Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

23. fejezet - Étkezési kukorica

23. fejezet - Étkezési kukorica

Csemegekukorica

(Zea mays L. convar. saccharata KOERN.)

A termesztés jelentősége

A kukorica származására vonatkozó elméletek ellentmondásosak. Kutatások (ásatások) eredményeként ma már elég biztonsággal állíthatjuk, hogy őshazája Dél- és Közép-Amerika. Európába Amerika felfedezése után került.

Becsült adatok alapján a Földön 350 ezer hektáron termesztenek csemegekukoricát, 80%-át az Amerikai Egyesült Államokban, 10%-át Kanadában, 10%-át pedig egyéb országokban. Amerikában a feldolgozásra termelt zöldségnövények közül – megelőzve a borsót és a paradicsomot – első helyre került (DANIEL, 1978).

Az amerikai konzerv- és hűtőipar a csemegekukorica feldolgozása terén több mint egy évszázados múltra tekint vissza, és a késztermékek bőséges választékát kínálja a fogyasztóknak.

A magas szintű étkezési kultúrájú országokban a csemegekukorica iránti kereslet ugrásszerűen megnövekedett.

Hazánkban – főleg frissen főzésre – már régen meghonosodott a csemegekukorica. Termőterülete a konyhakertekben az 1930-as években már számottevő.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

Magyarországon a korszerű csemegekukorica-termesztés, -fogyasztás, -feldolgozás a 80-as évek közepére, végére kialakult.

A termőterület 1976 és 1984 között 1419 ha-ról 3867 ha-ra növekedett. A legdinamikusabb területnövekedés a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös és háztáji területén, illetve a kisegítő és egyéni gazdaságokban volt tapasztalható. Ez idő alatt az állami gazdaságokban csak mérsékelt területnövekedés mutatkozott.

Az évenként és szektoronként változó termésátlag ellenére a megtermelt csöves termés háromszorosára növekedett, és 1984-ben elérte a 22 868 tonnát.

A tartósítóipar az elmúlt másfél évtizedben kezdte feldolgozni, és ma már számottevő mennyiséget igényel a konzerv és a gyorsfagyasztott termékek gyártásához.

A tartósított késztermék jelentős devizabevételt hoz, ugyanis 90–95%-át nyugati országokba exportáljuk.

A csemegekukorica iránti egyre növekvő kereslet bizonyítéka, hogy termőterülete az 1984. évihez viszonyítva több mint 50%-kal növekedett, így 1986-ban elérte a 6000 ha-t. A magyar mezőgazdaság napjainkban folyó átalakulása, a konzerv- és hűtőipar privatizációja következményeként a termőterület nagyságára, a termés mennyiségére még becsült adat sem áll rendelkezésünkre.

163. táblázat - A tartósítóipar által feldolgozott csemegekukorica mennyisége (1985-1986)

Megnevezés

1985

1986

Konzervipar

szerződött terület (ha)

2 024

2 450

felvásárolt mennyiség (t)

23 065

28 434

ebből: hőkezeléssel tartósítva (t)

17 434

gyorsfagyasztott (t)

11 000

Hűtőipar

szerződött terület (ha)*

1 785

1 885

felvásárolt mennyiség (t)

20 327

21 874


*A hűtőipar szerződött területe a konzervipar termésátlagából számított érték

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

Táplálkozási értékét jelentős fehérje- és szénhidráttartalma adja. Fehérjetartalma a borsóéhoz áll közel, zsírtartalma annak négyszerese, szénhidráttartalma közel kétszerese. A takarmánykukoricáéhoz képest keményítőtartalma a fele, helyét különböző cukrok, főleg poliszacharidok foglalják el. Keményítőképződést gátló gének beépítésével előállítottak olyan, ún. super sweet kukoricákat, amelyek keményítőtartalma 10% alatt van, szacharóztartalmuk viszont 30% feletti (a takarmánykukorica 1,5 és a normál csemegekukorica 2,7%-ával szemben).

Gazdagabb nyers zsírokban és vitaminokban, szegényebb az emészthetőséget rontó nyersrosttartalomban (DANIEL, 1978). 100 g nyers szem átlagosan 0,19 mg B1-vitamint, 0,12 mg B2-vitamint, 1,64 mg B3-vitamint és 9,2 mg C-vitamint tartalmaz (BAJTAY, 1979).

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A kukorica (Zea mays) a Poaceae családba tartozik.

A növény biológiai tulajdonságait, felépítését is figyelembe véve két egymástól jól elkülönülő típust különböztetünk meg.

a) Északi sima szemű típus – a fajták szára kevés szártagból áll, szemsorszámuk kevés, kis csövűek, rövid tenyészidejűek, fattyasodók.

b) Déli lófogú típus – a fajták szára sok szártagból áll, sok szemsorúak, nagy csövűek, hosszú tenyészidejűek, fattyasodásra nem hajlamosak.

A korszerű kukoricafajták – így a csemege- és a pattogatni való is – a két típus kereszteződéséből jöttek létre. A csemegekukoricák az északi, a pattogatni valók a déli típushoz állnak közel (DANIEL, 1978).

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

A takarmányozási célra termelt kukoricának közeli rokona, egyik változata a csemegekukorica, attól egy recesszív gén jelenléte különbözteti meg, aminek következtében nagyobb a cukortartalma. Morfológiájuk, fiziológiájuk, virágzásbiológiájuk egyező. A csemegekukorica jobban fattyasodó, igényesebb és kisebb termetű, a szemek éretten ráncosodnak.

Csíranövény. Optimális környezeti feltételek (kellő nedvesség, megfelelő hőmérséklet és oxigén) mellett a szemek gyorsan felveszik a vizet, megduzzadnak és csírázásnak indulnak. A gyököcske és a rügyecske közötti ún. szikközépi szár megduzzad, és megjelennek az elsődleges gyökerek, majd rövidesen a 2–5 másodlagos csíragyökér. Ezek együtt alkotják az ún. első gyökérrendszert, amelynek csak a kezdeti fejlődés idején van jelentősége.

Gyökérrendszer. A kukoricának bojtos gyökérzete van, tehát az első ún. csíragyökér (embrionális) nem erősebb a később fejlődő gyökereknél. A másodlagos gyökerek szakaszosan, a szár föld alatti nóduszaiból nőnek ki. Előbb az epikotil gyökér, majd a koronagyökerek fejlődnek ki, megmaradva a növény élete végéig, táplálva és rögzítve azt. A másodlagos gyökerek a termesztés körülményeitől függően (öntözés, tápanyagellátás, tenyészterület, talajkötöttség) több méter mélyen is a talajba hatolhatnak, de többségükben a talaj felső, művelt rétegében helyezkednek el.

A harmat- vagy léggyökerek a szár talajszint feletti nóduszaiból erednek és a növény táplálásában játszanak szerepet.

Hajtásrendszerének tengelye a szár, amely mereven felálló, belül egész hosszában tömött, nóduszokkal szártagokra osztott. A szár magassága és a szártagok száma fajtánként változó.

A szár alsó nóduszából törnek elő az oldal- vagy fattyúhajtások. A fattyúsodási hajlam fajtatulajdonság, de a termesztés körülményei és az időjárás is befolyásolják. A nagyobb tenyészterület, a bőséges csapadék, a jó táperőben lévő kötött talaj kedvez a fattyasodásnak.

Levél. A száron egymással átellenesen, egy síkban helyezkednek el a hüvelyből, lemezből és nyelvecskéből álló levelek. A levélhüvely körülöleli a szárat, annak szilárdságát növeli. A levéllemez közepén fut a főér, vele párhuzamosan két oldalt a mellékerek. A felső cső magasságig a levéllemez szélessége és hosszúsága nő, azután pedig csökken. A kisebb méretű alsó levelek korán leszáradnak.

A termés mennyisége és a levélfelület nagysága többnyire arányos (DANIEL, 1978).

Virág. A kukorica hím- és nővirágai ugyanazon a növényen, de külön virágzatban és különböző helyen helyezkednek el (egylaki, váltivarú). A hímvirágzat (címer) a hajtás csúcsán, a termős (torzsa-) virágzat a fő- vagy mellékhajtás levélhónaljában fejlődik.

A hímvirágot a legfelső szárcsomó választja el a szártól. A címer megjelenése után 3–13 napra megindul a virágzás, ami nagy melegben már 1–2 napra is bekövetkezhet. Fajtától és időjárástól függően a hímvirágzás időtartama változó (5–10 nap) lehet (DANIEL, 1978).

Eső, szél csökkenti a virágporképződést, aminek következményeként hiányos lehet a megtermékenyülés.

A fő- vagy oldalhajtáson, rövid szártagú tengelyen helyezkedik el a csuhélevelekkel borított torzsavirágzat (nővirág).

A cső alsó virágaiból kiinduló bibeszálak (bajusz) megjelenése jelzi a virágzás kezdetét. A cső hegyén lévő virágok utoljára nyílnak, ezekből apróbb, gyengébb értékű szemek fejlődnek.

A megtermékenyült virág bibéje 1–2 nap alatt elszárad, ellenkező esetben 7–10 napig zöld marad.

A hímvirágnak a nővirágnál korábbi érése az idegen növény pollenjével való megtermékenyítést segíti elő (DANIEL, 1978).

Termés. A kukorica a torzsavirágzaton (csövön) szemtermést fejleszt. A szemek kialakulása a megtermékenyülés után kezdődik. A szemek érésében a gabonafélékhez hasonlóan tejes, viasz- és teljes érést különböztetünk meg. Teljes érésben a szemek töppednek, ráncosodnak, mazsolaszerűek.

A szemek általában kisebbek, mint a takarmánykukoricáé. Ezermagtömegük a 300 g-ot ritkán haladja meg.

ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Hőigénye nagyobb a takarmánykukoricáénál. A magok keléséhez szükséges minimális hőmérséklet 10 °C felett van. Optimális fejlődéséhez 22–25 °C szükséges. 35 °C feletti fejlődése már rendellenessé válik.

Igen érzékeny a tavaszi hűvös időjárásra. Ekkor levelei sárgulnak, növekedése lelassul vagy megáll. Fagyra érzékeny.

Fényigényes növény. Fotoperiodizmusát tekintve rövidnappalos. A napi megvilágítás hosszúsága és a fény minősége a szaporítószervek képződését, a növény fejlődését befolyásolja. 12 óránál rövidebb megvilágítás a virágzást sietteti, a vegetatív fejlődést késlelteti.

Vízigényes. A kukorica számára kedvező kezdeti időjárás mellett a termés nagyságát a virágzás, illetve az azt követő időszak csapadékellátása határozza meg. A legtöbb vizet a virágzás kezdete előtti egy és a virágzás utáni három héten belül igényli (DANIEL, 1978).

A talaj vízkészletét megőrző talajápolási munkákkal az aszály okozta terméskiesés mérsékelhető. Rossz vízgazdálkodású talajokon kielégítő termés csak öntözéssel érhető el.

Tápanyagigénye nagy. Nagy tömegű levelének, szárának kifejlesztéséhez jelentős mennyiségű tápanyagot igényel. A növény növekedésével igénye egyre nő. A szervestrágyázást – amelynek tápanyagtartalma a tenyészidő folyamán gyorsuló ütemben táródik fel – meghálálja.

Tápanyagszükségletének nagyobb részét műtrágyákkal elégítjük ki. Kisebb mértékű mikroelemhiány általában terméskiesést nem okoz. A hiánytünetek jelentkezése esetén azonban pótlásukról gondoskodni kell.

Termesztett fajták, fajtakiválasztás

Az 1920-as években már mintegy 700 szabadon elvirágzó fajtát tartanak nyilván az Amerikai Egyesült Állomokban. Az első egyszeres keresztezés – amely kiszorítva a szabadon elvirágzó fajtákat, forradalmasította a termesztést – 1933-ban jelent meg. Azóta az egyszeres keresztezések tömegét állították elő (DANIEL, 1978).

150. ábra - K. SC 430 csemegekukorica (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

K. SC 430 csemegekukorica (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


A Magyarországon minősített és szaporításra engedélyezett fajták egy részét a 164. táblázat foglalja össze, feltüntetve azokat a tulajdonságokat, amelyek ismerete megkönnyíti a termőhelynek és termesztési célnak megfelelő fajta kiválasztását.

164. táblázat - A csemegekukorica-fajták fontosabb jellemző tulajdonságai

Fajta neve

Növény- magasság (cm)

Csőízesülés magassága (cm)

A cső hosszúsága (cm)

Szemsorok száma

Törési idő (április 20-i vetés esetén)

Termesztési mód

Felhasználási mód

Igen korai

M. V. korai

170

53

18

14–16

július 10.

házikerti, kisüzemi

friss fogyasztásra

Korai

K. sárga (SC 300)

170–180

58

18–20

12–14

július 15.

házikerti, kisüzemi

friss fogyasztásra, gyorsfagyasztásra

Spring Gold

150

35

17–18

12–14

július 15.

kisüzemi

friss fogyasztásra, tartósítóipari

Reward

150

50

17–18

14–16

július 15.

nagyüzemi

friss fogyasztásra, tartósítóipari

Yukon

180

60

19–20

12–14

július 20.

házikerti, kisüzemi, nagyüzemi

friss fogyasztásra, tartósítóipari

Középkorai

K. fehér (SC 370)

210

75

18–20

14

július 20–25.

házikerti, kisüzemi

friss fogyasztásra

M. V. sárga csemege

180

63

17–18

16

július 25.

házikerti, kisüzemi

friss fogyasztásra

M. V. ideál

190

72

16–17

16–18

július 25.

házikerti, kisüzemi

friss fogyasztásra

Kelvedon Swetheart

200

77

20–22

16

július 25.

kisüzemi

friss fogyasztásra

Dallas

190

60

19–20

16–18

július 25–31.

kisüzemi, nagyüzemi

friss fogyasztásra,, tartósítóipari

Jubilee

190

66

19–20

16–18

július 31.

kisüzemi, nagyüzemi

friss fogyasztásra,, tartósítóipari

Atlantic

195

90

18–19

16–18

július 31.

kisüzemi, nagyüzemi

friss fogyasztásra,, tartósítóipari

Középérésű

M. V. SC édes csemege

200

76

18–20

16

július 31.

házikerti, kisüzemi, nagyüzemi

friss fogyasztásra, tartósítóipari

M. V. Favorit

220

85

18–19

16

augusztus 10.

házikerti, kisüzemi, nagyüzemi

friss fogyasztásra

Középkései

K. SC 430

220

78

21–22

21–22

augusztus 15–20.

házikerti, kisüzemi, nagyüzemi

friss fogyasztásra, tartósítóipari

K. SC 444

180

55

21–23

18–20

augusztus 20–25.

házikerti, kisüzemi, nagyüzemi

friss fogyasztásra, tartósítóipari

Kései

K. SC 500

240

100

21–22

12–14

augusztus 30.

házikerti, kisüzemi

friss fogyasztásra

Commander

200

100

18–20

16–18

szeptember 10.

kisüzemi, házikerti

friss fogyasztásra, tartósítóipari


A kukoricára is jellemző gyors fajtaváltás az OMMI által évente megjelentetett „Államilag minősített és forgalmazásra engedélyezett fajták jegyzéke” c. kiadványból követhető.

Szabadföldi termesztés

AZ ÉGHAJLAT ÉS A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA

A trópusi származású kukorica főleg a hőmérséklettel és a nedvességgel szemben támaszt fokozott igényt.

A csemege- és a pattogatni való kukorica e vonatkozásban igényesebb, mint a takarmánykukoricák.

Hazánk hőmérséklete az ország nyugati határát, a hegyvidékeket és északi részeket kivéve általában kielégíti a csemegekukorica igényét is.

Fő kukoricatermő vidékeinken a hőmérsékletnél jelentékenyebb tényező a csapadék mennyisége.

Az időjárás a kelés és a címerhányás közötti időszak tartamán keresztül a tenyészidőt, illetve az érés idejét befolyásolja.

A csemegekukorica a talaj iránt nem igényesebb, mint a takarmánykukorica. A humuszban gazdag, középkötött, kissé savanykás (pH 5,5–6,8) mezőségi talajokon fejlődik a legjobban, de a szélsőséges – sülevényes homok, szikes, mély fekvésű hideg – talajokat kivéve mindenütt megterem.

A NÖVÉNYVÁLTÁS JELENTŐSÉGE

A termesztés módjait tekintve (házikert, kisüzem, nagyüzem) klasszikus vetésforgó kialakítására alig van mód. A család igényeit különféle friss zöldséggel kielégítő házikertben – ahol megfelelő a víz- és a tápanyagellátás, a talaj- és növényápolás, a kártevők irtása – a monokultúrás termesztés gondjai általában nem kerülnek előtérbe.

Vethető korán lekerülő zöldségfélék (saláta, retek, zöldhagyma stb.) után vagy kabakosok között, köztesként.

Üzemi termesztésben a csemegekukorica jól beilleszthető két kalászos közé. Kiváló előveteményei a pillangós takarmánynövények és a borsó. A rövid tenyészidejű fajták kettős termesztésre is alkalmasak.

Többéves monokultúrában csökken a termés és elszaporodnak a kórokozók, kártevők. Ilyen területeken néhány évig szüneteltetni kell termesztését.

TÁPANYAGELLÁTÁS

A csemegekukorica meghálálja a szervestrágyázást, ezért forgóban a frissen trágyázott szakaszban termesszük (25–30 t/ha). Jó termés érhető el szervestrágyázás nélkül is, ha tápanyagigényét – a termesztés körülményeit figyelembe véve – műtrágyákkal elégítjük ki.

A legtöbb vizet és tápanyagot fejlődésének legintenzívebb időszakában – a virágzás előtt 1–2 héttel és a virágzás után 2–3 héttel – igényli.

Üzemi árukukorica-termesztésben közepes tápanyag-ellátottságú talajon szervestrágyázás nélkül a 165. táblázatban közölt műtrágyaadagok kijuttatása javasolt (DANIEL, 1978).

A csemegekukorica fejlődéséhez fontos a talaj megfelelő kalcium- és nyomelemszintje. Enyhén savanyú talajokon általában nem okoz gondot a kalcium és a nyomelemek felvétele. Lúgos talajokon a bór és a mangán, savas talajokon a magnézium felvételében jelentkezhet zavar, illetve mutatkozhat a növényzeten hiánytünet, ami lombtrágyázással megszüntethető.

165. táblázat - Csemegekukorica tápanyagellátásához szükséges műtrágya-hatóanyag

Megnevezés

Alapműtrágya

Starter műtrágya

Fejtrágya

Öszes hatóanyag (kg/ha)

hatóanyag (kg/ha)

Nitrogén

80

15

40

135

Foszfor

120

15

25

160

Kálium

185

15

200


A TALAJMŰVELÉS, TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS

A vetés idejére mélyen porhanyós, jól beérett, elegendő vizet tartalmazó, rög- és gyommentes talajról gondoskodjunk.

Az elővetemény lekerülése után mielőbb végezzük el a tarlóhántást. Az ősz folyamán kijuttatjuk a szerves trágyát, az alapműtrágyát, és elvégezzük az őszi szántást. A talaj felszínét még ősszel vagy kora tavasszal elmunkáljuk.

A vetőágyat 10–12 cm mélyen, kombinátorral készítsük elő. Vagy ekkor, vagy a vetéssel egy menetbe juttatjuk ki a gyomirtó szereket, a starter műtrágyákat, talajfertőtlenítő szert. A takarmánykukoricához engedélyezett gyomirtó szerek többsége felhasználható, de mindenkor tartsuk szem előtt, hogy a csemegekukorica érzékenyebb a vegyszerekre.

SZAPORÍTÁS

A nagy termésnek, a gépi betakarításnak fő feltétele az egyenletes, gyors kelés, ami megfelelő talaj-előkészítéssel, a vetésidő és vetésmélység helyes megválasztásával érhető el. A vetésidőt a hőmérséklet és az értékesítés tervezett időpontja határozza meg.

A csemegekukorica fejlődésének alsó hőmérsékleti határa 10 °C. Vetése a tavaszi fagyok elmúltával – ha a talaj hőmérséklete 10 °C fölé emelkedett – kezdhető. Hazánkban ez az időpont sok év átlagában április 15–20-a. Gyors, egyenletes kelés 15 °C talajhőmérséklet felett várható.

A friss fogyasztás és a feldolgozóipar folyamatos igényét legnagyobb biztonsággal a hőegységszámításra alapozott vetéssel elégítjük ki.

HU= max. hőmérséklet + min. hőmérséklet 2  –10 °C. MathType@MTEF@5@5@+=feaafiart1ev1aqatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLnhiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr4rNCHbGeaGqipu0Je9sqqrpepC0xbbL8F4rqqrFfpeea0xe9Lq=Jc9vqaqpepm0xbba9pwe9Q8fs0=yqaqpepae9pg0FirpepeKkFr0xfr=xfr=xb9adbaqaaeGaciGaaiaabeqaamaabaabaaGcbaGaaeisaiaabwfacaqG9aWaaSaaaeaacaqGTbGaaeyyaiaabIhacaqGUaGaaeiiaiaabIgacaqGrfGaaeyBaiaabMoacaqGYbGaae4CaiaabMoacaqGRbGaaeiBaiaabwgacaqG0bGaaeiiaiaabUcacaqGGaGaaeyBaiaabMgacaqGUbGaaeOlaiaabccacaqGObGaaeyubiaab2gacaqGPdGaaeOCaiaabohacaqGPdGaae4AaiaabYgacaqGLbGaaeiDaaqaaiaabkdaaaGaaeiiaiaabobicaqGXaGaaeimaiaabccacaqGWcGaae4qaiaab6caaaa@5F99@

Ismerve a fajtáknak a vetéstől a törési érettség eléréséhez szükséges hőösszegét, a képlet alapján naponta való számítással halmozottan megkapjuk a törés várható időpontját.

A vetésmélység általában 3–5 cm.

A tenyészterület nagyságát a fajta, a talaj szerkezete, tápanyag-ellátottsága és az öntözési lehetőségek határozzák meg.

Házikertben, kisüzemben 70 cm-es sor- és 20–22 cm-es tőtávolsággal 50–60 ezer tő/ha (5–6 tő/m2) ajánlható.

Gépi betakarítás esetén a 91, illetve a 102 cm-es sortávolság felel meg a csőtörő fogásszélességének. Ez esetben fajtától függően 10–20 cm tőtávolság mellett 110, illetve 55 ezer tő/ha állománysűrűség érhető el (DANIEL, 1978).

A vetőmagszükséglet a tenyészterület és az ezermagtömeg függvényében 12–20 kg/ha. Vetésre csávázott vetőmagot használjunk. A vetéssel egy időben szórható ki az indító műtrágya.

ÖNTÖZÉS

Hazánk időjárási viszonyai mellett öntözés nélkül a legjobb vízgazdálkodású talajokon is legfeljebb jó közepes termés érhető el. Ennél jobb termésre – különösen kedvezőtlenebb körülmények között – csak akkor számíthatunk, ha a növényállomány a teljes vegetációs időszak alatt nem nélkülözi a vizet.

Ha száraz a talaj, először a vetőágy készítése előtt öntözzük, majd ezt követően a természetes csapadékot havonta 100 mm-re, a címerhányás időszakában pedig 120 mm-re egészítjük ki. Ha csak egyszer tudunk öntözni, akkor azt a virágzás időszakában végezzük.

EGYÉB NÖVÉNYÁPOLÁSI MUNKÁK

A csemegekukorica-termesztés egyik legfontosabb növényápolási munkája a gyomirtás, amely végezhető mechanikai eszközökkel, gyomirtó vegyszerekkel és a kettő kombinációjával. Házikertben, ahol kis területen egy időpontban többféle növényt is termesztenek, a mechanikai eszközökkel végzett gyomirtás, nagyüzemben a géppel vontatott kultivátor ajánlható. Tekintve hogy a gyökerek többsége a felső, művelt rétegben helyezkedik el, fontos, hogy a művelőeszköz ne járjon a növényhez túl közel és mélyen.

A kapálások számát mindenkor a gyomosodás mértéke és a talaj tömörödöttsége határozza meg. Ha megfelelő a talajszerkezet és sikeres a vegyszeres gyomirtás, fölöslegessé is válhat a kapálás. Amikor a növényállomány elérte a 15–20 cm-es magasságot, a soroktól 15 cm-re kijuttatjuk a fejtrágyát és tápkultivátorral 10 cm mélyen bedolgozzuk a talajba.

A csemegekukorica-fajták fattyasodási hajlama eltérő, de a termesztési körülményektől függően eltérő módon reagálnak a fattyazásra is. Ha jó a vízellátás, ártunk a fattyazással, vízhiány esetén viszont növeli a termést, de a többletterméssel nem feltétlenül térül meg a fattyazás költsége.

A fattyazás csak kisüzemben, száraz évjáratban, öntözés nélküli termesztésben ajánlható.

BETAKARÍTÁS

A sikeres termesztés egyik sarkalatos pontja a betakarítási idő helyes megválasztása. A csövek tejes érésben piacképesek, amikor a nedvességtartalom 72%, a szárazanyag-tartalom megközelítően 25%.

A maximális hozamot is figyelembe véve, a cukor és a különféle zamatanyagok összhangja ekkor a legharmonikusabb.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a biológiailag még nem érett termés enzimtevékenysége a törés után is folytatódik, és az oldható cukrokat tovább alakítja keményítővé. A törésre érett optimális állapot a hőmérséklettől függően néhány napig tart. 16 °C napi középhőmérsékleten 5–6 nap alatt, 30 °C feletti hőmérsékletnél pedig már 1–2 nap alatt le kell törni a csöveket. A törés optimális időpontját kézi betakarításkor körömpróbával, gépi betakarításkor refraktométerrel, illetve nyírási erőn és lényeredéken alapuló biometrikus módszerrel állapítják meg (DANIEL, 1978).

A csemegekukorica a termesztési módtól függően kézzel vagy csőtörő géppel törhető. Mindkét módszerhez a hűvös éjszakai, hajnali órák alkalmasak, amikor a cukortartalom nagyobb, mint a meleg nappali órákban.

OSZTÁLYOZÁS, CSOMAGOLÁS, SZÁLLÍTÁS

Válogatás, osztályozás során a csuhélevelek egy részét célszerű a csövön hagyni, hogy védjen a kiszáradás és mechanikai sérülés ellen.

Igen fontos, hogy a letört csövek mielőbb (lehetőleg hűtőkocsiban) a fogyasztókhoz vagy feldolgozásra kerüljenek. 20 °C-on már egy nap után is 20% feletti lehet a cukortartalom-csökkenés (DANIEL, 1978).

ÉRÉST SIETTETŐ ELJÁRÁSOK

– Időjárástól függően akár egy héttel is rövidíthető a tenyészidő előcsíráztatott magvak vetésével. A néhány milliméteres csírájú mag csak kézzel vethető.

– 10–12 nappal hamarabb kapunk törésre alkalmas csöveket, ha előcsíráztatott magot papírcserépbe, tápkockába vetünk, és 3–5 leveles palántákat ültetünk ki.

Perforált fóliás talajtakarással ugyancsak 10–12 nappal előbbre hozhatjuk a törés időpontját. A fóliatakarás maximum 50 cm-es magasságig maradhat a növényeken (DANIEL, 1978).