Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

20. fejezet - Mályvaféle

20. fejezet - Mályvaféle

Okra (bámia)

(Abelmoschus esculentus L. [MOENCH])

A termesztés jelentősége

Feltételezett őshazája Afrika (egyes szerzők szerint mind Afrikában, mind Ázsiában őshonos). Egyéves vad alakjai Kelet-, évelő változatai Nyugat-Afrikában találhatók. A gyapot közeli rokona.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

Annak ellenére, hogy már a régi hazai szakirodalomban is található említés róla (ANONYM, 1914), termesztése nálunk mind ez ideig nem terjedt el. Napjainkban is csak szórványosan és kizárólag házikertekben termesztett ritkaság.

Főként Brazília északkeleti vidékein, Észak- és Nyugat-Afrikában, Indiában, Dél-kelet-Ázsiában, a Közel-Keleten és a Földközi-tenger keleti térségében foglalkoznak vele. E régiókban azonban jelentős felületen termesztett, fontos zöldségnövény.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

Az okra (bámia) új, nálunk mind ez ideig hiányzó ízekkel gazdagítja zöldségválasztékunkat. Fogyasztható része 4–6 napos zsenge termése, amely a gombához hasonlóan húspótló ételek készítésére alkalmas. Táplálóanyag-tartalmát, kémiai összetételét a 153. táblázatban közölt adatok szemléltetik, amelyekből világosan kitűnik, hogy értékes táplálék.

A többi zöldségféléhez viszonyítva aránylag sok fehérjét, kalciumot, vasat, B1-, és B2-vitamint, pektint, közepes mennyiségű C-vitamint, PP-vitamint és kevés karotint (az A-vitamin provitaminja) tartalmaz.

Amennyiben réz-, vas- vagy ónedényben főzik, színét elveszti, megfeketedik (NONNECKE, 1989).

153. táblázat - Az okra táplálóanyag-tartalma 100 g fogyasztásra érett, ehető részben

Megnevezés

Érték

Energia

31 kJ

Szárazanyag

10,4 g

Fehérje

1,8 g

Olaj

0,2 g

Rost

0,9 g

Foszfor

56,00 mg

Kalcium

90,00 mg

Magnézium

43,00 mg

Vas

1,00 mg

Kálium

103,00 mg

Karotin

0,10 mg

Nátrium

6,90 mg

Béta-karotin (A-vitamin)

0,04 mg

B1-vitamin (tiamin)

0,07 mg

B2-vitamin (riboflavin)

0,08 mg

PP-vitamin (niacin)

0,80 mg

C-vitamin (aszkorbinsav)

18,00 mg

Pektin

30,00 mg


Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA, NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

A mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó egyéves, félfás szárú (néhány változata a trópusokon többéves) növény.

Fajtatípustól függően 40–240 cm (a mérsékelt övön 40–120 cm) magasra növő, félfás, mereven felálló szárú növény.

A szár zöld vagy rózsaszínes árnyalatú, erősen szőrözött egyáltalán nem, illetve csak az alsó résznél gyengén elágazó.

A levelek magányosan állók, sötétebb vagy világosabb, esetleg rózsaszínes színűek, szőrözöttek. Az alsók csaknem épek, a felsők tagoltak (141. ábra). A lombozat érintése – érzékeny bőrűeken – átmeneti, gyorsan múló gyulladást is okozhat.

141. ábra - Termő okra (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Termő okra (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


Virágai nagyok, sárga, illetve narancssárga színűek, öntermékenyülők. Általában éjjel nyílnak és egy napig maradnak nyitva.

A termés többrekeszű (általában 5), 5–12 külső bordaélű, tüskés vagy sima felületű, illetve hengeres alakú, külső bordaél nélküli, csúcsánál elvékonyodó tok. Színe fehér, zöld, néha bíbor árnyalatú, 2–3 cm, illetve 60–70 cm szélső értékek között változó hosszúságú, 1–4 cm átmérőjű. Fogyasztásra érett állapotban átlagtömege 6–14 g. A termések növekedése gyors, a virágzást követő 4–6. napon a legintenzívebb. Az 5–6. naptól a termésfalban megindul a minőséget rontó rostképződés. Ez eleinte lassú, majd a 9. naptól hirtelen felgyorsuló folyamat. Egy termésben 30–60 db mag található.

A bordázott felületű termések beérve fölrepednek és a magvak kihullanak belőlük. A hengeres terméstípusú fajtákon ez a jelenség nem következik be.

A magvak gömbölyűek, sötét olajzöld vagy sötétzöldes-barnás színűek, átlagos ezermagtömegük 45–55 g (szélső értékek 35–65 g). A felületüket borító kemény külső héj miatt nehezen és rosszul csíráznak. Csírázóképességüket 2–4 évig megtartják.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Hőigénye nagy. Optimális számára a 25–30 °C. A csírázáshoz legalább 15–16 °C szükséges, de még 20 °C-on is rosszul csírázik. Kelés után növekedése és fejlődése YAMAGUCHI (1983) szerint csak 18–35 °C szélső értékek között zavartalan. NONNECKE (1989) szerint 21–30 °C hőmérsékleten fejlődik a legjobban.

Fényigény. Rövidnappalos növény, de vannak a megvilágítás időtartamával szemben közömbös fajtái is. A világos periódus hossza azonban fejlődésére mindenképpen hatással van. Rövidnappalos körülmények között növekedése gyengébb, alacsonyabbra nő, de korábban kezd virágozni. Hosszúnappalos megvilágításban erőteljesebben növekszik, de később virágzik és rosszabbul termékenyül, virágainak egy része abortálódik, terméskötés nélkül lehullik. MARTIN és RUBERTE (1978) hangsúlyozza, hogy gyors növekedése miatt teljes megvilágításra van szüksége, árnyékban nem termeszthető.

Vízigénye mérsékelt, de az egész tenyészidőszak alatt egyenletes. Fejlődésére a hőmérséklet mellett elsősorban a vízellátás van hatással. Az az optimális számára, ha a talaj nedvességtartalma az egész tenyészidő alatt nem csökken a vízkapacitás 70%-a alá, de mind az átmeneti szárazságot, mind a rövid ideig tartó hatalmas esőzéseket elviseli. Ha a túl sok víz hosszabb ideig levegőtlen körülményeket teremt a talajban, fejlődésében visszaesik, és ha ez a jelenség tartós, el is pusztul.

Tápanyagigény. A tápanyagokat nitrogén, foszfor, kálium mennyiségi sorrendben igényli. Nagy termés eléréséhez vetés előtt kb. 100 kg/ha vegyes tiszta hatóanyagot célszerű kijuttatni 2:3:2 arányban, amit az első virágok megjelenésekor még 30–40 kg/ha nitrogén kijuttatásával fejtrágyázás formájában kell kiegészíteni (YAMAGUCHI, 1983).

Termesztés

Hazánk az okra termesztésére még éppen számításba vehető, legészakibb termőhely. Termesztését jelentős mértékben megnehezíti, hogy hőigényének minimuma csak rövid ideig és hosszúnappalos megvilágításban elégíthető ki nálunk. Az ehhez a körülményhez alkalmazkodó technológia kialakításában korlátozó tényező, hogy az átültetést nem bírja, így szálas palánta fölnevelésével és kiültetésével nem szaporítható. A termesztés sikerét ennek megfelelően nagymértékben befolyásolja a termőhely és a fajta. Kielégítő eredménnyel csak a korai szedéskezdetet és a viszonylag hosszú szedési időszakot – ezzel összefüggésben elfogadható terméstömeget – kínáló déli fekvésű, lazább szerkezetű, könnyen felmelegedő talajokon termeszthető. Igen fontos tényező továbbá a szélsőséges körülményeinket is jól tűrő, rövid tenyészidejű, jó minőségű fajta. A talaj milyensége tekintetében különleges igénye nincs. Legkedvezőbbek számára a humuszos, középkötött, jó vízgazdálkodású közömbös vagy kissé lúgos kémhatású talajok. Termesztésére kevésbé megfelelőek a túlságosan laza és túlságosan kötött, rossz vízelvezetésű és a savanyú kémhatású talajok.

A fajták növekedési típus tekintetében folytonos vagy korlátozott növekedésűek. Ez utóbbi típuson belül rövid ízközű, kompakt növekedésű változat is elkülöníthető. Az eltérő fogyasztói igények kielégítésére a termés alakja, színe, mérete, tüskézettsége és minősége tekintetében óriási választék áll rendelkezésre (142. ábra).

142. ábra - Okratermés-típusok (fotó: MILOTAI PÉTER)

Okratermés-típusok (fotó: MILOTAI PÉTER)


Nálunk a rövid tenyészidejű, kompakt növekedésű, gyorsan és lendületesen fejlődő, az alacsonyabb hőmérsékletet és a hosszúnappalos körülményeket is jól eltűrő fajtákra van szükség. Egyéb tulajdonságok tekintetében a termés tüskézettségét kizáró oknak, a tövenkénti legalább 5–6 db termés elérését és a biztonságos vetőmagtermesztés lehetőségét alapvető követelménynek kell tekinteni.

A világon legelterjedtebb, klasszikus, korlátozott növekedésű, külső bordázatú termésű fajták a Perkins dwarf, a Clemson spineless. Az Amerikai Egyesület Államokban széles körben termesztett a hengeres, külső bordázat nélküli termést fejlesztő Lee és a White Velvet. Indiában legnépszerűbb a Pusa Sawani fajta. Oroszországban a Belaja cilindricseszkaja 127, a Vüszokoroszlaja 100 és a Karlikovaja zelenaju fajtákat termesztik.

Körülményeink között a termesztés sikerét döntő mértékben meghatározó munkafolyamatok egyike a szaporítás. Módja és ideje az egész tenyészidőszakra kiterjedően érezteti hatását. Az átültetést nem bírja, az egész világon állandó helyre vetéssel szaporítják. Nálunk is ez tekinthető az általánosan követendő gyakorlatnak, bár többen ajánlják hidegebb termőhelyeken palántaneveléssel történő szaporítását.

A magot akkor kell elvetni, amikor a talaj hőmérsékleti minimuma a vetési mélységben (1,5–2,5 cm) is eléri a csírázás megindulásához szükséges 15–16 °C értéket. Ennek Magyarországon várható ideje május 20–25. A magvak a vastag külső héj miatt (amely a vizet alig ereszti át) nehezen és rosszul csíráznak. A csírázást gyorsítja és a kelési arányt javítja a magvak 24 órás (vagy csak egy éjszakán át tartó), tiszta vízben való vetés előtti áztatása. E kezelés előnye azonban csak akkor érvényesül, ha a talaj hőmérséklete az előkezelt magvak vetésekor a csírázási hőmérsékleti küszöbértéket (15–16 °C) már elérte.

Az elvetett magvaknak általában csak fele kel ki. Nagyobb magvakkal ennél jobb – 60–70%-os – kelési arány is elérhető. A kelési arány azonban körülményeink között még nem jelent a tőszám beállására vonatkozó bizonyosságot. A kelést követő lehűlések során olyan hideghatások érhetik a fiatal növényeket, amelyektől erősen legyengülnek, és így fogékonnyá válhatnak különböző palántadőlést okozó gombás megbetegedésekre. Ebben az esetben jelentős részük fertőződhet, és ezt követően el is pusztulhat.

A biológiai igénynél alacsonyabb hőmérséklet hatásának jele a lomb sárgulása, súlyosabb esetben lehullása. A fejlődés kezdeti szakaszában már az egyik sziklevél elvesztése is jelentősen visszaveti a növények fejlődését, de ha mindkettő leesik, a növény is elhal. Az ilyen jellegű veszteségek elleni megelőző védekezési lehetőség a magvetés gombaölő szerek vizes oldatával való beöntözése.

A területegységenkénti tőszám elsősorban a vízellátás függvénye. Folyamatos, egyenletes vízellátással 30–40 cm, csak esetenként vagy egyáltalán nem öntözve 50–60 cm sortávolságra célszerű vetni. A tőszámbeállítást 3–4 lombleveles korban kell elvégezni úgy, hogy a sorokban a növények egymás közötti távolsága 15–25 cm legyen. A hektáronkénti vetőmagszükséglet 8–12 kg.

A kelés optimális esetben a vetést követő 6–8., kedvezőtlen körülmények között a 10–12. napon várható. A május 20–25. között elvetett okra május utolsó, június első napjaiban kikel. Ettől kezdve – ha a szükséges hőmérsékletről és a vízellátásról folyamatosan gondoskodunk – már rendkívül gyorsan fejlődik. Sziklevelei után hamarosan megjelennek csaknem ép alsó, majd erősebben tagolt felső lomblevelei. A virágzás július végén, augusztus elején kezdődik és mindaddig tart, amíg a hőmérséklet 18–20 °C.

Szedés. Termése igen gyorsan növekszik, a virágzást követő 4–6. napon már szedhető. A 2–4 napos termés kiváló minőségű, de ekkor leszedve kis terméstömeget ad. A 7–8 napos termés még fogyasztható, de a 9–10 napos már nem. A szedés 2–3, fejlődésére kedvező körülmények között 1–2 naponként válik szükségessé.

A leszedett termés normál körülmények között gyorsan romlik, de 2–13 °C hőmérsékleten, 90%-os relatív páratartalomban 8–10 napig eltartható.

A szedés gyakorisága termésnövelő tényező. A szedési időszak nálunk kb. 1 hónap, augusztus elejétől szeptember elejéig tart.

A többi melegigényes zöldségnövény (paprika, paradicsom, tojásgyümölcs, zeller, kabakosok) példája nyomán az okrával kapcsolatban felmerül a palántaneveléssel való szaporítás kérdése. E tekintetben éles különbséget kell tenni a szálas, illetve tápközeges (tápkockás, cserepes, földkockás stb.) palántanevelés lehetősége, illetve eredményessége között. Szálas palánták fölnevelése és kiültetése – külföldi és hazai tapasztalatok szerint – kb. 2 hetes visszaesést jelent a növények fejlődésében, miközben mintegy 50%-uk el is pusztul. Ez az eljárás tehát a jól sikerült állandó helyre vetéshez viszonyítva nem jelent egyértelmű előnyt.

Tápközeges palántaneveléssel – ha a magot is közvetlenül a tápközegbe vetik, – a vetéstől számított 6–8 hét alatt 2–4 lombleveles fiatal növények nevelhetők fel. Ezek – előzetes edzés után – már sokkal jobban elviselik a kiültetést. Az állandó helyre vetéshez viszonyítva így – jelentős többletmunkával és költséggel – kb. 6–10 napos előny érhető el a szedéskezdettel és a szedési időszak hosszában.

A tenyészidőszak alatti ápolási munkák a 3–4 lombleveles korban elvégzett tőszámbeállításból (egyelés), a gyommentesség folyamatos fenntartásából és az egyenletes vízellátásból állnak.

Nálunk egyelőre a szabad földön – attól kezdve, hogy a hőmérséklet eléri a 18–20 °C értéket – olyan károsítói nincsenek, amelyek ellen rendszeresen védekezni kellene.

Szedéskor – az érzékeny bőrűeken a lombozat érintésétől bekövetkező gyulladás megelőzése végett – ajánlatos a kezet és a kart takarni.

Hajtatás

Hajtatásával figyelmet érdemlő mértékben sehol sem foglalkoznak. A szedéskezdet azonban nálunk is jelentősen előbbre hozható síkfóliás takarással. Ebben az esetben már május elején elvethető. A magvetés takarása június közepéig indokolt. Az első szedésekre így már július elején, közepén sor kerülhet.

Magtermesztés

Az eddigi tapasztalatok szerint vetőmagtermesztése nálunk is gondmentesen megoldható.

Munkálatai megegyeznek az árutermesztésnél leírtakkal, azzal az eltéréssel, hogy ebben az esetben el kell végezni a növény-egészségügyi és a genetikai szelekciót, és a fajták közötti izolációs távolságot be kell tartani.

Az okránál ugyanarról a növényről friss fogyasztásra is szedhető termés és magfogásra is meghagyható.

A toktermésben a magvak a friss fogyasztásra érett állapot után kb. 1 hónap múlva (32–38 nap) érnek be.

A legkorábban kötődött termésekben a magvak még az 1984-es rendkívül hűvös tenyészidőszakban is jól beértek. Megfigyelések szerint a már teljesen kifejlődött, de még zsenge magvak is tökéletesen beérnek, ha az őszi fagyok előtt tövestül felszedik és 18–20 °C körüli hőmérsékletű, száraz helyiségben tárolják a növényeket. A toktermés így 4–8 nap alatt tökéletesen elszárad és benne teljesen beérik a mag (HODOSSI, 1984).

Az elérhető magtermés fontosabb termőhelyein 1500–2500 kg/ha körüli. Nálunk azonban – a klimatikus adottságok miatt – csak ennek felével lehet számolni.