Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Tojásgyümölcs

Tojásgyümölcs

(Solanum melongena L.)

A termesztés jelentősége

A tojásgyümölcs erősen tüskés, keserű termésű, ősi típusa a mai India területén alakult ki, de termeszteni csak később létrejött, keseredésmentes változatát kezdték. Indiából még az időszámításunk előtti 5. században átkerült Kínába is. Magját később kereskedők juttatták el Indiából és Kínából Közép- és Nyugat-Ázsiába, Észak-Afrikába, illetve Európába (először Spanyolországba). Amerikába a hódító spanyolok juttatták el. Hozzánk a Balkánon keresztül a Közel-Keletről jutott el a törökök közvetítésével (erre utalnak a padlizsán, bolgár vagy török paradicsom szinonim nevek is).

A tojásgyümölcs Magyarországon kisebb felületen termesztett, kisebb jelentőségű, inkább csak a választékot bővítő, színesítő zöldségfélék közé tartozik.

Vetésterülete – a vetőmagforgalomból következtetve – mintegy 500–600 ha-ra becsülhető. Elsősorban házikertekben (főként saját fogyasztásra), illetve a konzervipar rendkívül kis mennyiségű nyersanyagigényének kielégítésére az üzemek is termesztik.

Termesztése és fogyasztása a tőlünk délebbre fekvő országokban sokkal jelentősebb, mint nálunk.

A FAO 1984. évi adatai szerint a világ tojásgyümölcs-termelése 370 ezer hektáron 5,1 millió tonna. Termesztése főleg Ázsiára koncentrálódik (itt található az összes vetésterületnek több mint 85%-a, és innen származik a világtermelés csaknem 80%-a is. Összesen hét ország termel 10 ezer hektárt meghaladó területen tojásgyümölcsöt, ebből hat ázsiai. A világ legnagyobb termelő állama Kína. A Kínában lévő vetésterület a világ összes vetésterületének 45%-a, az ázsiainak pedig 52%-a. A világtermésátlag 13,8 t/ha (FAO, 1984).

Ott, ahol nagyobb felületen, nagyobb mennyiségben termesztik, szinte naponta fogyasztott élelmiszer. Nálunk és a hozzánk hasonló éghajlatú országokban inkább csak az étrendet gazdagító zöldségkülönlegesség. Fogyasztásra érett termésének kémiai összetételét, táplálóanyag-tartalmát a 68. táblázatban közölt adatok szemléltetik, amelyekből látható, hogy figyelemre méltó biológiai értéket képvisel.

68. táblázat - A tojásgyümölcs termésének táplálóanyag-tartalma(100 g érett, ehető részben)

Megnevezés

Mennyiség

Szárazanyag

8,0 g

Energia

109,0 kJ

Szénhidrát

7,0 g

Fehérje

1,6 g

Olaj

0,2 g

Rost

1,0 g

Kalcium

22,0 mg

Vas

0,9 mg

Magnézium

16,0 mg

Foszfor

25,0 mg

Karotin

B1-vitamin (thiamin)

0,08 mg

B2-vitamin (riboflavin)

0,07 mg

Nikotinsav, PP-vitamin (niacin)

0,7 mg

C-vitamin (aszkorbinsav)

6,0 mg


Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A Solanaceae (Burgonyafélék) család Solanum nemzetségébe tartozó egyéves (a trópusokon évelő) növény, latin neve Solanum melongena.

Nem szabad összetéveszteni az Afrikában, főként az Elefántcsontparton és Madagaszkárban széles körben termesztett, ún. afrikai tojásgyümölccsel (Solanum macrocarpon), amelynek termése igen hasonló a tojásgyümölcséhez. A hasznosítási lehetőség tekintetében lényeges különbség a közönséges tojásgyümölcs és az afrikai tojásgyümölcs között, hogy az utóbbinak nemcsak a termése, hanem a levele is fogyasztható.

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

A tojásgyümölcs a fajtától és a termőhelytől függően 40–120 cm magasra növő, cserjeszerű bokor. Növekedése az igényeit kielégítő körülmények között folyamatos.

Enyhén szőrözött, tojásdad leveleinek nyelén néhány tüske is előfordulhat.

Folyamatosan megjelenő virágai forrt szirmúak, lila színűek, egyesével vagy kettesével helyezkednek el. Ugyanabban a virágban találhatók a porzók és a termő, amelyek egyszerre érnek, így az esetek döntő többségében lehetőség van a tökéletes öntermékenyülésre (BUJDOSÓ, 1986). A forró, nedves trópusokon azonban – a szél és a rovarok beporzótevékenysége következtében – 20%-os idegen termékenyülés is előfordulhat.

A termés 15–30 cm hosszú, 4–8 cm átmérőjű húsos bogyó. Színe fogyasztásra érett állapotban lila, feketéslila, fehér, zöld vagy tarkázott (cirmos). Teljes vagy biológiai éréskor valamennyi fajta termésének héja sárgásbarnára színeződik.

87. ábra - Tojásgyümölcstő terméssel (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Tojásgyümölcstő terméssel (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


A mag apró, sima felületű, ezermagtömege 3,5–4,5 g, csírázóképességét 3–5 évig megtartja. Egy bogyóban általában 600–800 db mag található.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Hőigény. A tojásgyümölcs kifejezetten melegkedvelő növény, GRUBBEN (1977) szerint az igényénél alacsonyabb hőmérsékletet rosszabbul viseli el, mint a paradicsom és a paprika, a fagyokat pedig egyáltalán nem bírja, 0 oC-on elpusztul.

YAMAGUCHI (1983) szerint növekedéséhez, zavartalan fejlődéséhez, termésének kifejlesztéséhez és beérleléséhez folyamatosan 22–30 oC hőmérséklet szükséges. A nálunk elterjedt – MARKOV és HAEV nevéhez fűződő – csoportosítási rendszerben a legnagyobb, a 25±7 oC hőigényű növények között szerepel (SOMOS, 1983).

Növekedése 17 oC alatt leáll, 15–16 oC hőmérsékleten pedig már pollentermelési zavarok lépnek fel. SOMOS (1983) szerint hőigénye tekintetében az 5–8 oC a kritikus alsó, a 38–40 oC pedig a kritikus felső határ. Ennek alapján állapította meg, hogy csak ott termeszthető, ahol 6,5 hónap a fagymentes időszak, és ebből legalább 3 hónapban a levegő napi középhőmérséklete eléri a 20 oC értéket. A tojásgyümölcs nemcsak a nappali, hanem az éjszakai hőmérsékletre is érzékeny, a hűvös éjszakákat nem bírja.

SPLITTSTOESSER (1990) szerint 25–26 oC nappali és 20 oC körüli éjszakai hőmérsékletet igényel.

Fényigény. A tojásgyümölcsöt a szakirodalom a megvilágítás időtartamával szemben közömbös, de intenzív megvilágítást igénylő növényként tartja számon (YAMAGUCHI, 1983). Árnyékos, félárnyékos helyeken még hosszúnappalos körülmények között sem termeszthető. A nappalhosszúsággal szembeni közömbösséget úgy kell értelmezni, hogy a termésképzéshez legalább 11–12 órás napi megvilágításra van szüksége, de a 15–16 órai megvilágítás sem okoz zavarokat.

Szabadföldi termesztéséhez hazánkban a fény semmilyen tekintetben sem limitáló tényező. Palántanevelésének idején napi 12–13 órás, kiültetésétől a tenyészidőszak végéig pedig 14–16 órás a megvilágítás időtartama.

Vízigénye nagy és az egész tenyészidőszak alatt egyenletes. Öntözés nélkül, csak természetes csapadékellátottsággal nálunk keveset terem, termése pedig rossz ízű, deformált lesz. Az igényénél rosszabb vízellátás jelzője a termés színe is, amely ez esetben a fajtára jellemzőnél halványabb lesz.

A víz kijuttatását már a kiültetéskor, a palánták alapos, beiszapoló jellegű beöntözésével el kell kezdeni, és a későbbiek folyamán az egész tenyészidőszak alatt arra kell törekedni, hogy a talaj vízkapacitása 75–80%-os legyen.

A túlöntözést azonban nem bírja, gyökerei még átmeneti vízborítás esetén is elrothadnak, ezért ott, ahol hirtelen nagy mennyiségű csapadék zúdul le (trópusok), bakhátakra ültetve termesztik.

Tápanyagigénye – a foszfor, kálium, nitrogén mennyiségi sorrendjében – nagy. Nagy termésre csak 350–400 kg/ha tiszta hatóanyag (N:P:K=1:3:2 arányban) kijuttatásával lehet számítani. Irodalmi adatok szerint a szervestrágyázást és a rendszeres, 2–3 hetenként elvégzett fejtrágyázást meghálálja.

Termesztése

Magyarországon a tojásgyümölcs hőigényének csak a minimuma elégül ki, ezért a talaj és a termőhely gondos megválasztásának nagy jelentősége van. Ott célszerű termeszteni, ahol a mikroklimatikus adottságok a gyorsabb tavaszi, kora nyári fölmelegedés szempontjából kedvezőbbek.

• Déli fekvésű, lazább szerkezetű, mély rétegű humuszos talajok a legmegfelelőbbek számára. A termőhely kiválasztásakor a talaj kémhatását is figyelembe kell venni. A tojásgyümölcs számára a megközelítően közömbös kémhatású (pH 5,5–7,2 közötti) talajok az ideálisak. A lúgosabb (pH 7,2 feletti) talajokat jobban bírja, mint a savanyú (pH 5,5 alatti) talajokat, amelyeket feltétlenül meszezni kell a tojásgyümölcs termesztéséhez.

• A termőhelyhez való alkalmazkodás fontos tényezője a fajta. Tudni kell, hogy a nagyon hosszú termésű fajták általában hosszú tenyészidejűek, toleránsabbak az optimálisnál magasabb hőmérséklettel szemben, ennek következtében ezek elsősorban trópusi termesztésre valók. A rövidebb, tojásdad, illetve ovális terméstípusú fajták kevésbé bírják a trópusi körülményeket, viszont jól termeszthetők a szubtrópusokon és a mérsékelt öv melegebb részein.

A termőhely adottságaihoz igazodó fajta megválasztásakor fontos szempont a tenyészidő. A rövid tenyészidejű, korai fajták általában már a 6. levél, a késeiek pedig a 14. levél kifejlesztése után kezdenek virágozni.

A rövid tenyészidejű, ovális terméstípusú fajták a virágzás után 15–20, a hosszú termésű, hosszú tenyészidejű, ovális fajták pedig 35–40 nap múlva szedhetők.

Nálunk csak a szélsőséges éghajlati körülményeket és az optimális alatti hőmérsékletet is jól tűrő ovális terméstípusú fajtákat érdemes termeszteni.

Az elmúlt években a tojásgyümölcs hazai terjedését az említett követelményeknek megfelelő fajta hiánya korlátozta. Az utóbbi másfél évtized sikeres nemesítői munkájának eredményeként ma már két magyar fajta is rendelkezésre áll, a Kecskeméti lila és a Kecskeméti 198.

Kecskeméti lila. A növény erőteljes növekedésű, 60–70 cm magasra nő. Levelei kissé hullámos felületűek, virágai halványlilák, termése ovális körte alakú, külső héjának színe sötétlila. A terméshús halvány krémszínű, közvetlenül a héj alatt zöldes árnyalatú. Termőképessége nem nagy, de igen rövid tenyészidejű, korai fajta. Így elsősorban korai termesztésre és hajtatásra való.

Kecskeméti 198. A növény gyenge növekedésű, 40–50 cm magasra nő, laza állású. A levelek lilászöldek, enyhén szőrözött felületűek. A virágok rózsaszínűek, a termés gömb alakú, héjszíne mélybordó, a terméshús közvetlenül a héj alatt zöldes-, másutt sárgásfehér. Termései koncentráltan jelennek meg, és csaknem egy időben érnek be. A Kecskeméti lila fajtánál hosszabb tenyészidejű, későbben érő, de annál sokkal többet terem, ezért elsősorban tömegtermesztésre, a konzervipari igények kielégítésére való.

A legelterjedtebb, legfontosabb fajták a Black Beauty, a Florida Market (phomopsisos gyümölcsrothadásnak ellenálló), a Black Magic (nagyon rövid tenyészidejű hibrid), a Long Purple, a Javított Nuktakeshu (cerkospóra-ellenálló), a Florida High Bush. Japánban a fehér termésszínű Shiro Nashu, a Szovjetunióban a sötétbarnás, lilás héjszínű Universal 6 a legszélesebb körben termesztett, a legismertebb klasszikus fajta.

• A növényi sorrendbe iktatáskor és a talaj-előkészítéskor a többi, a burgonyafélék családjába tartozó zöldségnövénynél is követett szempontokat kell figyelembe venni. Legfontosabb, hogy a tojásgyümölcs önmaga és más vele azonos családba tartozó növény után ugyanarra a területre csak legalább 3 év kihagyással kerüljön vissza. A talaj-előkészítéskor pedig fontos szempont a mélyművelés.

Szaporítása palántaneveléssel történik. Szálasan kiültetett, tűzdeletlen palántáról azonban augusztus előtt nem szedhető termés. Szeptember második felétől pedig már a lehűlések hátráltatják, gátolják a fejlődését, ezért nagy termés nem érhető el. Célszerűbb a tápközegbe vagy talajba tűzdelt palánták fölnevelése és kiültetése. A szedéskezdet így mintegy két héttel előbbre hozható, a szedési időszak meghosszabbítható, a terméstömeg megnövelhető.

Szabad földre legkorábban május 20. után ültethető ki, amikor a talajhőmérséklet már eléri a 15 oC-ot.

Tűzdeletlen palánták fölneveléséhez 4–6 hét is elegendő, célszerűbb azonban 7–8 hetes, jól fejlett palántákat előállítani. Az előbbi esetben április közepén (április 10–20. között) elegendő vetni, kb. 600 db mag/m2 sűrűségben. Így kiültetésig 3–4 lombleveles palánta nevelhető fel. Ha fejlettebb, 6–8 leveles palánta előállítása a cél, már április elején (április 1–10.) vetni kell, kb. 500 db magot négyzetméterenként.

A tűzdelés a palántanevelési időt kb. két héttel meghosszabbítja. Ezért a magot már március végén (március 20–31.) el kell vetni melegágyba, fóliasátorba vagy az üvegházban szaporítóládába (1500–2000 db mag/m2). A magvetés 20–22 oC hőmérsékleten 6–8 nap alatt kikel, 2 hét múlva pedig már tűzdelhető. A tojásgyümölcs erőteljes gyökérzetet fejleszt, levelei is nagyok, ezért nagyobb térállásra, 7-es vagy 8-as cserépbe, 7×7 cm-es tápkockába vagy melegágyba, illetve fóliasátorba 7×7 cm-es sortávolságra kell tűzdelni.

A palántanevelés fontos művelete az edzés. Kiültetés előtt kb. két héttel a fiatal növényeket már fokozatosan hozzá kell szoktatni a szabadföldi körülményekhez.

Kiültetéskor 3–6 db/m2, azaz 30–60 ezer db növény/ha helyezhető el. Kézi ültetéshez 50–70 cm-es sortávolság és 30–40 cm-es tőtávolság javasolható. Gépi ültetéskor célszerűbb az ikersoros elrendezés, ahol a 60–80 cm-es széles és a 20 cm-es keskeny sorok váltakoznak. A tőtávolság ebben az esetben is 30–40 cm.

A tojásgyümölcs a mély ültetést nem bírja, sziklevelei nem kerülhetnek a talaj felszíne alá. Ezzel, valamint a késő délutáni órákban, illetve a borult időben való kiültetéssel elősegíthető a gyors begyökeresedés és a hiánytalan megeredés.

Ápolási munkák. Az egész tenyészidőszak alatt gondoskodni kell a gyommentességről és a zavartalan fejlődéshez szükséges öntözővízről. Mindkettőt elősegíti a sorköz sötét fóliával, illetve trágyával vagy szalmával való letakarása. Ezzel nemcsak a gyomosodás és a talajfelszín vízvesztesége akadályozható meg, hanem a hőgazdálkodás is javítható, ami a tojásgyümölcs esetében nálunk kiemelt jelentőségű.

A kiültetés után kb. 1 hónapig, június közepéig nagyon gondosan és óvatosan kell öntözni. Ebben az időszakban mindenképpen óvni kell a növényállományt a lehűléstől és a gyökerek rothadását előidéző túlöntözéstől. Június közepe után már nagyobb biztonsággal és gyakrabban öntözhető. A tojásgyümölcsöt célszerűbb gyakrabban, kisebb vízadaggal öntözni, mint ritkábban, nagy vízadaggal. Vízigénye legtökéletesebben csepegtető öntözéssel elégíthető ki.

Fejtrágyázásra az első kötődések megjelenése előtt általában nincs szükség. Ettől kezdve azonban már 2–3 hetenként végezhető. Erre a célra elsősorban a nitrogént és foszfort is tartalmazó, gyorsan felvehető és ható komplex, illetve összetett trágyák jöhetnek számításba. Jó eredménnyel alkalmazható a levélen keresztüli vagy permetező trágyázás is.

A tojásgyümölcsnek nálunk nem sok ellensége van, de ezek agresszíven támadnak. Legveszedelmesebb kártevője a burgonyabogár, amely jobban veszélyezteti, mint a burgonyát vagy a paradicsomot. Megtelepszik rajta a takácsatka és a levéltetű is.

A trópusokon a Pseudomonas sp., a Fusarium sp., a Verticillium sp., a Sclerotinium sp. idézi elő fonnyadásos elhalását. Ott megtámadja a gyökérfonálféreg (Meloidogyne sp.) is.

• Az első szedésig a kiültetéstől – a fajta tenyészidejétől függően – általában 70–90 nap szükséges.

A rövid tenyészidejű, ovális terméstípusú fajták a virágzás után 15–20, a középhosszú tenyészidejű, közepesen hosszú termésűek 25–30, a hosszú tenyészidejű, hosszú termésűek pedig 35–40 nap múlva szedhetők.

A tojásgyümölcs húsos bogyója akkor szedhető, amikor végleges méretét már elérte, de benne a mag érése még nem kezdődött el. Ennek egyértelmű jele, hogy színe még fehér.

A teljes nagyságát még el nem ért termés is fogyasztható, de ilyen állapotban szedve jelentős a terméstömeg-veszteség. A fogyasztásra érett állapotnál később leszedett termés – amelyben a mag már sárgásbarna és körülötte üreges a hús – keserű ízű, fogyasztásra alkalmatlan. Az Amerikai Egyesült Államokban akkor szedik, amikor a termések egyharmados-kétharmados érettségi állapotban vannak (SPLITTSTOESSER, 1990).

Szedéskor a termést éles késsel levágják. A növény nálunk tövenként 2–3 db húsos bogyót nevel. A leszedett termés 10–15 oC hőmérsékleten, 85–90%-os relatív páratartalomban kb. 10 napig – jelentősebb minőségromlás nélkül – eltartható.

Hajtatásával nálunk minimális felületen, Bulgáriában, Romániában, valamint Észak- és Nyugat-Európában azonban egyre kiterjedtebben foglalkoznak. Termesztése nálunk a rossz természetes fényviszonyok miatt februárnál korábbra nem ütemezhető. Bulgáriában a hajtatásra szánt palántákat paradicsompalántákra oltják, hogy megrövidítsék a tenyészidejét és mérsékeljék a vízellátással szembeni igényességét (BALÁZS–FILIUS, 1977). Termesztése üvegházban februártól, fűtött fóliasátorban április közepétől, végétől indítható. Hajtatásában 50×30 cm-es sor- és tőtávolságot alkalmaznak. Váz nélküli fólia alá április végén, május elején ültethető.

Vetőmagnyerésre akkor szedhető, amikor a terméshéj színe már sárgásbarnássá válik. A leszedett termést 5–10 napig halomban tárolva utóérlelik, majd megdarálják, a zúzalékot megerjesztik, hogy a mag könnyebben tisztítható legyen.