Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Retek

Retek

(Raphanus sativus L.)

A termesztés jelentősége

Ősalakjának előfordulási helye vitatott. Egyesek szerint Elő-Ázsia, mások szerint Közép-Kína.

Termesztett változatát már a görögök, a rómaiak és az egyiptomiak is ismerték.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

Vetésterülete az utóbbi években jelentősen csökkent a korábbi (1966–70) 800 ha-ról 300 ha-ra. A nagyüzemekben szabad földön nem termesztik. Ezzel szemben hajtatása igen jelentős. A hajtatott felület Magyarország 100–120 ha évenként. A hidegtűrők között egyik legjelentősebb hajtatott növényünk.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

Táplálkozási értékét elsősorban vitamintartalma adja. Található benne C-, B1-, B2- és P-vitamin. A C-vitamin mennyisége főleg a termesztési mód függvénye. A szabad földön termesztett retek gumójában mindig több a C-vitamin, mint a hajtatottéban. A C-vitamin-tartalom 30–50 mg/100 g között változik (azonos a paradicsoméval). A reteknek tehát fontos szerepe van a téli és tavaszi vitaminellátásban.

Értékét növeli még, hogy frissen fogyasztható. Hazánkban július és augusztus hónapok kivételével mindig asztalra kerülhet.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A keresztesvirágúak Brassicaceae családjába tartozik. Tudományos neve Raphanus sativus L. (kerti retek).

NÖVÉNYTANI JELLEMZŐI

Egyéves növény, amelynek három egymástól jól elkülöníthető változata ismert.

Ezek:

hónapos retek

nyári retek

őszi–téli retek.

Az első két változat a termesztésben is egyéves kultúra. Az őszi–téli típus azonban a gyakorlati termesztésben kétéves. Az első év a dugványnevelés időszaka, a második a magtermő év.

A gyökér, a retek fogyasztható része, változatonként különböző. A hónapos retken szárgumó, amely a szik alatti szárból (hipokotil) képződik. A nyári, az őszi–téli típusokon pedig répatest, amelynek kialakulásában a szár mellett a gyökér is részt vesz (129., 130. ábra).

129. ábra - Retekgumó (fotó: TUZA SÁNDOR)

Retekgumó (fotó: TUZA SÁNDOR)


130. ábra - Répatest (fotó: TUZA SÁNDOR)

Répatest (fotó: TUZA SÁNDOR)


A fogyasztható rész folytatása a gyökér (a táplálék és a víz felvételét szolgáló rész), lehet vékonyabb, vastagabb, de azon mindig gyökérágak (oldalgyökerek) képződnek. A nyári, őszi–téli típusokon ezenkívül még a répatest két oldalán is találhatók gyökérágak, ezek azonban nem olyan erőteljesek, mint a cukor- vagy a takarmányrépáéi.

Levelei a fejlődés első időszakában tőlevelek, 10–15 cm hosszúak és 4–6 cm szélesek. A levél szeldelten tagolt, a csúcsszelet mindig nagyobb, mint az oldalszeletek. Széle lehet sima vagy fogazott. A felülete gyengén vagy erősen serteszőrös. (Ez fajtatulajdonság, és ma már vannak olyan fajták is, amelyeknek a levele nem szőrözött, csupasz.) A levélnyél vastag, a lemezek a nyélre lefutók, világos-, hamvas- vagy sötétzöldek. A szárlevelek hasonlóak, de lényegesen kisebbek. A sziklevél szintén szőrözött.

A szár a fejlődés második szakaszában képződik. Magassága 80–100 cm, a vastagsága 1–2 cm. A termesztés során a hónapos és nyári retek az első, az őszi–téli típus pedig a második évben hozza a magszárat.

A virágzat levéltelen fürt, és a káposztafélék virágzatához hasonló. A virágok sziromleveleinek színe a fajtától függően fehér, rózsaszín vagy ibolyaszínű. A virágszín a gyökér színével szoros korrelációt mutat. (Ez a nemesítésben és a magtermesztésben felhasználható tulajdonság.) A retekfajták többsége idegenbeporzó. Egyesek azonban önbeporzásra is hajlamosak, mások pedig teljesen önmeddőek.

A termés fel nem nyíló becő. Hossza 3–6 cm, a vastagsága 0,5–0,8 cm. Két termőlevélből alakul, külső része barázdált, a hegye pedig csőrben végződik.

A magvak (amelyek szivacsszerű bélbe vannak ágyazva) enyhén tojás alakúak vagy kissé kerekdedek és világosbarnák. Ezermagtömege 6–8 g. Csírázóképességét 4–5 évig őrzi meg.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Fényigényes, az árnyékot nem tűri. Hosszúnappalos, magszárat csak 12 óránál hosszabb megvilágítás esetén hoz. A megvilágítás időtartamának csökkenése a magszárképződéshez szükséges idő megnyúlásához, a rövid megvilágítás (12 óránál rövidebb) pedig a generatív szervek képzésének elmaradásához vezet.

Az erősebb fény és a hosszabb megvilágítás a fogyasztható rész (gumó) kifejlődéséhez is szükséges. Sűrű állományban, gyenge fényben és rövid megvilágítás esetén a levél megnyúlik, a lombozat gyorsabban nő, a gumó növekedése pedig visszamarad, lassú lesz.

Hőigénye kicsi. Optimuma 13±7 °C. Hidegtűrő zöldségnövény. Csírázáskor a minimális hőmérséklet 0–+2 °C, az optimum pedig 20 °C. Kelés után, szikleveles állapotban 5–6 °C-os hőmérsékleten fejlődik a leggyorsabban. Később (2–4 leveles korban) a gumó képződésének kezdetéig 12–13 °C hőmérséklet a legkedvezőbb a számára.

A gumó növekedése idején hőmérsékleti igénye a napszak és a borultság függvénye. Nappal és teljes fényben 18–20 °C-ot, éjjel és borult időben pedig 6–8 °C-ot kíván.

A hideget viszonylag jól tűri. A csíranövény mínusz 3 °C, a kifejlett növény mínusz 6 °C hideget is elvisel károsodás nélkül.

A nyári és őszi–téli típusok hőigénye valamivel nagyobb, mint a hónapos reteké.

Vízigénye nagy és ez a fejlődés során változik. A csírázáshoz sok vízre van szüksége. Kelés után, a gumóképződésig viszonylag kisebb, később nagyobb a vízigénye. Optimális növekedéséhez a talaj 60–75%-os víztelítettsége a megfelelő. A telítettség 60% alá nem csökkenhet, és a túl sok víz is káros, bár kevesebb gondot okoz.

Tápanyagigénye közepes. Ez a makro- és a mikroelemekre egyaránt vonatkozik. Rövid tenyészideje alatt – a tápanyagigényes zöldségnövényekhez viszonyítva – közepes mennyiségű nitrogént, foszfort és káliumot von ki a talajból.

Fajlagos tápanyagigénye nitrogénből 3 kg/t, foszforból 3,1 kg/t, káliumból 6 kg/t.

A nitrogénre különösen érzékeny, ebből a kevés és a sok is ártalmas. Minimális mennyiség esetén csökken a lomb és a gumó növekedése, hamarabb pudvásodik és csípősebb lesz. Túladagolás esetén pedig gyorsan nő a lomb és a gumó is, aminek következtében fölreped.

Termesztett fajták fajtakiválasztás

A forgalomban lévő fajták részben hazai, részben külföldi eredetűek. Megkülönböztetésük értékmérő tulajdonságaik alapján lehetséges. Ezek a következők:

– a gumó színe,

– a gumó alakja és méretei,

– a gumó tömörsége (pudvásodási hajlam),

– a tenyészidő hossza.

– A gumó színe az egyik legfontosabb fajtatulajdonság. Vannak egy- és kétszínűek. Az egyszínűek az elterjedtebbek. Külföldön (Angliában, Franciaországban, Lengyelországban) azonban a kétszínű (piros, fehér) fajtákat is kedvelik. Ezeket korábban hazánkban is ismerték, napjainkban azonban csak ritkán találkozunk velük. A gumó lehet piros és ennek különböző változata, fehér, rózsaszín, lila, barnássárga, barna és fekete.

– A gumó alakja szintén sokféle. Leggyakoribb a gömb vagy ennek lapított, illetve kissé megnyúlt változata. Ezenkívül vannak rövidebb-hosszabb hengeres típusok és középhosszú, hosszú répatestű változatok.

– A gumó mérete változó. A legkisebbek gumójának tömege 17–20 g, átmérője 20–30 mm, a legnagyobbaké pedig 2000–3000 g, illetve 100–150 mm. A répatestek hossza szintén változó, a legrövidebb 50–60 mm, a leghosszabb 1000 mm. A nagy tömeg és méret főleg egyes japán és más eredetű tri- és tetraploid változatok jellemzője.

– A gumó tömörsége a legfontosabb fajtatulajdonság. A kevésbé tömör típusok pudvásodási hajlama mindig nagyobb. Az ilyen fajták fogyaszthatósági időszaka nagyon rövid. A pudvásodás a legtöbb esetben a viszonylag gyors növekedés következménye. A jelenleg forgalomban lévő fajták már nem pudvásodnak, mert asszimilációs képességük összhangban van a növény – elsősorban a gumó – növekedési intenzitásával.

– A tenyészidő hossza szintén fontos értékmérő. Ennek változatossága teszi lehetővé, hogy a retek az év minden hónapjában a fogyasztók asztalára kerülhessen. A fajtákat a tenyészidő hossza alapján három csoportba soroljuk:

a) a hónapos retek tenyészideje a legrövidebb, 30–60 nap, amely függ a termesztés helyétől (szabad föld, létesítmény) és a szaporítás időpontjától. Télen, a fényszegény időszakban és alacsony hőmérsékleten mindig hosszabb, mint tavasszal, amikor a környezeti tényezők az optimálishoz közeli szinten vannak. A csoportba tartozó fajták egyszínűek, és egy kivételével pirosak (141. táblázat). Közülük csak a Jégcsap fehér. A gumó kicsi, 15–40 g tömegű. Alakjuk gömb, lapított gömb vagy megnyúlt gömb. Ritkán hosszúak, mint a Jégcsap, amely 15–17 cm hosszú. Hajtatásra, a korai és az őszi szabadföldi termesztésre alkalmas fajták. Hajtatni csak ezeket szabad;

b) a nyári fajták tenyészideje középhosszú (50–70 nap). Egyszínűek, fehérek, rózsaszínűek vagy barnássárgák (142. táblázat). Gumójuk közepes méretű, 40–70 g tömegű és répatest alakú, 70–100 mm hosszú. A nyári technológia fajtái. Hajtatásuk nem gazdaságos, és csak átmeneti tárolásra alkalmasak;

c) az őszi–téli fajták tenyészideje a leghosszabb, 90–110 nap. A gumó színe fehér, zöldesfehér vagy fekete. Alakjuk lehet gömb, lapított gömb vagy répatestű. Tömegük 100–150 g. A téli termesztési technológia fajtái. Jól tárolhatók, hajtatni azonban ezeket nem szabad.

141. táblázat - Hónaposretek-fajták

Fajta

Tenyész- idő (nap)

Lomb

A gumó

Pudváso- dási hajlam

Termesztési mód

héjszíne

alakja

nagysága

Korai legjobb

40–50

középnagy

sötétbordó

megnyúlt gömb

középnagy

nincs

őszi, tavaszi, hajtatás, tavaszi szabadföldi termesztés

Korai piros

30–35

középnagy

kárminpiros

lapított gömb

középnagy

nincs

őszi, tavaszi hajtatás, őszi, tavaszi szabadföldi termesztés

Róza

40–45

nagy

sötét rózsaszín

gömb

nagy

nincs

őszi, tavaszi hajtatás, őszi, tavaszi szabadföldi termesztés

Szentesi hajtató

35–40

nagy

bordó

gömb

középnagy

nincs

őszi, tavaszi hajtatás, őszi, tavaszi szabadföldi termesztés

Szentesi óriás vaj

40–50

középnagy

bordó

gömb

nagy

nincs

őszi, tavaszi hajtatás, őszi, tavaszi szabadföldi termesztés

Tavasz gyöngye

35–40

középnagy

bordó

megnyúlt gömb

nagy

nincs

őszi, tavaszi hajtatás, őszi, tavaszi szabadföldi termesztés

Tavaszi piros

30–40

kicsi

skarlátvörös

gömb

középnagy

nincs

őszi, tavaszi hajtatás, őszi, tavaszi szabadföldi termesztés

Jégcsap

40–50

nagy

fehér

hosszú

nagy

nincs

tavaszi szabadföldi termesztés


142. táblázat - Nyári és őszi-téli retekfajták

Fajta

Típus

Tenyészidő (nap)

Lomb

A gumó

Pudvásodási hajlam

héjszíne

alakja

nagysága

Húsvéti rózsa

nyári

50–70

nagy

rózsaszín

lefelé keskenyedő

nagy

nincs

Jánosnapi

nyári

50–70

nagy

barnássárga

répa

nagy

nincs

Mikepércsi vaj

nyári

50–70

középnagy

fehér

lapított gömb

nagy

nincs

Erfurti kerek

őszi–téli

90–110

középnagy

fekete

lapított gömb

nagy

nincs

Müncheni sör

őszi–téli

90–110

nagy

fehér

megnyúlt gömb

nagy

nincs


Szabadföldi termesztés

A szabadföldi termesztésben több technológia is alkalmazható, ezek a fajtahasználatban a szaporítás időpontjában és a betakarítási időben különböznek egymástól (129. ábra). A termesztési technológiák a következők:

– tavaszi szabadföldi,

– nyári szabadföldi,

– őszi szabadföldi,

– téli szabadföldi,

131. ábra - A retek szabadföldi termesztési technológiái és a hozzájuk tartozó fogyasztási időszakok

A retek szabadföldi termesztési technológiái és a hozzájuk tartozó fogyasztási időszakok


Mivel e négy technológia sok eleme teljesen azonos, így a technológiákat együttesen ismertetjük, természetesen úgy, hogy a különbségeket minden esetben kiemeljük.

AZ ÉGHAJLAT ÉS A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA

Magyarország éghajlata, időjárási viszonyai kedvezőek a retek szabadföldi termesztésére. A fényviszonyok megfelelőek, a hőmérséklet kielégítő. A csapadék ugyan a legtöbb helyen kevés, de a vizet öntözéssel pótolni tudjuk.

Talajigénye változatos. A szélsőséges (szikes, futóhomok) talajok kivételével valamennyi talajtípuson termeszthető, de a laza homok és a középkötött mezőségi talajok a legjobbak számára. A talaj kémhatására érzékeny. Elsősorban a közömbös és a gyengén lúgos talajokat kedveli. A legfontosabb körzetek laza, közömbös kémhatású talajokon alakultak ki.

A NÖVÉNYVÁLTÁS JELENTŐSÉGE

A retek, mint a többi zöldségféle, talajuntságra hajlamos növény, ezért monokultúrás termesztését kerüljük. A monokultúra még a házikerti, háztáji termesztésben sem javasolható. Az a jó, ha csak 3–4 év múlva kerül vissza ugyanarra a területre. Elhelyezhető mindkét öntözött zöldséges vetésforgóban. Mivel állománysűrűsége viszonylag nagy és kapás növény, így a legtöbb zöldségfélének jó előveteménye. A gyökér- és gumós növények természetesen kivételek.

Rossz előveteményei azok, melyek későn kerülnek le, gyomosítanak vagy gyomnevelők, és utánuk nagy mennyiségű szár- és gyökértömeg marad vissza.

előveteményei a burgonyafélék, az egyéves pillangósok és kombinált szabadföldi vetésforgóban a kalászosok.

Tekintettel rövid tenyészidejére, a terület kettős hasznosításra igen alkalmas.

TÁPANYAGELLÁTÁS

A tápanyag visszapótlásakor figyelembe kell venni a növény igényét, a talaj tápanyagkészletét és a tervezett termés mennyiségét.

A tervezhető termés a fajta és a termőhely függvénye. A hónapos reteknél 5–8 t, a nyári típusoknál 8–12 t, az őszi–téli fajtáknál pedig 13–20 t hektáronként.

A fajlagos műtrágyaigényt – téli retek termesztése esetén – a 143. táblázat tartalmazza.

143. táblázat - A téli retek fajlagos műtrágyaigénye (hatóanyag, kg/t termés)

Termőhely

A talaj tápanyag-ellátottsága

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

Nitrogén

I.

4,5

4,0

3,0

2,0

1,0

II.

5,0

4,7

3,5

2,5

1,2

III.

5,0

4,7

3,5

2,5

1,2

IV.

4,8

5,0

4,0

3,0

2,0

Foszfor

I.

3,8

3,6

2,0

1,0

0,4

II.

4,2

4,0

2,4

1,2

0,5

III.

4,7

4,3

2,8

1,6

0,7

IV.

5,5

4,8

3,0

1,8

0,8

Kálium

I.

13,0

11,0

7,0

4,0

2,0

II.

14,0

12,0

8,0

5,0

2,4

III.

13,6

12,6

8,2

5,4

2,6

IV.

14,0

13,0

9,0

6,0

4,0


Abban az esetben, ha nincs lehetőség talajvizsgálatra, és a termésmennyiséget sem kívánjuk meghatározni, akkor az eredményre vezető mennyiség nitrogénből 100–170 kg/ha, foszforból 80–100 kg/ha, káliumból 200–250 kg/ha, hatóanyagban kifejezve.

Tápanyagban gazdag talajon a kisebb, a soványabb talajon pedig a nagyobb adagokkal számolunk.

A retek tápanyagigénye kielégíthető mű- és szerves trágyákkal, az utóbbit azonban lehetőleg ne használjuk.

A szerves trágyát, a foszfort, a káliumot a legtöbbször alaptrágyaként szórják ki. Időpontja leggyakrabban az ősz, de a másodterményként termesztetteknek nyáron is kijuttathatjuk az alap-talajműveléssel egy időben. Célszerű megoldás az is, hogy a foszfor és a kálium egyharmadát, a nitrogénnek pedig a felét indítótrágyaként juttatjuk ki. A nitrogén másik felét vagy néha a teljes mennyiséget fejtrágyaként kell kiadni. A fejtrágyázás időpontja a gumóképződés kezdete, amelyet 2–3 hét múlva lehet megismételni.

TALAJMŰVELÉS, TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS

A retek apró magvú növény, sekélyen vetjük, ezért nagyon jó vetőágyat igényel. A magágy akkor megfelelő, ha a felszíne egyenletes, sima, ha gyommentes, ülepedett és apró morzsás szerkezetű.

A talaj-előkészítés módja, időpontja az elővetemény és a szaporítási időpont függvénye. Márciusi, áprilisi vetés esetén az alap-talajművelés mindig őszi mélyszántás, a házikertben ásás. Az előveteménytől függően el lehet végezni szeptemberben, októberben és novemberben. A mélysége 21–35 cm között változhat. Ha lehet, a tavaszi szántást kerüljük.

A magágy előkészítésének időpontja márciusi vetés esetén az ősz. A szántás után azonnal zárjuk a talajfelszínt. Áprilisban vetéshez a magágyat általában csak tavasszal, a vetés előtt készítjük el. Ilyenkor célszerű a talajt február végén, március elején (amikor rá lehet menni) lezárni.

Az alap-talajművelés eszköze lehet az eke, az ásógép, a rotációs kapa és kisebb felületen az ásó. A magágy pedig előkészíthető tárcsával, fogas boronával, simítóval, kombinátorral és házikertekben gereblyével.

Nehezebb a talaj-előkészítés, ha a retket utóterményként termesztjük. Ennek időszaka a nyár, ez az évszak pedig nálunk gyakran száraz. A munkát nehezíti az is, hogy ebben az esetben az alap-talajművelést közvetlenül követi a vetés előtti talaj-előkészítés.

SZAPORÍTÁS

Szaporítási módja az állandó helyre vetés.

A vetés mélysége 2–3 cm. Laza talajon mélyebben, kötöttebb talajon pedig sekélyebben vetünk. Sekélyebben vethetünk tavasszal is, amikor a talaj víztartalma a felső rétegben is elegendő a csírázáshoz. A gömb alakú gumójú fajtákat is sekélyebben vetjük, mert mélyről kelve deformálódnak, megnyúlnak. Ezzel szemben nyáron – tekintettel a szárazabb körülményekre – mindig mélyebbre vetünk.

A hónapos retek vetésideje tavasszal március, nyáron augusztus második fele, esetleg szeptember eleje. Tavasszal – ha az idő kedvező – a vetés már február végén elkezdhető.

A nyári típusok vetésideje április, az őszi–téli fajtáké pedig július vége, esetleg augusztus eleje. A vetési időszakokban szakaszosan lehet vetni. A vetések közötti idő 1–2 hét, amely megegyezik egy-egy kultúra betakarítási időtartamával.

A művelési mód nagyüzemben sík-, kisüzemben ágyásos vagy síkművelés. Az elrendezés lehet soros, szalagos és négyzetes. Az utóbbit csak a hónapos reteknél célszerű alkalmazni, ott, ahol elegendő kézi munkaerő áll rendelkezésre.

A legkisebb tenyészterület 5×5 cm. Ez azonban csak a korai termesztésben ajánlott, ha a fajta gumója kicsi és tenyészideje rövid. A sortávolság egyébként a fajta és a termesztőfelület függvénye. Lehet 10, 20, 25, 30–40 cm. A tőtávolságot a fajta és sortávolság határozza meg, amely ennek megfelelően 4 és 15 cm között változhat.

A vetés végezhető kézzel, szemenként (lyuggatóhenger vagy -deszka segítségével) és sorba. Nagy felületen célszerűbb vetőgépeket használni. Ezek lehetnek kézi vagy gépi mozgatásúak. Sajnos nálunk kevés a jó kézi vetőgép. A gépi vontatásúak közül a Nibex és Stanhay típusok ajánlhatók.

A vetőmagszükséglet a mag minőségének és a vetési módnak a függvénye. A legkisebb mennyiség 1–1,5 g/m2 (őszi–téli fajták), a legnagyobb 3–4 g/m2 (négyzetes elrendezés). A szaporítási lehetőségek és az ezzel kapcsolatos adatok könnyebb áttekintését segíti a 144. táblázat.

144. táblázat - A szabadföldi termesztésű retek szaporítási módjának jellemzői

Termesz- tési mód

Fajta

Vetési időpont

Elrendezés

Sortávolság (cm)

Tőtávolság (cm)

Vetőmag (db/fm)

Vetőmag-szükséglet (g/m2)

Tavaszi

hónapos

III. 1–31.

soros

10–20

4–5

25–30

2–3

négyzetes

5

5

20

3–4

8

8

12–13

Nyári

IV. 1.–V. 15.

soros

20–25

5–7

20–25

1,5–2

Őszi

hónapos

VIII. 15.

20–25

5–7

20–25

1,5–2

VIII. 30.

soros

10–20

4–5

25–30

2–3

Téli

őszi–téli

VII. 15.–VIII. 1.

soros

30–40

12–15

17–20

1–1,5


ÖNTÖZÉS

Öntözés nélkül nincs elfogadható minőség. A tenyészidőben szükség lehet kelesztő és csapadékpótló öntözésre.

A kelesztő öntözés a nyári vetéskor fontos, tavasszal csak akkor van erre szükség, ha a március és az április száraz. Az öntözési norma 5–10 mm. Mivel a retek gyorsan kel, ismétlése nem szükséges.

Csapadékpótló öntözésre minden kultúrának szüksége van. Az öntözési norma 20–30 mm, ugyanis a retek viszonylag sekélyen gyökerezik. Az öntözések száma az évszaktól és az évszak csapadékviszonyaitól függ. Tavasszal 1–2, nyáron és ősszel 3–4 öntözésre is szükség lehet.

EGYÉB NÖVÉNYÁPOLÁSI MUNKÁK

A retek rövid tenyészideje miatt minimális ápolási munkát igényel. Közülük a ritkításra csak akkor van szükség, ha nem szemenként vetettünk. Célja az optimális állománysűrűség beállítása. Kelés után az első lomblevelek fejlődésének kezdetén (7–8. nap) kerül rá sor. Ekkor még könnyen el lehet távolítani a fölösleges növényeket. A ritkítási távolság a fajtától és a sortávolságtól függően a hónapos reteknél 4–8 cm, a nyári típusoknál 8–10 cm és az őszi–téli fajtáknál 10–15 cm.

A retek gyorsan kel, ezért talaját könnyen lazán, porhanyósan lehet tartani. Előfordulhat, hogy a hónapos retek nem is igényel lazítást. A nyári, valamint az őszi–téli típusok azonban 3–4 kapálást is megkívánnak. A művelés keskeny sortávnál kézi- (vonó-)kapával, a szélesebbnél tolókapával végezhető el. Szalagos elrendezésben vagy 40 cm-es sortáv esetén gépi kultivátorozás is lehetséges. A retek gyomirtása csak mechanikai úton lehetséges, a vegyszeres irtás a gyakorlatban még nem terjedt el.

BETAKARÍTÁS

A retket gazdasági érettséggel szedjük és értékesítjük. Akkor szedésre érett, ha a legnagyobb átmérője eléri a magyar szabványban meghatározott méretet. Ez fajtánként, pontosabban fajtacsoportonként változik.

– a gömbölyű hónapos reteknél legalább 25 mm,

– az Óriás vaj és Húsvéti üdvözlet fajtáknál legalább 30 mm,

– a Jégcsap fajtánál legalább 20 mm,

– a nyári típusoknál legalább 40 mm,

– az őszi–télieknél 50–100 mm.

Az értékek az I. osztályú árura vonatkoznak.

A szedés közvetlenül kézzel vagy ásó segítségével végezhető, az őszi–téli típusok géppel is kiemelhetők. Ilyen kiemelő (többsoros és nyűvő rendszerű) gépek azonban még csak külföldön (USA) ismertek. Mivel a hazai gyakorlatban még a kézi szedés az általános, nagyon fontos fajtabélyeg a lomb szakítószilárdsága is.

A szedések száma 2–3. Az a jó, ha a termés két szedéssel betakarítható. Kivétel az őszi–téli retek, amelyet minden esetben egyszeri szedéssel takarítanak be.

ÁRU-ELŐKÉSZÍTÉS

A hónapos és nyári retek értékesítésre való előkészítése a mosást, a sárguló, fölösleges levelek eltávolítását és a csomózást foglalja magában. Egy-egy csomóba 5 db retek kerül. Kivétel a II. osztályú hónapos retek, amelyből 10 db-ot kötnek egy csomóba. A mosás végezhető válogatás és csomózás előtt vagy a csomózás után. Arra azonban vigyázni kell, hogy a lomb ne maradjon nedves, mert a göngyölegben hamar bemelegszik és bomlásnak indul. A száraz, sérült és sárguló leveleket is ezért kell eltávolítani, de a sérült sárguló lomb egyébként is rontja az áru piaci értékét.

A válogatás részben osztályozás is. Külön kell válogatni a méreten aluli, a más színű, a sérült vagy repedt gumójú egyedeket.

A téli retek fagyérzékeny, ezért betakarítását a fagyok előtt be kell fejezni. Ezeket nem kell mosni. A lombot teljesen el kell távolítani úgy, hogy csak a fiatal szívlevelek maradjanak meg.

A várható termés típusonként változik. A hónapos retekből 30–50 csomó/m2 (5–10 t/ha), a nyáriakból 25–40 csomó/m2 (10–15 t/ha), az őszi–téli fajtákból pedig 15–20 t/ha.

Hajtatás

A retek hajtatható üvegházban, normál és vízfüggönyös fóliasátorban, de egyszerű fóliás létesítményekben is (fóliaalagút, -ágy). Legegyszerűbb hajtatási módja a váz nélküli fóliás termesztés. A termesztőberendezések lehetnek fűtés nélküliek és fűthetők, ezen belül változhat a fűtés erőssége is.

A létesítmények, azok fűtéserőssége határozzák meg a termesztési technológiákat, amelyek a következők:

– üvegházi hajtatás (30 °C ?t),

– hajtatás erősen fűtött (15 °C ?t) fóliasátorban,

– hajtatás gyengén fűtött (6 °C ?t) fóliasátorban,

– hajtatás vízfüggönyös fólia alatt,

– hideghajtatás (0 °C ?t),

– váz nélküli fóliás termesztés.

E technológiák egymástól csak a szaporítás és a betakarítás időpontjában különböznek, ezért ezeket együttesen ismertetjük.

TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS

A talaj előkészítése a szabadföldi termesztéshez hasonló, legtöbbször csak a talajművelő eszközökben különbözik. A fordítás mélysége középmély, 15–20 cm. Eszköze lehet az eke, az ásógép és igen gyakran az ásó. Az egész évben fedett létesítményekben – ahol a talaj száraz – az előöntözés javítja a munka minőségét.

Fordítás után a talajt még át kell dolgozni, hogy a kívánatos magágyat el tudjuk készíteni. Ez végezhető rotációs kapával, tárcsával, fogas boronával vagy gereblyével.

Az egyenletes felszínt simítóval, fordított fogassal vagy gereblyével alakítjuk ki, az ülepedettséget pedig hengerrel. A könnyű kézi henger alkalmazása minden üzemtípusban célszerű.

A talaj-előkészítés időpontja – ha a retek előtermény – az ősz. Másodtermény alá a talaj-előkészítést legalább 2 héttel a vetés előtt el kell végezni. Ebben az esetben a tömörítés különösen fontos.

TÁPANYAG-UTÁNPÓTLÁS

A tápanyag visszapótlására a hajtatásban is szerves és műtrágyákat használunk, csak itt ma még előnyben részesül a szerves trágya, ugyanis használatával könnyebben elkerülhető a túltrágyázás. Fontos azonban, hogy az istállótrágya földszerűen érett legyen. Legjobb a tőzeges marhatrágya, amely növeli a talaj humusztartalmát és javítja a vízgazdálkodását. A félig érett istállótrágya itt is káros hatású, mert gátolja a csírázást és a későbbi fejlődést.

Szerves trágyából 10–15 kg-ot, műtrágyából pedig 5–20 g nitrogént, 2–18 g foszfort és 8–16 g káliumot célszerű adni négyzetméterenként attól függően, hogy a talaj tápanyag-ellátottsága gyenge, közepes vagy jó. Jellemző, hogy magas nitrogén-, foszfor- és káliumszint esetén nincs is szükség műtrágyázásra.

A szerves trágyát, a foszfort és a kálium felét alaptrágyaként, a műtrágyák másik felét és a nitrogént pedig indítótrágyaként adjuk. Jó megoldás az is, ha a szerves trágyát is felezzük, mint a foszfort és a káliumot.

A retek klórérzékeny, ezért klórtartalmú műtrágyákat ne használjunk.

SZAPORÍTÁS

Szaporítása magról, állandó helyre vetéssel történik. Kivételes eseteken palántaneveléssel is szaporítható.

A szaporítás időpontja a termesztési technológia függvénye:

– üvegházi hajtatáshoz december,

– erősen fűtött fóliasátorban január eleje,

– gyengén fűtött fóliasátorban január vége,

– vízfüggönyös sátorban február eleje,

– fűtés nélküli fóliasátorban február közepe,

– váz nélküli fóliás hajtatáshoz február második fele.

A decemberi és a január eleji szaporítás kevésbé elterjedt.

A művelési mód lehet sík vagy ágyásos. Az elrendezés négyzetes, soros vagy szalagos. Hajtatóüzemeinkben mind a három megtalálható, a legelterjedtebb azonban a négyzetes.

A kisebb gumójú fajták tenyészterülete 5×5, 6×6 cm, a nagyobb gumójúaké 8–10×5 cm. Az utóbbinál nagyobb tenyészterületet hajtatásban nem célszerű alkalmazni.

A magot kisebb felületen szemenként, nagyobb területre pedig sorba vetjük. Magyarországon legtöbbször kézzel vetnek, mivel jó kézi és főleg szemenként vető gépek még nincsenek.

A vetés mélysége 0,5–1,5 cm. Kötött talajon 0,5, homokon 1–1,5 cm. A kézi, szemenkénti vetést a lyuggatódeszka vagy -henger segíti.

A magszükséglet 3–4 g/m2. A vetőmagot itt is elő kell készíteni. A vetéshez csak nagy és csávázott vetőmagot használjunk.

ÖNTÖZÉS

A gyors növekedés és a jó minőség a folyamatos és kielégítő vízellátás függvénye. A tenyészidő alatt rendszeresen öntözni kell. A téli időszakban hetenként egyszer, tavasszal hetenként 2–3 öntözésre is szükség lehet. Az öntözési norma a tenyészidő első felében 10–20 mm, később 25–30 mm.

NÖVÉNYÁPOLÁS

A gyomok ellen csak mechanikai úton lehet védekezni, a vegyszeres gyomirtók használata még nem terjedt el. A megelőző gyomirtás ezért szükséges. Fontos tehát az elővetemény megválasztása és a kultúrnövény nélküli létesítmények talajának gyommentesen tartása.

Sokat segít az is, ha a létesítményeket már két héttel a vetés előtt fűteni kezdjük, vagy a fóliát ugyanennyi idővel korábban felhúzzuk (hideghajtás). A gyomnövények így korábban kikelnek és a magágykészítéskor megsemmisíthetők.

Gyomosodás esetén gyomlálni kell. Sajnos más lehetőség nincs, mert a kicsi tenyészterület csak kézi művelést tesz lehetővé.

Soros vagy szalagos vetéskor szükség van a ritkításra is. A növényeket a fajták igényének megfelelően 4–5–6 cm távolságra egyeljük. A műveletre a kelés utáni második vagy harmadik héten, a növények szikleveles vagy éppen lombleveles állapotában kerül sor. A retek érzékeny a mechanikai sérülésre, ezért a fölösleges növényeket nem kell eltávolítani, elég a visszacsípésük is.

BETAKARÍTÁS

A hónapos retek viszonylag rövid idő alatt szedhetővé válik. Tavasszal ehhez 30–40, télen 40–50 napra van szükség. Akkor szedésre érett, ha a gumó elérte a fajtára jellemző és a szabványban meghatározott méretet (lásd a szabadföldi termesztésnél leírtakat). A fontosabb követelményeket (méret, szín stb.) a kereskedelem a legtöbbször előre jelzi.

A szedést kézzel végezzük. Az árut válogatás, mosás után csomózva értékesítik. A szedések száma 2–3. Az a jó, ha a termést egy, esetleg két szedéssel be tudjuk takarítani. A tervezhető és várható termés a fajta és a tenyészterület függvénye, 150–300 db, illetve 30–60 csomó négyzetméterenként.

A szedést időben el kell végezni, mivel túlérés esetén romlik a minőség, a gumó üregesedik, pudvásodik.

Ökonómia

A retek szabadföldi termesztése és hajtatása akkor kifizetődő, ha jövedelmezési színvonala legalább 50%. Ez azt jelenti, hogy 100 Ft költségre 150 Ft bruttó bevétel jut. Ehhez a következő termésmennyiség elérése szükséges:

– a szabadföldi termesztés esetén hónapos retekből 25 cs/m2, nyári retekből 20 cs/m2, őszi–téli retekből 15 t/ha;

hajtatás esetén kis gumójú hónapos retekből 35 cs/m2, nagy gumójú hónapos retekből 30 cs/m2.

A termesztés során nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy napjainkban a vetés, valamint a szedés és az áru-előkészítés nagyon munkaigényes technológiai elemek. A munkaerő pedig kevés. Mindez behatárolja a termőfelület nagyságát.

Magtermesztés

A retek vetőmag-termesztési technológiája fajtacsoportonként változik. A hónapos és a nyári fajtáké egyéves, az őszi–téli típusoké kétéves. Az utóbbi esetben az első év a dugványtermő, a második a maghozó év.

SZAPORÍTÁS

A hónapos és a nyári fajták vetésideje március. Minél korábban, de csak akkor vessünk, ha a talajt taposás nélkül tudjuk előkészíteni. A hosszabb tenyészidejű fajták (őszi–téli típusok) vetésideje pedig július vége, augusztus eleje.

A művelési mód sík, az elrendezés soros. A sortávolság mindhárom típusnál 40 cm. A magszükséglet egységesen 8 kg/ha. Egyenletes, jó kelés esetén azonban az állomány sűrű lesz. A normál vetőmagszükséglet – 80%-os használati értékű vetőmag esetében – 4–6 kg/ha. A folyóméterenkénti magszám a nagyobb gumójúakéból 15 db, a kisebbekéből 22 db.

A vetés mélysége tavasszal 2–3 cm, nyáron 3–4 cm. Vethető bármely vetőgéppel, de a Nibex vagy a hasonló típusú vetőgépek a legjobbak.

Dugványnevelésre csak az őszi–téli típusoknál van szükség. Hónapos és nyári fajtáknál csak a nemesítők alkalmazzák.

Az őszi–téli típusokat előző év őszén – a fagyok előtt – föl kell szedni. A szedés végezhető ásóval vagy kormánylemez nélküli ekével. A dugványokat válogatjuk, szelektáljuk. A lombot késsel 2–3 cm-re csonkítjuk. Csavarni nem szabad, mert a tenyészőcsúcs könnyen megsérülhet, és a növények tavasszal vontatottan hajtanak.

Az ültetés időpontja március. A korai ültetés a jó termés alapja, ugyanis a retek a gyökérzetét hűvösebb időben fejleszti, a lombozatát csak később, amikor már melegebb van.

A sortávolság 50 cm, a tőtáv 25–30.

Az ültetést végezhetjük ásóval, de sornyitó eke segítségével is. A mélység nagyon fontos, az a jó, ha a tenyészcsúcsra legalább 2 cm földréteg kerül.

A retek idegenmegporzó növény. A fajtákat tehát egymástól és a repcsényretektől izolálni kell (a fajtaleromlást főleg a repcsényretek okozza). A vadrepcével és a fehér mustárral – az eddigi megfigyelések szerint – nem kereszteződik. Egyéb káposztafélékkel is csak mesterséges beporzással lehet megtermékenyíteni.

Az izolációs távolság 500–1000 m.

Az időben és jól elvégzett szelekció a fajtatisztaság egyik legfontosabb feltétele. Többször meg kell ismételni. A munka során el kell távolítani a repcsényretket, az idegen fajtájú, a repcsénnyel keresztezett és a korcs egyedeket.

Idegennek számít az eltérő levélalak (legtöbbször erősen szétterülő lombozat), a sötétlila gumó, a fehér karógyökér, a sötétlila virág. Ezenkívül el kell távolítani az idő előtt felmagzó egyedeket is.

A gumó alapján való szelekció az őszi és téli típusoknál a legkönnyebb. Ezeket ugyanis a fagyok előtt kiszedjük és szelekció után tároljuk. A hónapos és nyári reteknél már nehezebb e művelet. Itt a növény külleme segít. 10–20 gyanús növény kihúzása után azonban megszokja szemünk a különbséget, és biztosan el tudjuk távolítani az eltérő gyökerű egyedeket.

Növényápolás. Amint a sorok látszanak, az első kapálást azonnal el kell végezni, majd ismételt kapáláskor a táblát gyommentesen kell tartani. A kapálást vegyszeres gyomirtás esetén is végezzük el, mert a lazításra is szükség van, és a szelektív szer a keresztes virágú gyomokat nem irtja.

A kapálás csak a magszár kifejlődéséig végezhető. Később már jelentős károkat okozhatunk a kultúrában.

A sűrű vetéseket egyelni kell. Erre az első kapálás után kerül sor. A kis gumójú fajták ritkítási távolsága 6–8 cm, a nagy testűeké 8–10 cm. A megfelelő állománysűrűség a hónapos és a nyári típusokból 220–250 ezer tő/ha, az őszi–téli fajtákból 60–65 ezer tő/ha.

Száraz tavaszon és nyáron öntözésre is szükség lehet. Az öntözési norma kelesztő öntözéskor 5–10 mm, csapadékpótláskor 40 mm. Az öntözési mód esőztető.

Aratás. A retkek a vetés, illetve az ültetés után 50–60 napra virágoznak. A virágzás időtartama 30–35 nap. Ennek megfelelően az érés július végén, augusztus elején várható. Ez természetesen a fajta függvénye. Nem pereg, ezért teljes érésben aratunk. Ezt a szár és a becők világosbarna színeződése jelzi.

A retek aratható egy és két menetben. A kisebb felületeket két menetben, kézzel, sarlóval vagy kaszával aratjuk. A learatott terményt kévékbe kötjük, kicsi kúpokba állítjuk és 2–3 napig utóérleljük. A munkát hajnalban, kíméletesen végezzük mert különben sok becő letörik.

A csépléshez a dobot tágítsuk, forgását lassítsuk és gumi verőlécekkel lássuk el. A töreket a benne található becők miatt ismételten fel kell önteni.

A nagyobb felületeket túlérésben, kombájnnal, egy menetben takarítsuk be. A dobfordulat akkor jó, ha percenként 600–700-nál nem nagyobb. A dobot tágítani kell, és föl kell szerelni kosárlemezekkel, valamint gumi verőlécekkel. Szükség van még a szalmatartályban – annak alsó felében – egy becőgyűjtő ládára is. A kombájn ugyanis csak a becők 60%-át csépeli ki. Ez a munka – ellentétben az előzővel – csak a harmat felszáradása után végezhető. Ez a módszer jobb az előzőnél, mert nincs szükség retekmagfejtő gépre.

Cséplés után a magot azonnal előtisztítóra kell vinni. Véglegesen rostaszelelővel tisztítják.

A várható termés 0,5–1,2 t/ha. A kisebb gumójúak kevesebbet teremnek. Az őszi–téli típusok átlaga 0,6–1 t/ha.