Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Földimogyoró

Földimogyoró

(Arachis hypogaea L.)

A termesztés jelentősége

Őshazája Brazília és Paraguay. Éghajlati igényét tekintve, természetes körülmények között az északi 43., valamint a déli 48. szélességi körök által határolt területeken fejlődik zavartalanul.

Földimogyoró-szükségletünk túlnyomó hányadát jelenleg is külföldi behozatalból fedezzük. Termesztése a húszas évek második felétől kezdve, kisebb-nagyobb területen hazánkban is elkezdődött, de máig sem tudott nagyobb mértékben elterjedni, elsősorban időjárási okok miatt.

Magja értékes tápanyag. Energiaértéke nagy (25 kJ). Nagy jódszámú, nem száradó olajtartalma 42–55% között van. 28–34% fehérjét és sok B1-, B2-vitamint is tartalmaz (SOMOS, 1983).

Nálunk enyhén pörkölve hüvelyben vagy kifejtve és sózva csemegeként kerül forgalomba. Sokat használ belőle a cukrászipar és a csokoládégyártás. Külföldön étolajat és mogyoróvajat készítenek belőle.

Szénája értékes állati takarmány.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA ÉS NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

A földimogyoró (Arachis hypogaea) a Fabaceae családba tartozó hüvelyes növény.

Gyökér. Erőteljes karógyökere, különösen az alsó harmadában, elágazó. Lazább talajokon az oldalgyökereken 1–2 mm átmérőjű gümők, nitrogéngyűjtő baktériumtelepek alakulnak ki.

Hajtásrendszere. Felálló vagy elfekvő, 20–60 cm magas bokrot alkot. A korai fajták elágazásai lényegében az elsőrendű oldalhajtásokkal befejeződnek, a késeiek azonban másod-, illetve harmadrendű elágazásokat is fejleszthetnek.

Levelei párosan összetettek, visszástojásdad levélkékkel. Lemezük felső része fényes, fonákuk szőrözött.

Virágai sárgák, 2–4-esével állók, levélhónaljiak, a pillangósokra jellemző virágfelépítéssel. A megtermékenyítést követően hüvelykezdeményei a talajba fúródva fejlődnek ki.

Termés. Az érett hüvely szalmasárga, külső felülete hálósan bordázott, fajtától függően többé-kevésbé befűződött. Belső fala nemezszerű, éréskor a magvakkal érintkező felületek barna foltosak.

A magvak száma termésenként 1–5 db. Héjszínük éretten a fajtára jellemző és a világos testszínűtől a sötétibolyáig változhat.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Fényigénye átlagon felüli. Az árnyékot még átmenetileg sem tűri. Fejlődése ilyen feltételek között lelassul.

Hőigénye szintén nagy. Hazai termesztési tapasztalatok szerint tenyészidőben (BRUDER, 1954) minimálisan 2500–3000 °C hőösszeget kíván. Maga a növény a fagypont körüli hőmérsékletet károsodás nélkül átvészeli, a magvak csírázásához és a hüvelyek beéréséhez azonban legalább 12–14 °C szükséges.

Vízigénye a terméskötés idejéig viszonylag nagy. A hideg esők vagy túlöntözések azonban túlhűthetik a talajt, és így kedvezőtlenül befolyásolják a csírázást, illetve a későbbiekben visszavetik a növényt fejlődésében (átmeneti lombsárgulás).

A termésérés időszakában a túlzott talajnedvesség a hüvelyek beérése szempontjából kifejezetten előnytelen.

Tápanyagigénye különösen nagy, ezért a táperőben gazdag, semleges kémhatású, könnyű művelésű, középkötött öntéstalajokon díszlik a legjobban. A sovány homok, valamint a rossz szerkezetű, kötött talaj fejlődését hátráltatja.

Termesztett fajták, fajtakiválasztás

Alapvetően fontos a megfelelő fajta megválasztása. Éghajlati adottságaink között ugyanis kielégítő terméseredményt csak a rövidebb tenyészidejű, felálló bokor alakú, ún. Valencia típusú változatoktól várhatunk. Ezek hüvelymérete valamivel elmarad ugyan az elfekvő bokor alakú külföldi fajtákétól, de hő- és fényigényük kisebb, korábbi betakaríthatóságuk pedig nagyobb termésbiztonságot jelent.

Éghajlati és időjárási viszonyaink figyelembevételével akklimatizált és így a hazai termesztés feltételeinek legmegfelelőbb fajta a Kiszombori és a Makó I.

Szabadföldi termesztés

AZ ÉGHAJLATI ÉS A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA

Hazánk a földimogyoró-termesztés északi határán (43°) kívül, de annak közvetlen szomszédságában helyezkedik el. Termesztési szempontból ezért az ország déli vidékei vehetők elsősorban számításba, ott is kihasználva a kedvező helyi mikroklimatikus feltételeket.

Ebből a meggondolásból előnyben kell részesíteni a laza szerkezetű, könnyen felmelegedő talajokat, az inszolációt fokozó déli fekvést és a fagyveszélyt mérséklő, enyhe ívelésű, lejtős terepet.

NÖVÉNYVÁLTÁS, TÁPANYAGELLÁTÁS

Helye a vetésforgóban lényegében megegyezik a többi hüvelyes zöldségfajéval.

Mivel a termések a talajban fejlődnek ki, feltétlenül kerülni kel a drótférgek szaporodását segítő előveteményeket (pl. burgonya). A megfúrt terméshüvelyek ugyanis a fejlődésükben megrekednek, elpusztulnak vagy csak szabványon aluli értékben hasznosíthatók.

Meghálálja az érett szerves trágyát, amelyet már az őszi mélyszántással dolgozunk be, kiegészítve a talajból esetleg hiányzó egyéb szervetlen tápelemekkel.

Elsősorban foszfor- és káliumigényes. A túlzott nitrogénadagolás buja vegetatív növekedést vált ki, és késlelteti a termések beérését.

TALAJMŰVELÉS, TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS

Fokozott figyelmet kell fordítani a levegős, laza talajszerkezet kialakítására, a téli csapadék befogadását és a tavaszi talajnedvesség megőrzését szolgáló munkaműveletekre. Fontosabb szakaszai a korai tarlóhántás, a jó minőségű őszi mélyszántás, a tavaszi simítózás és a májusban esedékes vetésig a talajfelület ismételt porhanyítása. Ez utóbbi a kelő gyomok folyamatos megsemmisítését is szolgálja.

Vetőágykészítés 10–15 cm mélységben, kombinátorral.

SZAPORÍTÁS

Vetésre csak a teljesen érett, telt szemű hüvelyek sértetlen magvai alkalmasak. Időpontját a talaj tartós fölmelegedése szabja meg (12–15 °C), mert hidegebb környezetben a magvak elfekszenek, megpenészednek és elpusztulnak. Üzemi körülmények között soros vetés, 60×5 cm- sor- és tőtávolság javasolható. Házikertekben a bokorbabhoz hasonlóan 2–3 szemenként fészkekbe is vethető. Vetési mélység 3–5 cm (SZALAY, 1983).

A magvakat vetés előtt ajánlatos Quinolate–Dithane csávázószerek keverékével kezelni, és a drótféreggel, illetve a pajorral fertőzött talajt Basudinnal fertőtleníteni.

Házikertekben a vetést barázdába szórva általában kézzel végzik, nagyobb felületen azonban sikeresen alkalmazhatók a Nibex, illetve a különböző pneumatikus rendszerű kukorica-vetőgépek.

ÁPOLÁSI MUNKÁK

Az ápolási munkák a kisorolást követő rendszeres gyomtalanításból és a virágzás időszakában a növényeknek a burgonyához hasonló, 1–2-szeri töltögetéséből állanak. A töltögetés célja, hogy a hüvelykezdemények mielőbb a talajba fúródva megkezdjék növekedésüket.

A növényvédelmi permetezéseket a szőlőben használt vegyszerekkel, az időjárástól függően 2–4 alkalommal végezzük, mindenkor kiegészítve a permetlé tapadását segítő adalék anyaggal.

Hosszan tartó meleg és száraz időszakban fokozott atkaveszély alakul ki. A sárguló levelek fonáki részén a kártevő nagyítóval felismerhető. Speciális atkaölő szerrel permetezzük szükség szerint.

Öntözésre különösen a tenyészidő első felében lehet szükség. Ügyeljünk arra, hogy ne hűtsük le túlzottan a talajt.

BETAKARÍTÁS

Az érés legbiztosabb jele, ha a hüvelyek elérték a megfelelő méretet, külsőleg csontszínűek, feltörve a belső faluk fehér, nemezszínű bevonata elvékonyodott, a magvakkal érintkező részeken barnafoltos. A magvak héja felveszi a fajtára jellemző piros árnyalatot.

Valamennyi hüvelykezdemény beérésére nem számíthatunk, ezért a betakarítást akkor kezdjük el, ha a növények alatt kialakult termések zöme az érés említett jeleit már mutatja, vagy a talajhőmérséklet 12 °C alá süllyedt, illetve a korai őszi fagyok a lombozatot tönkretették.

A bokrokat kézi ásóval, nagyobb felületeken kormánylemez nélküli ekével vagy gyökérkiemelővel fellazítjuk, majd óvatosan felnyűjük.

Száraz, napsütéses időben a töveket gyökérrel fölfelé állítva, néhány napig szikkasztjuk. Csapadékos, fagyveszélyes időjárás esetén fedett helyen, szín alatt vékony rétegben, aktív szellőztetéssel szárítjuk.

Az utóérlelést követően a hüvelyeket vagy kézzel, vagy megfelelő lyukbőségű drótfonathoz dörzsölve leválasztjuk a növényekről.

A leszedett termést szabvány szerint (MSZ 3591–81) szétválogatva száraz, szellős, fagy- és egérmentes helyen tároljuk.

Várható terméshozam 1–1,5 t hüvelyes termés hektáronként.

A földimogyorót nem hajtatjuk. A sorok fóliaalagutas takarásával azonban a talaj gyorsabban fölmelegszik és a vetés 8–10 nappal előbbre hozható. Az így kezelt növények előbb virágoznak, és szedéskor a tövek alatt beérő hüvelyek aránya is nagyobb lesz.

Magtermesztési munkái lényegében megegyeznek az árumogyoró termesztésével. Többletráfordítást jelent tenyészidőben az elütő megjelenésű és a beteg tövek eltávolítása. A felnyűvést követően a legszebb, legtöbb és legérettebb hüvelyű egyedek termését tartjuk vissza vetőmagnak.