Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

19. fejezet - Kristályvirág-féle

19. fejezet - Kristályvirág-féle

Új-zélandi spenót

(Tetragonia tetragonoides PALL [O. KTZE])

A termesztés jelentősége

Mind a trópusokon, mind a mérsékelt övön ismert és termesztett, de mindkét éghajlati övezetben kisebb jelentőségű egyéves, meleg- és szárazságtűrő levélzöldség. Küllemében, felhasználási lehetőségében és tápértékében erősen hasonlít a közönséges spenóthoz.

Őshazáját jelzi neve is, új-zélandi eredetű, ahol Cook kapitány 1770-ben már széles körben termesztett növényként találkozott vele. Később felfedezte, hogy nemcsak Új-Zélandon, hanem Ausztrália déli, nyugati partvidékén és Tasmaniában is ismerik (YAMAGUCHI, 1983). SPITTSTOESSER (1990) szerint nemcsak Új-Zélandon, hanem Japánban is őshonos.

Termesztésének jelentőségét az adja, hogy a nyári szárazságban is egyszerűen és biztonságosan megtermeszthető, tápanyagban gazdag friss zöldség. Termesztése házikertekben – elsősorban a főváros környékén – nálunk is terjed.

Táplálóanyag-tartalmáról (kémiai összetételéről) a 152. táblázatban közölt adatok adnak tájékoztatást, amelyből jól látható, hogy energiában szegény, de vitaminokban, és ásványi sókban gazdag. Különösen nagy béta-karotin-, B2-vitamin-, vas-, magnézium- és kalciumtartalma, de viszonylag sok fehérje, PP-vitamin, C-vitamin és foszfor is található benne.

152. táblázat - Az újzélandi spenót táplálóanyag-tartalma (100 g fogyasztható részben)

Megnevezés

Érték

Energia

41 kJ

Szárazanyag

6,0 g

Fehérje

1,5 g

Olaj

0,2 g

Szénhidrát

0,6 g

Béta-karotin (A-vitamin)

2,40 mg

B1-vitamin (tiamin)

0,04 mg

B2-vitamin (riboflavin)

0,13 mg

PP-vitamin (niacin)

0,50 mg

C-vitamin (aszkorbinsav)

30,00 mg

Kalcium

58,00 mg

Vas

0,80 mg

Magnézium

39,00 mg

Foszfor

28,00 mg


Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA, NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

Az új-zélandi spenót a kristályvirág-félék (Aizoaceae) családjába tartozó növény.

Sekélyen gyökerezik, 80–120 cm magasra nő, de szára elfekvő, kúszó. Levelei deltoid vagy háromszög alakúak, sötétzöld színűek, pozsgásak, szélük enyhén hullámos.

A virágok a levelek hónaljában ülnek, alig észrevehetők, jelentéktelenek, zöldes színűek. Idegentermékenyülő, megporzását a rovarok végzik.

Termése négyszögletes, 8–10 mm hosszú toktermés, amelyben számos mag található. A magvak csírázóképességüket 4–5 évig megtartják (BALÁZS–FILIUS, 1973). A szabad földön elhullott, érett magvak jól áttelelnek és tavasszal kikelnek. A laikus szemlélők ezért évelő növénynek vélik.

HORVÁTH (1985) adatai szerint az új-zélandi spenót virágai esős időszak után jelennek meg tömegesen, és csak derült időben, teljes megvilágításban nyílnak ki, borús időben zárva maradnak.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Hőigény. A közönséges spenóttal ellentétben melegigényes növény. Növekedéséhez, fejlődéséhez a 25 °C körüli hőmérséklet az ideális, 12 °C alatt nem csírázik, 0 °C-on pedig már elfagy. YAMAGUCHI (1983) a 18–30 °C hőmérsékletet igénylő, 16–35 °C között csírázó, a 0 °C alatti hőmérsékletet (fagyot) elviselni már nem tudó növények csoportjába sorolja.

Vízigény. A szárazságot elviseli, sőt jól bírja és még magot is tud érlelni ilyen körülmények között, de zöld tömege erősen csökken. Bár a vízhiányt tűri, de BALÁZS és FILIUS (1973) szerint kifejezetten kedveli a nedvességet. Ahol hiányos vízellátás mellett termesztik, ott nemcsak a terméstömege lesz kisebb, hanem növekedése is lelassul.

Tápanyagigény. Nitrogénigényes növény, elsősorban ebből a tápelemből igényel sokat.

Termesztés

Termesztésére az egész ország területe alkalmas, a talajjal szemben különleges igénye nincs.

Állandó helyre vetéssel szaporítják. Vetése legkorábban áprilistól kezdhető, és legfeljebb június elejéig végezhető. A későbbi vetéseket azonban már feltétlenül öntözni kell. Az elvetett magvak hosszú idő alatt csíráznak ki. A csírázás 2 héttől 3 hónapig is eltarthat, ezért a magvakat (tulajdonképpen terméseket, amelyben több mag is található) célszerű vetés előtt 24 órán át tiszta vízben előzetesen áztatni a kelés gyorsítása végett. Javasolt a magvak (termések) vetés előtti meleg és hideg kezelése is (FARAGÓ–FÁBIÁN, 1983).

A magvakat 50–80 cm sortávolságra, 40–50 cm-es tőtávolságra fészkesen vetjük, fészkenként 2–3 db magot 2–3 cm mélységben (BALÁZS–FILIUS, 1973). Ajánlott a soros vetés is 10–12 cm-es tőtávolsággal (HORVÁTH, 1985).

A hektáronkénti vetőmag- (toktermés-)szükséglet 5–6 kg.

A tenyészidőszak alatti ápolási munkák a gyommentes állapot folyamatos fenntartásából, száraz időben egy-kétszeri öntözésből és az esetleges nitrogén-fejtrágyázásból állnak.

A szedés vetés után 40–50 nap múlva kezdhető, amikor a hajtások már a 30–40 cm-es hosszúságot elérték. Nemcsak a levelek, hanem a zsenge hajtások is felhasználhatók, fogyaszthatók.

Az első szedéskor – az új hajtások kifejlődésének elősegítése végett – javasolt a hajtásvégek visszacsípése (FARAGÓ–FÁBIÁN, 1983).

A szedés folyamatosan (általában hetenként) végezhető.

Megfigyelték, hogy az október–novemberben vetett magvak (toktermések) a talajban áttelelve tavasszal – amikor a talaj a csírázáshoz szükséges hőmérsékletet elérte – gyorsabban, egyöntetűbben kelnek, mint a tavaszi vetésűek (HORVÁTH, 1985).

Európa hűvösebb nyarú, nyugati részein korai szabadföldi termesztésével is foglalkoznak. Erre a célra tápközegbe vetik márciusban és április végén. A 4–5 leveles növényeket a tápközeggel együtt kiültetik a szabad földre. Ebben az esetben a szabad földre helyben vetett új-zélandi spenótnál már 3 héttel korábban szedhető.

Hajtatás

Hajtatásával elsősorban a hűvösebb éghajlatú országokban foglalkoznak. BALÁZS és FILIUS (1973) idényen kívüli termesztésének két változatát ismertetik.

Az egyik eljárás az előáztatott magvak nagyobb konténerbe (6-os vagy 8-as cserép) való februári vetésével indul, amelyet mindaddig termesztőberendezésben tartanak, amíg szabad földre nem helyezhető, de addig is szedik.

A másik változatban egyszerre vetik, illetve ültetik ki a hajtatott salátával és a retekkel. Mire a retek és a saláta betakaríthatóvá válik, az új-zélandi spenót is kifejlődik és ettől kezdve már szedhető.

Magtermesztés

Borult, hűvös nyarakon, rövid ősz esetén – különösen tavaszi vetésben – magtermesztése nálunk gondot okozhat. A magvak ilyenkor nem érnek be rendesen, csírázóképességük rossz lesz.

HORVÁTH (1985) szerint a beérett magvak is csak 3–6 hónapos utóérlelés után érik el teljes csíraképességüket.