Magyarország paprikaszükségletének 80%-át szabadföldi nagyüzemi táblákon termelték meg. A termesztés munkaerő- és jövedelmezőségi gondjai miatt az 1980-as évektől az alkalmazott technológiák arányában nagy változás következett be. Az időközben kidolgozott, ún. hosszú tartamú (fólia alatti hajtatással induló, novemberig tartó) termesztés fajta–technológia kombinációja kiemelkedő termésátlagokat jelentett. Így az 1980-as évektől az össztermésnek csaknem felét már ez a termesztési mód adja, pótolva a nagyüzemi szabadföldi étkezési paprika területének 50%-os csökkenéséből következő terméskiesést (46. táblázat).

46. táblázat - Az étkezésipaprika-termelés szerkezetváltozása

1960-as évek

1980-as évek

ezer tonna

ezer hektár

ezer tonna

ezer hektár

Szántóföldi termesztés

160

11

80

7

Hosszú tartamú és hajtatott termesztés

10

0,5

80

2

Házikerti termesztés

30

3

40

3

Összesen

200

14,5

200

12


Az étkezési paprika jelentős, részben kiaknázatlan exportlehetőségeket rejt magában. A fehér színű magyar paprika igen jó árral fizetett, különleges csemegének számít tőlünk nyugatra és északra. Az export növelésének legnagyobb akadálya a nagy termelési költség.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

„A magyar nép kedvező egészségi helyzetének egyik oka a nagy paprikafogyasztás, mely az egyoldalú táplálkozás (kenyér és szalonna) hátrányait kiküszöböli” (SZENT-GYÖRGYI ALBERT).

Az étkezési paprika friss vagy feldolgozott formában egész évben megtalálható a magyar étrendben. A korai és az őszi hajtatás révén friss állapotban is bármikor fogyasztható, mégis novembertől februárig a friss paprikát kevesen igénylik. A tavaszi hónapokban elsősorban kedvező étrendi hatása és intenzív ízei miatt fogyasztják, március–áprilisban inkább a zöld színű, csípős vagy enyhén csípős fajtákat keresik a piacokon, majd fokozatosan a csípősségmentes fehér fajták veszik át a döntő szerepet. Július végétől őszig tömegében is jelentős alkotója ételeinknek. A hazai frisspaprika-fogyasztás fejenként 10 kg körül van.

A nyers paprikán és a házilag készített magyar lecsón kívül kevés olyan paprikakészítményünk van, amely nagy mennyiségben is ehető. Sajnos a „saláta” jellegű paprikaételek fogyasztására más államok jobb példákat szolgáltatnak.

A paprika számunkra legfontosabb alkotórésze a C-vitamin, amelyet átlagosan 150–250 mg/100 g mennyiségben tartalmaz. Felnőtt ember napi C-vitamin-szükséglete 20 mg.

C-vitamin-tartalom a különböző paprikákban:

Több

kevesebb

zöld fajták

fehér fajták

apró bogyójúak

nagy bogyójúak

szabadföldi

hajtatott

biológiai érett

gazdaságilag érett

A paprika a C-vitamint 0,2 mg% P-vitaminnal együtt tartalmazza, ami fokozza a C-vitamin biológiai hatását.

Az érett piros paprika megközelítően a sárgarépával azonos mennyiségű karotint tartalmaz, több vizsgálat átlagában 10 mg/100 g-ot.

A paprikában található B1-, B2-vitaminnal fedezhető egy felnőtt ember szükséglete.

A kapszaicinoidok több kapszaicinkomponensből álló, csípősséget adó anyagok. Kis mennyiségben a nem csípős fajtákban is van kapszaicin 250–500 µg bogyónként, a csípős fajták bogyói 1000 µg felett tartalmazzák. A kapszaicin étrendi hatása ismert, nagy mennyiségben érzékeny gyomrúaknak árt. Értágító hatásánál fogva gyógyszer-alapanyagnak is használják. Bizonyos típusú fejfájásoknak jó ellenszere.

Fontosnak tartjuk azt is, hogy a paprikatermésben a szokásos tápanyag-utánpótlási módszerek mellett nincs káros szint feletti nitrátfelhalmozódás.

Az egyes – különösen a régebbi és pl. a bolgár – fajták igen vastag héjuk (többrétegű kutinlerakódás az epidermisz és a hipoderma sejtsorai között) miatt nehezen emészthetők. Az új paprikák (pl. Fehérözön) csak egy sejtrétegű kutint tartalmaznak, ezeket epebántalmakban szenvedők is fogyaszthatják.

A paprika igen fontos beltartalmi anyagai javarészt nem nemesítői munka, nem tudatos szelekció eredményei, hanem a faj öröklött jellemzői, valójában a vásárlók motiválásában nem is játszanak közvetlen szerepet. A külsőleges minőségi mutatók (szín, alak, húsvastagság) és az étrendi szokások, sajátos ízanyagok azok, amelyek a táplálkozásunkban a paprika mennyiségét ma meghatározzák.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A paprika a Solanaceae család tagja. A Magyarországon termesztett valamennyi étkezési és fűszerpaprika-fajta a Capsicum annuum fajba tartozik. A Capsicum nemzetségben 20–30 paprikafaj található, ezek többségükben vad típusok. Közép- és Dél-Amerikában a C. chinense, a C. frutescens, a C. pubescens és a C. baccatum var. pendulum fajok termesztett változatai, fajtái is ismertek és jelentősek.

A legújabb fajtákban több olyan gén is található, amelyek fajhibridizálás útján érkeztek a C. annuum típusokba. Így a dohány mozaik vírus négy eddig leírt allélját négy különböző faj adta (az L1-et, a Capsicum annuum, az L2-t a C. frutescens, az L3-at a C. chinense, az L4-et a C. chacoense).

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

A Capsicum nemzetségbe tartozó fajok között lágy szárú, egy- vagy többéves növények és fásodó szárú félcserjék találhatók. A nálunk termesztett C. annuum az itt honos technológiákkal egyéves növény.

Csíranövény. A paprika csíranövénye főgyökérből (ezen fiatal oldalgyökerekből), szik alatti szárrészből (rendszerint antocianint tartalmaz), két hosszúkás sziklevélből áll. A csíranövény jellegzetesen sétapálcaszerű alakzatban kel ki, a maghéjat a földben hagyva (rendellenes, kedvezőtlen csírázási körülményekre utal, ha a maghéjjal együtt jön a felszínre a csíra). Egyes fajták sziklevele estére függőlegeshez közeli helyzetű lesz (Fehérözön), általában azonban vízszinteshez közeli helyzetűek.

Gyökér. A bolygatatlan (pl. helyre vetett) paprika főgyökeret, azon egyenletesen oldalgyökereket fejleszt. A fiatalon megsérült főgyökér (tűzdelés, átültetés után) egyenrangú oldalgyökerek tömegét fejleszti ki, ezért az átültetett paprika gyökérzete bojtgyökérhez hasonlít. Az átültetés után az új gyökerek a főgyökér két szemközti oldalán függőleges sorban fejlődnek ki (síkban állnak).

A gyökerek többsége a talajfelszín közelében, helyre vetett paprikán 10–15 cm-rel mélyebben helyezkedik el.

Hajtásrendszer. A termesztett fajták a hajtásrendszer alapján két típusba oszthatók, eszerint folytonos növekedésűeket és csokrosakat (determináltakat) különböztetünk meg.

Fiatalkori vegetatív növekedése folyamán általában a 9–10. levélnodusz kifejlesztéséig mindkét típus elágazás nélkül növekszik, amíg az első virág- vagy bimbókezdemény meg nem jelenik és ezzel együtt két ágat nem fejleszt.

A folytonos növekedésű fajták általában kétszer két elágazásig fürtös jellegűen növekednek, az így kialakult négy ágon pedig bogas jellegűen növekednek tovább, azaz minden újabb noduszon egy virágot, egy tovább növő és egy tovább nem növő ágat fejlesztve.

A csokros fajták képesek egy noduszon egynél több virágot (csokrot) fejleszteni, és a fürtös, illetve bogas ágrendszer növekedését ezen a noduszon leállítani. Ettől kezdve az eddig kialakult ágrendszer idősebb részei fejlesztenek újabb, rövid szártagú, tovább nem növő elágazásokat, általában többesével álló virágokkal. Az, hogy hányadik elágazásszinttől válik csokros jellegűvé a determinált növekedésű növény, a környezeti tényezők vegetatív növekedést befolyásoló hatásától is függ.

Levél. A paprika levele ép szélű, nyeles, hegyesedő, kerekded vagy nyújtott ovális alakú. A levél színe a termés színéhez igazodik, a sötétzöld termésűek levele sötétzöld, a fehér termésűeké világoszöld. Vannak új fehér fajták, amelyeket a kedvezőbb ellenállást hordozó sötét levélszínre nemesítettek (Tizenegyes).

A folyton növő fajták egységnyi levél- és szártömege saját tömegével megközelítően azonos tömegű termést állít elő, a csokrosoké a négyszeresét.

Virág. A virágok kétivarúak, 5 (–8) szirmúak, fehérek (C. annuum), tövüknél összeforrtak. A porzók száma 5 (–8), színűk lila („al” mutáns fajtákon sárga). A porzószálak tövénél mézfejtők vannak. A termő alakja és színe a terméstípusokhoz megközelítően igazodik, bibeszálban és bibében végződik. A bibeszál hossza genetikailag meghatározott. A virág önbeporzó, fakultatív (rovarok által közvetített) – idegen beporzással. Több kísérleti megfigyelés szerint az idegen beporzás mértéke egymással érintkező sorban, egymás melletti növények között 25–30%, közeli, de egymással nem érintkező (szomszédos sorok közötti) növények esetében 5–10%. A távolság növekedésével az idegen beporzás esélye rohamosan csökken, 50 m felett megszűnik.

Termés. A paprikának bogyótermése van. Valamennyi része gazdasági és termesztési szempontból jelentős. A bogyótermés alkotórészei: termésfal (összenőtt termőlevelek), központi oszlop a magokkal, rekeszfalak (vagy erek), csésze, kocsány.

A termésfal a fajtára jellemző alakú termésüreget határolja, a bogyó legfontosabb értékalkotó része („húsvastagság”). A termésfalat a külvilág felé az egy sejtsorú epikarpium (epidermisz), a termésüreg felé az ugyancsak egy sejtsorú endokarpium határolja. Az epikarpium alatt a 4–5 sejtsorú hipodermaréteg található, amelynek sejtközötti járataiban fajtától függően 1–5 sejtsorrétegben kutin rakódik le. (Az epikarpium- és a kutinrétegek együtt adják a nehezen emészthető „terméshéj”-at). A hipoderma alatt sok sejtsorban parenchimasejtek képezik a mezodermaréteget, amelynek a termésüreg felé eső utolsó sejtsora óriássejtekből áll. A mezodermaréteg a termés fogyasztási szempontból értékes része. A mezodermát a termésüreg felé az egy sejtsorú, vékony falú sejteket tartalmazó endokarpium határolja.

A központi oszlop a magokkal, az erek egy része, a csésze és a kocsány, az ún. „csuma”, ami nem fogyasztható hulladék, ezért a termés össztömegéből kis részarányuk a kívánatos. Az ereken (általában középső harmadukban a legsűrűbben) helyezkednek el a kapszaicint tartalmazó mirigyek. A csésze elhelyezkedése, ízesülése a termésfalhoz fontos fajtabélyeg. A kocsány alakja határozza meg, hogy csüngő vagy felálló helyzetű-e a termés. A kocsány egy ízesülési ponton kapcsolódik a növényhez, akkor könnyű a szedés, ha ezen a ponton könnyen válik le a termés.

Mag. Sima felületű, lapított vese alakú. Ezermagtömege 5–7 g. Csírázóképességét 3–4 évig tartja meg.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Fényigény. A paprika terméskötéséhez fajtánként változó küszöbérték feletti, 5000 lux körüli fényerősség és 12–14 óra vagy ennél hosszabb megvilágítástartam szükséges. A paprika fényigényét egy bizonyos, a fajtára jellemző fényerő küszöbértéke alatt, bármilyen hosszú időtartamon sem lehet kielégíteni. Terméskötés csak a fényerősség-küszöbérték felett következik be. A december 21-étől június 21-éig növekvő természetes fényintenzitás miatt az egyes fajtákra jellemző fényigényküszöb különböző időpontokban teljesül, vagyis egy azonosan korai időpontban elvetett fajtasorozat egyes fajtái különböző, a fényhiányos időszakban kényszerű várakozással eltöltött időszakokkal arányos tenyészidő-hosszabbodást szenvednek. Az igen jó (már minden fajta fényigény-küszöbértéke feletti) megvilágítottságú körülmények között is az egyes fajták tenyészideje eltérő, függetlenül a fényhiány-érzékenységüktől. Az egyes fajták optimális fény- és egyéb viszonyok közötti tenyészidő-különbségeit a genetikailag meghatározott eltérő fejlődési sebességük indokolja. A különböző fajták konkrét esetben várható tenyészidejét tehát két genetikailag meghatározott, egymástól függetlenül kombinálódó tenyészidő-komponens:

a) a fényhiány-érzékenység és

b) a fejlődési sebesség, valamint az ezek érvényesülését kialakító feltételek:

c) a vetésidő és

d) a termesztés helyének földrajzi szélessége

határozzák meg, ha az egyéb biológiai feltételek optimálisak.

A fejlődési sebességet az április eleji (optimális fényviszonyok közötti) vetéssel, a keléstől az első terméskötésig mért napok számával jellemezzük. Ezt nettó (fényhiány-érzékenység miatt nem hosszabbodott) tenyészidőnek nevezzük.

A fényhiány-érzékenységet a gyenge fényviszonyok között mért tenyészidő-hosszabbodás mértékével jellemezzük; az október eleji vetésből (a mi földrajzi szélességünkön a legrosszabb fényviszonyok között) nevelt növényeknek a nettó tenyészidőhöz viszonyított tenyészidő-hosszabbodását adjuk meg a nettó tenyészidő százalékában.

Az október 1-jei vetéssel nevelt növények kelésétől az első kötések megjelenéséig mért időt bruttó tenyészidőnek (téli tenyészidőnek) nevezzük (ami tehát a fejlődési sebességből következő nettó tenyészidőt s a fényhiány-érzékenységből következő tenyészidő-hosszabbodást együttesen tartalmazza).

A gyakorlati termesztés számára nem a fényhiány-érzékenység százalékos adata, hanem a nettó és a bruttó tenyészidő értéke használható. Az előzőekből következik, hogy az egyes fajták szabadföldi (optimális fényviszonyok közötti) termesztésekor a fejlődési sebesség, vagyis a nettó tenyészidő tájékoztat a várható koraiságról. A korai hajtatásban a fajtakiválasztáskor a bruttó tenyészidő adatai alapján kell döntenünk.

A 47. táblázatban megtalálhatóak az egyes paprikafajták nettó és bruttó tenyészidejének adatai.

47. táblázat - Paprikafajták és -törzsek tenyészidő-komponensei (Budatétény, 1975-1984)

Fajták, törzsek

Nettó

tenyészidő

vagy fejlődési sebesség

(ápr. 1-jei vetésnél)

(nap)

Vizsgálati

évek száma

Fajták, törzsek

Bruttó tenyészidő

(okt. 1-jei vetésnél)

(nap)

Vizsgálati

évek száma

Újmajori

63

1

Kalocsai 601

97

1

Édesalma 68

64

1

Kricsimszkij ranij

106

1

Csipke (R 22)

66

1

Rapidus F1 (H6)

110

1

Cecei erős

66

1

Hatvani

114

6

Tétényi hajtatási zöld F1 (H2)

67

3

Tétényi hajtatási zöld F1

117

5

Hatvani

68

7

Budai csípős hajtatási

117

10

Soroksári hajtató

68

3

Novator F1 (H3)

117

1

Angeli emléke

68

1

Barta–Sas 368

118

1

Budatétényi F1

68

5

Kecskeszarv

119

1

Kovácsházi

69

3

U 282

121

1

Javított Cecei

69

8

Budatétényi F1

122

6

Kricsimszkij ranij

70

1

Budai csípős 1152

122

4

Sobor 348

70

1

Fehérözön Super 89

122

3

D. Cecei

70

3

Fehérözön Super 99

122

1

Budai csípős hajtatási

71

10

T 112 (paradicsompaprika)

123

2

Novator F1 (H3)

71

2

Fehérözön Super 202

124

2

Bogyesz

72

1

Rekord

125

1

Kalocsai 601

72

1

Szentesi Kosszarv

125

2

Tizenegyes (11)

72

4

Fehérözön Super 72

125

1

Rapidus F1 (H6)

72

2

T 282

125

1

TH 162

72

1

Angeli emléke F1

126

1

Almapaprika

73

2

Fehérözön 89

126

4

Lila 276

73

1

Fehérözön VR 79

126

2

Syn. Cecei 14

73

2

FAL

127

2

Syn. Cecei 30

73

2

Podarok Moldavi

129

1

Syn. Cecei 219

73

1

Almapaprika

129

3

Rekord

74

1

Bocskor fehér

129

1

Kecskeszarv

74

1

Lila 275

129

1

Góliát

74

3

Fehérözön

129

9

Hárosi zöld

74

4

Tizenegyes (11)

131

4

Syn. Cecei 9

74

2

Fehérözön 83

131

5

Táltos VR 80

74

3

TH 162

132

2

T 112 (paradicsompaprika)

74

2

Újmajori

133

1

Korai paradicsom alakú zöld

75

1

Bogyesz

133

1

Szarvasi 11

75

1

Hosszú Táltos 213

135

3

Fehérözön Super 202

75

4

Syn. Cecei 7

135

3

Szentesi piacos

76

1

Paradicsom alakú zöld

136

5

Fehérözön 89

76

5

Szentesi

Fehérözön Super 89

76

3

HRF F1

136

2

Syn Cecei 7

76

2

Lasztocska

137

1

Táltos

76

4

Soroksári hajtató

137

2

Táltos 47

76

2

Szentesi piacos

138

1

Táltos 41

77

2

Javított Cecei

139

7

Podarok Moldavi

78

1

Syn. Cecei 30

139

1

Paradicsom alakú zöld

78

4

Korai paradicsom alakú zöld

140

1

Szentesi

Sobor 348

140

1

Soroksári

78

9

Édesalma 68

140

2

HRF F1

78

1

D. Cecei

141

4

Fehérözön

78

8

Táltos

142

5

FAL

78

1

Csipke (R22)

143

1

Budai csípős 1152

78

1

Szarvasi 11

143

1

Fehérözön Super 99

78

1

Táltos VR 80

143

2

U 282

78

1

Lamuyo F1

144

3

Bocskor fehér

79

2

Cecei erős

144

1

Lasztocska

80

2

Greygo 120

144

3

Szentesi kosszarvú

80

2

Syn. Cecei 14

144

2

Barta–Sas 566

80

1

Góliát

147

3

Hungarian Wonder 232

80

2

U 163

147

1

Fehérözön VR 79

80

1

Táltos 47

150

1

Fehérözön Super 72

80

1

Syn. Cecei 9

150

5

Hosszú Táltos 213

80

3

Hungarian Wonder 232

151

3

U 163

80

2

T100

151

1

Albaregia (SAL)

81

5

Kovácsházi

152

2

Hungarian Wonder 232/68

81

2

California Wonder

153

6

TH 282

81

1

Albaregia (SAL)

154

4

Fehérözön 83

82

4

Hungarian Wonder 232/44

154

2

Hungarian Wonder 232/44

85

3

Soroksári

156

9

T 100

87

1

Syn. Cecei 219

160

1

Lamuyo 120

88

2

Táltos 41

162

1

Greygo 120

88

4

Hárosi zöld

168

3

Californiai Wonder

92

7

Keszthenyi

172

1


Mértékegység: napok száma keléstől terméskötésig.

Egy bizonyos fajta legkorábbi, lehetséges, ésszerű vetésideje október 1. után megközelítően annyi nappal van, amennyi a két tenyészidő közötti különbség. Több év átlagában Magyarországon ebben az időpontban éri el a megvilágításerősség az illető fajta fényigényének küszöbértékét.

Egy hajtatásra szánt őszi fajta vetésének lehetséges legkésőbbi időpontját viszont úgy számolhatjuk ki, hogy december 21-étől (a legsötétebb naptól) visszaszámoljuk a kötéshez elégtelen fényerejű napok számát, plusz a fajta fejlődési sebességéből adódó – az első kötés fejlődési stádiumáig szükséges – nettó tenyészidő hosszát, vagyis a bruttó tenyészidőt. Például:

Fajta

Legkorábbi téli vetés korai hajtatáshoz

Legkésőbbi vetés őszi hajtatáshoz

Fehérözön Synthetic

okt. 1. + 51 = nov. 21.

dec. 21. – 129 = aug. 15.

Hatvani

okt. 1. + 46 = nov. 16.

dec. 21. – 114 = aug. 30.

Novator F1

okt. 1. + 46 = nov. 16.

dec. 21. – 117 = aug. 27.

Őszi hajtatáshoz a számított értéknél korábban célszerű vetni, egyrészt mert az átlagosnál rosszabb fényviszonyok esetén a kötés már végleg elmarad, másrészt nemcsak az első kötéshez, hanem több elágazás kötéseihez szükséges még a fény.

A paprika tehát fényigényes növény, de több kísérleti megfigyelésből is arra lehet következtetni, hogy a terméskötéshez szükséges, a fajtára jellemző küszöbértéknél erősebb megvilágítás a növény számára fölösleges, egy bizonyos határon túl pedig termesztési szempontból káros. A káros fényerősségre és fényspektumra vonatkozó ma még hiányos kísérleti adatok helyett inkább a túlzott fényerősség káros hatásainak legegyszerűbb kiküszöbölési módjait jegyezzük meg:

– május 25-ére be kell fejezni a szabadföldi átültetést;

– szabadban nevelt késői vagy nyári vetésű palántákat (pl. őszi hajtatásra) árnyékolni kell.

Hőigény. A paprika hőigénye a különböző fejlődési stádiumaitól függően 25 ± 5 (–7) oC. A 48. táblázatban összefoglaltuk (irodalmi és kísérleti adatokból) a paprikanövény teljes életére a jelenleg legmegfelelőbbnek tartott talaj és levegő éjszakai és nappali hőmérsékletigényét. A 25 oC-os középigény 5–7 oC-kal emelkedik a csírázáskor. Ugyanannyival csökken, illetve célszerű csökkenteni három esetben:

a) szikleveles korban,

b) az első kötések elősegítésére,

c) a felnőtt növénynek az éjszakai levegő-hőmérsékletet.

48. táblázat - A paprika hőigénye különböző fejlettségi stádiumban

Fejlődési stádium

30–32 °C

25 °C

18–20 °C

éjjel

nappal

éjjel

nappal

éjjel

nappal

Csírázáskor

talaj

+

+

levegő

+

+

Szikleveles

talaj

+

+

levegő

+

+

Lombleveles palánta

talaj

+

+

levegő

+

+

Első kötések

elősegítésére

talaj

+

+

levegő

+

+

Felnőtt növény

talaj

+

+

levegő

+

+


A paprika 35 oC fölött nem köt.

A szabadföldi paprikának Magyarországon kulcsfontosságú biológiai igénye a tenyészideje nagyobb részében kielégítetlen hőigénye. Ezért a többi biológiai igényt is – elsősorban a környezet hűtésével járó vízutánpótlást – ennek az elsődleges igénynek a figyelembevételével kell kielégíteni.

A paprika fejlődési hőküszöbértéke – az a hőmérséklet, amely alatt már nem fejlődik – 10 oC körül van, de az egyes fajták között ebben is találhatók eltérések.

Fagypont alatti hőmérsékletet rövid ideig sem visel el, tartósan a fejlődési hőküszöb alatti vagy körüli hőmérséklet helyrehozhatatlan termesztési kárt okoz.

Vízigény. A paprika – egyéb biológiai igényeinek optimális kielégítettségi szintjén – nagy vízigényű növény. Ezt bizonyítják a következő mutatók.

A paprika transzspirációs együtthatója (az egységnyi szárazanyag előállításához elpárologtatott víz) 300 körüli.

Termesztési szempontból is használható mutató a vízfogyasztási együttható (egységnyi nyers terméstömeg előállításához a növény és a talaj által együttesen elpárologtatott víz), ami a paprikánál 100 körüli.

A paprika vízigényéről hőigényének függvényében szabad csak beszélni. Többéves megfigyelésből származó, a hőigény és a vízfogyasztás kapcsolatát mutató összefüggés, hogy átlagosan 6 oC hőösszeg vált ki 1 mm evapotranszspirációs vízfogyasztást a szabadföldi paprikaterületen. Ennél több vizet, pl. 5 oC hőösszegenként 1 mm-t csak a szabad földön termesztett determinált fajták igényelnek, de pl. a helyrevetéses termesztés növényei már lényegesen kevesebb vízzel, 7 oC hőösszegenként 1 mm-rel adják a legnagyobb termést. A megadott értékeknél több víz a környezetének fölösleges lehűtésével okoz kárt, így pl. a 4 oC hőösszegenként adott 1 mm víz már minden szabadföldi fajta–technológia kombinációban terméscsökkenést okoz.

A paprika számára a vegetáció hónapjaiban 3000 oC hőösszeg szükséges, ez a 6 oC hőösszeg 1 mm vízfogyasztás-egyenérték alapján 500 mm vízutánpótlást indokol. Ugyanerre az eredményre jutunk, ha a vízfogyasztási együttható (100) alapján egy 5 kg/m2-es (optimális feltételek között elérhető termésátlag) terméshozam vízfogyasztását számoljuk, ami 500 l = 500 mm/m2.

Tapasztalati és kísérleti megfigyelések a tenyészidőben 650–700 mm vizet (ebből átlagos évben 300–350 mm csapadékot) tartanak elegendőnek, ez az előzőekkel jól egyezik, hiszen elfolyásból és egyéb okokból vízveszteséggel is számolni kell.

A paprika a talaj vízkapacitásának 60–70%-os telítettsége mellett terem a legtöbbet, a levegő relatív páratartalma 90–95% körül a legmegfelelőbb

Tápanyagigény. Az étkezési paprika 10 t termése 24 kg N-t, 9 kg P2O5-ot és 34 kg K2O-t tartalmaz. Ezeket a makroelemeket és egy sor mikroelemet vizes oldatukból gyökéren keresztül veszi fel. Ezért a paprika tápanyagigényének kielégítésekor nem elegendő a szükséges mennyiségek meghatározása, legalább ilyen fontos az is, hogy a növény koncentrációtűrése által megengedett határok között tartsuk a táplálóközeg oldatkoncentrációját.

Vizes oldatban 1 ezrelékes koncentrációt viselnek el a paprikanövények. A 2 ezrelékes koncentráció bizonyos fajtáknak (pl. Fehérözön) már károsan tömény. Megközelítően 1 ezrelékes a vízkultúrás termesztésre ajánlott tápoldat töménysége is:

100 l vízhez

25,0 g N

19,7 g P2O5

73,0 g K2O

A talajban termesztett növények az öntözések gyakoriságától függően ingadozó vízkészletű, ezért ingadozó koncentrációjú közegben élnek. A hajtatásban jó víztartó képességű talajokon, optimális öntözési technológiával a talajoldat koncentrációváltozása kisebb, szabad földön viszont ez igen nagy is lehet. A talajoldat időszakonkénti bekoncentrálódásának veszélye miatt a szabadföldi talajokat csak 0,1 ezrelékes koncentrációig kívánatos feltölteni tápanyaggal. Szabadföldi átlagos vízellátottsági szinten a folyton növő fajták makroelemenként 25 mg/100 g talajkoncentrációt, a determináltak pedig 15–20 mg/100 g talajkoncentrációt mutatnak optimálisnak.

A nitrogénnek a vegetatív növekedésben, a megkötött termések mértékének növelésében van jelentősége.

Túladagolás esetén a növények nagy levelűek, haragoszöld színűek, hosszú ízközűek lesznek, a terméseket elrúgják, a megkötött termések kicsik maradnak.

Hiánya esetén a növekedés lassú vagy teljesen leáll, a levelek sárgulnak, a kötések elmaradnak vagy igen aprók, vékony húsúak lesznek.

A fiatal növény palántakorban több nitrogént igényel, ültetés után a termések kötéséhez mérsékelt nitrogénellátás a kedvező. A termés kifejlesztéséhez és a további növekedéshez folyamatos, jó nitrogénellátás szükséges.

A foszfor elsősorban a növény generatív részeinek kialakulásához szükséges.

Túladagolásakor a termés–lomb arány túlzott mértékben eltolódik a termés irányába, sok, de apró bogyót hoz a növény, különösen a determinált fajták.

Hiánya miatt gyenge a növekedés, keskenyek, szürkészöldek a levelek, rossz a terméskötés, a hiányosan kötött bogyókban kevés a mag, ezzel összefüggésben deformáltak a termések.

A foszfor különösen fontos az ültetés időszakában, mert a gyökérképződést serkenti. Az első termések megkötéséhez, vagyis a növény vegetatív fázisából a generatív fázisba való áttéréshez a foszfor jelenléte nélkülözhetetlen.

A kálium a paprikanövényben a legnagyobb mennyiségben található tápelem, szerepe mégis a legkevésbé egyértelmű.

Túladagolása azáltal okoz kárt, hogy gátolja más elemek, így a foszfor és a kalcium felvételét. Több kísérlet szerint korai túladagolása a koraiságot is csökkenti.

Hiánya az általános leromlási tüneteken túl a levelek bronzos színeződéséből, majd lehullásából jól felismerhető.

A növénynek folyamatosan van szüksége a káliumra.

Kalcium. A fiatal termések tartalmazzák a legtöbb kalciumot. Hiánya a növekedőben lévő termések csúcs felőli harmadán jelentkező száraz „rothadást” okozza. A bogyókban időleges kalciumhiányt idézhet elő a túl sok nitrogén, káli vagy magnézium, továbbá már egy rövid ideig tartó erős kiszáradás, túlmelegedés is.

A magnézium mint a klorofill alkotórésze lényeges a növényben. Hiányának jellegzetes tünete az érközök klorotikus sárgulása, majd beszáradása.

A paprika által igényelt számos nyomelem között fontosabbak a vas, a bór, a réz, a mangán.

A táplálékfelvétel alapfeltétele a növény zavartalan vízforgalma. A növényben a folyamatos vízáramlást nemcsak a talaj kiszáradása akadályozhatja, hanem a levegő 100%-os relatív páratartalma is. Ezért kell a fóliaházakat naponta többször is átszellőztetni akkor is, ha a hőmérséklet ezt önmagában nem indokolja.

TERMESZTETT FAJTÁK, FAJTAKIVÁLASZTÁS

Magyarországon kizárólag hazai előállítású paprikafajtákat, kisebb mértékben tájszelekcióból származó, nem minősített típusokat termelnek. A három fő kategóriában, a fehér édes, a paradicsom alakú és a hegyes erős csoportban évről évre jelentős változás várható a nagy intenzitású nemesítési tevékenység eredményeképpen.

A legjelentősebb törekvés a fajták exportképességének növelése (a fehéreknél a blocky alak megközelítésével, a paradicsompaprikánál a magházpenészedés kiküszöbölésével), valamint a rezisztencia, a termőképesség és a termésbiztonság fokozása.

A termesztésben a két legfontosabb technológiával, a hosszú tartalmú termesztéssel és a szabadföldi termesztéssel, valamint az ezekhez kapcsolódó tavaszi és őszi hajtatással egész évben, folyamatosan egységes megjelenésű árut kell előállítani. A különböző fényviszonyok között egyaránt termeszthető és egész évben azonos lehetőségekkel értékesíthető fajtákat nevezzük univerzális fajtáknak.

A remontálóképesség a hosszú tartamú termesztés előfeltétele, és azt jelenti, hogy a fajta időskorban is az elsőkkel azonos minőségű terméseket ad.

75. ábra - Rapidus F1 (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Rapidus F1 (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


76. ábra - Fehérözön Synthetic (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Fehérözön Synthetic (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


77. ábra - HRF (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

HRF (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


A termesztési cél számára legmegfelelőbb fajta kiválasztásához ad leírást a 49. táblázat. Az első hét függőleges oszlop tartalmazza a paprikafajták leírására minimálisan elegendő öt szempontot (íz, szín forma, terméshelyzet, növekedéstípus). Ezek után a Magyarországon számításba vehető hét technológiára való alkalmasságról adunk tájékoztatást. Átlagbogyóméretként a jó közepes technológiákkal elérhető tömeget adtuk meg. A tenyészidő-komponensek (nettó és bruttó tenyészidő) napokban megadott adatai a keléstől az első 2 cm-es kötés megjelenéséig szükséges időt jelentik. Aki a vetéstől az első szedésig várható időre kíváncsi, az még 10 napot (vetéstől kelésig), meg 25 napot (a termés kifejlődési ideje a gazdasági érettségig) adjon hozzá a táblázat értékszámaihoz. Az állománysűrűségi adatok közül hajtatható fajtáknál a kisebb érték a hajtási, helyre vethetőknél a nagyobb érték a helyrevetéses termőállomány sűrűsége. A termőképességi adatok optimális viszonyokra, a kiemelkedően nagy értékek optimális hosszú tartamú termesztésre vagy hajtatásra vonatkoznak.

49. táblázat - Étkezési paprikafajták leírása, termesztési adatai és felhasználási lehetőségei

Tí-pus

Íz

Szín

Fajta

Jelen-tősége

A termés állása, a termés-csúcs alakja

Növekedés-típus

Korai haj-tatás

Közép-korai haj- tatás

Hideg-haj- tatás

Hosz-szú tarta-mú ter-mesz- tés

Sza-bad-földi palántás ter-mesz- tés

Helyre-vetéses ter-mesz- tés

Őszi haj- tatás

Átlag-bogyó,

g

Nettó tenyész-idő

(fejl. Sebes-ség), nap

Bruttó tenyész-idő (előző + fény-hiány-érzé-kenység), nap

Állo-mány-sűrű-ség, tő/m2

Rezisz-tencia, tole-rancia

Friss fo-gyasz-tás

Feldol-gozás

Export

Termő-képes-ség, kg/m2

Töl-te-ni-va- ló

Édes

Fehér

Fehérözön Synthetic

xx

felálló, hegyes

determinált

x

xx

xx

xx

xx

xx

xx

60–70

80

133

15–30

TmO, takács-atka

xx

xx

xx

4–15

Suptol

xx

csüngő, hegyes

determinált

x

xx

xx

xx

xx

x

xx

60–70

77

149

15–30

TmO, CMV

xx

xx

xx

4–15

Tizenegyes

xx

csüngő, hegyes

determinált

xx

xx

xx

x

x

xx

60–70

76

136

15–30

TmO, ált. rez. Xantho-monas

xx

x

4–15

Táltos Synthetic

xx

csüngő, betűrt

Foly-ton növő

xx

x

70–80

78

147

10–15

CMV, Fusa-rium

xx

xx

xx

4–10

Hosszú Táltos

xx

csüngő, betűrt

Foly-ton növő

xx

xx

xx

xx

xx

xx

x

70–80

81

146

6–15

xx

xx

xx

4–15

Albaregia

xx

felálló, betűrt

Foly-ton növő

xx

x

70–80

81

140

10–15

xx

x

xx

4–5

T–52

xx

csüngő, betűrt

Foly-ton növő

x

xx

xx

x

110–120

83

147

6–10

nagyon nagy bogyó

xx

x

xx

4–15

Hó F1

xx

felálló, hegyes

Foly-ton növő

xx

xx

xx

xx

x

70–80

6–10

xx

xx

4–15

C 1–39 F1

xx

felálló, hegyes

Foly-ton növő

xx

xx

xx

xx

x

60–70

78

120

6–10

Tm2

xx

xx

4–15

HRF F1

xx

felálló, hegyes

Foly-ton növő

xx

xx

xx

xx

x

60–70

75

131

6–10

TmO

xx

xx

4–15

Syn Cecei

x

csüngő, hegyes

Foly-ton növő

x

xx

x

60–70

75

157

10–15

TmO, ált. rez.

xx

xx

x

4–8

Rezisztens Keszthelyi

felálló, hegyes

Foly-ton növő

xx

50–60

10–15

TmO

x

x

3–5

B–420 F1 (bolcky)

xx

csüngő, betűrt

folyton növő

x

xx

xx

xx

x

x

100–110

76

137

6–10

Tm2

xx

xx

4–15

B–56 (blocky)

xx

csüngő, betűrt

Foly-ton növő

x

xx

x

90–100

79

144

10–15

CMV

xx

xx

xx

4–5

Blondy F1 (blocky)

x

csüngő, betűrt

Foly-ton növő

x

xx

xx

xx

x

x

110–120

6–10

xx

xx

4–15

Világos-zöld

Savó F1

x

csüngő, hegyes

Foly-ton növő

xx

xx

x

x

100–110

71

134

6–10

„savó-színű”

xx

x

4–15

Sötét-zöld

Hungarian Wonder (bl)

csüngő, betűrt

Foly-ton növő

x

x

x

x

xx

110–120

85

146

6–10

x

x

xx

3–10

Karmen

x

csüngő, betűrt

folyton növő

xx

100–110

10

x

xx

x

3–5

Csí-pős

Fehér

Javított Bogyiszlói

felálló, hegyes

Foly-ton növő

xx

40–50

10–15

x

xx

3–4

Világos-zöld

Szentesi piacos

x

csüngő, hegyes

Foly-ton növő

xx

xx

x

60–70

75

140

8–10

xx

4–15

Sobor

x

csüngő, hegyes

Foly-ton növő

xx

xx

x

70–80

75

142

8–10

xx

4–15

Balaton F1

x

csüngő, hegyes

Foly-ton növő

xx

xx

x

70–80

8–10

xx

4–15

Pri-ta-min

Édes

Sötét-zöld

Paradicsom-alakú zöld Szentesi

xx

csüngő, lapos

Foly-ton növő

x

xx

90–110

78

133

10

x

xx

x

3–4

Piros

Paradicsom-alakú zöld Pallagi

x

csüngő, lapos

Foly-ton növő

xx

80–100

10

x

xx

x

3–4

Greygo

xx

csüngő, lapos

Foly-ton növő

x

xx

100–110

82

141

10

TmO, Alter-naria

x

xx

x

3–8

Pritavit F1

x

csüngő, lapos

Foly-ton növő

xx

100–120

6–10

xx

x

3–8

He-gyes

Csí-pős

Fehér

Fecske

csüngő, hegyes

Fél-deter-minált

x

xx

x

20–25

77

134

10–15

TMV

x

xx

4–8

Vilá-gos-zöld

Novator F1

xx

csüngő, hegyes

Foly-ton növő

xx

xx

xx

x

xx

30–40

73

123

8–10

TmO

xx

x

5–10

Novares F1

xx

csüngő, hegyes

Foly-ton növő

xx

xx

xx

x

xx

30–40

121

8–10

Tm2

xx

x

5–10

Radipus F1

xx

csüngő, hegyes

Foly-ton növő

xx

xx

xx

x

xx

30–40

73

119

8–10

xx

x

5–10

Rapires F1

xx

csüngő, hegyes

Foly-ton növő

xx

xx

xx

x

xx

30–40

78

102

8–10

Tm2

xx

x

5–10

Kovácsházi

felálló, hegyes

Foly-ton növő

x

xx

x

25–30

74

154

8–10

xx

x

x

5–10

Keceli I F1

x

csüngő, hegyes

Foly-ton növő

xx

x

x

30–40

8–10

xx

x

5–10

Sötét-zöld

Hatvani

csüngő, hegyes

Foly-ton növő

x

x

x

xx

x

x

20–25

72

120

10–20

Őrle-mény-nek is

xx

xx

x

4–8

Édes

Vilá-gos-zöld

Szentesi kosszarvú

x

csüngő, hegyes

Foly-ton növő

xx

xx

x

x

30–40

81

134

8–10

xx

x

3–12

Dunai F1

x

csüngő, hegyes

Foly-ton növő

xx

xx

30–40

8–10

xx

x

5–12

Elefánt-ormány

csüngő, hegyes

Foly-ton növő

xx

xx

x

x

30–40

77

129

8–10

xx

x

3–12

Al-ma

Édesalma

x

csüngő, lapos

Foly-ton növő

xx

x

45–50

68

10–15

CMV

xx

3–4

Csí-pős

Fehér

Almapaprika

xx

felálló, lapos

Foly-ton növő

xx

x

40–45

75

131

10–15

xx

3–4


Jelmagyarázat:

xx=elsősorban

x=másodsorban

TmO: rezisztens a TMV (dohány mozaik vírus) közönséges törzsei ellen

Tm2: rezisztens a TMV (dohány mozaik vírus) valamennyi magyarországi törzse ellen

78. ábra - B 56 (fotó: SÁGI ZSOLT)

B 56 (fotó: SÁGI ZSOLT)


79. ábra - C 1-39 (fotó: SÁGI ZSOLT)

C 1-39 (fotó: SÁGI ZSOLT)


A magyar – nemzetközi mércével különlegességeknek minősülő – fajtákon kívül a világon legismertebb két paprikakategória a bolcky és a Lamuyo típus. A blocky sötétzöld színű, hosszúság/szélesség termésindexe 1,0 körüli, tehát „kocka” (blocky) alakú. Legrégibb fajtája a California Wonder. A Lamuyo típusok az előzőnél is nagyobbak, hosszabbak, termésindexük 1,5–2,0 körüli, nevüket az első ilyen francia F1 hibridről kapták.

Szabadföldi termesztés

AZ ÉGHAJLAT ÉS A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA

A régi, hagyományos paprikatermőtájak nemcsak a jó klimatikus tényezők következtében alakultak ki, közgazdasági és tradicionális szempontok is hatottak. Ma, különösen a hajtatás, a hosszú tartamú termesztés jelentős térhódításával, közgazdasági térképünk átrajzolódásával elmosódtak a termőtájak közötti határok.

A klimatikus tényezők figyelembevételével szabadföldi étkezésipaprika-termesztésre alkalmas az ország Fonyód–Budapest–Nyíregyháza vonaltól délre eső része (a domb- és hegyvidékek kivételével), valamint a Kisalföld. Ezen a területen különösen alkalmas az Alföld Kecskemét–Debrecen vonaltól délre eső része.

Magyarországon a paprikatermesztés legkritikusabb klimatikus tényezője a hőmérséklet. A nagy hőigényű paprika jó termésének előfeltétele a nyári félévben (áprilistól szeptemberig) 3000 oC feletti hőösszeg, 1400-nál több napsütéses óra. A csapadék és a hőmérséklet értékei közötti negatív korreláció miatt olyan vidékek, illetve azok az évek jók a paprikának, ahol, illetve amikor a nyári félévben lehulló természetes csapadék mennyisége nem éri el a 400 mm-t.

A paprikának legmegfelelőbbek a középkötött mezőségi talajok. Ezt tudva is megkockáztathatjuk a kijelentést, hogy ha a növény melegigénye kielégített (pl. fóliaházban), a víz és a tápanyag káros ingadozások nélkül (a talaj szervesanyag-készletének emelésével), optimáis szinten rendelkezésére áll, a paprika – eltekintve extrém szélsőségektől – minden talajon termeszthető. Laza homok-, kötött, agyagos erdőtalaj, még a köves talajok is egyaránt jók lehetnek, a művelés szempontjai a döntőek.

Nem alkalmasak paprikatermesztésre a savanyú (tőzeg-) és a nagy sókoncentrációjú talajok.

A NÖVÉNYVÁLTÁS JELENTŐSÉGE

A paprika talajuntságra hajlamos növény. A talajuntság a növény anyagcseretermékeinek a fölhalmozódására, az azonos jellegű anyagfelhasználásra, kulmináló növény-egészségügyi problémákra vezethető vissza. Kivédésére két módszer ajánlható:

1. A talaj másodévenkénti átmosása (250–300 mm víz egy nap alatt), másodévenkénti fertőtlenítése, évenkénti nagy adagú szervestrágyázása (20 kg/m2 fölött).

2. Növényváltás 4 éves forgóval.

Szabadföldi termesztésben csak a növényváltás javasolható.

Az összes szempont figyelembevételével arra a következtetésre kell jutnunk, hogy üzemi méretű paprikatáblán egyetlen számba vehető elővetemény van, a kalászosok.

Nem jó elővetemények:

a) növény-egészségügyi okokból (azonos vírusbetegségek) a Solanaceák, a kabakosok, a pillangósok (ezek szomszéd kultúráknak sem jók);

b) késő ősszel lekerülő növények (kukorica, cukorrépa stb.);

c) talajzsarolók (napraforgó, kender stb.).

TÁPANYAGELLÁTÁS

A paprika termesztéséhez szükséges optimális tápanyagmennyiség a tervezett termésmennyiség, valamint a talaj tápanyagtartalma ismeretében kiszámítható. Az egyes termőtalajok tápanyagtartalmától függő fajlagos műtrágyaigényt az 50. táblázat tartalmazza.

50. táblázat - Az étkezési paprika fajlagos műtrágyaigénye (hatóanyag, kg/t)

Termőhely

A talaj tápanyag-ellátottsága

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

Nitrogén

I.

5,0

4,5

4,0

4,5

3,0

II.

5,3

4,8

4,3

3,8

3,2

III.

5,5

5,0

4,6

3,1

3,5

IV.

4,9

4,4

4,0

Foszfor

I.

5,5

4,8

3,4

1,8

1,0

II.

5,8

5,2

3,7

2,0

1,1

III.

6,4

5,7

4,1

2,2

1,2

IV.

4,9

2,0

1,1

Kálium

I.

8,8

8,0

7,1

4,4

2,2

II.

9,2

8,6

7,8

5,0

2,4

III.

7,2

7,6

6,8

4,0

1,8

IV.

8,2

5,5

2,6


Egyszerű és a gyakorlati szakember számára könnyen kezelhető másik módszer egy táblázat és nomogramok segítségével tájékoztat a pótlandó tápanyagmennyiségről. Az 51. táblázat a különböző terméshozamok eléréséhez szükséges tápanyagmennyiséget tartalmazza, a 80. és 81. ábráról (nomogramokról) pedig a különböző tápanyagtartalmú talajokon pótlandó P2O5 mennyisége olvasható le.

51. táblázat - A különböző terméshozamok eléréséhez szükséges tápanyagmennyiségek

Tervezett

terméshozam (t/ha)

A tenyészidőben

adagolandó

N-hatóanyag

(kg/ha)

P2O5-hatóanyag

(kg/ha)

K2O-hatóanyag

(kg/ha)

60–80%-os hasznosulással

átlag

20–40%-os hasznosulással

átlag

40–60%-os hasznosulással

átlag

15

60–45

53

58–34

51

128–85

106

20

80–60

70

90–45

67

170–114

142

25

100–75

87

113–56

85

213–143

178

30

120–90

105

135–68

102

255–170

213


80. ábra - Az étkezési paprika P2O5-igényének nomogramja

Az étkezési paprika P2O5-igényének nomogramja


81. ábra - Az étkezési paprika K2O-igényének nomogramja

Az étkezési paprika K2O-igényének nomogramja


A pótlandó tápanyagokat szerves és műtrágya alakjában adjuk. (10 t istállótrágya első évben értékesülő műtrágyahatóanyag-egyenértéke átlagosan: 9 kg N, 12 kg P2O5, 30 kg K2O).

A szerves trágyát az őszi mélyszántással juttatjuk a talajba.

A termés előállításához kiszámított nitrogénműtrágyát csak fejtrágyaként adjuk, éspedig a tenyészidő alatt folyamatosan, 4–6 hetenként. (Az első adagot az első kötések után célszerű kijuttatni. Az ősszel – a trágya- és a tarlómaradványok bomlásának elősegítésére – bedolgozott nitrogénműtrágyát nem számítjuk a szükséges nitrogénhatóanyaghoz).

A foszfor a talajban gyorsan megkötődik, ezért a jobb hasznosulás végett a foszforműtrágyát sem egyszerre juttatjuk a talajba, hanem a szükséges mennyiség 30%-át ősszel, a többit a tenyészidő alatt két részletben: az első 35%-ot ültetéskor, a fennmaradó 35%-ot pedig az első nitrogén-fejtrágyázáskor.

A kálium a foszfornál lassabban kötődik meg, s a talajkolloidok – agyag, humusz – segítségével könnyen válik a növények számára újra felvehetővé. Ezért humuszban gazdag talajokon ősszel alaptrágyaként adjuk, humuszban szegény talajokon viszont csak kisebb részét ajánlatos alaptrágyaként adni, nagyobb részét a tenyészidő folyamán kell kijuttatni.

A mikroelemek pótlására különböző levéltrágyák kínálják a legjobb lehetőséget.

TALAJMŰVELÉS, TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS

A paprikatermesztéshez sík területet válasszunk ki. A területkiválasztás a vetésváltás, a herbicidhatás, a gyomfertőzöttség szempontjai miatt legkésőbb a tárgyév előtt két évvel időszerű, de még jobb, ha többéves rendszerben dolgozunk.

Az elővetemény (gabona) learatása után azonnal tárcsázzunk. A tárcsázás után kiszórjuk az alaptrágyát (a szerves és a műtrágyát), amit 20–25 cm mélyen beszántunk. A nyári szántást követő két hónap alatt a melegigényes gyommagvak jó része kikeleszthető, két hónap után kb. 30 cm mélyen, a jövő évi sorirányra merőlegesen elvégezzük az őszi szántást. A területet még ősszel durva rögös felületre fogasoljuk vagy tárcsázzuk.

Erre a területre tavasszal kijuttatjuk a preemergens gyomirtót és egy menetben bedolgozzuk, majd sima hengerrel lezárjuk. Ha a terület a vegyszeres gyomirtás idejére elgyomosodik – ami nem kielégítő kultúrállapotra vall – a herbicid kipermetezése előtt sekélyen járó eszközzel gyomtalanítsunk.

Ha talajfertőtlenítést is végzünk, akkor a sima henger előtt, a sorirányra merőlegesen vetőgéppel juttassunk ki a granulátumot.

VEGYSZERES GYOMIRTÁS

A palántázott paprika vegyszeres gyomirtását a kiültetés előtt 7–10 nappal végezzük. A palántázott paprika legrégebben használt gyomirtószere a trifluralin hatóanyag, ezt tartalmazza az Olitref (3,5 l/ha). Újabban használatos a napropamid hatóanyagú Devrinol 50 WP (3,5 kg/ha), és az etalfluralin hatóanyagú Buvalin EC (3,5 l/ha). A szerek valamelyikét az ültetés mélységénél sekélyebben dolgozó, keverő hatású talajművelő eszközzel (tárcsa, talajmaró) a kijuttatás után azonnal bedolgozzuk a talajba, majd sima hengerrel zárjuk a talajfelszínt.

A helyrevetéses paprikatermesztés legelterjedtebb gyomirtó szere a difenamid hatóanyagú Rideon 80 WP (7–10 kg/ha). A szert közvetlenül vetés előtt sekélyen a talajba dolgozva vagy közvetlenül a vetés után a talajfelszínre juttatjuk ki. Régóta használatos az izopropalin hatóanyagú Paarlan (1,7–2,5 l/ha), amelyet vetés előtt kell a talajba dolgozni. A Paarlan használata költségkímélő, viszont a túladagolás helyein (átfedések, összemosódások) toxikus a paprika-csíranövényekre. Helyrevetésben is használható a preemergens Devrinol. Legjobb megoldás a Rideon+Devrinol (5+4 kg/ha) kombináció preegmens alkalmazása.

Helyre vetett paprikánál a vetés után két héttel a rezisztens gyomokat feltétlenül le kell perzselni. Ezt közvetlenül a kelés előtt célszerű megismételni.

Palántanevelésben a helyrevetés gyomirtó szerei közül a Rideon 80 WP (7–10 kg/ha) használható akár a magágy talajába bedolgozva, akár közvetlenül a vetés után a takaróföld felszínére permetezve. A kelés előtt a paprikánál gyorsabban kelő gyomokat perzseljük le.

SZAPORÍTÁS

Palántaneveléshez determinált fajtákból 2 kg/ha, folyton növő, közepes termetűekből 1,5 kg/ha vetőmagigénnyel számolunk.

A paprika megfelelő keléséhez legalább 20 oC-os talajhőmérsékletet kell tartani, ezért 6–8 oC hőlépcsőjű, fűtött fóliaházba vessünk. (Növényházban nem lehet szabadföldi kiültetésre palántát nevelni, mert az üveg nem engedi át az ultraibolya-fénytartományt, a fényre edzetlen palánták a kiültetés után elpusztulnak). A fűtés nélküli palántanelevés csak szükségmegoldás, a korai termés jelentős csökkenésével jár.

A palánta minőségét szabvány is rögzíti (52. táblázat), a legfontosabb, hogy zömök, nem megnyúlt, erős szárú, fiatal (zöldbimbósnál nem fejlettebb) növényeket állítsunk elő a palántanevelés során. A vetőmag csíraképességének ismeretében annyi vetőmagot kell elvetni 1 m2 palántanevelő felületre, hogy abból 1000 db-nál több növény ne legyen. Jobb palántát nevelhetünk, ha ennél is ritkább az állomány. 10 g tiszta I. osztályú (92% csíraképesség feletti) magból négyzetméterenként 1000 db palántánk lesz. 1 m2-re 10 g vetőmagot célszerű vetni.

52. táblázat - A paprikapalánta minőségi osztályai

Megnevezés

Megengedhető elvesztett levél palántánként*

Minimális

lomblevél-szám**

Magasság (gyökérnyaktól tenyészcsúcsig mérve) (cm)

Egy levélre eső palántahossz***(cm)

I. o.

II. o.

I. o.

II. o.

I. o.

II. o.

I. o.

II. o.

Szabadföldi

tűzdelt tűzdeletlen, tápközeges

2

3–4

6–

4–

15–20

12–15 alatt és 21–25 felett

1,5–2

1,5 alatt és 2–2,5 felett

Hajtatási

tűzdelt tűzdeletlen, tápközeges

2

3–4

5–

4–

10–20

10–20

1,5–2

1,5 alatt és 2–2,5 felett


* = sziklevelet is beleértve,

** = tenyésztőcsúcstól elkülönült, fejlett, meglévő, ép, fajtára jellemző színű,

*** = szikleveleket, illetve a lehullott leveleket is beleértve

A palánta fölneveléséhez 6–8 hétre van szükség. Annak ismeretében, hogy a palánta növekedése fokozottabb vízellátással siettethető, szárazon tartva pedig mérsékelhető, a túl korai vetés nem ajánlatos. Kisebb baj, ha a kívánatosnál fiatalabb növényt kell kiültetnünk, mint ha elöregedettet.

A legáltalánosabb vetésidő március közepe, a déli országrészekben március eleje, hűvösebb (későbbi ültetésű) területeken április 1-jéig vethetünk. Fűtés nélküli berendezésekben április elején kell vetni.

Szerves anyagban gazdag, jól elmunkált, kellően nedves, gyommagmentes talaj alkalmas a vetéshez. A sorolódeszkával vagy sorolóhengerrel 5 cm-es sortávra kiképzett barázdákba szórva vagy kézzel sorba vetjük a magot. A barázdák aljába hullott magot ezután 1–1,5 cm vastagon nedves, rostált, fertőtlenített takarófölddel fedjük, majd lehengerezzük (lapogatjuk). A vetés után a felületet finom porlasztású szórófejek segítségével alaposan beöntözzük.

18–20 oC-on a paprika 10–14 nap alatt kikel. A kelésig jó esetben nem vagy csak alig kell öntözni, később napos délelőtt alapos öntözéssel pótoljuk a vízveszteséget, az esetleg egyenetlenül fejlődő foltokat külön is öntözzük. Általában kevés számú öntözéssel célszerű a palántákat fölnevelni.

A fóliaház hőmérsékletét szellőztetéssel szabályozzuk az optimális 20–25 oC-ra. A kelés utáni szikleveles stádiumban 18 oC-ot tartsunk. A fölösleges pára eltávolítására mindennap kell szellőztetni.

A palántákat edzéssel készítjük fel a kiültetésre. Akkor járunk el helyesen, ha már a keléstől kedve csak mérsékelt nedvességtartalmú levegőt adunk, a szellőzőket és az ajtókat, amikor a külső időjárás megengedi, éjjel-nappal nyitva tartjuk, és a talaj felső rétegét hagyjuk kiszáradni.

A kiültetés időpontját a következők ismeretében kell meghatározni:

a) fagymentes, ideális májusi időjárás esetén a paprika korai és össztermése annál nagyobb, minél korábbi az ültetés,

b) május 1-jétől 25-ig az elfagyás valószínűsége 90%-ról 0%-ra csökken.

A legmegfelelőbb ültetési időpont május 16–18., az üzemi kapacitástól függően ennél néhány nappal előbb és később is ültetnek. Az ültetésre legjobb hét nap május 13-tól 20-ig, a legjobb 10 nap május 10-től 20-ig, a még elfogadható 15 nap május 10-től 25-ig tart. A május 10-ét követő néhány nap 20% valószínűséggel fagyra, a május 25. előtti néhány napon ültetett növények 20% körüli termésmennyiség- és minőségkieséssel számolhatunk.

A palántákat a kiszedés előtti nap alaposan beöntözzük. Kiszedéskor ültetésre kész állapotban (lehetőleg az összefonódott gyökereket szétválasztva) szorosan betesszük zárt (nem hézagos falú) ládába, s az ültetésig a ládákat nedves zsákkal takarjuk. A kiszedett palánta lombján nem lehet víz.

Az ültetésre olyan ültetőgépet használjunk, amelyik a barázdába, a gyökérzónába öntöz is. Ha a gép nem ilyen, ültetés után azonnal öntözni kell, akkor is, ha a talaj nedves. A jól tömörítő géppel ültetett palánta egy levelénél fogva nem húzható ki, hanem a levél szakad le.

A determinált palántákat 120–150 ezer tő/ha, a folytonos növekedésűeket fajtától függően 80–100 ezer tő/ha állománysűrűséggel ültetjük.

Az állandó helyére vetett paprika átlagos időjárási viszonyok között kb. 30–35 nap alatt kel ki, de gyakran 45–50 napig is a talajban marad. Az első meleg periódus keleszti ki május közepén, ezért a vetés időpontját a várható kelésidőtartam ismeretében határozzuk meg. Legmegfelelőbb az április elejei vetés, április 25. utáni vetésben már jelentős terméskiesésre kell számítani.

Precíziós vetőgéppel, 2 cm mélyen, folyóméterenként 25 db jól csírázó magot vetünk el.

A vetés után 2–3 héttel perzselő hatású szerrel gyomtalanítunk, ezt közvetlenül a kelés előtt (szerencsés esetben) megismételhetjük.

Kelés után azonnal kultivátorozzunk, s ha szükséges, meleg időben adjunk 10–15 mm-es nevelő öntözést. (A mag kikelesztéséhez is szükség lehet öntözésre, de azt az öntözés utáni cserépkéreg-képződés elkerülésére csak végszükségben tegyük.)

Júniusban, a kézi kapáláskor ún. tőbeállítást végzünk, determinált fajtákból folyóméterenként kb. 15 növényt hagyunk meg. A sortávolságtól függően (amit 40–60 cm között a művelési technika határoz meg) a determinált fajtákból hektáronként 250–350 ezer az optimális tőszám. A folyton növő fajtákból folyóméterenként kb. 10, hektáronként 170–200 ezer növényt hagyunk meg.

ÖNTÖZÉS

A paprika 600 mm körüli vízigényéből a csapadékkal nem fedezett részt öntözéssel pótoljuk.

Üzemi felületeken ma csak az esőztető öntözés jöhet szóba annak ellenére, hogy talajromboló hatása közismert. A paprika számára ideális barázdás öntözés nagy kézimunkaerő-szükséglete miatt teljesen eltűnt. A különböző csepegtető öntözési szisztémák szabadföldi eredményei kedvezőek.

Az öntözést négy másik technológiai elemhez kell csatlakoztatni. A helyes sorrend: szedés után öntözés, utána kultivátorozás, ezt követően permetezés, a várakozási idők elmúltával újra szedés. Ha fejtrágyázás is esedékes, azt a szedés után és az öntözés előtt célszerű elvégezni.

Egyszeri öntözési adag 30–40 mm.

Az öntözések időpontjait, számát kétféle öntözési rendszer szerint is meghatározhatjuk. A régebbi rendszer a paprika vízigényéből indul ki, az adagolásnál a hőigény miatt megszorításokkal. Az új rendszer a paprika hőigényéből indul ki, bizonyos teljesült hőmérsékleti feltételekhez kötve az öntözést.

A hagyományos öntözési rendszer szerint a paprikát a talaj vízkapacitásának 60%-os telítettségénél kell öntözni, ez a mi időjárásunkon a júniusban 10–14 naponkénti, júliusban és augusztusban 5–7 naponkénti öntözést jelent az esőmentes periódusokban.

Megszorítás – a hőigény kielégítése végett –, hogy 20 oC-os napi átlaghőmérséklet alatt (vagy 25 oC-os nappali hőmérséklet alatt, vagy 14 oC-os éjszakai hőmérséklet alatt) tilos öntözni.

A hőigényre (hőösszegekre) alapozott öntözési rendszer szerint akkor indokolt öntözni a paprikát, amikor már egy bizonyos hőenergia-mennyiséget a növény hasznosított, és ezzel egyidejűleg a jól felvehető víztartalékot a talajból elpárologtatja. A folyton növő fajtáknál – palántázva és helyre vetve is – minden 7 oC hőösszeg hasznosulása után indokolt 1 mm víz talajba juttatása. A determinált, állandó helyre vetetteknél minden 6–7 oC, a determinált palántázottaknál minden 5 oC hőösszeg hasznosulása után indokolt 1 mm víz talajba juttatása (tehát a determináltak vízigénye nagyobb).

A hőösszeg–víztartalék egyensúlyát az egyenértékszámok alapján a csapadék és a még szükséges öntözővíz együttesen állítják helyre. A rendszer szerint a gyakorlatban tehát akkor kell öntözni, ha az illető fajta–technológia kombinációra érvényes hőösszeg–víztartalék egyenértékkel számolva 30 mm víztartalékhiány gyűlik össze. Például a palántázott Fehérözön Synthetic fajtát, amelyiknél 5 oC hőösszeg egyenértékű 1 mm vízzel – 30×5=150 oC összegyűlt hőösszegnél kell öntözni, ha közben nem esett az eső. Ha igen, annak a mennyiségével arányosan csökkentjük a halmozódó hőösszeget, és ezzel az öntözés időpontja kitolódik. A napi hőösszegérték a napi átlaghőmérséklet, azaz a 7, 12 és 19 órakor mért levegőhőmérséklet számtani átlaga.

Az öntözést ebben a rendszerben is csak az előző rendszerben említett meleg napokon végezhetjük.

EGYÉB NÖVÉNYÁPOLÁSI MUNKÁK

A kiültetés után azonnal, majd minden öntözés és eső után kultivátorral 4–5 cm mélyen lazítjuk a talajt egészen addig, amíg a sorok között elfér a kultivátor. Júniusban egy kézi kapálás, a későbbiekben – a jó kultúrállapotú, nem gyomfertőzött, jól előkészített talajokon – még egy gazoló kapálás elegendő a paprika gyommentesen tartásához.

Az állandó helyére vetett paprikát kelés után azonnal kultivátorozzuk, majd ezt követően úgy ápoljuk, mint a palántázottakat. A júniusi kézi kapáláskor elvégezzük a tőbeállítást is.

BETAKARÍTÁS

A paprikát gazdasági érettség (fényes felület, kemény bogyó, kifejlett méret) állapotában vagy biológiai (piros, esetleg sárga) érettségnél kell szedni. A szedési időpontok meghatározásához támpontul szolgálhat, hogy virágzástól a gazdasági érettségig kb. 35 napra, a gazdasági érettségtől a teljes bepirosodásig újabb 25 napra van szükség. A termésfejlődési szakaszokban az egyes fajták között igen csekély az eltérés.

A várható termés minőségére az apró, 1–2 cm-es kötésekből már következtetni lehet. Ha azok alakja a fajtára jellemző, és bennük a magkezdemények tökéletesen betakarják a kis magtönköt, akkor szabályos, jó minőségű bogyók fejlődnek. Hiányos magkötésből deformált bogyók lesznek.

A fehér fajták első szabadföldi szedésére a fajta fejlődési sebességétől függő sorrendben július végén lehet számítani. A pirosan szedett paradicsompaprikák első szedése szeptember eleje.

A helyrevetéses termesztésben augusztus 20-a táján kezdődik a betakarítás.

A szedések számát két tényező figyelembevételével kell eldönteni. A paprikanövény akkor nevel újabb kötéseket, ha idejében megszabadul a kifejlett bogyóktól, tehát minél sűrűbben szedünk, annál nagyobb össztermésre számíthatunk. A túl sűrű szedés munkaerő-kihasználási és szervezési szempontból nehézkes, a növény fölöslegesen törődik, emellett a szedés–fejtrágyázás–öntözés–kultivátorozás–növényvédelem szabályos rotációját is lehetetlen betartani.

Az említett szempontok és kísérleti adatok alapján szabad földön a kéthetenkénti szedés az ideális. A nagyüzem munkaerő-hasznosítási törekvéseinek azok az új fajták és technológiák felelnek meg, amelyek ennél lényegesen kevesebb, 2–3-szori szedéssel betakaríthatók. Minimális feltétel, hogy pirosodó termés ne legyen a táblán. Így a gazdasági érettségben szedett palántás paprikát általában három, az állandó helyére vetettet és a piros állapotban szedetteket két alkalommal takarítjuk be.

Az étkezési paprika gépi szedése sehol a világon nem oldódott meg megnyugtatóan. Kísérleti gépek Magyarországon is készültek. A gépi szedésre alkalmas fajtáknak két lényeges tulajdonságuk legyen: kis erőkifejtésre elváló bogyóízesülés (10–20 N=1–2 kg), valamint az egy menetben betakarítható nagy (20–30 t/ha) terméshányad. Ezek a tulajdonságok a kézi betakarítás esetén is jelentősen növelik a szedés teljesítményét.

OSZTÁLYOZÁS, CSOMAGOLÁS, SZÁLLÍTÁS

Az étkezési paprikát vödörbe szedik, ahonnan a táblán műanyag ládákba vagy gyűjtőkonténerbe, újabban raschelzsákba öntik. A raschelzsákban – különösen többszöri átrakodással – csak igen nagy sérülési veszteséggel szállítható a paprika, ennek ellenére a belföldi piacokra és a feldolgozó iparhoz ebben érkezik az áru zöme. Konzervgyárakba a legmegfelelőbb a nagykonténeres szállítás.

Exportra szalag melletti válogatás, osztályozás után kartondobozokban szállítunk.

Az étkezési paprika osztályozását az MSZ 11 894–19 888 számú országos szabvány határozza meg.

53. táblázat - A szabadföldi paprika osztályozása (méretek mm-ben)

Minőségi osztályok

Extra

I.

II.

Fajtacsoport

hosszúság

vállszélesség

hosszúság

vállszélesség

hosszúság

vállszélesség

legalább

Tompa (tölteni való)

90

65

80

60

70

50

Hegyes (tölteni való)

100

60

80

50

70

40

Rövid bogyójú fajták

60

50

40

Hosszú, hegyes fajták

150

120

100

átmérő, legalább

Paradicsom alakú fajták

90

+

80

+

70

+

Cseresznyepaprika

+

25

+

20

+


54. táblázat - A hajtatott paprika osztályozása (méretek mm-ben)

Minőségi osztályok

Extra

I.

II.

Fajtacsoport

hosszúság

vállszélesség

hosszúság

vállszélesség

hosszúság

vállszélesség

legalább

Hegyes,tompa (blocky)(tölteni való) típusú fajták

100

60

80

50

70

40

Hosszú,hegyes típusú fajták

150

25

120

20

90


Hajtatás

A paprika egész évben vethető valamelyik termesztési módhoz (a szeptember és az október hónap azonban nem javasolt). Márciusban, áprilisban a szabadföldi termesztések számára, az év fennmaradó 8 hónapjában hajtatáshoz vetjük. A hajtatásos termesztési módok a következők:

Hajtatási módok

Vetési hónap

Ültetési hónap

Befejezési hónap

Korai hajtatás

VIII., XI–XII.

XI–II.

VII.

Középkorai hajtatás

I.

III.

VII.

Hideghajtatás

II.

IV.

VIII.

Hosszú tartamú termesztés

II.

IV.

X.

Őszi hajtatás

VI., VII.

VIII.

XII.

Váz nélküli termesztés

III.

V.

IX.

Ezek közül a váz nélküli termesztés a paprikánál nem terjedt el, nincs jelentősége.

TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS, TÁPANYAGELLÁTÁS

Hajtatásban a talaj-előkészítési műveleteket a körülmények adta lehetőségeken belül hasonlóképpen végezzük, mint szabad földön. Három művelet itt különös jelentőségű: a talajátmosás, a talajfertőtlenítés és a talaj szerves anyagának dúsítása.

A talajátmosás – különösen, ha paprika után következik – a talajregenerálódás fontos eszköze, megszünteti a káros sófelhalmozódást. A talaj felső rétegében – különösen a télen is fedett berendezésekben – egyre nagyobb sókoncentráció alakul ki, az átmosó nagy esőzések elmaradása miatt. A szokásos öntözési dózisok nemhogy csökkentenék a sófelhalmozódást, hanem még fokozzák is. A nagy párolgás következtében az öntözővízben lévő sók is a talajban maradnak, ezenkívül a kapilláris vízemelés az altalaj sókészletét is a felszín közelébe hozza.

A sós talajon fejlődött paprika sötétzöld levelű, a levélszélek gyakran beszáradnak, a növekedés a területen foltosan csökött, a kötések aprók, gubicsosak.

A talajátmosást minden második év őszén 250–300 mm víz egy nap alatti kijuttatásával végezzük, ügyelve arra, hogy oldalirányú felszíni elfolyás ne legyen.

A talajfertőtlenítést ugyancsak maximum kétévenkét, a talajátmosást követő években végezzük, valamilyen totális fertőtlenítést adó (gomba-, baktérium-, vírus-, rovarölő) szerrel, pl. Basamiddal.

A talaj szerves anyaggal való dúsítása nemcsak a trágyázás, a tápanyag-utánpótlás közvetlen céljait szolgálja, hanem a jó víztartó képesség kialakítását és a talajoldat túlzott koncentrációingadozásainak a mérséklését is. A humusztartalom növelése többéves faladat az adott területen, a nagy adagú szerves trágyát, tőzeget (nem savanyút) mindig a talajátmosás, illetve a -fertőtlenítés után juttatjuk a talajba. Tekintettel arra, hogy a fertőtlenítéssel a talaj biológiai életét teljesen elpusztítottuk, azt a szerves trágyával, esetleg talajoltással (baktériumtrágya felhasználásával), a talajba juttatott mikroorganizmusok által indítjuk el újra.

Hajtatási körülmények között lényegesen több tápanyagot kell pótolnunk, mint szabad földön.

A nagy mennyiségű, mégis a növény számára optimálisan híg talajoldat-koncentrációban lévő tápanyagokat folyamatosan a növény rendelkezésére tudjuk bocsátani a talaj szervesanyag-tartalmának s vele együtt a vízkapacitásának megnövelésével.

A hajtatásban és a hosszú tartalmú termesztésben a különböző induló tápanyagtartalmú talajokon a reálisan elvárható termés szintjére az 55. táblázatból számolható ki a pótlandó tápanyag mennyisége.

55. táblázat - A tápanyagigény kalkulálása fólia alatti, hosszú tartalmú paprikatermesztéshez

1. Nitrogénhatóanyag-adagolás (kg)

A talaj humusztartalma (%)

gyenge

közepes

igen jó

Középkötött talaj

1,80–2,30

2,30–3,00

3,00–4,00

4,00 felett

Lazább talaj

1,40–1,80

1,80–2,40

2,40–3,50

3,50 felett

Nitrogénigény 1 t terméshez

4,7

4,3

3,5

3,2

120 t/ha termésátlaghoz (kg/ha)

564

516

420

384

2. Foszforhatóanyag-adagolás (kg)

A talaj P2O5-tartalma (ppm)

gyenge

közepes

igen jó

40–70

70–120

120–200

200 felett

P2O5-igény 1 t terméshez

5,2

3,7

2,0

1,1

120 t/ha termésátlaghoz (kg/ha)

624

444

240

132

3. Káliumhatóanyag-adagolás (kg)

A talaj K2O-tartalma (ppm)

gyenge

közepes

igen jó

Középkötött talaj

110–180

180–280

280–380

380 felett

Lazább talaj

90–140

140–230

230–330

330 felett

K2O-igény 1 t terméshez

8,1

7,2

4,5

2,1

120 t/ha termésátlaghoz (kg/ha)

972

864

540

252


A táblázat felhasználásával kétféle módon kalkulálható a szükséges tápanyag. Az első variáció szerint az alaptrágyázás előtti talajvizsgálat eredményéhez határozzuk meg a pótlandó mennyiségeket; ilyenkor a foszforadag ötödrésze, a káliadag harmadrésze az őszi alaptrágya, a fennmaradó kálium- és foszforhányadok, valamint a nitrogénadag a terméskötés kezdetétől adagolandó fejtrágya. A másik variáció szerint a nagy mennyiségű (20–30 kg/m2) istállótrágyából álló alaptrágya kijuttatása után a talaj kiültetéskor meghatározott tápanyagtartalmához kalkuláljuk ki a tenyészidőben adagolandó fejtrágyamennyiséget. Ebben az esetben – mivel az istállótrágyát „vaktában” adtuk – veszélyes lehet alaptrágyaként még műtrágyát is kijuttatni, túladagolás lehet az eredménye.

Hajtatásban abban az esetben is adhatunk szerves trágyát, esetleg tőzeget alaptrágyának, ha a talajvizsgálati eredmények a három makroelemből jó ellátottságot mutatnak, hiszen a humusztartalom növelése is cél.

Az első fejtrágyázás időpontja az első termés kötésétől és a növény ebben az időszakban mutatott növekedési erősségétől függ.

Az egyszeri fejtrágyaadagok általában a tenyészidőre kiszámolt összmennyiségek arányában tartalmazzák az egyes tápláló elemeket. Az első fejtrágyázáskor ettől eltérünk: ha a növényt generatív irányba kívánatos terelni, akkor csak foszfort, ha a vegetatív növekedést szükséges fokozni, akkor csak nitrogént tartalmazzon az első adag. Hasonló módon a későbbiekben is „terelhetjük” a növényt a foszfor és a nitrogén arányának változtatásával.

A fejtrágyázások száma az optimális talajoldat-koncentráció miatt igen lényeges. Az egész tenyészidőre szükséges össz-fejtrágyamennyiséget a lehető legegyenletesebben, tehát minél több alkalomra elosztva kell kijuttatni. A növény számára a vízkultúrás vagy kőgyapotos termesztés teljesen homogén időelosztású tápanyag-adagolása az optimális. Megfelelő az öntözővízzel öntözésenkénti eloszlásban dozírozott tápanyag is, s valamivel kíméletlenebb (az egyenetlen időbeli és térbeli koncentráció veszélyei miatt) a talajra kiszórt fejtrágya. A hosszú tartamú termesztés 6–7 hónapjából a terméskötéstől szeptember közepéig (eddig érdemes fejtrágyázni) eltelt 4–5 hónap alatt legalább 6–8 részletben kell a fejtrágyát kijuttatni. Az egyszerre adható hatóanyagdózis maximuma N:10, P:5, K:10 g/m2.

A gyakorlatban célszerű a tenyészidő összes fejtrágyaszükségletéből és a fejtrágyázási időszak tervezett teljes hosszából kiszámítani a naponta egy négyzetméterre jutó mennyiséget vegyes műtrágyában. Ebből az adatból jól meghatározhatók (az egyszeri dózismaximummal elvégzett osztással) a még lehetséges legritkább fejtrágyázási szakaszok. (Nem követ el túl nagy hibát az a termelő, aki hajtatásban 2 g/m2/nap vegyesműtrágya-adaggal, 50 g/m2 vegyes műtrágya egyszeri dózismaximum betartásával fejtrágyáz. Ebben az esetben tehát fejtrágyázhat pl. naponként 2 g/m2 vagy 10 naponként 20 g/m2, vagy 15 naponként 30 g/m2 stb., de legfeljebb 25 naponként 50 g/m2 vegyesműtrágya-dózissal.)

SZAPORÍTÁS, PALÁNTANEVELÉS

A magot általában szaporítóládába (30×60 cm, kb. 400 szem mag) vetik 5 cm-es sortávolsággal, 1 cm-es takarással (a fertőtlenített takaróföldet palántadőlés elleni szerrel kell keverni). Vethetünk azonnal a tápkockába is.

A vetésidőt a tervezett kiültetési időpont és az optimális palántanevelési időtartam határozza meg. Folytonos növekedésű fajták palántanevelési ideje korai hajtatásban 3 hónap, középkoraiban 3–2,5 hónap, hideghajtatásban 2,5–2 hónap; az optimális kiültetésre kész palánta fehérbimbós. A csokros fajták ideális ültethető palántája bimbó nélküli, tehát a palántanevelési idejük is 1–2 héttel rövidebb, fűtés nélküli hajtatáshoz maximum 2 hónap.

A ládába vetett növényeket szikleveles állapotban 7-es, 8-as tápkockába tűzdeljük, ekkor egyben szelekciót is végzünk. A keléstől 18 oC-on tartott szikleveles növényeket a tűzdelés után 22–25 oC-on neveljük a jó gyökeresedés elősegítésére.

A palántanevelés időszaka alatt ritkán, nagy vízadaggal öntözzünk, gyakran szellőztessünk, kerüljük a nagy páratartalmat. A növények a lehető legrövidebb ideig legyenek vizesek, a talajfelszínt időről időre hagyjuk megszáradni. Ezzel elejét vehetjük a palántadőlésnek és más betegségeknek.

ÜLTETÉS

Ültetéskor a tenyészterület-igényt vegyük figyelembe. A különböző fajtatípusok és termesztési módok növényei között lényeges állománysűrűségbeli igényeltérések vannak.

A folytonos növekedésű fajtákból korai és középkorai hajtatásban – támrendszer mellett – négyzetméterenként 6–8, hideghajtatásban 8–10 egyszálas palántát ültettünk. A determinált fajtákból általában a folytonos növekedésűeknek a kétszerese, 15–20 növény ültethető 1 m2-re. Régebben ikerszálas palántát is használtak, ilyenkor a kiültetett ikertövek száma kb. 20%-kal kevesebb az egyszálas tövekre ajánlotténál. Hajtatásban kézzel ültetnek, a művelés szempontjából előnyös az ikersoros elrendezés.

ÖNTÖZÉS

Ültetéskor 10–20 mm-es vízadagot juttatunk ki a felületre, utána a meleg a legfontosabb a növények gyökeresedéséhez, ezért 10–12 napig nem kell öntözni. Ezután a külső hő- és fényviszonyok szabják meg az öntözések gyakoriságát. 20–30 mm-es vízadagokkal kb. május végéig általában heti egyszeri öntözés elegendő, később hetente kétszer kell már öntözni.

Az öntözéssel 25–30 cm-re átáztatott talaj felszínének hamar föl kell száradnia, ezért – amíg a növények mérete engedi – öntözés után lazítsuk a talajt. A növényzeten minél rövidebb ideig legyen víz.

NÖVÉNYÁPOLÁS

A talaj lazításán és gyommentesen tartásán kívül a folytonos növekedésű fajták támrendszerének kialakítása lehet feladat. Korai hajtatásban – az ültetés után a növény tövére és egy felső tartóhuzalra kötözött – zsinór köré csavarják a tenyészidő folyamán a két-, három- vagy négyágúra nevelt növényeket (ilyen esetben növényenként célszerű ennyi zsinórt futtatni). Középkései és hideghajtatásban az egy sorban lévő növényeket két dróthuzal (kordon) közé terelik. Ez a megoldás már több töréskárt jelent. A determinált fajták támrendszert nem igényelnek.

A hajtatott paprika ápolási munkáival (fűtés, szellőztetés, öntözés, fejtrágyázás, árnyékolás) és az egyes technológiai, technikai elemek alkalmazásával a növény generatív és vegetatív egyensúlyának optimumára törekszünk. A figyelembe veendő tényezők összefoglalását az 56. táblázat tartalmazza. Az egyes tényezők – a növény számára optimális értéktartományok közelében változtatva – a termelési folyamat szabályozására vehetők igénybe, szélsőséges értékeik viszont a generatív vagy a vegetatív jelleg túlzott, káros megnyilvánulásaihoz vezetnek.

56. táblázat - Az étkezési paprika ápolásakor figyelembe veendő tényezők

Generatív irányba ható tényezők

Vegetatív irányba ható tényezők

1. Nagy fényintenzitás

kis fényintenzitás

2. A spektrum nagy kék aránya

a spektrum nagy sárga-vörös aránya

3. Alacsony hőmérséklet (optimum mínusz 7 °C)

magas hőmérséklet

4. Kevés víz

sok víz

5. Kevés nitrogén

sok nitrogén

6. Sok foszfor

kevés foszfor

7. Kis páratartalom

nagy páratartalom

8. Gyökérmegszakítás

folyamatos gyökérnövekedés (karógyökér)

9. Terhelés (kötésekkel)

terheletlenség (szedéstől,elrúgástól)

10. Determinált fajtajelleg

folytonos növekedésű fajtajelleg

11. Ritka térállás

sűrű térállás


SZEDÉS

Hajtatásban igyekezni kell az első szedéssel, hogy a növényt ne terhelje sokáig a bogyó. A szezon elején hetenként, később kéthetenként szedjünk.

Mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy a nem kellően érett bogyók (matt felület, puha konzisztencia) nem piacképesek.

A hajtatott paprikát gyakran szállítják műanyag fóliazsákban, amiben nem tárolható.

Hűtőtárolásra 7–8 oC a legmegfelelőbb, alacsonyabb hőmérsékleten a paprika fagyfoltos lesz. A foltok (elszíneződésmentes, nagy foltokra kiterjedő perikarpium alatti szövetelhalások) a kitárolás után órákon belül jelentkeznek.

Szedés után a talajra hullott növényrészeket takarítsuk össze, mert a Sclerotinia terjedésének gócai lehetnek.

Ökonómia

Az 1980-as években az étkezésipaprika-termesztés módozataiban végbement nagy átrendeződés elsősorban az új fajta–technológia kombinációk termelésbe kerülésével, ezeknek a korábbi termesztési lehetőségekhez képest kedvezőbb jövedelmezőségi viszonyaival magyarázhatók.

A termelés azokon a területeken és termesztési módokban maradt fenn, illetve fejlődött, ahol legalább 50%-os jövedelmezőségi színvonalat (100 Ft költségre 150 Ft bruttó bevételt) lehetett elérni. Ezen a szűrőn lényegében három termesztési mód bizonyult megfelelőnek.

• A hosszú taralmú termesztésre jellemző fajta–technológia kombinációban – a gazdaságosság és a növénykondíció szempontjából egyaránt – a fűtés nélküli (április közepétől) vagy az enyhén fűtött (március végétől) termesztéssel érhető el a legnagyobb jövedelmezőség. A csekély jövedelmezőség miatt megszüntetett szabadföldi paprikafelületek kieső termését alig több mint tizedakkora területen a hosszú tartamú termesztés pótolja. Az 50%-os jövedelmezőségi színvonal eléréséhez szükséges termés kb. 100 t/ha.

• A helyrevetéses termesztés fő előnye a palántázott paprikához viszonyítva, hogy kisebb a beruházási igénye, kb. 15%-kal kisebb az önköltsége, 400–600 órával kevesebb az élőmunkaigénye, a termelési költségek lekötési ideje rövid (nem terhelik jelentős költségek már a tenyészidő elejétől), üzemszervezésben a szaporítási és a betakarítási munkacsúcsok széthúzására ad lehetőséget. Mindezek ellenére a helyrevetéses paprikatermesztés – a késői (augusztus második fele) szedéskezdet miatt – önmagában képtelen a fogyasztói igények kielégítésére. Az 50%-os jövedelmezőségi színvonal eléréséhez szükséges termés kb. 20 t/ha.

Palántás termesztés optimális feltételekkel. A régebben az ország össztermelésének zömét adó technológia eredeti területéből megmaradt jobbik 50% jellemzői: az optimális ökológiai viszonyok, a nagy termőképességű fajták, a kiváló szakértelemmel összeállított és megvalósított termesztéstechnika. Az időjárástól függő, kockáztatott költséghányad ezzel a termesztési móddal a legnagyobb. Feladata a nyári tömegfogyasztási igények kielégítése (a hajtatás lefutó, a hosszú tartamú termesztés tartós és a helyrevetés őszi felfutó mennyiségeivel együtt), valamint a paradicsompaprika megtermelése. Az 50%-os jövedelmezőségi színvonal eléréséhez szükséges termés kb. 25 t/ha.

Az egyéb technológiák az össztermelésnek csak kis hányadát adják. Ezeknél a piaci igények megfelelő felmérése, illetve a speciális lehetőségek kihasználása a rentábilis termesztés kulcsa. Így a korai hajtatás csak akkor megfelelő gazdaságosságú, ha termálvízre vagy hulladékhőre alapul. Az őszi hajtatás jövedelmezősége az igen szűk piaclehetőségek és a tavaszi hajtatáséhoz viszonyított kis (30%-os) termésátlagok (a fényszegény időszak beköszöntése) miatt nehezen kalkulálható.

Magtermesztés

Az étkezési paprikából háromféle szerkezetű fajta van forgalomban.

– Az F1 hibridek magtermesztése az anyanövényeken az apanövények virágporával elvégzett keresztezésből és a kötések magjának kinyeréséből áll. Az anyanövények porzóit még a fehér bimbók kinyílása előtt kasztrálással eltávolítják, hogy ne következzék be önbeporzás, majd a bibére juttatott pollennel elvégzik a keresztezést, és megjelölik a keresztezett virág kocsányát. A nem keresztezett virágokat nap mint nap eltávolítják a tövekről. Újabban genetikailag hímsteril anyákat használnak az F1 hibridekhez, így nincs szükség sem a kasztrálásra, sem a jelölésre, sem a keresztezetlen virágok, kötések leszedegetésére.

– A szintetikus fajták több (öt-tíz) szülőtörzs F1–F4 generációjú hibridjeiből álló populációk. Magtermesztésük a nemesítő által összeállított F2 generációból indul, amelyből a szuperelit, majd az elit magot ugyanolyan feltételek között állítják elő, mint a konstans fajtákét. Elit fokozatuk további szaporítása nem lehetséges.

– A konstans fajták genetikai egyensúlyban lévő populációk, amelyek nemzedékről nemzedékre a szülőpopulációval azonos genetikai összetételű állományt hoznak létre.

A következőkben a konstans fajták magtermesztését tárgyaljuk. Értelemszerűen az F1 hibridek előállításakor és a szintetikus fajták magtermesztésében is az egyes technológiai elemek érvényesek.

KONSTANS FAJTÁK MAGTERMESZTÉSE

A technológia azonos a szántóföldi termesztésével, az eltérések a következők:

a) mindig egyszálas ültetést alkalmazunk a szelekciós munkák könnyebb elvégzése végett;

b) a fejtrágyázást július végéig be kell fejezni, hogy a termések jó beérését elősegítsük;

c) augusztus 20-ig öntözzünk, később csak rendkívüli szárazság és meleg esetén;

d) a növényvédelmet különös szigorral végezzük, figyelemmel a fiatalkori vírusfertőzések (levéltetű-vektor) súlyos tüneteire és egyéb baktériumos és gombás fertőzésekre, ezek a tünetek kizárják a magtáblát a szaporításból.

Izoláció. A paprika fakultatív idegentermékenyülő növény, ezért az MSZ 6353/7–86. számú szabvány minden hasonló fajú ültetvénytől 300 m térbeli genetikai izolációt ír elő. Az idegen pollen a legtöbb esetben nem az izolációs távolság nyílt megszegéséből, hanem egyéb, nem ellenőrzött utakon kerül az állományba, ezek a következők lehetnek:

– késői kiültetéskor a palántaágyban összevirágoznak a fajták;

– a pótlás növényei már összevirágoztak;

– a palántanevelő telep túl közel van a kiültetett táblához;

– az előző évi termésből a palántaágy földjébe került mag vadkelése (leggyakoribb veszély!);

– emberi tévedés a vetéskor, palántázáskor;

– az előző évi magkinyeréskor nem kellő elővigyázatosság (nem tisztított edények, gépek, zsákok stb.).

A szabvány a Solanaceae család, a kabakosok növényeitől és a lucernától növényegészségügyi izolációt is javasol. Ezek előveteményei se legyenek a magpaprikának.

Szelekció. Ha mégsem volt tökéletes az előző vagy az ez évi genetikai izoláció, vagy a fajta valamilyen oknál fogva nincs tökéletes genetikai egyensúlyban, esetleg mutációk léptek fel az egyedek között, akkor a fajtajellegnek nem megfelelő egyedeket a szelekció során eltávolítjuk.

Csak az a szelekció tökéletes, amelyikkel megakadályozható a fajtaidegen növény pollenjának a részvétele a fajtaazonos növények megporzásában. Így tökéletes a virágzás előtti szelekció, az izolátor alatt végzett szelekció és fajtaazonos, az anyatövek utódbírálaton alapuló szelekciójával minősített tartalék mag. Ezek a módszerek nagy tömegű mag termesztésekor alig jöhetnek szóba, ezért marad a virágzás, terméskötés utáni szelekció.

A szomszédos növények kb. 30%-os idegenbeporzása miatt arra kell tehát számítanunk, hogy az általunk megtermelt vetőmagból a legtökéletesebb szelekció esetén is a következő év növényei a magtermelő év idegen előfordulásának 30%-ában idegeneket – az előző évi idegenek és a tiszta fajta közötti F1 hibrideket – fognak tartalmazni. Ezért függetlenül attól, hogy a hatóság (OMMI) által végzett szántóföldi szemlék időpontjára külsőleg „tökéletesre” szelektáltuk a táblát, a mag későbbi forgalmazójának a felelőssége dönteni az idegen előfordulás mértékének, minőségének ismeretében a megtermett mag sorsáról.

Szántóföldi szemlék. Az OMMI két alkalommal ellenőrzi a magtermelő táblák tisztaságát, fajtaazonosságát, egészségi állapotát, növényfejlettségét, valamint az egész tábla kultúrállapotát. Először az első termések megjelenését követően (általában július végén, augusztus elején), másodszor teljes termésben az érés előtt.

A szemlék idejére tövestől el kell távolítani az idegen, a fajtától eltérő, a beteg, a fejletlen növényeket, és az egész táblát gyomtalanul kell tartani.

A kiszelektált növényeket a szabvány előírása szerint a tábla közeléből el kell szállítani.

MAGSZEDÉS

A magpaprikát biológiailag tökéletesen érett állapotban szedjük, általában kétszer. A harmadik szedéskor a félig piros termések is leszedhetők. Szedés után a piros terméseket is hagyjuk 4–5 napig utóérlelődni, a félig piros terméseket pedig a teljes bepirosodásig.

A paprikából kivágott csumáról a magot vízben dörzsöléssel vagy forgódobos magkinyerő eszközzel szedjük le. Vízben elválasztjuk a léha magot és a húsrészeket a jó magtól, amelyik az edény alján helyezkedik el. A nedves magot 2%-os NaOH-oldatban 10 percig áztatjuk, majd többször tiszta vízben leöblítjük. Centrifugálás után maximum 35 oC-on 1–1,5 nap alatt megszárítjuk. Tisztítás, fémzárolás után tároljuk.

1 ha-ról 150–200 kg vetőmagtermés várható, ez a nagy bogyójú fajtáknál a bogyótermés 1%-a, hegyes típusoknál 2–2,5%-a.

A paprikamag eredeti csírázóképességét kb. 3 évig őrzi meg, légmentesen lezárt (üveg) csomagolásban 8–10 évig is csíraképes.