Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

22. fejezet - Hagymafélék

22. fejezet - Hagymafélék

(Liliaceae)

A hazánkban termesztett hagymafélék (Allium sp.) fajai – levelük alapján két csoportba sorolhatók:

1. Hengeres (csöves) levelűek:

Allium cepa – vöröshagyma,

Allium ascalonicum – salottahagyma,

Allium fistulosum – téli sarjadékhagyma,

Allium schoenoprasum – metélőhagyma.

2. Lapos (szálas) levelűek:

Allium sativum – fokhagyma,

Allium porrum – póréhagyma.

Közülük üzemi termesztésben a vöröshagyma, a fokhagyma és kis területen a póréhagyma fordul elő, a többi hagymafaj a házikertek növénye.

Vöröshagyma

(Allium cepa L.)

A termesztés jelentősége

A vöröshagyma Közép- és Délnyugat-Ázsiából származik. Alakgazdasága Irán, Afganisztán és Türkménia területén a legnagyobb. Innen terjedt el a kertészeti kultúra terjedésével a Föld egész területére. Indiában és Egyiptomban i. e. 1500 évvel már fogyasztották. Görögország és a Római birodalom területén i. e. néhány évszázaddal már szintén ismerték. Közép-Európában az 5–6. században jutott el.

Magyarországi előfordulásáról az első írásos emlék LIPPAY (1664) tollából olvasható. A vöröshagyma-termesztés jelentősége azonban a makói termesztőtáj kialakulásával nőtt naggyá, ami a 18. század elejére tehető.

Az 1990-es évek elején Makóról már évente több mint 30 ezer tonna vöröshagyma került kivitelre.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

A vöröshagyma termesztése az egész földön elterjedt. A világ vöröshagyma-termőterülete 1,5 millió ha, amelyen mintegy 20 millió tonna termést takarítanak be. A világ átlagtermése tehát 13 t/h. A földrészek közül Ázsia és Európa vöröshagyma-termőterülete emelkedik ki.

Az európai hagymatermesztő országok közül a termőterület nagyságát tekintve Jugoszlávia és Románia (40 ezer hektár körül) emelkedik ki, de a termesztés színvonalát is számításba véve Spanyolország, Olaszország és Lengyelország vöröshagyma-termesztése (22–23 ezer hektár) kiemelkedő. Ez utóbbiak, valamint Hollandia a legjelentősebb versenytársaink a világpiacon.

Magyarország vöröshagyma-termőterülete az 1970-es évek elejéig folyamatosan (11 ezer hektárra) növekedett, amely később, a termésátlagok növekedésével párhuzamosan csökkent. Jelenleg a vöröshagyma termőterülete 7 ezer hektár körül ingadozik. Az országon belül Csongrád, Békés, Szolnok és Bács-Kiskun megyékben a legnagyobb arányú a vöröshagyma-termesztés.

A vöröshagymát korábban kézi erővel művelték, ezért nagy szerepet kapott a munkaerő-foglalkoztatásban. Az elmúlt évtizedekben azonban kialakult a termesztés minden műveletére kiterjedő, teljesen gépesített termesztési módszer is. A gépesített betakarítás és piaci előkészítés minőségrontó hatása miatt azonban jelenleg a részben gépesített (agrotechnikai műveletek), részben kézi munkaerőre alapozó (piaci előkészítés) technológiák a legelterjedtebbek.

Vöröshagyma-termesztésünk nagyobb része (kb. 55%) öntözés nélküli területeken helyezkedik el. Főként ennek tulajdonítható, hogy az évenkénti termésmennyiség nagyon ingadozik (1975-ben 73 ezer tonna, 1978-ban 140 ezer tonna).

A vöröshagyma fontos szerepet játszik a friss (nyers) terményként kivitelre kerülő zöldségnövények között. A kivitt mennyiségben rendkívül nagy a szóródás (6–42 ezer tonna évente).

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

A vöröshagyma elsődleges jelentőségét a fűszerező képessége adja. Az ételek ízesítésére naponként szükséges, ezért egész évi folyamatos ellátásáról kell gondoskodni. A feldolgozóipar hús- és halkonzervek ízesítésére használja, de savanyúság is készül belőle. Szárítmányként való felhasználása is jelentős. Nyers állapotban zöldhagymaként a kora tavaszi időszakban, salátaként viszont az év többi időszakában fogyasztható. Nyersen való fogyasztását erős és tartós illata mérsékli, amelyet allilszulfid-tartalma okoz. Beltartalmi értékei (154. táblázat) közül kiemelkedik a C-vitamin-tartalma, melyből a zöldhagymában van a legtöbb. A zöldhagyma a legolcsóbb kora tavaszi C-vitamin-forrásnak tekinthető. Jelentős még szénhidrát-, ezen belül cukortartalma is.

Az egy főre jutó évi fogyasztás 7,5–8,5 kg között ingadozik.

154. táblázat - A vöröshagyma táplálkozási értéke

Értékmérő

Mértékegység

Mért értékek

fejes hagymában

zöldhagymában

Szárazanyag

%

14,0

8,7

Víz

%

86,0

91,3

Fehérje

%

1,2

1,96

Zsír

%

0,1

0,43

Szénhidrát

%

8,3

4,80

Rost

%

0,7

1,35

Hamu

%

0,6

1,14

B1-vitamin

mg/100 g

0,05

B2-vitamin

mg/100 g

0,03

B6-vitamin

mg/100 g

0,40

C-vitamin

mg/100 g

10,00

17,8

Nikotinsav

mg/100 g

0,80

Energiaérték

joule

197

122


Növénytani és élettani sajátosságai

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

Növénytani szempontból lágy szárú, évelő növény. A termesztésben azonban a magtól magig terjedő fejlődése két vagy három év alatt mehet végbe.

Gyökér. A lomblevelek megjelenésével párhuzamosan számos gyökeret fejleszt, amely bojtos gyökérzetté alakul. A gyökerek 60 cm mélységig is lehatolnak. A gyökérzet tömege azonban a 10–30 cm-es talajrétegben helyezkedik el. A vöröshagyma levelei és gyökerei a nyár folyamán a szárazság, a meleg és a hosszú nappalok együttes hatására leszáradnak, a hagyma behúzódik. Az őszi, csapadékos időszakban újra begyökeresedik és kihajt. Az újra gyökeresedő vöröshagyma bojtos gyökerei a hagymatönk szélén koszorúban helyezkednek el.

143. ábra - A vöröshagyma metszete a - nyak; b - buroklevél; c - tápanyag-raktározó húsos levelek; d-e - főrügy; f – tönk

A vöröshagyma metszete a - nyak; b - buroklevél; c - tápanyag-raktározó húsos levelek; d-e - főrügy; f – tönk


Levelei tőállóak, csövesek. A levelek felülete – fajtájától függően változó mértékben – viaszréteggel fedett. A viaszréteg vastagsága idős korban és szárazság hatására növekszik.

A levelek alsó része meghúsosodik, tápanyag-raktározó szervvé, hagymává alakul. A hagyma alsó részén elhelyezkedő rövid szártagú hajtás a hagymatönk, amely a hagymanövény fejlődése során folyamatosan gyarapszik. A hagymatönk csúcsi részén folyamatosan leveleket, alsó kerületén pedig gyökereket fejleszt. A tönkből (a hagymalevelek hónaljából) indul el a magszár képzése is.

Magszára belül üres, alsó harmadában kidudorodó (felfújt) tőkocsány, amelyet a gyakorlatban hagymabördőnek is neveznek.

Virágzata a magszár végén a sok apró virágból álló, gömb alakú (fejecskeszerű) ernyővirágzat. A virágzat 5–8 cm átmérőjű, 200–500 virággal. Hagymánként – a hagyma méretétől és fajtánként is változóan – 1–6 magszár képződhet. Egy virágzatban a virágok folyamatosan, két hét alatt nyílnak el, egy hagyma különböző virágzataiban pedig 3–4 hétig is elhúzódhat a virágok nyílása. A virágzatot fiatal állapotban hegyben végződő, világoszöld színű virágzati fellevél borítja, amely a virágzás előtt 10–12 nappal fölreped.

Termése háromrekeszű tok. A termésben egy vagy két, fekete színű, háromélű, zsugorodott felületű mag helyezkedik el.

Ezer mag tömege 2,7–4 g. Csírázóképességét természetes raktári körülmények között 3–4 évig tartja meg.

A vöröshagymának olyan változata is van (A. cepa var. bulbiferum), amely a magszár végén 4–8 mm átmérőjű léghagymákat (bulbilli) fejleszt magvak helyett. Ez a változat kevésbé csípős, de rövidebb ideig tárolható. Csak házikertben kap helyet.

A magvakat fejlesztő vöröshagyma-változat legtöbb fajtája ugyancsak képes léghagymák képzésére. Ha a virágzatból a virágbimbókat eltávolítják (lenyírják), a virágzati alapon 10–30 db léghagyma képződik, amelyeket elültetve egy év alatt fejlett hagymák képződnek belőlük. A magot érlelt vöröshagymanövény a magszár mellett egy-két sarjhagymát is fejleszt, ami a növény fennmaradását (évelését) teszi lehetővé.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

A vöröshagyma biológiai igényei a faj kialakulása során az őshazában alakultak ki. A termesztésbe vétel óta azonban a változatos termesztési feltételek és a nemesítőmunka eredményeként a biológiai igények tekintetében is eltérő fajták jöttek létre.

Hőigény. A vöröshagyma hidegtűrő növény. A növekedés időszakában az optimális hőmérséklet 19 °C. Az ettől való ±7 °C-os eltérés még jó növekedési feltételeket teremt, a ±14 °C-os eltérés azonban már leállítja a növekedést. A csírázás csak 4–5 °C-on indul meg, és tömeggyarapodás is csak ennél nagyobb hőmérsékleten tapasztalható.

A vöröshagyma fagytűrő képessége nagyon jó. A kikelt csíranövények mínusz 6 °C hideget károsodás nélkül elviselnek. A jól begyökeresedett, fejlett növények (áttelelő vetés, őszi duggatás, anyahagyma őszi ültetése) mínusz 20 °C-os fagyot is kibírnak és jól áttelelnek. A fejletlen áttelelő vetések (szikleveles, egy lombleveles állapotú) növényei viszont kemény teleinken teljesen kipusztulhatnak.

Az alacsony tavaszi hőmérséklet – rövidebb megvilágítással társulva – kedvez a gyökér és a lomb fejlődésének. Magas nyári hőmérséklet hatására viszont a hagyma kisebb lombot képez és a hagymafejképzés felgyorsul. Ez az oka annak, hogy megkésett tavaszi magvetés vagy ültetés esetén jelentős a terméscsökkenés.

Az alacsony hőmérsékletnek elsődleges szerepe van a magszárképzés kiváltásában is (vernalizáció). A magszárképzés kiváltásához legkedvezőbb hőmérséklet 4–12 °C között van. Ezen belül az északi származású fajták alacsonyabb, a déliek magasabb hőmérsékleten fejlesztenek magszárat. A magszárképzés kiváltásához szükséges alacsony hőmérséklet időtartama 2–6 hét és fajtára jellemző érték. A vernalizálódási képességet a fejlettségi fok is befolyásolja. A 3 lombleveles fejlettséget el nem ért hagymanövények nem képesek vernalizálódni. A felmagzási hajlam a hagymák növekedésével fokozódik.

A vernalizálódás – vagyis a magszárképzési képesség megszerzése – a dughagyma esetében káros, a hagymamag termesztésben azonban szükséges feltétel.

A hidegben tárolt dughagymák vernalizálódva – nagyságukkal növekvő számban – magszárat fejlesztenek. A magszárat fejlesztő hagyma nem értékesíthető. A dughagymák magszárképzése magas (20 °C feletti) hőmérsékleten való tárolással megakadályozható, 30–38 °C-on való hőkezeléssel pedig megszüntethető (devernalizálás). A hőkezelés időtartama a hőkezelési hőmérséklettel fordítottan, a dughagyma méretével egyenesen arányos (155. táblázat).

155. táblázat - A dughagyma osztályba sorolása és hőkezelése

Osztály

Átmérő (mm)

Tömeg (g/db)

A hőkezelés időtartama 35–38 °C-on (nap)

A hőkezelés kezdete

Piklesz

22–25

5–8

I.

19–22

4–5

55–60

XII. hó, 3. dekád

II.

16–19

3–4

30–35

I. hó, 2. dedád

III.

13–16

2–3

20–25

I. hó, 1. dekád

IV.

10–13

1–2

10–15

II. hó, 1. dekád

Zsika

5–10

0,5–1

10

II. hó, 1. dekád


Nagyarányú magszárképzéssel kell számolni az áttelelő hagyma termesztése során is, ha a magot korán vetették és a hagymanövények túlfejlődve elérik a vernalizálódásra képes méretet.

A vernalizációs hőmérsékletnek fontos szerepe van a magtermelő dugványhagymák (anyahagymák) magszárképzésében. A tökéletesen vernalizálódott anyahagymák korábban, gyorsabban és minden sarjukból magszárat fejlesztenek. Az anyahagymák 4–10 °C-on tárolva adják a legnagyobb magtermést.

Összefüggés van az alacsony hőmérséklet és egyes vöröshagymafajták hagymájának kettőződése (ikresedés) között is, amely az áruhagyma értékét rontja. Ilyenkor a buroklevélen belül két sarj erőteljesen kifejlődik és egymástól részben elkülönül. Az ilyen hagyma szabálytalan alakú, vagy a buroklevelet szétrepesztve kettéosztódik. Az ikresedésre hajlamos fajta különösen áttelelő vetésben és kora tavaszi vetés esetén kettőződik nagy arányban.

Fényigény. A vöröshagyma növekedését a megvilágítás erőssége és a megvilágítás napi hossza befolyásolja. A hagyma az erős megvilágítást (25–30 ezer lux) jól hasznosítja, ami a fotoszintézis és a tömeggyarapodás növekedésében nyilvánul meg. Az erős megvilágítás alacsony hőmérséklettel társulva a lomb tömegét, magas hőmérséklettel társulva pedig a hagyma tömegét növeli. Gyenge megvilágítás (házikerti árnyékos fekvésben) esetén nagy termésre nem számíthatunk.

A fény intenzitásával szemben kis igényű viszont a dughagymáról termesztett zöldhagyma, mert levélzete a dughagymában felhalmozódott tartalék tápanyagok mozgósításával képződik. Így a zöldhagyma a fényben szegény téli hónapokban is jól hajtatható.

A megvilágítás hosszának (nappalhosszúság) növekedése segíti a tömeggyarapodást és a hagyma fejképződését, a hagyma kifejlődése után pedig gyorsítja annak beérését, visszahúzódását. Magtermesztésben a magszárképzés és a magérés gyorsul a megvilágítási idő növekedésének hatására.

Hazánkban a hagymatermesztés időszaka alatt a napi megvilágítás hossza 11–16 óra között változik, és a legnagyobb értéket június második felében éri el. A hagymafajták növekedése a nappalhosszúság hatására – származási helytől függően – lényegesen változik. Az északi származású fajták a hagymafej képződéséhez és a hagymák jó beéréséhez hosszabb nappalokat (4–16 óra) igényelnek. Hazai viszonyok között ezért a fejképződésük később indul, a tenyészidő meghosszabbodik, a hagymák beérése a nyár végén rövidülő nappalok hatására gátolt. Megnő a visszahúzódni nem képes, ún. nyakas hagymák aránya.

A rövid nappalok mellett is termeszthető déli fajták hagymaképzéséhez 12 órás napi megvilágítás is elegendő. Ezek a fajták hazai termesztésben korán képeznek hagymát, gyorsabban beérnek, vagyis rövid tenyészidejűek, de termőképességük kisebb. A savanyításhoz kedvelt kisméretű hagymák (gyöngyhagyma) termesztésére ilyen fajták alkalmasak.

Vízigény. A vöröshagyma általában a mérsékelten vízigényes növények csoportjába sorolható. Lombozata kicsi, a levelek felülete viaszos, ezért párologtatása is kicsi. Transzspirációs együtthatója 240–270. Jól elviseli a rövid ideig tartó csekély (60% VK szf) talajvíztartalmat is. A vegetációs időszakban bekövetkező tartós vízhiány azonban gátolja a növekedést, és termésmennyiség-csökkenést okoz. Folyamatosan nagy talajvíztartalom hatására a hagyma szárazanyag-tartalma csökken, a beteg (gombás és baktériumos) hagymák száma növekszik, és a tárolhatóság romlik.

A termesztésben a termesztési mód is jelentősen befolyásolja a vöröshagyma vízigényét.

A dughagymáról ültetett vöröshagyma – néhány szélsőségesen aszályos évjárattól eltekintve – öntözés nélkül is jó termést ad. Ezért hazánkban a dughagymáról ültetett vöröshagyma az öntözetlen szántóföldi vetésforgók növényévé vált.

A magról vetett (egyéves termesztés) vöröshagyma tenyészideje elhúzódik, az intenzív tömeggyarapodás a száraz nyári időszakra esik, emiatt csak öntözött területen termeszthető biztonságosan.

Tápanyagigénye a növényben felhalmozódott makro- és mikrotápelemek mennyiségével (156. táblázat), valamint az egységnyi terméssel és az egységnyi területről kivont fő tápelemek mennyiségével (157. táblázat) jellemezhető. A talaj tápanyagait jól hasznosítja.

156. táblázat - A hagymafajok szárazanyagának tápelem-összetétele

Elemi

Makrotápelem-tartalom a szárazanyag százalékában

neve

kémiai jele

zöldhagyma

vöröshagyma érett (fejes)

fokhagyma

metélőhagyma

Nitrogén

N

3,4

3,1

4,2

4,1

Foszfor

P

0,39

0,41

0,71

0,36

Kálium

K

5,8

3,6

2,2

5,4

Kalcium

Ca

1,0

0,2

0,4

1,2

Magnézium

Mg

0,2

0,2

0,1

0,24

Mikrotápelemek (nyomelemek) mennyisége a szárazanyagra vonatkoztatva ppm-ben (milliomodrész)

Vas

Fe

90

40

29

275

Cink

Zn

31

29

33

25

Mangán

Mn

18

18

9

47

Réz

Cu

6

5

2

4,5

Bór

B

4

5

4

6

Molibdén

Mo

0,4

0,3

0,2

0,3


157. táblázat - A vöröshagyma fajlagos tápanyagigénye (kg/t termés) és a terméssel kivont tápanyag (kg/ha)

Hatóanyag

Fajlagos tápanyagigény (kg/termés)

Terméssel kivont tápanyag* (kg/ha)

egyéves termesztés

kétéves termesztés

dughagyma-termesztés

egyéves termesztés

kétéves termesztés

dughagyma-termesztés

N

3,4

4,6

4,4

119

101

88

P2O5

0,9

1,3

1,2

31,5

28,6

24

K2O

3,8

4,5

4,2

133

99

84


* Az értékek kiszámításánál az egyéves termesztésben 35 t/ha, a kétéves termesztésben 22 t/ha, a dughagymatermesztésben 20 t/ha termésátlagot vettünk alapul

A dughagymáról ültetett vöröshagyma mérsékelten tápanyagigényes, a magról vetett hagyma azonban – a fejesedés időszakában tapasztalható gyors ütemű tömeggyarapodás következtében – folyamatosan jó tápanyagellátást igényel.

Túlzott nitrogénellátás hatására nagy lombot fejleszt, a hagymafej szárazanyag-tartalma csökken, a beérés (visszahúzódás) kitolódik, a rosszul visszahúzódó nyakas hagymák aránya megnő, és a tárolhatóság romlik. A bőséges káliumellátás viszont javítja a tárolhatóságot. A jó foszforellátás segíti a hagymaburoklevelek képződését, a buroklevelek állóképessége a gépi betakarítás és szállítás mechanikai hatásaival szemben növekszik.

Termesztett fajták, fajtakiválasztás

A hagymafajták gazdaságilag lényeges morfológiai fajtabélyegei közül a következők fontosak:

– a hagyma alakja gömbölyű, lapított és hengeres lehet. A gömbölyű fajták termesztése általános, egyéb alak a salátaként fogyasztott fajtáknál fordul elő;

– a buroklevél színe bronzvörös, szalmasárga, lila és fehér lehet. A hazai fogyasztás a bronzvörös színt részesíti előnyben. A fehér színű hagyma a konzervipar által használt gyöngyhagyma termesztésében általános;

– a hús színe általában sárgásfehér, ritkán fehér és lila lehet. A rózsaszín árnyalatot színhibának minősítik. A lila színű hagymát salátahagymaként igényli a piac.

144. ábra - Makói (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Makói (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


A beltartalmi értékek közül lényeges:

– a hagyma szárazanyag-tartalma, amely 8–18% között mozog, és elsősorban fajtájától függő tulajdonság. A 8–10%-os szárazanyag-tartalmú fajták csak rövid ideig (decemberig) tárolhatók. A szárítóipar számára 14–18%-os szárazanyag-tartalmú fajták adnak megfelelő alapanyagot;

– a csípősség (allilszulfid-tartalom) általában a szárazanyag-tartalommal van szoros összefüggésben. A gyengén csípős, kis szárazanyag-tartalmú fajtákat csak salátaként fogyasztják szívesen.

A biológiai tulajdonságok közül meghatározó:

– a tenyészidő hossza a termesztés módjától (technológiai változat) függően változik a legjobban, de azonos módon termesztve is lényeges különbségek tapasztalhatók a fajták között. A vöröshagymafajták tenyészideje tavaszi magvetés esetén 140–200 nap, dughagymáról ültetve 120–140 nap. Nagyüzemekben a különböző tenyészidejű fajták termesztése a betakarítási idény széthúzását teszi lehetővé. Gyöngyhagymatermesztésre a rövid tenyészidejű, kisebb termőképességű, fehér színű fajták alkalmasak;

– a vöröshagymafajták magszárképzési hajlamában nagy különbségek adódnak. Áttelelő termesztésben csak magszárképzésre kevésbé hajlamos fajta használható. Újabban – a hőkezelés költségének csökkentése végett – a dughagymáról ültetett fajtacsoportban is sikerült gyengébb magszárképzési hajlamú fajtát előállítani (Makói CR).

145. ábra - Pannónia (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Pannónia (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


Magyarországon a hazai nemesítésű vöröshagymafajták termesztése általános. A hazai nemesítésű fajták termőképesség és termésminőség tekintetében is kiemelkednek. Néhány különleges célú termesztésben (gyöngyhagyma, áttelelő hagyma) külföldi (holland, japán) fajtákat alkalmazunk.

A hazai termesztésben elterjedt fajtákat és azok fő jellemzőit a 158. táblázat ismerteti.

158. táblázat - Vöröshagymafajták jellemzői

Fajta neve

Hagyma

Szárazanyag(%)

Tárolhatóság

Termesztési mód

alakja

héjszíne

héjszilárdsága

Makói

gömb

bronzvörös

kitűnő

17–18

kitűnő

dughagymás

Makói CR

gömb

bronzvörös

kitűnő

17–18

kitűnő

dughagymás

Makói fehér

gömb

fehér

kitűnő

17–18

kitűnő

dughagymás

Makói bronz

gömb

bronzvörös

kitűnő

11–12

magvetéses

Makói 104

gömb

bronzvörös

kitűnő

13–14

kitűnő

magvetéses

Alsógödi

vállas gömb

barnássárga

10–12

közepes

magvetéses

Aroma

gömb

sárgásbarna

13–14

magvetéses

Favorit

gömb

sárgásbarna

11–12

közepes

magvetéses

Pannónia

gömb

sárgásbarna

12–13

közepes

magvetéses

Tétényi rubin

gömb

lila

12–13

közepes

magvetéses

Fertődi ezüstfehér

lapított gömb

fehér

gyenge

10–12

rossz

magvetéses

Braunschweigi

lapított gömb

lila

12–14

közepes

magvetéses

Barletta

gömb

fehér

közepes

11–13

rossz

magvetéses,gyöngyhagymának

Express Yellow F1

lapított gömb

szalmasárga

közepes

9–10

rossz

áttelelő magvetés

Tisza

lapított gömb,rövid

sárgásbarna

közepes

10–11

rossz

áttelelő magvetés

Piroska

gömb

bronzvörös

10–12

közepes

magvetéses


Szabadföldi termesztés

A vöröshagyma szabadföldi termesztésének – szaporításmód és termesztési cél függvényében – a termesztésben kialakult fontosabb technológiai változatai a következők:

– magvetéssel való (egyéves) étkezésihagyma-termesztés,

– dughagymatermesztés,

– dughagymáról való (kétéves) étkezésihagyma-termesztés,

– gyöngyhagymatermesztés,

– zöldhagymatermesztés.

A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA

A hagyma víz- és tápanyagigényének egyenletes és folyamatos szolgáltatására főként a középkötött mezőségi és öntéstalajok alkalmasak.

Laza homoktalajon csak rendszeres öntözéssel és tápoldatozással érhető el nagy termés, de az így termesztett hagyma laza szövetű, szárazanyag-tartalma kisebb és rosszabbul tárolható. Kötött talajon viszont nagyobb szárazanyag-tartalmú, jól tárolható hagyma terem.

A magról vetett hagyma csíranövényei csak jó szerkezetű, eliszapolódásra és cserepesedésre nem hajlamos talajon kelnek biztonságosan. A meszes öntéstalajok cserepesedésre hajlamosak, ezeket nem célszerű hagymával hasznosítani, vagy a cserépkérget szöges hengerrel meg kell törni.

A talaj kémhatása 6,5–7,5 pH-értékek között optimális.

A NÖVÉNYVÁLTÁS JELENTŐSÉGE

A dughagyma és a dughagymáról ültetett vöröshagyma az öntözés nélküli szántóföldi kombinált vetésforgókban, a magról vetett vöröshagyma az öntözött szántóföldi vetésforgókban, a zöldhagyma pedig az öntözött zöldséges vetésforgókban kap helyet.

A vöröshagyma monokultúrás termesztésre érzékeny, ugyanarra a területre csak 4–5 évenként kerülhet vissza. Szántóföldi kombinált vetésforgókban általánosan használt, kitűnő előveteménye a búza. Viszonylag korai betakarítása következtében a vöröshagyma jó előveteménye a búzának, vagyis a vetésforgóban általában két búza közé kerül.

A vöröshagyma számára minden olyan növény rossz elővetemény, amely nagy szár- és gyökérmaradvány-tömegével akadályozza a jó vetőágy kialakítását (pl. kukorica, napraforgó), vagy évelési hajlama miatt gyomosító növénnyé válhat (pl. lucerna).

A zöldhagyma már május első felében lekerül a területről, ezért tavaszi ültetés esetén előterményként, nyár végi ültetés vagy vetés esetén pedig utó- és előterményként (áttelelő növényként) termeszthető.

TÁPANYAGELLÁTÁS

A vöröshagyma tápanyagigényét műtrágyákkal kell kielégíteni. A termőhely talajának tápanyagtartalmától függő fajlagos műtrágyaigényét a 159. táblázat mutatja.

159. táblázat - Vöröshagyma fajlagos műtrágyaigénye (hatóanyag kg/t)

Termőhely

Dughagyma

Dughagymáról ültetett étkezési vöröshagyma

Magról vetett étkezési vöröshagyma

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

Nitrogén

I.

6,5

5,5

4,5

4,0

3,0

8,0

7,0

6,0

5,0

4,0

5,5

5,0

4,0

3,0

2,5

II.

7,0

6,0

5,5

4,5

3,5

8,0

7,5

7,0

5,5

4,5

6,0

5,5

4,5

3,5

3,0

III.

7,0

6,0

5,5

4,5

3,5

8,0

7,0

7,0

5,5

4,5

6,0

5,5

4,5

3,5

3,0

IV.

6,5

5,5

5,0

4,5

3,5

8,0

7,5

7,0

6,0

5,0

5,5

5,0

4,0

3,5

3,0

Foszfor

I.

7,0

6,5

6,0

5,0

4,0

7,0

6,5

6,0

5,0

5,0

4,5

4,0

3,0

2,5

2,0

II.

7,5

7,0

6,5

5,0

4,5

7,5

7,0

6,5

5,0

4,5

4,5

4,5

3,5

3,0

2,5

III.

7,5

7,0

6,5

5,5

4,5

7,5

7,0

6,5

5,5

5,5

5,0

4,5

3,5

3,0

2,5

IV.

7,0

6,5

6,0

4,5

4,0

7,0

6,5

6,0

4,5

4,0

4,5

4,5

3,5

3,0

2,0

Kálium

I.

8,0

7,5

7,0

6,0

5,0

9,0

8,0

7,0

6,0

5,0

5,0

4,5

4,0

3,5

3,0

II.

8,5

8,0

7,5

6,5

5,5

9,5

8,5

7,5

6,0

5,0

5,5

5,0

4,5

4,0

3,5

III.

8,5

8,0

7,5

6,5

5,5

9,5

8,5

7,5

6,5

5,5

5,5

5,0

4,5

4,0

3,5

IV.

8,0

7,5

7,0

6,0

5,0

8,0

7,5

7,0

6,0

5,0

5,0

4,5

4,0

3,5

3,0


A dughagymáról ültetett vöröshagymának öntözés nélküli termesztésében a szükséges (kiszámított) foszfor- és káliumműtrágya 100%-át és a nitrogén nagyobb részét (70%) is őszi alaptrágyaként adjuk. A nitrogén többi része tavasszal indítótrágyaként adható.

Magról vetett vöröshagyma öntözött termesztésekor a foszfor- és káliumműtrágyák 60%-át őszi alaptrágyaként, 40%-át tavaszi indítótrágyaként, 40%-át pedig fejtrágyaként a tenyészidő középső harmadában kell kijuttatni.

160. táblázat - A magvetéses (egyéves) vöröshagyma-termesztési technológiák jellemző adatai

Technológiai változat

Optimális vetési idő

Vetőmag- szükséglet (kg/ha)

Sortávolság (cm)

Betakarítási idő

Fajtatípus

Étkezési vöröshagyma, tavaszi termesztés

március 1–15.

5–6

(4×25)+50–60 (4×28)+50

augusztus–szeptember

gyors növésű, közepes szárazanyag-tartalmú fajták

Étkezési vöröshagyma, áttelelő termesztés

augusztus 10–20.

7

(4×25)+60

június vége–július eleje

áttelelő fajta

Gyöngyhagymatermesztés

március 1–15.

100–110

4×(23+5)+50 (8×14)+50

augusztus eleje

rövidnappalos fehér fajták

Dughagymatermesztés

március 1–15.

90–100

4×(23+5)+50

július

lassú növekedésű, nagy szárazanyag-tartalmú fajták

Zöldhagymatermesztés

július 15–31.

7–8

(4×25)+50–60 (4×28)+50

április–május

áttelelő fajták


161. táblázat - A dughagymás (kétéves) vöröshagyma-termesztési technológiák adatai

Technológiai változat

Dughagyma osztály

Tőszám

Optimális vetési idő

Dughagyma- szükséglet (t/ha)

Betakarítási idő

db/fm

ezer db/ha

Étkezésihagyma-termesztés – tavaszi ültetéssel

I. o.

12–16

357–476

március 25.–április 5.

2,1–2,4

augusztus

II. o.

14–18

417–536

március 25–30.

1,6–2,1

augusztus

III. o.

16–20

476–595

március 20–25.

1,1–1,6

augusztus

IV.

18–22

536–655

március 15–20.

0,7–1,1

augusztus

Zöldhagymatermesztés

– tavaszi ültetéssel

Piklesz

I. o.

10–12

333–392

március 5–20.

2,1–2,7

május 10–31.

Zöldhagymatermesztés

– őszi ütletéssel

Piklesz

I. o.

12–13

392–440

szeptember 20.–október 31.

2,5–3,1

április 20.–május 10.


Az üzemi sortávolság minden változatában (4×25)+50–60 cm vagy (4×28)×50 cm

TALAJMŰVELÉS, TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS

A vöröshagyma a talajművelésre érzékeny és igényes növény. Az alap-talajművelés teendőit tavaszi vetés és ültetés esetén a tarlóhántás, a tarlóhántás ápolása és az őszi mélyszántás alkotja. Nyár végi vetés (áttelelő vetés) vagy őszi ültetés (zöldhagymatermesztés) esetén nyári középmély szántás és a szántás ápolása a feladat. A jó vetőágy minden esetben elengedhetetlen, az ülepedett magágy és a sima felszín azonban a magról vetett hagyma esetében az egyenletes, jó kelés és a sikeres vegyszeres gyomirtás feltétele.

A vetés előtti talaj-előkészítéssel kell beművelni a talajlakó rovarkártevők ellen a rovarölő vegyszereket (Basudin, Diazinon) is.

SZAPORÍTÁS

A különböző célra termesztett vöröshagyma magvetéssel vagy dughagymaültetéssel szaporítható.

Az azonos szaporítási módot alkalmazó vöröshagyma-technológiák sok vonatkozásban megegyeznek egymással, de néhány lényeges különbség is adódik.

Magvetéssel szaporíthatók az étkezési hagyma gyors növekedésű fajtái (egyéves termesztésben), a savanyítás céljára termelt gyöngyhagyma, a kétéves termesztés szaporítóanyagául szolgáló dughagyma, sőt nyári vetés esetén a zöldhagyma is. A magvetéses szaporítást alkalmazó technológiák fontosabb adatait a 160. táblázatban foglaljuk össze.

A magvetés mélysége minden esetben 2–3 cm. A magot géppel vetik. Kis magmennyiséget vető technológiákban (pl. étkezési hagyma egyéves termesztése) a precíziós aprómagvető gépek (Nibex, Stanhay, Monair) használata nélkülözhetetlen. Nagy vetőmennyiségek vetésére a közönséges gabonavető gépek is alkalmasak.

Dughagymáról ütetjük a lassú növésű, nagy szárazanyag-tartalmú étkezési vöröshagymafajtákat (Javított Makói, Makói CR, Makói fehér), valamint túlnyomórészt a zöldhagymát is. A dughagymás szaporítási módot alkalmazó technológiai változatok fontosabb adatait a 161. táblázat mutatja. Az étkezésihagyma-termesztés célját szolgáló dughagymát a magszárképzés megakadályozására 35–38 °C-on hőkezelni kell. (155. táblázat). A hőkezelésnek gombacsíraölő és termésnövelő hatása is van.

A dughagymákat az előkészített területre ültetőgéppel vetik (szórják), vagy sorjelölt területre kézzel ültetik (duggatják). Az ültetés mélysége 3–5 cm. A dughagyma ültetésére a DHV–15 jelű dughagymavető gépet fejlesztették ki.

A vöröshagymát nagy- és kisüzemekben egyaránt síkművelésben termesztik. A sorokat kisüzemekben egyenletesen, a nagyüzemekben azonban a gépi műveléshez szalagosan célszerű elrendezni. Étkezési- és zöldhagymatermesztésben 5 sor, a dughagyma- és gyöngyhagymatermesztésben 9–10 sor helyezhető el a gépek keréknyomtávolságához igazodó 100–110 cm széles területsávban (szalag).

ÁPOLÁSI MUNKÁK

A vöröshagyma gyomnevelő növény, az elgyomosodás megakadályozása fontos feladat. Nagyüzemi termesztésben a vegyszeres gyomirtás általánosan elterjedt. A vöröshagyma gyomirtására engedélyezett vegyszerek fontosabb adatait a 162. táblázat mutatja.

162. táblázat - A vöröshagyma gyomirtásához engedélyezett vegyszerek

Vegyszer

Alkalmazási helye

Időszaka

Adag/ha

neve

hatóanyaga

Afalon

linuron

kétéves termesztés

és magtermesztés

ültetés után

1,6–2,2 kg

állományban

1,0–1,3 kg

Dachtal

klórtal-metil

egyéves termesztés

magvetés után

8–13 kg

Maloran

klórbromuron

egyéves termesztés

állományban

1,2–1,5 kg

Mesoranil

aziprotrin

egyéves termesztés

magvetés után

3–4 kg

Mezopur

metazol

egyéves termesztés

állományban

2–3 kg

Mezotox

nitrofen

egyéves termesztés

állományban

6–8 l

Satecid

propaklór

egy- és kétéves termesztés

magvetés és duggatás után állományban

5–8 kg

Stomp 330

pendimetalin

egy- és kétéves termesztés

magvetés, ill. duggatás után

4–6 l

Tenoran

klóroxuron

egyéves termesztés

állományban

4–6 kg


A gyomirtó vegyszerek kiszórására kelés előtt és kelés után (állományban) kerül sor. Az állománypermetezéseket mindig durva cseppképzéssel kell végezni, hogy a cseppek a hagymalevelekről leperegjenek. A hagymalevelek viaszrétege fiatalkorban (kétéves korig), valamint tartós esők és öntözés után hiányos, ilyenkor a perzselés veszélye miatt gyomirtó vegyszerek nem permetezhetők az állományra. Egyes gyomirtó szerek (pl. Afalon) a talaj 2%-os humusztartalma alatt nem használhatók erős hagymakárosító hatásuk miatt.

A gyomirtó vegyszerek hatása száraz talajon nem érvényesül, ilyenkor mechanikai gyomirtás is szükségessé válik. A vöröshagyma 2–3 gépi sorközműveléssel és 1–2 kézi sorkapálással gyomtalanítható.

Csak a magról vetett egyéves hagymát öntözzük. A fő öntözési idény május–július hónapokban van. Az augusztusi öntözés az érést gátolja, a szárazanyag-tartalmat csökkenti és a tárolhatóságot rontja.

Március végi, áprilisi kelesztő öntözésre csak aszályos tavasz esetén van szükség. 10–14 mm vízadagot juttatunk ki ilyenkor, kis intenzitású szórófejekkel (5–7 mm/h).

Az öntözési idényben 130–200 mm öntözővizet adunk. A vízpótló öntözések normája 25–40 mm, ezen belül a hagymanövény tömegének és gyökerezési mélységének növekedésével együtt emelkedő mértékű.

Május végén és júniusban adjuk a talajon át érvényesülő fejtrágyákat is, de a lombtrágyázás még júliusban is eredményes.

Fontos ápolási munka a peronoszpóra elleni növényvédelem is.

BETAKARÍTÁS, TÁROLÁS

A vöröshagyma cukor- és szárazanyag-tartalma a növekedés során folyamatosan gyarapszik, és a maximális értéket a beérés időpontjában éri el. A beérés jeleként a hagymalevelek vége száradni kezd, a nyaki rész a vízveszteség következtében meggyengül, és a hagyma levélzete a talajra fekszik, ledől. Ezzel egy időben kialakulnak a színes buroklevelek, a gyökérzet a víz- és tápanyagfelvételt beszünteti, sorvadni kezd.

146. ábra - Vöröshagyma gépi szedése (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Vöröshagyma gépi szedése (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


147. ábra - Hagymaszárítmány csomagolása (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Hagymaszárítmány csomagolása (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


A magról vetett hagyma betakarítása akkor időszerű, amikor az állomány 70–80%-a megdől. Ebben az esetben a hagyma teljes visszahúzódása, a levelek leszáradása vagy a szántóföldön rendekbe rakva, vagy levegőátfúvási lehetőséggel ellátott raktárban következik be. Ez az idő egyéves hagymánál augusztus közepén, szeptemberben várható. Ilyenkor a hazai éghajlat alatt gyakran már az újragyökerezés feltételei is megvannak, ezért a hagyma nem tartható tovább a talajban.

A dughagymáról ültetett vöröshagyma tenyészideje (de a dughagymáé és a gyöngyhagymáé is) rövidebb. Hazai éghajlatunkon már júliusban visszahúzódik, tökéletesen beérik, ezért ezekben a technológiákban a hagymát a szár teljes leszáradásakor szedik fel.

A hagyma betakarításának gépesített és kézi módszere egyaránt megtalálható a hazai gyakorlatban. A betakarítás mindkét esetben kétmenetes. Első menetben a hagymasorokat rendre szedik, majd 4–6 napos renden való szárítás után a rendről felszedve értékesítik vagy tárolják.

Nagyüzemeink a hagyma kiemelésére függőleges gömbsüveg alakú tárcsákkal fölszerelt betakarítógépet használnak (a HKS+HRR magyar, a Rumpstad holland gyártmányú gép). A gépek a hagymasorokat kiemelik és 50–60 cm széles rendekbe helyezik.

A rendben utószárított hagymát gépesített termesztés esetén rendfelszedővel (HRF, Finis) pótkocsira vagy a pótkocsira helyezett tartályládákba rakják. A hazai gyakorlatban nem ritka a renden megszáradt hagyma közvetlen kézi tisztítása és export- vagy hazai piaci értékesítésre kész, zsákos csomagolása sem.

A rendről géppel fölszedett hagyma egy részét gépi tisztítás és osztályozás után folyamatosan értékesítik. Másik részét azonban válogatás és osztályozás nélkül tárolják. Az így tárolt hagyma piaci előkészítésére az értékesítést megelőzően kerül sor.

A tisztító- és osztályozógépek közül hazánkban a magyar gyártmányú Variman H 100, a holland Finis, Holoras és Agrofac, valamint az angol Lockwood egyaránt megtalálható.

A vöröshagyma termésátlaga hazánkban az utóbbi években 18–20 t/ha között ingadozott. Jó évjáratokban, nagy termőképességű fajtákból és főként a családi művelésű táblákon 40–50 t/ha termésátlagot is elérnek.

A vöröshagyma jelentős része az egyenletes és folyamatos fogyasztói igény kielégítésére tartós tárolásra kerül. A tartós tárolás feltétele a tárolóhely levegőcseréjének, hőmérsékletének és ezeken keresztül a levegő páratartalmának szabályozhatósága.

1 m3 vöröshagyma óránként 150 m3 levegőcserét igényel, amit gépi ventilációval és a légáramlás irányának szabályozásával kell lehetővé tenni.

Téli tárolásra a 3 és mínusz 1 °C közötti hőmérséklet a legalkalmasabb. A mínusz 3 °C alatti hőmérséklet a kisebb szárazanyag-tartalmú hagymát károsítja.

A tárolóhelyiség páratartalma 64–70% között optimális. Nagyobb páratartalom esetén – különösen, ha az magasabb hőmérséklettel társul – a hagyma gyökereket fejleszt, és a hajtásképződés is megindul. Ennek jele a kettévágott hagymában a hajtáskezdemény megzöldülése.

Hajtatás

Hazánkban a vöröshagymát ritkán hajtatják. A hajtatott vöröshagyma fogyasztási idénye januártól április elejéig tart, mert később a szabadföldi zöldhagyma megjelenése miatt hajtatása nem gazdaságos.

A vöröshagyma-hajtatás a termény piaci előkészítésének (tisztítás, csomózás) kézimunka-igényessége miatt csak kisüzemben és házikertben játszik szerepet.

Fűtött termesztőlétesítményekben csak nagymértékű dughagymákról (piklesz és I. osztályú) ésszerű hajtatni, mert így a fogyasztásra érett méretet viszonylag rövid idő alatt (7–8 hét) eléri.

A dughagymaültetés ideje legkorábban november–december hónapokban van. A dughagymák ágyásokba rendezve, 15×6 cm sor- és tőtávolságra ültethetők. A dughagymaszükséglet 0,5–0,8 kg/m3.

A növények ápolása gyomtalanításból, rendszeres öntözésből és egyszeri nitrogénfejtrágyázásból áll. A szedés 20–25 cm hosszú levélzet kialakulásakor kezdődhet el. A várható termés 50–60 csomó (5 szálas) zöldhagyma négyzetméterenként.

A zöldhagymahajtatás kevésbé elterjedt, de gazdaságos módja a fűtés nélküli fóliás hajtatás. Ebben az esetben a július elején magról elvetett és az ősz folyamán megerősödött áttelelő vöröshagyma-állományra március elején helyezik rá a fóliatakarót. A zöldhagyma így 3–4 hét alatt betakarítható, olyan időszakban, amikor a fogyasztói igények és az értékesítési árak a legnagyobbak.

Magtermesztés

A magtermelő terület nagysága 500–600 ha. A vöröshagyma magtermesztéséhez az egyéves termesztésre alkalmas fajták esetében két év, a dughagymáról való termesztésre alkalmas fajták esetében három év szükséges. Bár a dughagymáról termesztett fajták is képesek egy év alatt maghozásra alkalmas méretű anya- (dugvány-)hagymák fejlesztésére, a termesztésmód feltételeihez való alkalmazkodás és a szelekció végett ragaszkodni kell a hároméves magtermesztéshez.

A magtermesztés alapanyagát az egy-, illetve kétéves termesztéssel megtermelt étkezésihagyma-méretű, a termesztés során ellenőrzött és szelektált anyahagymák képezik. A hagymák mérete 40–80 g. Magról vetett fajták esetében az augusztusban felszedett anyahagymákat szellős helyen tárolják, alak, szín és egészségi állapot szerint szelektálják, majd szeptember végén, októberben ültetik ki. Dughagymáról ültetett fajták anyahagymáit – a tárolhatóságra való szelektálás végett – általában csak tavasszal (márciusban) szokás kiültetni. Ilyenkor a szelektálás is tavaszra marad.

148. ábra - Maghozó vöröshagyma (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Maghozó vöröshagyma (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


A magtermelő vöröshagyma sor- és tőtávolsága 50×20 cm. A tenyészidő folyamán szükséges növényvédő permetezések végzésére 24–36 m-enként művelőutat (2 m széles) kell hagyni. Az anyahagyma-szükséglet 4–8 t/ha. Az ültetés palántázógéppel végezhető oly módon, hogy a hagymák csúcsát 5 cm vastag talajréteg takarja.

A vöröshagyma idegenbeporzó növény. Izolációs távolság elit és első szaporítási fokú vetőmag termesztésekor 1000 m, további elszaporításoknál 600 m lehet.

A magtermő hagymatábla legfontosabb ápolási munkái a peronoszpóra elleni rendszeres növényvédelem, valamint a gyomtalan állapot fenntartása. A gyomok ellen a vegyszeres gyomirtás és magszárfejlesztés előtti időszakban végzett mechanikai gyomirtás együttesen adnak jó eredményt. Vöröshagymamag-termesztésben a karantén gyomok (pl. aranka) és a nehezen tisztítható veszélyes gyomok (pl. fakó muhar) kiirtására fokozott gondot kell fordítani.

A hagymamag augusztusban érik. A betakarítás akkor eredményes, ha az ernyőkben 8–10 tok felnyílt, és a magvak szabadon látszanak. Ilyenkor könnyen pereg, ezért a szakaszos betakarítás javasolható. Kisebb anyahagymák kevesebb magszárat fejlesztenek, egyenletesebben érnek, egymenetes gépi aratással betakaríthatók.

Az ernyőket 10–15 cm-es szárrésszel vágják le, majd száraz, szellős helyen 10–15 cm-es vastag rétegben kiterítve (esetleg szárító padozaton levegőátfúvással) utóérlelik. A jól kiszáradt ernyőket géppel csépelik, majd tisztítják.

A magtermés mennyisége 600–800 kg/ha.