Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Korai burgonya

Korai burgonya

(Solanum tuberosum L.)

A termesztés jelentősége

A Dél-Amerikából származó burgonya őshazájában (Peru, Chile) még ma is több vad faj él. Kontinensünkön Spanyolországból kiindulva terjedt el, Magyarországra a Németországból hazatérő diákok segítségével a 17. század közepén került. Nagyobb arányú termesztése II. József idején bontakozott ki.

Hazai piacainkon a hajtatott és a korai burgonya már május hónapban megjelenik. Míg az utóbbi termőterülete a korábbi 10–15 ezer ha-ról minimálisra csökkent, addig a hajtatotté (elsősorban a váz nélküli takarás és a fóliaágy) számottevően nőtt.

Mivel a korai szabadföldi termesztésre elsősorban a gyorsan melegedő, laza szerkezetű talajok alkalmasak, a következő területeken alakultak ki a korai burgonya termesztésének hagyományai: Budapest és a környező községek (Üllő, Vecsés, Alsónémedi, Ócsa), Bács-Kiskun megye (Kecskemét környéke, Duna menti községek), Csongrád megye (Szeged környéki községek), Somogy megye (Barcs és környéke, valamint Szabolcs-Szatmár megye (Rakamaz környéke). Fontosabb hajtatási körzetei: Balástya, Kistelek és Makó környéke, de kisebb jelentőséggel az ország számos pontján megtalálható.

Táplálkozási jelentőségét tekintve a kenyérgabona után következik. 15–19% szénhidráttartalmának köszönhetően jelentős energiaértéket képvisel. A szénhidrátvegyületek döntő része keményítő. Fehérjevegyületeinek (1–2%) nagy részét (megközelítően 90%) az emberi szervezet hasznosítja. Nagy C-vitamin-tartalma mellett – 100 g nyers burgonyában 70–100 mg – említésre méltó B1-, B2-vitamin-tartalma is. Az egészséges táplálkozás szempontjából külön említést érdemel a jelentős jódtartalom.

A burgonyában található, átlagosan 0,02–0,07% szolanin a csírában, a burgonyaszárban és a napon hagyott gumókban képződik. Ez a mérgező anyag főzéssel eltávolítható.

Növénytani és élettani sajátosságai

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

A burgonya egyéves, lágy szárú növény. A gyökerek nagy része a talaj felső 20–30 cm-es rétegében helyezkedik el, fölöttük találjuk a sztólókat, azok végén a rügymódosulással képződött gumókat (88. ábra).

88. ábra - Burgonya gumóképzése (GILL és VEAR nyomán) ag - anyagumó; ug - új gumók; rh - rhizoma; jgy - járulékos gyökér

Burgonya gumóképzése (GILL és VEAR nyomán) ag - anyagumó; ug - új gumók; rh - rhizoma; jgy - járulékos gyökér


Szára bordás, háromszög, négyszög vagy kör keresztmetszetű, hossza 50–150 cm.

Levelei páratlanul szárnyaltak, összetettek, a paradicsoméhoz hasonlítanak.

Virágzata a hajtásrendszer csúcsán fejlődő bogernyő. Virágai kétivarúak, színük fehér vagy lila.

Termése bogyó, apró magjainak ezermagtömege 0,7 g.

A burgonya fogyasztásra és továbbszaporításra használt része a gumó, amely botanikai szempontból megvastagodott, rövid szártagú, föld feletti hajtásképlet.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Hőigénye csekély, azonban hidegben nem fejlődik kielégítően, –1 oC-on már súlyosan károsodik. Gyökérképződése 6 oC-on indul meg, a hajtások képződéséhez 8 oC szükséges. A már megindult csírák további fejlődéséhez azonban alacsonyabb hőmérséklet, 5–8 oC is elegendő. Ezért lehet az előcsíráztatott burgonyát korábban, hűvösebb talajba is kiültetni.

A lombfejlődés optimális értéke 21 oC, a gumó képződéséhez viszont 17 oC is elegendő.

Fényigénye. Hazánk fényviszonyai a burgonya számára kielégítőek.

Vízigényére a mérsékelten meleg, nedves vidékű őshazából következtetünk. Nálunk is csak az ezt közelítő viszonyok között fejlődik jól. A szárazság akadályozza a hajtások fejlődését, a pangó víz viszont a gyökerek képződését gátolja. Vízigény szempontjából a virágzás és a gumókötés időszaka tekinthető kritikusnak, az ekkor kijuttatott öntözővizet több, nagyobb gumóval hálálja meg.

Talajigény. A korai burgonya termesztéséhez gyorsan melegedő, laza szerkezetű talajt válasszunk. A jó hő- és vízgazdálkodású homok- és vályogtalajok felelnek meg a legjobban. Megfelelő minőségű burgonya az enyhén savanyú (pH=5–6) kémhatású talajokon termeszthető. Kötött, cserepesedésre hajlamos és a túlságosan laza talaj sietteti a burgonya leromlását.

Tápanyagigény. A korai burgonya termesztéséhez 25–35 t/ha érett, jó minőségű istállótrágyát kell kijuttatni. Ez a mennyiség elsősorban a talaj szervesanyag-tartalmát növeli, javítja a szerkezetét, ezen keresztül a vízgazdálkodást, elősegíti a felmelegedést, megkönnyíti a művelést. A tápanyagigényt talajvizsgálaton alapuló műtrágyázással célszerű kielégíteni.

Tájékoztatásul megadjuk a közepes tápanyag-ellátottságú talajokra javasolt fontosabb műtrágyák hatóanyag-mennyiségét: N=100–200 kg/ha, P2O5=90–140 kg/ha, K2O=240–360 kg/ha, MgO=60–80 kg/ha. (A kisebb értékek közepes termést, a nagyobbak bő termést segítenek elő.) Az adatsor a kálium kiemelkedő fontosságára utal. Ez az elem elősegíti a szénhidrát képződését és növeli a burgonya fogyasztási értékét is. A gumó főzés közben nem esik szét, íze kellemesebb lesz. Hiányában a növények fagyérzékenyebbek, s a szárazságot kevésbé viselik el. (Az étkezési burgonyánál tapasztalható, a tárolás ideje alatt jelentkező ún. kékfoltosság is bizonyítottan a K hiányára vezethető vissza.)

A nitrogénműtrágya kétharmadát ültetéskor, egyharmadát keléskor juttassuk ki, a foszfor-, valamint a káliumműtrágya kétharmad részét az őszi mélyszántással, a fennmaradó részt a tavaszi talaj-előkészítéssel kell a talajba dolgozni.

A nitrogén pótlására meszes talajokon a 34%-os ammónium-nitrát, mészben szegény talajokon a 25%-os mészammonsalétrom javasolt. A foszforigényt 20%-os szuperfoszfáttal elégíthetjük ki. A káliumtartalmú műtrágyák közül a szulfát típusúak a megfelelőek (pl. kénsavas káli). A kálisót a burgonya klórérzékenysége miatt, a nitrát típusúakat magas áruk miatt nem célszerű használni.

Fajták

A korai szabadföldi és a hajtatott burgonya termőterülete a szabadföldiéhez képest csekély, ezért elsősorban olyan fajtákat használnak, amelyeket a szántóföldön is termesztenek.

Ezek közül azokat kell előnyben részesíteni, amelyek a koraiság, a nagy hozam, a megfelelő színű gumóhéj és gumóhús, a jó étkezési minőség követelményeinek megfelelnek. A magyar fogyasztók gyakorlatilag csak a piros héjú fajtákat keresik. A jelenlegi fajták közül főleg a Cleopatrával találkozunk a korai termesztésben, helyenként a Desirét is használják. Kedvező, ha kevés (tövenként 8–12 db) gumót köt, és azokat rövid idő alatt növeli nagyra.

Korai szabadföldi termesztés

A terület kiválasztásakor a már leírt szempontok mellett jó, ha az öntözés lehetősége adott.

A gumók előcsíráztatása 10–15 nappal korábbi szedést tesz lehetővé. Ez a művelet 12–14 oC-on 5–7 hétig tart. Csak teljes fényen történő csíráztatás mellett számíthatunk edzett, erős csírákra. A sötétben fejlődött csírák túl hosszúak, törékenyek, ültetéskor letörnek. Ennek következménye a gumófejlődés késése vagy a tőhiányos kelés.

A burgonya előhajtatását a gumók fénykezelésének is nevezik. A gumókat rekeszekbe rakjuk, és úgy helyezzük el a hajtatóhelyiségben, hogy azokat minden oldalról egyenletesen érje a fény. A rekeszeket az egyenletes megvilágítás érdekében az előhajtatás ideje alatt egyszer-kétszer át is rakhatjuk. Így a vetés idejére 2–3 cm hosszú, zömök, egészséges csírákkal rendelkező gumókat kapunk.

A burgonya mesterséges fényen is csíráztatható. Egyszerű beruházással – függőlegesen mozgatható fénycsövek felszerelésével – raktárakból, jól szellőző pincékből a burgonya előcsíráztatásához megfelelő helyiségeket alakíthatunk ki. A fénycsövekkel naponta 8 órán át világítunk, miközben függőleges irányban 3–4-szer változtatjuk helyzetüket, úgy, hogy az egymásra rakott ládákban a gumók egyenlő fényt kapjanak. A fénykezelést a csírák 4–5 mm-es hosszúságánál kell kezdeni. A módszer előnye, hogy az egyenletes csíraképződéshez nem szükséges a ládákat mozgatni.

Az előcsíráztatott burgonya gyökereztetésével a tenyészidőt még tovább rövidíthetjük. A ládában egy sorban elhelyezett csírás gumókat 7–10 nappal a kiültetés előtt 3–4 cm vastagon tőzeggel, komposzttal vagy földdel takarjuk. A műveletet beöntözés kövesse.

Az előgyökereztetett gumók gépi ültetése megoldatlan, ezért csak ott szabad a módszerrel próbálkozni, ahol elegendő kézi munka áll rendelkezésre (69. táblázat).

69. táblázat - Az előcsíráztatás és a gyökereztetés hatása a burgonya termésére (t/ha)

Ültetési anyag

70

82

94

nap után kiszedett burgonya

Nem előcsíráztatott gumó

3,34

10,14

17,17

Szokásos módszerrel előcsíráztatott gumó

8,87

13,83

23,55

Mesterséges fénnyel előcsíráztatott gumó

10,07

20,18

24,30

Gyökereztetett (7 nappal az ültetés előtt földdel beszórt) gumó

11,34

19,29

21,75


Az ültetés alapfeltétele a talaj felmelegedése. Március közepe és április eleje között viszonyaink között a talajhőmérséklet eléri a 6 oC-ot, az ültetés ekkor elvégezhető. Ennél hidegebb talajba ültetni nem célszerű, mert a növények, ha ki is kelnek, vontatottan fejlődnek. A kelés az ültetés után 20–25 nap múlva várható.

Hektáronként 50–60 ezer db előcsíráztatott burgonyagumót helyezzünk ki. Ez a mennyiség 70–75×25 cm-es tenyészterületet jelent. A kiültetett gumók 60–80 g tömegűek legyenek.

A sűrűbb ültetés – a gumónagyságtól függetlenül – nagyobb termést ad, mint a ritkább állomány (70. táblázat).

70. táblázat - A vetőgumónagyság és a tenyészterület hatása a korai burgonya termésére (Soroksár, 1952)

Tenyészterület

Gumó tömege(g)

Gülbaba

Korai sárga

t/ha

%

t/ha

%

70×15 cm

60–80

11,73

104

9,45

120

70×25 cm

60–80

11,30

100

7,85

100

70×35 cm

60–80

10,04

109

6,70

95

70×15 cm

80–100

11,62

103

11,09

141

70×25 cm

80–100

11,62

103

9,00

114

70×35 cm

80–100

9,40

83

7,38

94


A korai burgonyát házikerti körülmények között kapával készített gödörbe kézzel ültetjük ki. Nagyobb terület esetén – árumennyiség előállításakor – ekével húzott barázdákba, átalakított ACCORD-típusú palántázógéppel vagy az SaBPD–75 jelű ültetőgéppel ültetjük. A gumókat kíméletesen, csírás végükkel fölfelé rakjuk. Nagyobb óvatosságot igényel a megnyúlt, vékony csírákkal rendelkező gumók ültetése. Géppel csak a rövid, zömök csírájú gumók ültethetők.

Ápolás. A korai burgonya sorközeit – ha azok erősen gyomosak – már a kelés előtt sarabolással gyomtalanítsuk. Kelés után használható a fogasborona is, amíg a burgonya szára a fogas keretmagasságát nem éri el.

Az ültetés után 20–25 nappal kell elkészíteni a bakhátat. Ez a művelet célszerűen a töltögető kapával végezhető el. Laza, homokos talajon, különösen erősebb esők után, a töltögetést meg kell ismételni.

A vegyszeres gyomirtás tudnivalóit a 71. táblázat tartalmazza.

71. táblázat - A burgonya gyomirtására felhasználható legfontosabb herbicidek és dózisok (kg/ha) (JOÓ JÓZSEF nyomán, 1979)

A talaj humusz-tartalma (%)

Preemergens

Poszt-emergens

Aresin

Patoran

Satecid

Patoran + Satecid

Sencor

Cartex M

Sencor

1 alatt

2,5–3,0

2,5–3,0

2+2

0,5–0,7

1–2

3,0–3,5

3,5–4,0

3,0–4,0

3+3

0,35

6–7

0,5–0,7

2–3

4,0–4,5

4,0–5,0

4,0–5,0

3,5–4,0+ 3,5–4,0

0,5

7–9

0,5–0,7

3 felett

4,5–5,0

5,0–5,5

6,0–7,0

4,0–4,5+ 4,0–4,5

0,75

10

0,5–0,7


A korai burgonya szedése június elején kezdődik, azonban a május 25-e körül felszedett gumók elérhetik a 4–5 cm-es nagyságot és jó áron értékesíthetők.

Fólia alatti hajtatás

A burgonya fűtés nélküli hajtatása az ország déli részén honosodott meg. A Balástya környéki kertészek már március első napjaiban kiültetik az előcsíráztatott, esetleg már gyökereztetett gumókat. Főként a fóliaágyakat használják erre a célra, amelyekbe utána paprikát ültetnek. Általános a 40×15–25 cm-es tenyészterület, és az 5–8 cm-es ültetési mélység.

Kelés után az állományt szükség szerint öntözik, a virágzás körüli időszakban, a nagy hozam elérése végett, az 1–2-szeri vízpótlás (20–30 mm) elengedhetetlen. A biztonságos gumóképződéshez a hajtatásban is szükséges a töltögetés.

A klíma szabályozásakor törekedni kell arra, hogy a hőmérséklet ne emelkedjen 20 oC fölé, lehetőleg 16–18 oC körül alakuljon. A fólaitakarót április második felében, végén távolítják el.

Kedvező eredményre vezettek a váz nélküli fóliatakarással történt próbálkozások is. Az egyszerűen elkészített ágyásokba március közepe környékén (III. 12–16.) kell az előcsíráztatott gumókat kiültetni 45×25 cm-es tenyészterületre. A kilyuggatott, vékony fóliát május közepén szedik le, a termés szedése május végén kezdhető.