Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

18. fejezet - Porcsinféle

18. fejezet - Porcsinféle

Portuláka

(Portulaca oleracea L.)

A termesztés jelentősége

Őshazája egyes szerzők szerint a Himalájától Görögországig terjedő terület, mások szerint az amerikai kontinensen is őshonos. SPITTSTOESSER (1990) arra utal, hogy géncentruma Ázsiában India, Európában Dél-Oroszország és Görögország, Amerikában pedig Dél-Amerika. Pozsgás, húsos leveléből, zsenge hajtásából nyers salátákat és spenóthoz hasonlóan feldolgozott főtt ételeket készítenek.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

Az egész világon ismert és elterjedt gyomnövény, amelynek levele és hajtása zöldségnövényként is felhasználható, értékes emberi táplálék. Ilyen célú hasznosítása azonban korlátozott, csak szórványosan, igen kis felületen és elsősorban házikertekben foglalkoznak vele. Kizárólag Egyiptomban és Szudánban kerül kereskedelmi forgalomba termesztett növényként. Szórványosan a nyugat-európai országokban (főleg Angliában) és a kaukázusi köztársaságokban, valamint Közép-Ázsiában foglalkoznak vele.

Kínában, a Fülöp-szigeteken és más délkelet-ázsiai országokban a vadon termő portulákát gyűjtik és fogyasztják.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

Táplálóanyag-tartalmát (kémiai összetételét) a 151. táblázatban közöld adatok szemléltetik. Ezekből látható, hogy levelei kevés szárazanyagot és szénhidrátot tartalmaznak, energiában szegények, egyes vitaminokban és ásványi anyagokban pedig gazdagok. Elsősorban B2-vitamin- és karotintartalma figyelemre méltó. Sok kalcium és közepes mennyiségű PP-vitamin és C-vitamin található még benne.

151. táblázat - A portuláka fogyasztható részének (levél, ill. zsenge hajtás) táplálóanyag-tartalma (100 g ehető részben)

Megnevezés

Érték

Energia

88 kJ

Szárazanyag

8 g

Fehérje

1,7 g

Olaj

0,4 g

Szénhidrát

3,8 g

A-vitamin

2550 i. u.

B1-vitamin (tiamin)

0,03 mg

B2-vitamin (riboflavin)

0,10 mg

PP-vitamin (niacin)

0,50 mg

C-vitamin (aszkorbinsav)

25,00 mg

Kalcium

103,00 mg

Vas

1,40 mg

Foszfor

31,00 mg


Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA, NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

A porcsinfélék (Portulacaceae) családjába tartozó, egyéves, lágy szárú növény. Mintegy 10–20 cm hosszúra megnövő hajtásai igényeit kielégítő körülmények között, ritka térállásban a talaj felszínén teljesen elterülnek, sűrű térállásban, gyengébb megvilágításban felállóak. A szár erősen elágazó, 60 cm hosszúságot is elérő és 1,6 cm vastag, húsos. Levelei aprók, pozsgásak. Virágai a levélhónaljban jelennek meg és egyesével-hármasával helyezkednek el, sárga színűek. Májustól szeptemberig folyamatosan virágzik, ez azonban fogyaszthatóságát nem befolyásolja.

A mag nagyon apró, ezermagtömege 0,5–0,6 g.

140. ábra - Kerti porcsin (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Kerti porcsin (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


ÉGHAJLATI JELLEMZÉSE

Hőigénye. A szélsőséges hőmérsékletet jól tűri, de melegkedvelő, ezért körülményeink között legjobban június–júliusban fejlődik.

Fényigénye. A fényellátottságra érzékeny, árnyékban nem fejlődik rendesen, hajtásai felállók lesznek.

Vízigénye – gyomnövény lévén – minimális, termesztés, illetve folyamatos szedés esetén azonban rendszeres öntözést igényel.

Tápanyagigénye nagy, termesztve elsősorban a nitrogénellátottságra érzékeny.

Termesztés

Mély termőrétegű, tápanyagban gazdag talajokon és déli fekvésű, bőséges és intenzív napsugárzásnak kitett területeken jól érzi magát. Szabadföldön elsősorban másodterményként termesztve jöhet számításba

Szaporítható állandó helyre vetéssel és palántaneveléssel. Az állandó helyre vetés ideje nálunk június–július, az alapul veendő sortávolság 50–60 cm. A magvakat nem érdemes a talajba vetni, elegendő azokat a talaj felszínére szórni és vetés után lehengerezni. A vetőmagszükséglet 2–3 kg/ha. Kellő nedvesség esetén az elvetett magvak 3–7 nap múlva csírázásnak indulnak, kikelnek. Kelés után a növények a sorokban 12–14 cm tőtávolságra ritkíthatók.

A palántaneveléssel való szaporítás biztonságosabb. Ebben az esetben a magot a tervezett kiültetés előtt 2–3 héttel hidegágyba vetjük, 10 g/m2 vetőmag felhasználásával.

A tenyészidőszak alatti ápolási munkák a gyommentesség folyamatos fenntartásából és a rendszeres öntözésből állnak.

A kiültetett növények 3–4 hét múlva már szedhetők, akkor, amikor a hajtások elérik a 10–15 cm-es hosszúságot. Az első szedés után kb. 3 hét múlva kerülhet sor a második szedésre.

A várható átlagtermés intenzív házikerti művelésben 2–3 kg/m2, üzemi körülmények között 20–25 t/ha. A leszedett levelek, illetve hajtások csak 1–2 napig tárolhatók.