Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Torma

Torma

(Armoracia lapathifolia GILIB)

A termesztés jelentősége

A torma Délkelet-Európából és a szomszédos ázsiai területekről származik.

Termesztésbe vonását a 15. században Németországban kezdték, onnan terjedt el hazánkban is. A külföldiek a magyar konyha jellegzetességeként ismerik.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

Elsősorban az Alföldön terjedt el, termőkörzetei Budapest, Makó, Nagykáta, Debrecen, Kiskunfélegyháza környékén alakultak ki. A legnagyobb felületen Hajdú-Bihar megyében termesztik, jelentősebb tormatermesztő községek: Újléta, Létavértes, Bagamér, Álmosd, Kokad és Vámospércs. Fő fogyasztási idénye ősztől nyár elejéig tart. Újabban fogyasztásra készen, poharakban is forgalomba kerül. Az élelmiszeripar a gyökereket savanyított és ecetes készítményekhez (káposzta, uborka, cékla stb.) ízesítőként is használja.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

Íze jellegzetesen csípős, ezt a gyökérben lévő allilizotiocianát és a butiltiocianát okozza. A vegyületek nagyon hasonlítanak a mustárolaj hatóanyagához, a könnymirigyeket és a nyálkahártyát ingerlik.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A torma ősalakjáról megoszlanak a vélemények. Egyes kutatók a Nasturtium armoraciát (LINNÉ), mások a Cochleoria armoraciát, megint mások a Cochlearia macrocarpa var. hungaricát tekintik az ősalaknak. BRZEZINSKI (1909) szerint a torma nem természetes faj, hanem hibrid. Véleménye szerint Magyarországon több vadtorma spontán kereszteződéséből alakult ki a mai, termesztett kultúrváltozat.

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

Évelő, lágy szárú növény.

Gyökér. Főgyökere orsógyökér, a földbeli hajtás közvetlen folytatása. Ez a hajtás függőleges helyzetű gyökértörzs. A rizóma erősen megvastagszik. Azok a típusok kedveltek, amelyek sima rizómákat fejlesztenek.

Hajtás. A föld feletti rész lágy szár, ez a csúcsában erősen elágazik. A tőlevelek hosszúak, nyelesek, lemezük ép vagy karéjosan, illetve szeldelten tagolt. A szárlevelek ülők vagy rövid nyelűek.

Virágzata sok virágból álló, összetett sátor.

Termése becő.

A magvai gömbölyűek, aprók. Éghajlati viszonyaink között a torma ritkán hoz magot.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Hőigénye. A torma a kevesebb hőt igénylő zöldségfajták közé tartozik, alacsonyabb hőmérsékleten is jól fejlődik. A gyökerek kifejezetten fagyállóak, levelei –4 °C-on fagynak el.

Fényigénye sem nagy. Napos helyen fejlődik legjobban, de árnyékban is díszlik.

Vízigénye. Nagy termés kifejlesztéséhez sok vizet igényel.

Tápanyagigénye. Tápanyaggal jól ellátott területen fejleszt jó minőségű, könnyen értékesíthető rizómákat.

Termesztett fajták

A hazánkban található csípős és kevésbé csípős tájfajták feltehetően Németországból és a volt Csehszlovákiából származnak.

Németországban elterjedt az erősen csípős Nürnbergi és Erlangeni, az édes és csípősségmentes Bayersdorfi, valamint a Spreewaldi és a Hamburgi. Csehországban és Szlovákiában elismert fajta az egyéves Krenox és az évelő Malini.

Termesztése

AZ ÉGHAJLAT ÉS A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA

A mélyebb fekvésű, nyirkos, párás területeket szereti.

Nagy humusztartalmú, nedves, laza talajokon fejlődik jól. Kerülni kell a száraz, kötött talajokat, ilyen helyeken a rizómák megfásodnak, csípős ízűek lesznek. Az országban a laza öntéstalajokon terem a legjobb minőségű torma, több helyen a korábban legelőnek használt magas talajvízű, homokos területeket használják eredményesen a tormatermesztők.

A NÖVÉNYVÁLTÁS JELENTŐSÉGE

Annak ellenére, hogy évelő növény, egyévesként termesztik, így a vetésforgóba is beállítható. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kiszedés után visszamaradó gyökerekből fejlődő hajtásaival nagyon gyomosít!

Az erősen trágyázott növények jó előveteményei, így a paradicsom, a paprika és a kabakosok után nagy termésátlagra számíthatunk. A tormaültetvényt követő évben a területre feltétlenül kapás növény kerüljön!

TALAJMŰVELÉS TÁPANYAGELLÁTÁS

Legtöbbször bakhátas módszerrel termesztik a tormát, mert mélyen gyökerezik. Telepítés előtt a talajt legalább 40 cm mélyen kell lazítani. Ez a művelet történhet forgatással, nagyobb terület előkészítésekor pedig javasolt az altalajlazítóval egybekötött mélyszántás. A forgatás kedvező hatása főleg a gyengébb vízellátású talajokon érezhető.

Kerüljük a közvetlen istállótrágyázást, mert hatására az értékesítendő gyökerek barnulhatnak, ráncosak lesznek. Az ősz folyamán lehetőleg jól összeérett trágyát juttassunk ki. Abban az esetben, ha a torma szervesanyag-szükségletét zöldtrágyával akarjuk kielégíteni, azt egészítsük ki műtrágyákkal is. A fajlagos műtrágyaigényt a 145. táblázatban foglaltuk össze.

145. táblázat - A torma fajlagos műtrágyaigénye (hatóanyag, kg/t termés)

Termőhely

A talaj tápanyag-ellátottsága

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

Nitrogén

I.

23

19

12

7

4

II.

25

21

14

8

5

III.

27

23

16

9

5

IV.

29

25

18

12

7

Foszfor

I.

13

10

6,5

3,5

2

II.

15

10,8

7

4

2,5

III.

16

12

7,5

3,5

3

IV.

18

13

9

4,2

3

Kálium

I.

41

38

25

12

5

II.

44,5

40

27

13

6

III.

45

42

29

14

7

IV.

49

44

31

19

8


SZAPORÍTÁS

A tormát házikertekben ún. fejdugványokkal is szaporíthatják, árutermesztés céljára azonban a gyökérdugványok felhasználása javasolt. A felszedett torma talpgyökereiből 25–30 cm hosszú dugványokat készítenek (132. ábra), melyek vastagsága 6–10 mm átmérőjű legyen. Felszedéskor a dugványok alsó felét ferde vágással jelöljük meg, így elkerülhető az egyenletesen vastag gyökerek fordított ültetése.

132. ábra - Ültetésre előkészített tormadugványok

Ültetésre előkészített tormadugványok


Általában tavasszal telepítik, bár ősszel is ültethetők a gyökerek. A területen 1 m-enként 15–20 cm magas bakhátakat húznak, ezekbe ültetik a dugványokat. A módszer előnye, hogy a gyökerek nem hatolnak mélyen a talajba, s így könnyebb a kiszedésük. A javasolt tőtávolság 25–30 cm. Régebben ismert volt a ferde ültetési módszer, amikor a bakhát két oldalára telepítették a gyökereket.

A dugványokat nem szabad túlságosan mélyre ültetni, tetejük csak 3–5 cm mélyen kerüljön a talaj felszíne alá. Ez a mélység ugyanakkor szükséges ahhoz, hogy a bakhát lemosódása, ülepedése után a dugványok ne maradjanak földtakaró nélkül.

Célszerű a dugványokat ültetés előtt nedves ruhával ledörzsölni, a rajtuk található vékony gyökereket, rügyeket eltávolítani.

NÖVÉNYÁPOLÁS

A levelek hamar – a telepítés után már 15–20 nappal – megjelennek. Az első ápolási munka a felesleges hajtások eltávolítása. A felső rész besűrűsödésének elősegítése végett csak a legerősebb hajtást hagyjuk meg.

A rizómákon megjelenő oldalgyökerek eltávolítása a termés minősége, piacossága szempontjából alapvető jelentőségű. Régebben a bakhátakat júliusban a talpgyökerekig kibontották, a gyökértörzsön képződött vastagabb gyökereket éles késsel eltávolították, a vékonyabbakat pedig durva zsákdarabbal ledörzsölték. Ezt a módszert a kézi munkaerő hiánya, valamint az eljárás gépesítésének megoldatlansága miatt nem alkalmazzák. Csak a könnyen elérhető, legfelső oldalgyökereket távolítják el.

Tenyészidőszakban 2–3 (száraz időjárás esetén elengedhetetlen) öntözéssel jelentősen növelhető a torma terméshozama. Az öntözések ideje június, július, az öntözési norma akár 50–60 mm is lehet. Az esőztető öntözési mód mellett gyakori az a megoldás is, amikor a vizet a bakhátak között vezetik.

BETAKARÍTÁS

A torma betakarítása általában október második felében kezdődik. A szedéssel nem kell sietni, a hideget jól bírja, akár tavaszig is a földben maradhat.

A művelet a bakhátak lebontásával kezdődik. Ezt olyan mélyen kell elvégezni, hogy még a talpgyökerek is láthatóak legyenek. Ezután a rizómát talpgyökereivel együtt kiszedjük a földből. Törekedjünk arra, hogy a talpgyökerekből minél kevesebb maradjon a talajban, mert egyrészt ezekből lesznek a jövő évi dugványok, másrészt erősen gyomosítják a területet.

Kötegelve kerül a piacra, egy kötegben kb. 2 kg gyökér van (133. ábra). A várható termés 5–7 t/ha.

Az I. osztályú torma felső végén 2,5 cm-nél vastagabb, legalább 22 cm hosszú, sima, oldalgyökerektől és elágazásoktól mentes.

Felszedése után az értékesítés idejéig veremben, pincében, esetleg prizmában, homok közé rétegezve tároljuk.

133. ábra - Piaci értékesítésre kötegelt I. osztályú torma

Piaci értékesítésre kötegelt I. osztályú torma