Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Tépősaláta

Tépősaláta

(Lactuca sativa L. convar. secalina LAM.)

A termesztés jelentősége

Magyarországon alig ismert, elsősorban Dél-Európában termesztik nagyobb felületen, de ezekben az országokban is csak kisüzemi módszerekkel, rendszerint kertekben, tekintettel arra, hogy szedése sok kézi munkaerőt igényel. Nagy előnye a fejes salátával szemben, hogy levelei magszárképzés után is zsengék, keseredésmentesek maradnak. Vitamintartalma ugyan nem sokkal nagyobb a fejes salátáénál – sok B1- és B2-vitamint, C-vitamint tartalmaz –, de azáltal, hogy magszárképzés után is egész nyáron fogyasztható, fontos salátazöldség lehetne.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA ÉS NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

A tépősaláta (Lactuca sativa convar. secalina) az Asteraceae családhoz tartozik. Egyéves, lágy szárú növény.

Gyökér. Mélyre nyúló karógyökeret fejleszt.

Levél. Fejet nem képez, rögtön magszárat növeszt. Levelei durvábbak, valamivel vastagabbak, mint a nyári salátáé, erezete erősebb, ropogósabb. Nem keserű.

Virága sátorvirágzat, amelyben apró, sárga nyelves virágocskák helyezkednek el.

Termése bóbitás kaszat, színe világosszürke, barna vagy fekete.

A mag ezermagtömege 0,8–1,2 g, csírázóképességét 4–5 évig megtartja.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Fényigény. Hosszú nappalok hatására ugyan virágot fejleszt, de levelei tovább szedhetők és fogyaszthatók. A félárnyékot is elviseli.

Hőigény. 16–19 °C között fejlődik a legjobban, de jól elviseli a nyári melegeket is. Fagyra nem érzékeny, mínusz 2, mínusz 3 °C alatt azonban károsodhat.

Vízigénye megközelítően azonos a fejes salátáéval.

Tápanyagigény. A tápanyagban gazdag talajokat kedveli, sok nitrogént vesz fel a talajból. Vetés előtt szerves trágyát is célszerű alá adni.

Fajtái

Ausztrál sárga. Nagy, erős leveleket fejleszt. A levelek fényeszöldek.

Amerikai barna. Levélképzése lassúbb, mint az előző fajtáé. A nap felőli oldalon barna, barnásvörös elszíneződésű, ami nagyon tetszetőssé teszi.

Termesztés

Március közepétől, végétől állandó helyre vetéssel szaporítjuk. A vetést úgy érdemes időzíteni, hogy az utolsó tavaszi, nyár elejei fejes saláta vágása után lehessen szedni. A vetést követően kb. 4–6 hét után lehet megkezdeni a szedését. Július végétől, augusztus elejétől vetésének nincs értelme, mert a fogyasztók ősszel szívesebben veszik a fejes salátát (BALÁZS–FILIUS, 1973).

Magját 40–50 cm-es sortávolságra és 20–25 cm-es tőtávolságra kell vetni.

Ápolása gyomlálásból, kapálásból és a szárazságok idején öntözésből áll. Tekintettel arra, hogy nagy lombtömege hamar feléli a talaj nitrogénkészletét, egy-két alkalommal célszerű kombinált vagy nitrogénműtrágyával fejtrágyázni.

Az alsó, idősebb leveleket kézzel szedik. Egy-egy alkalommal 4–5 levélnél többet nem szabad róla levenni.

Egyes országokban fűtés nélküli fólia- és üvegházakban hajtatják is.