Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Feketegyökér

Feketegyökér

(Scorzonera hispanica L.)

A termesztés jelentősége

Dél- és Közép-Európában őshonos, vad alakja hazánkban is előfordul. Feltehetően Spanyolországban kezdték termeszteni a 16., illetve a 17. században. Innen került Nyugat-Európába, ahol hamarosan megkedvelték, és egyre nagyobb felületen termesztették. Napjainkban a téli időszakban a francia konyha egyik legnépszerűbb zöldségféléje.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

Kisebb jelentőségű, kevésbé elterjedt, a téli időszakban spárgapótlóként felhasználható gyökérzöldség. Elsősorban Nyugat- és Dél-Európában kedvelik, de Ukrajna és az Orosz Föderáció egyes körzeteiben is termesztik. Az amerikai kontinensen ismeretlen növény (THOMPSON és KELLY, 1957). Nálunk is még mindig csak választékbővítésre ajánlott zöldségkülönlegesség (FARAGÓ–FÁBIÁN NAGY, 1983). Jelenleg elsősorban Budapest környékén, házikertekben foglalkoznak vele.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

A feketegyökér könnyen emészthető, elsősorban cukorban gazdag, de sok vitamint is tartalmazó zöldségféle. Energiatartalma ma is figyelemre méltó, mintegy 20% szárazanyag található benne. Táplálkozási értékének különös hangsúlyt ad, hogy a friss zöldségfélékben legszegényebb időszakban, ősztől tavaszig áll rendelkezésre. Mintegy 12% cukrot tartalmaz. Táplálkozásfiziológiai jelentőségét HÁJAS (1976) elsősorban inulin-, aszparagin-, kolin- és laktucintartalmában látja. Adatai szerint az említett glükozidokon kívül még 0,07 mg% B1-vitamint (tiamint), 0,02 mg% B2-vitamint (riboflavint), 6 mg C-vitamint, 239 mg% káliumot, 46 mg% kalciumot, 24 mg% magnéziumot, 53 mg% foszfort, 1,6 mg% vasat tartalmaz.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A feketegyökér (Scorzonera hispanica) a fészkesvirágúak (Asteraceae) családjába tartozó évelő növény. Az első évben gyökeret és levélrozettát, a második évtől virágszárat fejleszt.

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

Gyökere. Tejszerű nedvet tartalmazó, kívülről barnásfekete, belül fehér, könnyen, pattanva törik. Mintegy 30 cm hosszú és kb. 3 cm átmérőjű, alakja a végénél elkeskenyedő, esetleg el is ágazó. Az elöregedő gyökerek minősége fokozatosan romlik. Legjobb az első évben, a több éves gyökér pudvás, üreges és elfásodó, fogyasztásra alkalmatlan.

120. ábra - Tisztított feketegyökér (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Tisztított feketegyökér (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


Levél. A tőlevelek hosszúak, lándzsásak. A virágszáron megjelenő rövid nyelűek vagy száron ülők. A második évtől kifejlődő virágszár 60–120 cm magas, a csúcsánál elágazó. Minden elágazó virágszár, illetve oldalág virágzatban végződik.

A virágzat mintegy 2–3 cm átmérőjű, élénksárga fészek. A virágok nyelv alakúak, és valamennyi termékenyül. Ön- és idegenbeporzás egyaránt előfordul. A virágok a kora hajnali órákban nyílnak, és a déli órákban már becsukódnak. Nálunk júniusban és júliusban virágzik.

A termés 12–17 mm hosszú és 1,0–1,5 mm átmérőjű, pálcika alakú kaszat.

A magvak színe fehéressárga, rajtuk nyélen ülő bóbita található. Az ezermagtömeg 13–14 mg. A magvak gyorsan elveszítik csírázóképességüket. Az egyéves mag még jól csírázik, a kétéves pedig már csaknem teljesen csíraképtelen.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Hőigény. A feketegyökér hidegtűrő növény. HÁJAS (1976) szerint 28,9 °C, illetve 7,2 °C hőmérsékleti értékek között zavartalan a fejlődése. BALÁZS és FILIUS (1973) adatai szerint csírázásához legalább 8–10 °C szükséges, de az 20–30 °C-on megy végbe a leggyorsabban.

Fényigénye közepes, mind intenzív megvilágításban, mind félárnyékban jól fejlődik.

Vízigénye mérsékelt. A fejlődés kezdetén sok nedvességre van szüksége, de később, amikor a gyökerek már megerősödtek, jól bírja a szárazságot.

Tápanyagigénye átlagos, 20 t/ha terméssel 115 kg nitrogén, 40 kg foszfor és 180 kg kálium tiszta hatóanyagot és 60 g kalciumot von ki a talajból (BALÁZS–FILIUS, 1973).

Termesztés

A feketegyökér hazánk egész területén termeszthető. Optimálisak számára a mély termőrétegű, humuszos vályog-, illetve a vályogos – 7,5 pH-érték körüli – agyagtalajok. Laza homoktalajokon is termeszthető, de a gyökerek jóval kisebbek lesznek, mint kötöttebb talajokon. Túlságosan kötött, köves, kavicsos talajon nem érdemes foglalkozni vele, mert gyökere értéktelen, elágazó lesz.

Különleges igénye az előveteményekkel szemben nincs, egyedüli szempont, hogy az időben lekerüljön, ne akadályozza az őszi mélyszántás időben és jó minőségben való elvégzését.

Talaj-előkészítéskor döntő a mély művelés; ha 25–30 cm-nél mélyebb szántás nem lehetséges, altalajlazításra is szükség van. A tavaszi talajmunkák fő célja a magágy gondos előkészítése.

Szaporítás. Korán, márciusban, de legkésőbb április elején kell vetni. A házikertekben 20–25 cm-es, üzemi művelésben 36–40 cm-es sortávolság ajánlott. A talaj fizikai szerkezetétől függően a vetés mélysége 2–4 cm. Ha nem precíziós géppel vetik, üzemi termesztésben szükséges a mag takarása és a magágy tömörítése. A hektáronkénti vetőmagszükséglet a vetés precizitásától és az alkalmazott sortávolságtól függően 5–15 kg. Az elvetett mag kb. 12–15 nap múlva kel ki. Kelés után a növényeket 4–5 lombleveles korban 10–14 cm tőtávolságra célszerű kiegyelni a sorokban. Házikerti művelésben a növények egymás közötti távolsága ennek fele, 5–7 cm is lehet.

A feketegyökér kezdeti fejlődése nagyon lassú. Március végén vetve levélzetének 3%-át fejleszti ki júniusban, 30%-át júliusban, 70%-át augusztus végére, 90%-át szeptember végéig, 100%-át október végéig. A gyökér fejlődése is hasonló, júliusban a lehetséges méret 20%-a, augusztusban 60%-a, szeptemberben 80%-a, október végére 100%-a alakul ki.

Tápanyagfelvételének üteme követi fejlődését, teljes tápanyagszükségletét is csak a tenyészidő vége felé veszi fel (BALÁZS–FILIUS, 1973).

Legfontosabb tenyészidőszak alatti ápolási munka a gyommentes állapot folyamatos fenntartása, mechanikai művelőeszközökkel. A feketegyökér ugyanis gyakori talajmozgatást, levegőztetést igényel. Ha június–júliusban száraz az időjárás, az öntözés elősegíti a gyökerek fejlődését és javítja a minőséget. A fejtrágyázást célszerű az öntözéssel egyidejűleg elvégezni.

Szedés. A gyökerek szeptember végére, október elejére érik el végleges méretüket, ettől kezdve válnak betakaríthatóvá. A fagyok nem károsítják, ezért enyhe időjárásban egész télen szedhető, de jól áttelel és tavasszal is felszedhető. A betakarítás eszköze házikertben az ásó, üzemi körülmények között az eke. Az utóbbi esetben is kézzel kell összeszedni a kiforgatott gyökereket.

A szedés után a lombozatot kb. 2 cm-es csonkra vágják vissza, a gyökereket megtisztítják, majd két kategóriára válogatva osztályozzák. A 15–20 cm hosszú gyökereket az I. osztályba, a 12–15 cm-es méretűeket pedig a II. osztályba sorolják.

A tárolásra – a többi gyökérzöldséghez hasonlóan – nedves homok közé rétegezve prizmában, pincében vagy hűtőtárolóban kerülhet sor. A várható átlagtermés 10–25 t/ha.

Magtermesztéshez valamivel később, április végén, május elején vetik, legalább 45–50 cm-es sortávolságra. Maghozama a második évtől a negyedik évig kielégítő, ezt követően erősen lecsökken, ezért ennél tovább nem célszerű meghagyni. A magvak érése általában július elejétől kezdődik és elhúzódó.

A pergési veszteség elkerülése, illetve csökkentése végett a magszárakat a kora reggeli órákban célszerű levágni akkor, amikor a magvak kétharmad része már érett.

A várható magtermés 350–500 kg/ha.