Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Póréhagyma

Póréhagyma

(Allium porrum L.)

A termesztés jelentősége

Őshazája a Földközi-tenger partvidéke. Termesztésével már az ókori népek (egyiptomiak, görögök stb.) is foglalkoztak.

Hazánkban számottevő területen csak magnak termesztették. Az utóbbi években szárítmány előállítása céljából is termesztik nagyüzemi módon. Termőterülete 200 ha körül alakult.

A póréhagyma fogyasztása Nyugat- és Dél-Európa országaiban általános, nálunk csak a legutóbbi években kezd terjedni. Fogyasztási idénye decembertől márciusig tart. Főleg levesízesítőként és salátaként fogyasztják. Allilszulfid-tartalma kisebb, ezért csípőssége és illata is mérsékeltebb, mint a vöröshagymáé. C-vitamin-tartalma 20–70 mg/100 g.

Növénytani és élettani sajátosságai

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

A póréhagyma enyhébb telű vidékeken évelő, nálunk azonban csak a téli fajták áttelepítése biztonságos. Fogyasztásra és szárítás céljára egyéves, magtermesztésben kétéves növényként termesztik.

Levelei laposak, a fokhagymáénál szélesebbek (2,5–3 cm), keresztben átellenesen, sűrű állásban fejlődnek. A levelek alsó része hüvelyszerű, ezek az egymásra boruló hüvelyek alkotják a henger alakú vagy kissé kidomborodó hagymát.

A hagyma színe fehér, a külső levélhüvelyeken hosszában zölden csíkozott.

A hagyma a termesztés második évében 100–120 cm hosszú, egyenletes vastagságú, tömör magszárat (tőkocsányt) fejleszt.

A magszáron gömb alakú virágzat fejlődik. A virágok kocsánya 4–6 cm hosszú, ezért a virágzat átmérője is nagyobb, mint a többi hagymafajé. A virágok színe halvány rózsaszín vagy zöldesfehér, rovarporozta idegenbeporzó, más hagymafajokkal nem kereszteződik.

A toktermésben képződő fekete mag a vöröshagymáénál kisebb, gömbölyűbb és ráncosabb felületű. Ezermagtömege 2,2,–3,7 g. Csírázóképességét 2–4 évig tartja meg.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Hőmérsékleti optimuma 19 °C, növekedése 5 °C felett indul meg. A nyári fajták mínusz 10 °C alatt elfagynak, a téli fajták átlagos teleinket jól átvészelik. A hagymák magszárképződését 4–8 hétig tartó 4–6 °C-os alacsony hőmérséklet váltja ki.

Fényigényes növény, árnyékban nem termeszthető.

Vízigényes, ezért csak öntözött területen fejlődik kielégítően.

Tápanyagban gazdag, középkötött talajokat kedvel, és frissen istállótrágyázott területet igényel.

Termesztett fajták

A póréhagymafajták hidegtűrésük és tenyészidejük alapján nyári és téli fajtacsoportba sorolhatók. A fajták között lényeges különbségek tapasztalhatók a növény magassága, a termőképesség és a fehér hagymarész hossza tekintetében is.

Tétényi áttelelő, államilag minősített fajta. A téli fajtacsoportba tartozik és a szabadban is biztonságosan áttelel.

Emellett nagy a külföldi eredetű, kiegészítő fajták száma is. A télálló fajták közül a Carentan, az Elefánt, a Platina, a nyári típusú fajták közül a Collana és a Kamus fajták elterjedtek.

Szabadföldi termesztés

A póréhagymát nyers fogyasztásra és szárítmány céljára egyéves növényként termesztjük.

A póréhagyma az egész vegetációs időszakot lefoglalja, ezért csak főnövényként termeszthető. Öntözött zöldséges és öntözött kombinált szántóföldi vetésforgóban helyezik el. Előveteményként az őszi búza, illetve a szeptemberben lekerülő melegigényes zöldségnövények a legmegfelelőbbek.

A területre 30–35 t/ha félérett istállótrágyát kell az őszi mélyszántással bemunkálni. Műtrágyázáshoz a vöröshagyma számára ajánlott irányszámok alkalmazhatók.

Szaporításában az állandó helyre vetés általánosan elterjedt. Palántáról való ültetése – a módszer költségessége miatt – hazánkban háttérbe szorult.

A magvetés ideje március. A vetőmagszükséglet 2–3 kg/ha. A magvakat nagyüzemben 35 cm sortávolságra – a sorokat a gépi művelés lehetőségének megteremtéséhez négysoros szalagokba rendezve – vetik el. A tőtávolság 8–10 cm.

A növényápolási munkák közül a vegyszeres gyomirtás, a mechanikai talajápolás, az öntözés és a növényvédelem nélkülözhetetlen, és esetleg sor kerül a sorok töltögetésére. Gyomirtó vegyszerként Satecid használható a vetés utáni napokban.

Mechanikai talajápolásra a kelés után 2–3 alkalommal kerül sor. Öntözési idénynormája 120–200 mm, melyet 20–35 mm-es adagokban augusztus végéig kell kijuttatni. Az öntözés oldott nitrogénműtrágya havonkénti adagolásával is összekapcsolható. A növényeket peronoszpóra és hagymalégy ellen kell védeni.

A nyers fogyasztásra kerülő póréhagyma betakarítása késő ősszel, a fagyok beállta előtt esedékes. A kiszedett és árokba vermelt póréhagyma az átfagyástól szalmatakarással védhető, ami folyamatos téli értékesítést tesz lehetővé. A mélyebbre vermelt hagymák halványítási folyamaton is átesnek.

Az értékesítésre való előkészítéskor a hagymáról a külső szennyezett borítóleveleket és a gyökereket eltávolítják, és darabonként értékesítik. A télálló fajtacsoportba tartozó fajták betakarítását tavaszig is el lehet halasztani, és a piaci értékesítés a termesztőhelyről történhet.

A szárítmány célját szolgáló póréhagyma októbertől a fagyokig, gépi lazítás után kézzel kerül betakarításra. A megtisztított póréhagyma levélzettel együtt képezi a szárítmány nyersanyagát.

A várható termés mennyisége 25–40 t/ha.

Magtermesztés

A póréhagymamag két év alatt termeszthető meg. A magtermő növényeket – dugványokat – az első évben a fogyasztásra szánt póréhagymáéval azonos módon nevelik fel. Az állományban azonban a tenyészidő folyamán kétszeri alkalommal szelekciót végeznek, amikor a fajtától levélszínben, alakban és nagyságban eltérő egyedeket eltávolítják. A második szelekcióval a fejlődésben elmaradt, esetleg beteg növényeket is eltávolítják. A ceruzánál vékonyabb növények nem alkalmasak magtermelésre. A szelekció egyúttal az állomány ritkításának feladatát is betölti, ugyanis a magtermő növények tenyészterület-igénye nagyobb. Itt a 15–20 cm-es tőtávolság tekinthető optimálisnak.

A magtermesztésre szánt elsőéves növények szeptemberi felszedése, hagyma alapján való szelekciója és a magtermő táblára való azonnali átültetés – a költségnövelő hatás miatt – ma már csak ritkán alkalmazott módszer.

A magtermő növények ápolása, betakarítása és cséplése a vöröshagymáéval azonos módon történik. A korábbi magérés miatt a betakarítás időpontja júliusban van.

A magtermés mennyisége 500–700 kg/ha.