Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Mangold

Mangold

(Beta vulgaris L. convar. vulgaris provar. flavescens DUCH.)

A termesztés jelentősége

A Földközi-tenger medencéjének keleti térségéből származik, ősalakja az itt található Beta vulgaris var. maritima, amelynek első kultúrformája a mangold volt.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

Elsősorban Nyugat-Európában és Észak-Amerikában népszerű, de ott is csak kisebb felületen termesztett répaféle. Különösen Franciaországban és Svájcban kedvelik. Két típusa is ismeretes, az egyiknek a levéllemeze, a másiknak a megvastagodott levélnyele fogyasztható.

A régi görögök mind a lombozatát, mind a répatestét fogyasztották. Termesztésének kezdete az i. e. negyedik évszázadra vezethető vissza. Dél-európai őshazájából hódító katonák juttatták el északi területekre, és ma már egész Európában, a Közel-Keleten és Indiában ismert, főként a téli időszakban termesztett élelmiszer és takarmánynövény (YAMAGUCHI, 1983).

Napjainkban szinte mindenütt ismerik, de sehol sem termesztik nagyobb felületen, nálunk sem tudott mind ez ideig elterjedni. Elsősorban házikertekben és piacra termelő kertészetek foglalkoznak vele.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

Mind a levéllemezében, mind a levélnyelében találhatók szerves savak, elsősorban almasav, borsav, citromsav és oxálsav. Tápértéke a céklához hasonló, de annál több fehérjét tartalmaz. Jelentős még nyerscukor- (6–9%) és pektintartalma. Található benne karotin, C-vitamin, B1-, B2-, és PP-vitamin.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A libatopfélék (Chenopodiaceae) családjába tartozó kétéves növény. BALÁZS és FILIUS (1973) Beta vulgaris ssp. esculenta var. cicla, BORISZOVA és munkatársai (1979) Beta cicla L. ssp. occidentalis europaea néven ismertetik, illetve tartják nyilván. YAMAGUCHI (1983) a Beta vulgaris fajon belül sem alfajként, sem változatként nem különbözteti meg, de megjegyzi, hogy annak fehér színű alakja. SPITTSTOESSER (1990) a Beta vulgaris cicla csoportjába sorolja.

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

Az első évben fás karógyökeret (répatestet) és levélrozettát, a második évben magszárat fejleszt és magot érlel.

Gyökere általában elágazásra hajlamos, a Beta vulgaris többi változatához képest húsos karógyökér, amely nagyon kevés cukrot tartalmaz.

Levél. Az első évben megjelenő tőleveleinek színe, mérete, a levélnyél hossza és vastagsága fajtánként változó. A magszáron lévő levelek minden tekintetben hasonlítanak a cékla magszárán található levelekhez.

Virágzata gomolyos fürt, virágszerkezete, virágzásbiológiája, termése, magja a cékláéhoz erősen hasonló.

Termése gomolyban álló csalmatok. Egy gomolyban általában 2–3 db apró, fekete színű mag található.

A mag 4–6 évig megőrzi csírázóképességét. A gomoly ezermagtömege 14–20 g, a magé 6–7 g.

139. ábra - Mangoldtő (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Mangoldtő (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Hőigénye közepes, magja 8–10 °C-on csírázik. A gyökér fejlődésére a 15–23 °C, a lombozatéra a 20–30 °C hőmérséklet az ideális. Hőigénye a cékláénál kisebb, a kifejlett növény pedig kifejezetten hidegtűrő, hó- vagy egyéb takaró alatt a szabad földön károsodás nélkül áttelel. YAMAGUCHI (1983) a 16–18 °C hőmérsékletet igénylő, 10–30 °C között csírázó növények csoportjába sorolja és megjegyzi, hogy 10 °C alatti hőmérsékleten már az első évben magszárat fejleszt. A mangold nagy hőségben viszont nem fejleszt magszárat (mint pl. a fejes saláta és a spenót), ezért a nyári időszak ideális friss levélzöldsége lehetne nálunk is.

Fényigénye a cékláéval megegyező, az árnyékot nem tűri. A spenóttal ellentétben sem magas hőmérsékleten, sem hosszúnappalos körülmények között nem megy magszárba (YAMAGUCHI, 1983).

Vízigénye nagy, a levegő páratartalmával szemben is igényes, csak párás környezetben fejleszt szép lombozatot.

Tápanyagigényes, a tápanyagokat kálium, nitrogén, foszfor mennyiségi sorrendben igényli. Káliumigénye foszfor-, illetve a nitrogénigényének három-négyszerese.

Termesztés

A mangold termesztésére hazánk egész területe alkalmas. Különleges talajigénye nincs, de a tápanyagban gazdag, mély termőrétegű, jó vízgazdálkodású középkötött, közömbös vagy kissé lúgos kémhatású talajok az optimálisak számára. A savanyú talajokat nem szereti.

Magvetés. Tekintettel arra, hogy 8 °C hőmérséklet alatt nem csírázik, 10 °C-on pedig megfázik, és az első évben magszárat fejleszt, túlságosan korán vetni nem szabad. A többi répafélével megegyező talaj-előkészítést igényel. Mélyre hatoló, hosszú gyökere miatt fontos az őszi mély-, esetleg mélyítő szántás. A magágyat tavasszal kell előkészíteni. Nálunk április 5–10. körüli időponttól április végéig vethető.

A kislevelű fajtákat 15–20 cm, a nagylevelűeket 25–40 cm sortávolságra vetik 2–4 cm mélyre, 8–10 kg/ha vetőmag (gomoly) felhasználásával. Az elvetett mag 8–10 nap múlva kel ki. A sorokban a növénytávolság a felhasználás módjától függően 20–50 cm. A leveléért termesztett mangoldot 15–20 cm-re, a levélnyeléért termesztettet pedig 30–35 cm tőtávolságra egyelik. A tőszámbeállításkor eltávolított fiatal növények ételdíszítő zöldként felhasználhatók.

Ápolás. Legfontosabb tenyészidőszak alatti ápolási munka a folyamatos gyomirtás és nagy szárazságban az öntözés.

Szedés. A leveléért termesztett metélő mangold a vetés után 2–2,5 hónap múlva, a levélnyeléért termesztett bordás mangold pedig 3–4 hónap múlva szedhető. A várható termés levélből 60–80 t/ha, levélnyélből 20–25 t/ha. A leveléért, illetve a levélnyeléért termesztett mangold mellékterméke a gyökér, amely takarmányozási célokra hasznosítható.

Vetőmagtermesztése a cékláéval megegyező. A szelektált, átteleltetett dugványokat március elején, közepén ültetik ki 60 cm-es sor- és 30–40 cm-es tőtávolságra. A virágzás júniusban kezdődik, fő időszaka július, de egészen őszig elhúzódik. Idegenbeporzó, a pollent a levegő mozgása juttatja a bibére. A magvak érése augusztusban kezdődik, az érést a világosbarna elszíneződés jelzi. Akkor kell megkezdeni a betakarítást, amikor a magvak kétharmada már érett, úgy, hogy a virágszárat levágják, kévébe kötik és napos időben 4–5 napig utóérlelik. Ezután kicséplik. A várható magtermés 1–1,5 t/ha.