Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Kerti zsázsa

Kerti zsázsa

(Lepidium sativum L.)

A termesztés jelentősége

Ősidők óta termesztett kultúrnövény, már a régi egyiptomiak, görögök, rómaiak is ismerték és fogyasztották.

Őshazáját, származási helyét illetően megoszlanak a vélemények, amelyek európai vagy észak-afrikai eredetre utalnak.

Magyarországon régóta ismert, régebben széles körben termesztett és fogyasztott saláta- és fűszernövény. Az utóbbi évszázadban nálunk, azonban szinte teljesen elfelejtették és csak napjainkban merült fel ismét termesztésének gondolata. A kerti zsázsa olyan, igen rövid idő alatt előállítható, hidegtűrő levélzöld, amelynek mind szabadföldi termesztése, mind téli hajtatása rendkívül egyszerű és olcsó.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

Termesztése és fogyasztása jelenleg két földrajzi körzetre összpontosul. Északnyugat-Európára, ahol mindenekelőtt Dániában, Hollandiában, Svédországban, Norvégiában, Angliában és Németországban termesztik, továbbá Délkelet-Európára, illetve a Közel-Keletre. Széles körben elterjedt a kaukázusi köztársaságokban, elsősorban Grúziában. Jelentős mennyiséget állítanak elő belőle az Amerikai Egyesült Államokban, de ismerik és fogyasztják Németországban és Csehországban is.

Rendkívül egyszerűen és olcsón előállítható, a téli frisszöldség-ellátásban figyelmet érdemlő, igen rövid tenyészidejű növény. Sziklevelei, szikleveles korban az egész növény, továbbá zsenge tőlevelei és szárlevelei fogyaszthatók. Salátának önmagában vagy más alapanyagokkal keverve, valamint köretként és fűszerezésre alkalmas. Szabad földön tőlevei a vetéstől számított 2–4 héten belül, hajtatásban a zsenge szikleveles növények pedig már 6–10 nap múlva fogyaszthatók. Igénytelensége és gyors előállíthatósága ellenére értékes táplálék.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

A kifejlett zöld növény minden 100 g-ja 30–60 mg C-vitamint, 2 mg körüli karotint, valamint B1-, B2- és B6-vitamint, továbbá 1,9 g ásványi anyagot tartalmaz. Ebből 550 mg a kálium, 214 mg a kalcium, 38 mg a foszfor, 2,9 mg a vas és 5 mg a nátrium. A fiatal levelek nyersfehérje-tartalma szárazanyagra vonatkoztatva 35% körüli (CZIMBER–SZABÓ, 1983).

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A kerti zsázsa (Lepidium sativum) a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó egyéves növény, amelynek tagolatlan, tagolt és fodros levelű változatai ismeretesek. Az utóbbi két típus szikleveli háromszorosan tagoltak. A levéltípus és a virágok színe között összefüggés figyelhető meg. A tagolatlan levelűek sziromlevele fehér, a tagoltaké liláspiros. A valódi levelek hosszúkásak, hegyes élűek, ép szélűek. Ízük kellemes, kissé csípős, tormára, illetve mustárra emlékeztet.

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

A kerti zsázsa 40–90 cm magasra nő, szára merev, felálló. Fürt virágzata van, termése tojásdad, lapított, szárnyas szegélyű, kétüregű becőke. Üregenként 1 db világosbarna vagy vöröses színű, tojás alakú, enyhén lapított, 2–3 mm hosszú, 1–1,5 mm széles, sima felületű mag található. Ezermagtömege 2–2,5 körüli, 1 g magban 400–500 db található.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Hőigény. Igénytelen hidegtűrő növény. A magvak már 4–8 °C-on csíráznak, de ilyen alacsony hőmérsékleten a folyamat hosszú ideig elhúzódik. Csírázásra a 20–22 °C a legmegfelelőbb hőmérséklet. Kelés után azonban már csak 12–15 °C-ot igényel. Ennél magasabb hőmérsékleten már károsodhat, alacsonyabb hőmérsékleten pedig fejlődése elhúzódik, később válik fogyasztásra alkalmassá. A levelek mínusz 1–2 °C hőmérsékletet károsodás nélkül elviselnek. Ősszel vetve jól áttelel. Zsenge levelei már kora tavasszal, márciusban szedhetők. A szükségesnél magasabb hőmérsékleten (már 16 °C felett) gyorsan fejleszt magszárat, és levelei apróbbak, durvábbak lesznek. Igényénél alacsonyabb hőmérsékleten (8–10 °C körül) pedig mustárolaj-tartalma jelentős mértékben megnő, és a levelek erősen csípős ízűek lesznek.

Vízigény. Egyenletes és bőséges vízellátást igényel, lakásban termesztve naponta többször is öntözni kell.

Fényigénye pontosan nem ismeretes, de feltehetően a nappal hosszúságával szemben közömbös, mert növekedése, fejlődése mind rövid-, mind hosszúnappalos körülmények között zavartalan. Árnyékban is jól érzi magát (CSÁKI, 1982).

Fajtái

Fajtáit a már ismertetett levéltípus-változatok szerint tartják nyilván. Egyes vetőmagcégek azonban más fajtákat is szelektáltak és ezekből vetőmagot forgalmaztak. Ilyen pl. a holland Groka és az osztrák extra nagy levelű Grossblättrige Stamm 10 nevű fajta.

Szabadföldi termesztés

Termesztésére az egész ország területe alkalmas, különleges talajigénye sincs. A hűvös, tápanyagban gazdag talajokon ad jó minőséget. Szabad földön kora tavasztól késő őszig vethető. Vetés után 14–18 nappal vágható. A vetésre már kora tavasszal sor kerülhet (általában márciusban), amikor a talaj hőmérséklete a vetési mélységben eléri a csírázás megindulásához szükséges 4–8 °C-ot. A folyamatos szedéshez szakaszosan, 10–14 naponként célszerű vetni.

A javasolt sortávolság 10–15 cm vagy 15–20 cm. Az általánosan alkalmazható vetési mélység 1,5–2,0 cm. Fontos tudnivaló, hogy a kerti zsázsa nagyon érzékeny a különféle vegyszerekre. A talajban maradó vegyszer hatására a magvak nem kelnek ki. (E tulajdonságát fel is használják az esetleges szermaradványok kimutatására, amelyhez a zsázsamagot reagensként alkalmazzák. A „zsázsapróba” néven ismert tesztelési eljárás során egy üveget félig megtöltenek az előzetesen különféle vegyszerekkel kezelt talajmintával, majd erre vizes vattával felitatott zsázsamagot helyeznek, és az üveget légmentesen lezárják. Ha a zsázsa kicsírázik, akkor egyértelműen és kétséget kizáróan biztos, hogy nincs szermaradvány a talajban.)

A sorokban a növényeket – a felhasználás módjától függően – 3–5 cm, illetve 8–10 cm tőtávolságra ritkítják. A fiatal, zsenge levelek folyamatos szedéséhez a magot 30–35 cm sortávolságra vetik, és a sorokban a növényeket 8–10 cm-re egyelik. Ha az egész fiatal növényt felszedik vagy a talaj felszínén levágják és így használják fel, 10–15 cm sortávolságra vetik és 3–5 cm-es tőtávolságra ritkítják. A vetőmagigény 1 g/m2 vagy 8–10 kg/ha.

Az egész szikleveles növény felhasználásához a zsázsa a vetés után 2–3 héttel, a zsenge tőleveleik pedig további 1–2 hét múlva takaríthatók be. Az augusztus végi, szeptember eleji vetés esetén még ugyanabban az évben szedhető, és ezt követően jól áttelel. Levelei egészen a nagyobb hidegek (mínusz 3–4 °C) beálltáig folyamatosan szedhetők.

134. ábra - Talaj nélkül nevelt kerti zsázsa (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Talaj nélkül nevelt kerti zsázsa (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


Hajtatás

Nálunk december elejétől március végéig célszerű hajtatni, mikor szabad földön nem szedhető. Hajtatása egyszerű, olcsó és biztonságos, és minden olyan helyiségben elvégezhető, ahol a keléséhez és további fejlődéséhez szükséges hőmérséklet és fény elegendő.

Északnyugat-Európában egész télen termesztőkonténerben, fogyasztható állapotban forgalmazzák. E tevékenység jelentőségét és mértékét jól jelzi, hogy ezekben az országokban már kifejezetten a konténeres zsázsa hajtatására szakosodott üzemek jöttek létre. Ezekben folyamatosan, futószalagon, naponta 5–10 ezer konténert állítanak elő.

Nálunk a kereskedelemben konténeres hajtatott zsázsa nem szerezhető be.

A konténeres zsázsahajtatás menete: lapos tálcára 3–5 cm vastagon humuszos, laza talajt terítenek és egyengetnek simára a magvetéshez. Erre azután egyenletesen kiszórják a magot kb. 80–100 g/m2 sűrűségben, és a magvetést óvatosan permetezve alaposan beöntözik. Ezután kb. 0,5 cm vastagon földdel betakarják. Ezt követően a tálcákat – a nedvesség megőrzése végett – papírral takarják. A magvak 20–22 °C hőmérsékleten 2–3 nap alatt kikelnek. Ekkor a takarásra használt papírt eltávolítják, és a továbbiakban 12–15 °C-on tartják a növényeket. Ilyen körülmények között azok 5–6 nap alatt elérik az 5–6 cm magasságot és fogyaszthatóvá, értékesíthetővé válnak (HADNAGY és TUZA, 1984).

Szedéskor közvetlenül a talaj felszíne fölött éles késsel vagy ollóval az egész növényt levágják. Ha saját célra, otthon a lakásban hajtatják, nem feltétlenül szükséges földbe vetni, sikeresen termeszthető tálcára helyezett, állandóan nedvesen tartott szűrőpapíron is.

Könnyen pergő magvai a vetés után 2–2,5 hónap múlva érnek be. A magtermés 1–1,5 t/ha. Körülbelül 25% olajat tartalmazó magvait néhány országban fűszerként, illetve olajnyerésre is hasznosítják.