Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Cékla

Cékla

(Beta vulgaris L. ssp. esculenta convar. crassa provar. conditiva ALEF.)

A termesztés jelentősége

Ősalakja, a Beta maritima a Földközi-tenger környékén található. Ezenkívül vad alakja előfordul még Elő-Ázsiában és Indiában is.

Vetésterülete nálunk az utóbbi években 300–400 ha. Külföldön valamivel jobban kedvelik, így egyes országokban a vetésterülete is nagyobb.

Táplálkozási jelentőségét vitamin-, ásványisó- és cukortartalma adja. Megtalálható benne a B1-, B2-, C- és P-vitamin, közülük elsősorban a C-vitamin a jelentősebb. Az ásványi sók közül a kalciumot és a foszfort kell kiemelni, de található benne vas is. Cukortartalma 6–9%, kisebb, mint a cukorrépáé. Értékét növeli, hogy jelentősebb mennyiségben pektint is tartalmaz.

Az egy főre jutó fogyasztás 0,5 kg évenként. A fogyasztók és feldolgozóipar igénye általában 4–5 ezer tonnával kielégíthető.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA ÉS NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

A libatopfélék családjába (Chenopodiaceae) tartozik. Kétéves növény.

Gyökere karógyökér, amely mélyen (1–2 m) a talajba hatol. 1–2 cm-es oldalgyökerei ennek két oldalán, átellenben helyezkednek el, vékonyak és sűrűn egymás mellett foglalnak helyet. Fogyasztható része a répatest, amelynek kialakulásában részt vehet a szik feletti és alatti szár, valamint a karógyökér. A szik feletti szár jelentéktelen. Tulajdonképpen csak a fejet képezi. A szik alatti szár a gömbölyű, a karógyökér pedig a hosszú répatestek kialakításában játszik döntő szerepet.

Levelei az első évben tőlevelek, a másodikban szárlevelek. A levelek egyszerűek, csupaszok és fényesek. Színük a világoszöldtől a sötétvörösig sokféle árnyalatú lehet.

Szára a második évben képződik. Szögletes, paralécekkel bordázott és csupasz, elágazó lágy szár. A magassága 80–120 cm.

Virágzata gomolyos fürt. A virágok, illetve a gomolyok a virágszárakon sorokban helyezkednek el. Szerkezetükre az ötös szám a jellemző. Kétivarúak, himnősek. A pollen mindig előbb érik, mint a bibe, ezért idegenbeporzók.

Termése gomolyból álló csalmatok. Egy-egy gomolyban 2–3 db apró, fekete mag található. Tartalmazhat azonban többet (ötöt) is.

A mag ezermagtömege 13–22 g. 3–4 évig csírázóképes.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Hőigénye közepes. Optimuma 19±7 °C. Már 5–6 °C-on csírázik, de a kelés 25–26 °C-on a leggyorsabb (8–10 nap). A répatest 15–20, a lomb 21–28 °C-on fejlődik a legintenzívebben. Fagyra érzékeny, ezért a fagyokig be kell takarítani.

Fényigénye közepes. Gyengébb fényben is jól fejlődik, ilyen esetben cukortartalma mindig kevesebb. Hosszúnappalos növény, de vannak nappalközömbös változatai is.

Vízigénye szintén közepes. Az időszakos vízhiány kevésbé viseli meg, mint a többi gyökérfélét. Kivétel a csírázás és a kezdeti fejlődés időszaka, amikor több vizet és elsősorban folyamatos vízellátást igényel. Transzspirációs együtthatója 300–400 (SOMOS, 1967).

Tápanyagigénye közepes. Ez azonban a nitrogénre és a foszforra vonatkozik. Káliumból sokat kíván.

Fajlagos tápanyagigénye 1 t terményre vonatkoztatva nitrogénből 2,4 kg, foszforból 1,4 kg, káliumból 6 kg.

A nitrogént nem szabad túladagolni, mert rontja a répatest minőségét. Meg kell említeni még a nyomelemigényét, különösen a mangán hiányára érzékeny.

Termesztett fajták

A cékla viszonylag fajtagazdag növény. A fajták értékmérő tulajdonságai a következők:

A répatest alakja lehet gömbölyű (Bíborgömb, Bordó), lapos (Egyiptomi lapos) és hengeres (Bíborhenger). Kivételes esetekben előfordul még a kissé szögletes gömbalak is (Detroit). Jelenleg elsősorban a gömbölyű és a hengeres típusok vannak forgalomban (138. ábra). Közülük is a hengeres típusok a kedveltebbek, mert ezeket könnyebb szedni, tisztítani, egyszerűbb a szeletelésük vagy a kockázásuk, és a feldolgozás után visszamaradó hulladék is kevesebb. Ezenkívül sűrűbb állományban is termeszthetők és hozamuk is nagyobb.

138. ábra - Céklatípusok (fotó. ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Céklatípusok (fotó. ifj. BALÁZS SÁNDOR)


A hús színe szerint lehetnek fehérek, sárgák és vörösek. Közülük a vörösek a legkedveltebbek, nálunk csak ezeket termesztjük. A fehér és sárga színűek Magyarországon csak a gyűjteményes kertekben fordulnak elő. A vörösek közül ki kell még emelni az intenzív színűeket és a fehérrel körkörösen gyűrűzötteket. Az utóbbi rossz fajtatulajdonság.

A tenyészidő hossza ma már kevésbé használható fajtatulajdonság, mivel e vonatkozásban alig van különbség a fajták között (90–100 nap). A hosszú tenyészidő a régi, hosszú hegyes típusú fajták tulajdonsága, de ezeket ma már nem termesztjük.

A lomb erőssége most kezd értékmérő tulajdonsággá válni. Ugyanis az erősebb lombúak a nyűvő rendszerű gépekkel könnyeben betakaríthatók.

A fajtákat és jellemzésüket a 149. táblázatban foglaltuk össze.

Szabadföldi termesztés

A cékla jól tárolható, ezért a piaci igény szabadföldi termesztéssel is kielégíthető, hajtatásra nincs szükség. Kisüzemi növény, nagyüzemek ritkán termesztik, bár az utóbbi időben technológiája műszakilag sokat fejlődött.

Technológiája egyszerű, változatai nincsenek. Kivétel ugyan a szaporítási idő, amely alapján elő-, fő- és másodterményként is termeszthető. Nálunk azonban főleg csak az utóbbi változatot alkalmazzák.

149. táblázat - Céklafajták

Fajta

Tenyész- idő (nap)

Lomb

A gyökér

Felhasználás

alakja

hússzíne

fehér- gyűrűzöttsége

Egyiptomi lapos

100

kicsi

lapított gömb

lilásvörös

hajlamos

friss fogyasztásra, konzervipari feldolgozásra

Detroit

100

kicsi, zöldespiros

gömb, kissé szögletes

lilásvörös

kissé hajlamos

friss fogyasztásra, konzervipari feldolgozásra

Bíborgömb

100

középerős, zöldespiros

gömb

sötétvörös

kissé hajlamos

friss fogyasztásra, konzervipari feldolgozásra

Bordó

100

középerős, sötétpiros

gömb

piros

nincs

friss fogyasztásra, konzervipari feldolgozásra

Bíborhenger

100

középerős, finom

henger

sötétvörös

nincs

friss fogyasztásra, konzervipari feldolgozásra


AZ ÉGHAJLAT ÉS A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA

A hazai éghajlat és időjárás kedvező a cékla számára. A fényviszonyok kielégítőek és a hőmérséklet is megfelelő. A csapadék azonban egyes vidékeken kevés, még annak ellenére is, hogy a cékla az időszakos vízhiányt viszonylag jól elviseli. Száraz területeken öntözni kell, mert különben a répatest kicsi marad, rostosabb, ízetlenebb és színtelenebb lesz.

A talaj már lehet korlátozó tényező, mert a szélsőséges talajtípusokon (homok, szikes, köves) nem termeszthető. A tápanyagban és humuszban gazdag, jó minőségű homok- és középkötött talajok a legjobbak számára. A gyengén savanyú és közömbös (6–7 pH) talajok növénye.

A NÖVÉNYVÁLTÁS JELENTŐSÉGE

A monokultúrára érzékeny növény, ezért önmaga és más gyökérféle után csak 4–5 év múlva kerüljön. Ennek oka elsősorban az, hogy kártevői és betegségei a monokultúrában gyorsan elszaporodnak.

Az öntözött vetésforgók növénye, mert főleg másodterményként termesztjük. Elhelyezhető tehát a kombinált és az öntözött zöldséges forgóban is.

Rövid tenyészideje következtében alkalmas a kettős hasznosításra. Lehet köztes, de jobb a különböző időbeni kettős termesztésben használni. Lehet előtermény, fő- és másodtermény.

TÁPANYAGELLÁTÁS

Tápanyagigénye kielégíthető mű- és szerves trágyákkal. Az utóbbival azonban vigyázni kell, mert a közvetlen szervestrágyázást nem szereti.

A műtrágyaadagok nagysága a tervezett termésmennyiség és a talaj tápanyagtartalmának a függvénye. A tervezhető termésmennyiség a termőhelytől és a fajtától függően 10 és 25 t/ha között változhat. 60–80 t-t is el lehet érni, de ilyenkor gyengébb a minőség, a répatestek túl nagyok, és ezt sem a közvetlen fogyasztók, sem a feldolgozó ipar nem kedveli.

Fajlagos műtrágyaigényét a 150. táblázat foglalja magában.

150. táblázat - A cékla fajlagos műtrágyaigénye (hatóanyag, kg/t)

Termőhely

A talaj tápanyag-ellátottsága

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

Nitrogén

I.

4,5

4,0

3,0

2,0

1,2

II.

5,0

4,7

3,5

2,5

1,2

III.

5,0

4,7

3,5

2,5

1,2

IV.

5,8

5,0

4,0

3,0

2,0

Foszfor

I.

4,5

3,0

2,0

1,0

0,5

II.

5,0

3,5

2,2

1,2

0,6

III.

4,8

3,3

2,5

1,3

0,7

IV.

5,5

4,0

2,7

1,5

0,8

Kálium

I.

13,0

11,0

7,0

4,0

2,0

II.

14,0

12,0

8,0

5,0

2,4

III.

13,6

12,6

8,2

5,4

2,6

IV.

14,0

13,0

9,0

6,0

4,0


A szerves trágyát (ha adunk), foszfort és káliumot alaptrágyaként adjuk, és ősszel vagy nyáron az alap-talajműveléssel egy időben és azonos mélységben juttatjuk a talajba. A kálium és a foszfor indítótrágyaként is adható, ilyenkor csak kétharmadát használjuk alaptrágyaként.

A nitrogén majdnem mindig fejtrágya, kivételesen adható alap- és indítótrágyaként is. Fejtrágyaként a tenyészidő első és második hónapjában juttatjuk ki.

TALAJMŰVELÉS

A cékla gomolytermése közepes méretű, a benne található magvak pedig aprók. A monogerm mag és a gomoly egyaránt jó vetőágyat kíván.

A talajművelő eljárások és eszközök megválasztása talajtípustól, a gyomosság mértékétől és a szaporítás időpontjától függ. Tavasszal vetve, elő-, illetve főterményként termesztve az előkészítés már az előző évben megkezdődik. Az első művelet a tarlóhántás, amelynek eszköze lehet eke és tárcsa. Az elővetemény lekerülése után azonnal el kell végezni, le kell zárni és ápolni kell. A hántást mélyszántás követi. Elvégezhető szeptemberben, októberben és novemberben az erő- és a szántógép-kapacitástól függően. Lezárására csak akkor kerül sor, ha már szeptemberben szántottunk.

A munka tavasszal simítózással, fogasolással és simítózással vagy tárcsázással és simítózással folytatódik, a talajállapottól függően. Időpontja február vége, március eleje, ahogy a talajra rá lehet menni.

Másodterményként termesztve a talajművelés ugyanaz, mint az előbb említett. Kivétel azonban, hogy ennek időpontja a nyár, itt az alap-talajművelés és a vetés előtti talaj-előkészítés gyorsan követik egymást.

SZAPORÍTÁS

A szaporítási mód minden esetben az állandó helyre vetés. Időpontja pedig a technológia függvénye. Előterményként és főterményként termesztve mindig április közepén vetjük. Tekintettel a hőigényére, nem szabad korábban vetni, később igen, ilyenkor a tervezett betakarítási idő a meghatározó, ugyanis a céklafajták általában a századik napra válnak szedhetővé. Ennek megfelelően a vetés végső időpontja július közepe; a lényeg az, hogy a cékla a fagyokig kifejlődjék. Ezért vetjük a másodterményként termesztett céklát a június 15. és július 15. közötti időszakban.

A vetőmagmennyiséget annak használati értéke, a tervezett állománysűrűség és az határozza meg, hogy gomolyt vagy monogerm magot vetünk-e. Gomoly esetén 12–16 kg/ha, monogerm mag használatakor pedig 6–8 kg/ha. A vetést könnyíti, ha az utóbbi drazsírozott.

A művelési mód mindig síkművelés. Kivételes esetekben lehet ágyásos és bakhátas is. Az elrendezés soros, esetleg szalagos és bakhátas műveléskor ritkán ikersoros. Soros vetésben elterjedt a művelőutas változat is. A vetési mód mindig soros, itt nincs különösebb jelentősége a sávos vetésnek. A sortávolság általában 45 cm, a szalagok (4 sor) közötti távolság pedig 50–60 cm. Művelőutas elrendezésben a művelőutak távolságát a növényvédő gépek munkaszélessége határozza meg.

A vetés elvégezhető kézzel és géppel. A kézi vetés ma már csak házikerti módszer, mivel sokféle gép áll rendelkezésünkre. Közülük a legjobbak a Nibex és a RAU-Exakta vetőgépek.

A vetés mélysége 2–3 cm, mélyre nem szabad vetni, mert a mag könnyen befullad.

ÖNTÖZÉS

Annak ellenére, hogy a cékla a száraz periódusokat jól bírja, az öntözés minőségjavító és terméstöbblethez segítő hatása egyértelmű. Éppen ezért szükség van kelesztő és csapadékpótló öntözésre.

A kelesztő öntözés normája 5–10 mm. Tavasszal ritkán alkalmazzuk, nyáron gyakran. Kis intenzitású szórófejek használatával a cserepesedést is elkerülhetjük.

A csapadékpótló öntözés normája 30–40 mm, két-három alkalommal. Az öntözési forduló hossza általában 30 nap. A tenyészidőben tehát havonként öntözni kell.

EGYÉB ÁPOLÁSI MUNKÁK

A cékla tenyészideje viszonylag rövid, ezért minimális ápolási munkát igényel.

A ritkítás célja a tőszám beállítása. Természetesen csak gomoly használatakor van rá szükség, mivel a monogerm magnál az állománysűrűség már a vetéskor beállítható. A megfelelő állománysűrűség 200–250 ezer növény/ha. A ritkítási távolság tehát 8–15 cm között változhat, a fajtától és a termesztési céltól függően. A ritkítást a növénykék 2–4 lombleveles állapotában kell végezni.

A gyomirtás lehet vegyszeres és mechanikai. A céklának nincs külön engedélyezett gyomirtó szere és a sortávolság is nagy, ezért gyakori a mechanikai gyomirtás. Ez 2–3 kultivátorozást és egy kézi utánigazítást jelent. A cékla egyébként szereti is a levegős talajt.

A gyomirtó szerek közül a cukor- és takarmányrépánál is használhatók vehetők számításba.

BETAKARÍTÁS, ÁRU-ELŐKÉSZÍTÉS

A cékla tenyészidejének harmadik hónapjában már lúdtojás nagyságban (5–6 cm átmérővel) is szedhető. Az ilyen korán felszedett anyagot azonban gyorsan fel kell dolgozni, mert nehezen tárolható. A főleg másodterményként termesztett céklát októberben, novemberben, a fagyok előtt takarítják be, mert fagyra érzékeny.

Szedhető kézzel és géppel.

A kiszedett répát meg kell tisztítani és át kell válogatni, mielőtt a piacra vagy a tárolóba kerül.

A szabványáru leveleitől megtisztított, ép, egészséges, fajtára jellemző alakú és színű répatest, amelynek legnagyobb átmérője 6–13 cm.

A várható termés 10–25 t/ha, de lehet 40–50 t/ha is, csak a minőség jó legyen.

Ökonómia

A hagyományos – kisüzemi – technológiához hektáronként kb. 700 kézi és 100 gépi munkaóra szükséges. Gépesítéssel ez 100 kézi és 90 gépi munkaórára csökkenthető. A hozam – 20 t/ha termést alapul véve – 80–100 ezer Ft/ha, amelynél a ráfordítás 60–80 ezer Ft hektáronként.

Magtermesztés

Hazánk éghajlata és talajai kedvezőek a cékla megtermesztésére. A belföldi forgalom kb. évi 15 t, az export és import minimális. Ennek megfelelően a magtermő terület kicsiny, 50 ha alatti. Kétéves növény, ezért magtermesztése is kétéves. Az első évben a dugványt, a másodikban a vetőmagot állítjuk elő.

Dugványnevelő év. A technológia majdnem teljes egészében megegyezik a fogyasztásra termesztett cékláéval. A dugvány azonban minden esetben másodtermény, mivel a túlfejlett répák nehezebben gyökeresednek, és tárolásuk is költségesebb. Ezenkívül a munkák a szelekcióval bővülnek. A lombszelekció időpontja a szedés előtti időszak. Ekkor távolítják a fajtaidegen, az eltérő lombszínű és alakú, valamint a magszáras egyedeket. A gyökérszelekciót a felszedés utáni válogatással egy időben végezzük. Ekkor távolítjuk el az eltérő alakú, színű, a beteg és sérült dugványokat.

Magtermő év. A cékla éghajlati és talajigénye a maghozó évben sem változik. A területet ugyanúgy kell előkészíteni és a trágyázás is ugyanaz, csak akkor még jobban kell a nitrogén-túltrágyázás káros hatására figyelni.

Az ültetés időpontja március eleje. Minél korábban ültetünk, annál jobb, mert ilyenkor a répa először gyökeresedik és csak később kezd hajtani, tehát tökéletesebb lesz a gyökeresedés.

A művelési mód mindig sík, az elrendezés pedig soros. A sortávolság 50–60 cm, a tőtávolság a fajtától függően 30–40–50 cm. A 30 cm a kisebb lombú fajták tőtávolsága. A sűrűbb ültetés a jobb, mert kevesebb lesz az oldalleágazás, és így egyenletesebb és gyorsabb az érés.

Az ültetés végezhető kézzel és géppel. A kézi ültetés segédeszköze a kapa, ásó, esetleg a barázdanyitó eke. A gépi ültetés a jobb, erre mindkét palántanevelő gép alkalmas.

Ápolási munka a szokásos talajlazítás, a gyomirtás és a növényvédelem. Ezenkívül számításba kell venni az öntözést is, mivel az száraz tavaszon segíti a gyökeresedést. Fontos munka még az izoláció. A többi fajta, a cukorrépa, a takarmányrépa, a mangold maghozók és a termesztett céklafajta között a kötelező távolság 1000 m.

Érésideje augusztus első fele. Az érést a magvak barnulása és a középső gomolyok lisztesedése jelzi. Akkor aratunk, ha a gomolyok kétharmada érett.

Aratható kézzel és géppel. A learatott terményt kévézik és kupacokban 5–7 napon át utóérlelik. Aratáskor vigyázni kell, mert a mag pereg, ezért a hajnali órákban kell végezni.

Cséplése normál cséplőgéppel vagy kombájnnal történik. Az utóbbi a jobb, mert elmarad a szállítás. Cséplés után a magot tisztítják és vékony rétegben utóérlelik.

A várható termés 1–1,5 t/ha.