Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

24. fejezet - SPÁRGAFÉLE

24. fejezet - SPÁRGAFÉLE

Spárga

(Asparagus officinalis L.)

A termesztés jelentősége

Európában a spárga tudatos termesztése több évszázados múltra tekint vissza. Üzemi méretű termesztése az egyes földrészeken alig több mint 100 éve kezdődött el. A spárga, területét illetően, nem mondható jelentős zöldségnövénynek, de Európa egyes országaiban, újabban Japánban, Hongkongban, Szingapúrban is igen kedvelt, ezért kiváló exportnövény.

A spárga Európában és Ázsiában egyaránt őshonos, és mindkét kontinensen zömmel tenger- és folyópartokon él. Már az óegyiptomiak is ismerték, és az általuk termesztett spárgát Asparagus officinalisnak nevezték. Az ógörögök az általuk ismert másik spárgafajt, az Asparagus acutifoliust fogyasztották!

Magyarországon hasonlóan a többi európai országokhoz már a 15–16. században ismerték, de a 20. század elejéig a spárga csak a főúri kertek növénye volt. Üzemi termesztése az 1920-as években alakult ki. Vetésterülete 400 hektárt ér el. A jó exportlehetőség következtében 1962-ben a spárga termőterülete 1180 hektárra növekedett, ami 1981-re 142 hektárra esett vissza. Az 1990-es években ismét megindultak az új telepítések, és becslés szerint 1994-ben 250–300 hektárra tehető a vetésterülete.

GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

Magyarország a világ spárgatermésének csupán 0,1–0,2%-át adja. 1994-ben mintegy 500–550 t spárgát exportáltunk, a belföldi fogyasztás is növekedett a korábbi időszakhoz képest. Az új telepítések az elkövetkező években az árualapot növelik, ezért a jelentősége egyre számottevőbb.

A spárgát Európán kívül legnagyobb területen az Amerikai Egyesült Államokban, Tajvanban, Új-Zélandon, a Fülöp-szigeteken, a trópusi országokban Indonéziában, Malajziában, valamint Kanadában termesztik. A trópusi országokban egész évben szedik a sípokat.

Európában Franciaország (18–20 ezer ha), Spanyolország (20–21 ezer ha) spárgatermesztése a legjelentősebb. 1980–1990-es években számottevő Hollandia, Németország, Görögország spárgatermő területének növekedése is. A hektáronkénti terméstömeg az Egyesült Államokban 4,5–6,0 t, Tajvanban 6,5–7,5 t, Franciaországban 2,3–4,0 t, Olaszországban 5,0–6,0 t, Németországban 4,5–5,0 t, Hollandiában 5,0–6,0 t. Hazánkban a hibridfajtákkal 5,0–5,5 t terméstömeg érhető el.

A Magyarországon évenként megtermelt, mintegy 500–600 t spárgasíptömeg 93–98%-át Ausztriába, Németországba és a skandináviai országokba exportálják. Hazai fogyasztása jelenleg még nem számottevő, de évről évre növekvő tendenciát mutat.

Hazánkban a spárgát szakcsoportokban, új szövetkezeti formákban, és főleg kistermelők, magángazdaságok, vállalkozók termesztik. Gazdasági jelentősége különösen azoknál a termelőknél számottevő, ahol a növény igényét optimális szinten kielégítik és a piaci előkészítését az európai előírásoknak megfelelően elvégzik. A spárga igényét kielégítve terméshozamánál és értékesítési áránál fogva hazánkban igen gazdaságosan termeszthető zöldségféle.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

A spárga halványított hajtását (síp) és a zöldspárga zárt fejű sípjait fogyasztjuk. A spárga kiváló ízű zöldségféle. Szedési ideje április első napjaitól június közepéig tart.

A spárga sípjában az A-vitamin provitaminja, a karotin található. A halványított spárga karotint nyomokban, a zöldspárga 100 g friss anyagban 0,2 g provitamint tartalmaz. A spárga sípja 150 mg B1-, 150 mg B2- és 60 mg B6-vitamint tartalmaz. 100 g halványított nyers spárga 25–56 mg, a zöldspárga 24–128 mg C-vitamint tartalmaz. A P-vitamin-tartalom 50–95 mg 100 g tisztított spárgában. 100 g friss spárgasíp 0,37% cukrot, 1,0 g nyers rostot, 0,14 g nyers zsírt, 1 g fehérjét, valamint makro- és mikroelemeket tartalmaz.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

RENDSZERTANA

A spárgát – Asparagus officinalis L. – korábban a legtöbb rendszerező a liliomfélék (Liliaceae) családjának Asparagoideae alcsaládjába sorolta. Újabb felfogás szerint a spárgafélék családszintű besorolása – Asparagaceae – célszerű.

NÖVÉNYTANI JELLEMZÉSE

Gyökér. A spárga bojtos gyökérzetű növény. Gyökérzete raktározó és szívógyökerekből áll. Húsos gyökerei hengeresek, nem elágazóak, különböző hosszúságúak, némely egyedé elérheti a 3–4 m-t, vastagsága pedig a 10 mm-t is. A gyökeresedés mélysége 2,0–2,5 m. A teljes gyökérzet zöme 20–26 cm mélyen helyezkedik el.

A raktározó gyökerek több évig élnek és folyamatosan vastagodnak. Tenyészcsúcsuk évről évre kihajt az öreg, elhalt gyökerek felett. Így a tönk folyamatosan a talajfelszín felé tör.

A gyökértörzs (rizóma) tulajdonképpen megvastagodott földbeli hajtás, amely fásodó és vízszintes helyzetű. A gyökértörzs évről évre elágazással, gyengén gyarapodik.

A húsos tárológyökereken vékony, rostos szívógyökerek (hajszálgyökerek) képződnek, amelyek 0,1–0,5 mm vastagok. Ezek minden évben elhalnak és újraképződnek.

Fiatal hajtásrendszere minden tavasszal a gyökértörzsből tör elő, sokszor bókoló, dúsan elágazó. A szár magassága 100–160 cm, de elérheti a 200 cm-t. A tövenkénti hajtások száma 10–12, de ennél több vagy kevesebb is lehet. A vegetációs időszakban megvastagodó hajtások elfásodnak, elágaznak. Ezeket spárgaszárnak nevezzük. A spárgaszárak talaj feletti vastagsága elérheti a 20–25 mm-t.

Levél. Lomblevelei nincsenek, az elágazásokon – a pikkelyszerű képződmények hónaljából – rövid szártagú oldalhajtások képződnek, amelyeken 3–6 db, mintegy 2 cm hosszú 0,5 mm vastag levél alakú szár – fillokládium – képződik. A levelek aprók, pikkelyszerűek.

A szárak, az oldalágak simák és kopaszak. A gyökértörzsön levő rügyekből fejlődő hajtásokat – amíg nem ágaznak el – sípoknak nevezzük.

Virág. Kétlaki növény, egy növényen rendszerint csak hím vagy csak nővirágok képződnek. A virágok csöves harang formájúak, egyesével vagy kettesével állnak a szártagokon.

Termése gömbölyű, vörös vagy barnásvörös, fénylő, kb. 8 mm átmérőjű bogyó (152. ábra).

Magja fekete, átmérője 3–4 mm, vastagsága 2 mm. A magok gömbölyűek, egyik oldalukon kissé lapítottak. Ezermagtömege 18–22 g. Csírázóképességét száraz, hideg raktárban 3–4 évig megtartja.

152. ábra - Spárga a - gyökérzet; b - hajtásrendszer; c - virágzó hajtás; d-e – termés

Spárga a - gyökérzet; b - hajtásrendszer; c - virágzó hajtás; d-e – termés


ÉLETTANI JELLEMZÉSE

Fényigény. Hosszú megvilágítást és nagy fényintenzitást igényel. Termő szakaszában a fotoszintézis 65–70 nappal később kezdődik hazánkban, mint a gyökérzet aktivitásának beindulása. Ezzel a spárga fotoszintézis-ciklusa ténylegesen lerövidül. A fény a sípok fejlődésének időszakában nem közvetlen hatású, de a növény legalább 120–130 nap vegetációs időtartamú megvilágítást igényel. Árnyékban rosszul fejlődik, keveset terem.

Hőigénye a fejlődési stádiumoktól függően 19±7 °C. A hőoptimumtól való ±14 °C eltérés a növekedésben stagnálást, hosszabb idő után visszaesést is okoz. A spárga alkalmazkodóképessége a hőmérsékleti változásokkal szemben elég nagy.

Havi 26–29 °C-os középhőmérséklet esetén is igen eredményesen termeszthető. Magjának csírázási hőoptimuma 26–28 °C, a maximális talajhőmérséklet 35 °C lehet. A napi hőingadozás 15,6 °C-ig terjedhet. A spárga magja 20 °C alatt igen lassan, 10 °C-on egyáltalán nem csírázik. A spárgamagok csírázási időtartama a hőmérséklettől függően 10–26 nap. Gyökérzete és hajtásai 25 °C alatt és 40 °C fölött akadozva fejlődnek. A sípok fejlődésének napi mértéke követi a talaj hőmérsékletét, 13 °C-on 1,3 cm-t, 20 °C-on 10 cm-t is növekedhetnek. A spárga sípja fagyérzékeny, kevéssel 0 °C alatt elfagy. A takaratlan sípok 15 °C körüli hőmérsékleten 70–75 cm magasan, 30–35 °C hőmérsékleten 6–7 cm magasan ágaznak el. Gyökértörzse a hidegebb teleket is károsodás nélkül jól átvészeli, mert a talajtakaró védi a megfagyástól.

Vízigénye. Szárazságtűrő növény, de a bőséges vízellátást meghálálja. A vegetációs időszakban a csapadék optimuma 400 mm (400 l/m2). Nedvességigénye általában a hajtások fejlődése idején a legnagyobb. A szedés ideje alatt jelentkező szárazság a sípok minőségét kedvezőtlenül befolyásolja. A pangó vizet nem tűri. A számára kedvező szántóföldi vízkapacitás 62–80%. Átlagos napi párologtatása 3 mm. Viszonylag kevés vizet párologtat, de a zöldtömeg gyarapodásával együtt folyamatosan növekedik a vízigénye.

Tápanyagigény. A termő spárga hektáronként, fejlettségtől függően 50–60 tonna zöldtömeget is képes létrehozni. Egy tonna zöldtömeg képződéséhez 2,2–2,3 kg nitrogén, 0,8–1,0 kg foszfor, 2,4–2,6 kg kálium szükséges. Zöldtömegének gyarapodásától függő hektáronkénti tápanyagfelvételét a 153. ábra szemlélteti.

153. ábra - A spárga tápanyagfelvétele

A spárga tápanyagfelvétele


A szükséges tápanyagigényt a tervezett síphozam alapján is számítják, eszerint 1 t síphozamhoz 30 kg nitrogént, 8 kg foszfort, 55 kg káliumot, 3,5 kg magnéziumot vesz fel a növény.

A spárga ionmérlegének fenntartásában a nátrium kedvezően működik közre, különösen, ha a talajban káliumhiány jelentkezik. Külön nátriumot nem szükséges adagolni, mert a műtrágyákban általában van annyi, hogy az fedezi a szükségletet.

Bórtűrő képessége jó, a kielégítő fejlődéshez a talaj legalább 0,5 ppm-et tartalmazzon. Cinkben szegény talajon termesztve (negatív hatás nem tapasztalható), mangánadagolásra csak szerves eredetű talajokon lehet szükség.

Termesztett fajták, fajtakiválasztás

Hazánkban kizárólag külföldi eredetű spárgafajtákat termesztünk. A meglévő idősebb spárgaültetvényeket csaknem kizárólag halványításra alkalmas, konstans fajták alkotják. Az újabb telepítések esetében előtérbe került a hím-, valamint a kétszeres hibridek és a halványítás nélküli, ún. zöldspárgafajták termesztése. A halványításra alkalmas hagyományos fajták termőképessége mérsékeltebb, mint a hibrideké.

Braunschweigi (Ruhm von Braunschweig). Régi tájfajta, sok típusa terjedt el a termesztésben. Általában középkései vagy kései. Sípjai jól fejlettek, fehérek, hegyesek, jól zártak, esetenként antociánosodásra hajlamosak. Közepesen termő, hosszú élettartamú. Halványításra alkalmas fajta.

Schwetzinger Meisterschuss. Erős növekedésű, robusztus, korai, a sípok fehérek, tömöttek. Hosszú vegetációs ideje alatt a tövek jól regenerálódnak a következő évi síphozamhoz. Halványításra alkalmas fajta.

Hófej (Schnekopf). Közepes termőképességű, halványításra és zöldspárga-termesztésre is alkalmas.

Conover's Colossal. Zöldfejű, igen erős növekedésű. Hosszú, vastag sípokat fejleszt. Jó termőképességű.

Argenteuili. Korai, fólia alatti hajtatásra alkalmas. Erősen antociánosodik, ezért exportra kevésbé kedvelt.

Mary Washington. A feje sötétzöld vagy lilászöld, sokáig zártan marad. A hajtása magasan ágazik el. A sípok ízletesek, zsengék. Tartósításra igen alkalmas. Spárgarozsdával szemben toleráns. Zöldspárgaként termeszthető.

UC–157 F1. Mary Washington típusú, erős növekedésű, jó termőképességű korai hibrid. Sípjai egyöntetűek.

UC–72. A Mary Washington fajtából szelektált, fuzáriumtoleráns.

Goldschatz. Világoszöld, antociánmentes, közepes termőképességű zöldspárgafajta. A sípok igen jó minőségűek.

Eros. Halványított és zöldspárgaként egyaránt termeszthető. Erőteljes növekedésű, vastag sípokat fejleszt, magas hőmérsékleten is későn öregszik.

Limburgia. Hibrid zöldspárga. Jó termőképességű. Szedés utáni fejlődése erőteljes.

Limbrás 26. Hibrid zöldspárga. Sípjai vastagok, jó minőségűek. Korai, ezért fólia alatti hajtásra is alkalmas.

Lukullus. Tiszta hímspárga-hibridek keveréke. Zöldspárgaként termeszthető. Termőképessége kiváló, sípjai fejlettek, jó minőségűek, középkorai. Színe világoszöld, a sípfej gyengén lilás.

Gijnlim F1. Tisztán hímivarú hibrid. Nagyon korai, jövedelmező fajta. Sípjai közepes vastagságúak, a legnagyobb tömeget április végén, május elején hozza. Sípjai szép formájúak, közepes szárat képeznek, korán öregszik. Az öregedéssel sípjai vékonyodnak. Az öntözést megkívánja. Terméshozama 7,0–11,0 t/ha.

Thielim. Középkorai, sípjainak zöme vastag, gombás betegségekkel szemben rezisztens, jó termőképességű. Terméshozama 6,3–8,4 t/ha.

Boonlim F1. Hímivarú hibrid. Késői fajta, feltűnően vastag sípú, hosszabb élettartamú, mint a Gijnlim, magas szárakat képez. Terméshozama 5,0–5,5 t/ha.

Backlim F1. Tisztán hímivarú hibrid. Késői, erős növekedésű, vastag sípú, kettős termesztésre alkalmas (zöldspárgának és halványítottnak). Terméshozama 6,0–6,5 t/ha.

Vulkan (Stamm 234). Középkorai, hosszú életű fajta, sípformája szép, közepesen vastag, a sípfej minősége jó.

Sieg. Korai, jövedelmező fajta, kevésbé vastag síphozamú, idősebb korban a sípok vékonyodnak, a síp feje és a síp jó minőségű.

Presto (Titus). Új hibrid, ami a Schwetzinger Meisterschuss fajtájából származik. Nagy hozamú, egyenletes terméslefutású. Jó a fej és a síp minősége. Betegségekkel szemben rezisztens. A tövek későn öregszenek.

Mars. Nagy síphozamú, egyenletes a terméslefutása. Fólia alatti termesztésben a fej pikkelylevelei gyorsan nyílnak, hosszú életű fajta.

Record. Közepes sípvastagságú, közvetlen piaci értékesítésre ideális, egyenletes termőképességű fajta.

Franklim F1. Tisztán hímivarú hibrid, erős növekedésű, vastag sípokat nevel, kettős hasznosítású, jó termőképességű, öntözést igényel. Előnevelt magoncokról érdemes telepíteni. Az ültetvényt 8–10 évig gazdaságos művelni. Terméshozama 7,6–8,7 t/ha.

Dariana (Darbonne). Középkorai zöldspárga, nagy hozamú, a vastag sípok aránya nagy és a sípok átlagtömege elérheti a 40–45 g-ot.

Steline. Igen korai zöldspárga, jó termőképességű. Síphozamának nagy hányada 16–22 mm vastag.

Larac (Inra). Hibrid, korai, szabadföldi, fólia alatti hajtásra alkalmas, erős növekedésű, sípjai vastagok, igen bőtermő.

Francullus. Zöldspárga, fólia alatti hajtatásra alkalmas, gyorsan fejlődik és nagy terméshozamú.

Termesztés

AZ ÉGHAJLAT ÉS A TALAJADOTTSÁGOK HATÁSA

A klimatikus tényezők figyelembevételével spárgatermesztésre leginkább a meszes, homokos talajú Alföld Budapest–Debrecen vonaltól délre eső része alkalmas. Magyarországon a spárgatermesztés legkritikusabb klimatikus tényezője a csapadék. A spárga jó termésének előfeltétele a vegetációs időben legalább 400 mm természetes csapadék.

A spárga alkalmazkodó növény, ezért különféle talajtípusokon termeszthető. Spárgatelepítésre a 6,8–7,5 pH-értékű, laza szerkezetű, 1,5–2,0% humuszt tartalmazó, kőmentes talajok alkalmasak. A talaj felső, 30 cm-es rétege 15%-nál több agyagot ne tartalmazzon. Kedvezőek a könnyű homoktalajok, amelyek gyorsan felmelegednek, könnyen művelhetők, a vizet gyorsan áteresztik, a sípok fejlődését és szedését nem hátráltatják. A halványított spárgát a könnyű homoktalajtól a vályogos homoktalajig, a zöldspárgát lehetőleg könnyen felmelegedő vályogtalajon célszerű termeszteni. Kötött, agyagos talajra spárgát nem érdemes telepíteni.

A talajvíz szintje 1–2 m között ingadozhat. Az ennél mélyebben elhelyezkedő talajvíz veszélyes, ugyanis a szedés utáni kifakadást késlelteti. A 60 cm körüli talajvízszint szintén káros, mert a talajban kevés az oxigén, a gyökér károsodik és fuzáriumos gyökérrothadás lép fel.

Magoncneveléshez meleg fekvésű, laza szerkezetű, tápanyagban gazdag talajok kedvezőek. Kötött talajok kevésbé alkalmasak, mert a magoncok felszedésekor a lédús gyökerek könnyen megsérülnek, és a sebeken keresztül a tövek könnyen fertőződhetnek gombás betegségekkel (botritisszel).

A spárga évelő növény, ezért vetésforgón kívül kell elhelyezni.

VEGYSZERES GYOMIRTÁS

A spárgaültetvényekben nemcsak az egynyári növények, hanem a tarackos, terjedő tövű, évelő gyomok is igen gyorsan terjednek. Jellemző gyomtársulások: disznóparéj–libatop, egérárpa–libatop, bükköny–kis tőtippan.

A gyökértörzses növények ellen a telepítést megelőző évben, június, július hónapban totális vegyszeres gyomirtásra van szükség. Felhasználható SYS–67, az Omnidel (10 kg/ha). A kezelést célszerű ősszel megismételni. Tarackbúza ellen Bi 3411 (triklóracetaldehid-hidrát) alkalmazása (20 l/ha) javasolható.

A gyomirtó szerek egy részét a gyomok kezelése előtt, illetve kihajtás előtt vagy kelés után kell a talajban vinni. A spárgaültetvényekben alkalmazható gyomirtó szereket a legkisebb adagban előnyös felhasználni a károsodások elkerülése végett. Vegyszereket csak annyiszor alkalmazzunk, ahányszor az feltétlenül szükséges. Az alkalmazott szereket bőséges vízben oldva, nyirkos talajra, egyenletesen kell kipermetezni. Posztemergens szer permetezése esetén (Finale 14 SL, Sencor 70 WP) célszerű tapadószert alkalmazni.

Magvetésben a Diuron javasolható (1,5–2,0 kg/ha, 500–800 l vízben), 10 cm-es spárganagyságnál.

A telepítés utáni első évben az Afalon (2 gk/ha, 300–500 l vízben) egy- és kétszikű gyomok ellen vagy az Afalon+Aresin (1,0+1,5 kg/ha) keveréke alkalmazható.

A telepítés utáni második évben a Sencor 70 WP (0,75–1,0 kg/ha, 600 l vízben) vegetáció előtt, majd az Afalon+Aresin (1,0+1,0 kg/ha) keveréke ajánlható.

Termő spárgában vegetáció előtt a Karmex (1,0–1,2 kg/ha, 1000 l vízben), a bakhátak felhúzása előtt és után a Sencor 70 WP (0,60–0,80 kg/ha) is alkalmazható.

SZAPORÍTÁS

A spárga generatív és vegetatív úton egyaránt szaporítható növény. Tőosztással 2–3 növényt kapunk. Generatív szaporítása (magvetés) ez ideig csaknem kizárólagos szaporítási módja.

Magoncnevelés. A magból származó növényt magoncnak nevezzük, ami lényegében palántának tekinthető, bár a palántánál fásabb és idősebb, amikor ültetésre kerül.

A spárgamag csírázási ideje alacsony talajhőmérsékleten hosszadalmasabb, ezért korán tavasszal kell vetni. Késői vetés (április eleje) csak ott alkalmazható, ahol a terület öntözhető.

A magoncok mintegy 5–6 hónap nevelési idő alatt érik el a szabványnak megfelelő fejlettséget.

A vetés mélysége kötöttebb talajon 2–3 cm, laza szerkezetű talajon 4–5 cm.

A vetést 40 cm sortávolsággal, folyóméterenként 20 db maggal célszerű végezni. A mag használati értékétől függően 12–25 kg/ha vetőmag szükséges, amiből 200–300 ezer darab I. osztályú magoncra lehet számítani.

A magvetés elgyomosodása ellen vetés előtt kontakt herbiciddel (Hedolit-Koncentrat, Finale 14 SL) kell kezelni a területet. Vegetációs időben a Sencor 70 WP gyomirtó szer a megfelelő. Ezenkívül 1–3 alkalommal kézi kapálásra is szükség van. A vegetáció befejezéséig, kapálások előtt két alkalommal, 50–50 kg, gyengébb talajokon 100–100 kg nitrogén hatóanyagot célszerű a talajba bedolgozni.

Öntözésre június második felétől van szükség. Egy öntözés alkalmával 30 mm (300 m3/ha) vizet kell adagolni. Az öntözést több alkalommal ajánlatos megismételni úgy, hogy a vegetációs időben a természetes csapadék az öntözéssel együtt elérje a 400 mm vízadagot.

Konténeres magoncnevelés. A hibridspárga magja igen drága, ezért a szabadföldi magoncnevelés helyett korszerűbb eljárást ajánlatos választani abból a célból, hogy minden csíraképes magból növényegyedet kapjunk. A vetőmagot szaporítóládába (10 g/láda), sorba vagy szórva vetjük, februártól április hó elejéig. A szaporítóládákat fóliaházban vagy üvegházban helyezzük el, és 20 °C hőmérsékleten tartjuk a mag keléséig. Kelés után 18–20 nap múlva a magoncokat 17×17 cm-es konténerekbe, 7 cm-es cserepekbe vagy tőzeg táphengerbe tűzdelhetjük. A magoncokat egészen a kiültetésig a termesztőberendezésben tartjuk, rendszeresen öntözzük, és tűzdelés után 14 naponként 0,5%-os Volldünger-oldattal öntözzük, hogy folyamatos tápanyagellátást tudjunk biztosítani.

A magoncokat tőzeg táphengerben is nevelhetjük termesztőberendezésekben. A hibridspárga magját közvetlenül tőzeg táphengerbe vetjük, és lehetőleg 20–24 °C-os hőmérsékletről gondoskodjunk a magvetés számára. A tőzeg táphengerben 9–10 hét alatt kiültetésre alkalmas magoncot lehet nevelni. Előnye, hogy ezzel a módszerrel kiküszöbölhető a telepítésnél jelentkező munkacsúcs, másrészt a vegetációs időszak bármely szakaszában a magoncok telepítése megoldható.

A spárga állandó helyre vetéssel is szaporítható. A módszer jóval gazdaságosabb és könnyebb, mint a magoncnevelés, de gondosabb területkiválasztást és talaj-előkészítést igényel.

A magoncokat ősszel vagy tavasszal úgy kell felszedni, hogy tárológyökereik ne sérüljenek. Ehhez az ekét 14–16 cm szántási mélységre kell beállítani, de figyelembe kell venni a gyökeresedési szélességet is. Kisebb területről a magoncokat ásóvillával is jól fel lehet szedni.

A talajtól megtisztított magoncokat azonnal ládákba vagy konténerekbe rakjuk és hűvös, napfénytől védett helyen végezzük a szabvány szerinti válogatást és osztályozást (167. táblázat).

167. táblázat - A spárgamagonc minőségi követelményei (MSZ 11 646-62)

Minőségi osztály

Minőségi jellemzők

Megengedett eltérés

I.

A (csak egyéves) spárgamagoncnak legalább 3 ép, jól fejlett rügye van. Gyökérzete ép, egészséges, rugalmas, folt- és fonnyadásmentes. A gyökérzet tiszta, de nem mosott. A magonc minden gombás betegségtől és állati kártevőtől mentes

Részben sérült rügy vagy gyökér a spárgamagoncok 2%-án fordulhat elő

II.

Ugyanaz, mint az I. osztályú, de kétéves növény is lehet

Ugyanaz, mint az I. osztályúnál


A magoncokat felszedés után azonnal telepíthetjük vagy átmenetileg tároljuk. Szabadföldi tároláshoz 16–18 cm mély barázdát húzunk és a magoncokat úgy rakjuk a barázdába, hogy a rügyek egy magasságban helyezkedjenek el. Ezt követően kapával annyi talajt húzzunk rájuk, hogy azokat éppen betakarjuk. A barázda behúzása után a vermelőt beöntözzük, ezzel megakadályozható a gyökerek kiszáradása, bepenészedése.

Telepítésre a fejlett, egyéves magonc a legalkalmasabb. A fejletleneket még egy évig nevelni kell, és csak ezután telepíthetők.

Telepítés előtt a talaj tápanyagtartalmát P2O5-ból 250–300 ppm-re, K2O-ból 300–400 ppm-re, Mg-ból 60–70 ppm-re kell feltölteni (10 ppm tápanyagszint-emeléshez 62 kg/ha hatóanyag szükséges). Ha a talaj a kívánt tápanyagszintet eléri, hektáronként még 140–220 kg P2O5 és 400–500 kg K2O hatóanyagot juttatunk ki.

A homoktalajok szervesanyag-tartalmát hektáronként 60–80 t istállótrágya vagy 200 m3 komposzt, esetleg tőzeg bedolgozásával növeljük. Az istállótrágyát az ültetést megelőző ősszel célszerű kijuttatni.

Az alapműtrágyázást a talajvizsgálati eredmények alapján határozzuk meg. Ha 700 kg-nál több hatóanyagot kell kijuttatni, akkor célszerű azt telepítés előtt két részletben megosztva a talajba dolgozni.

Közvetlenül a telepítés előtt a talajt gondosan elegyengetjük.

A spárgamagoncok a vegetáció befejezése után ősszel vagy tavasszal, a rügyek fakadása előtti időszakban, a konténeres magoncok pedig a vegetációs időszakban is ültethetők.

Az őszi telepítés előnye, hogy a magoncokat a téli időszakban nem kell tárolni. Hátrányaként említhető, hogy a tél végi erős szelek 15–20 cm vastag talajtakarót fújhatnak a kiültetett magoncokra.

A tavaszi telepítést a spárgarügyek fakadása előtt célszerű elvégezni. Ezért a talajt már ősszel elő kell készíteni, hogy a telepítést március végére be lehessen fejezni.

A halványított spárgát hazánkban bakhátkészítéséhez elegendő sortávolságra, 140–150 cm-re és 30–40 cm tőtávolságra telepítjük.

A zöldspárgának nem készítünk bakhátat, tehát kisebb sortávolságra (120–150 cm-re) is telepíthetjük, a tőtávolság 20–30 cm lehet.

Javasolható állománysűrűség halványított spárgából 17–23 ezer tő/ha, zöldspárgából 25–30 ezer tő/ha.

A magoncokat 14–18 cm mély barázdába ültetjük. Ehhez 25 cm mély, egyenletes barázdákat húzunk, az aljukra 3–4 cm vastagságban érett istállótrágyát terítünk (ez folyóméterenként 3,0–3,5 kg szerves trágyát jelent). Az összefüggő trágyaréteget 4–6 cm vastag talajréteggel borítjuk, majd erre helyezzük a magoncokat, és azokat ismét 5–8 cm vastag talajréteggel takarjuk.

A magoncokat úgy kell elhelyezni, hogy a rügyek egy irányban, a barázda hossztengelyével párhuzamosan helyezkedjenek el.

ÁPOLÁSI MUNKÁK

1. Termőre fordulásig

• A spárgaültetvény a telepítést követő első évben különösen gyomnevelő növény. Az őszi telepítésű spárgát fakadása után kell kapálni, a tavaszi telepítésűt pedig akkor, amikor a hajtásai elérik a 15–20 cm-es hosszúságot. Az első kapálással együtt megkezdjük a barázdák behúzását úgy, hogy a spárgatöveket 8–10 cm vastag talajtakaró fedje. A sorok gyomtalanítását a vegetációs időszak alatt 3–4 kézi kapálással, a sorközökét gépi vontatású kultivátorral végezzük. A mechanikai gyomirtás vegyszeres gyomirtással is kiegészíthető.

A fiatal spárganövények jobb fejlődését június és július végén 25–25 kg/ha nitrogén hatóanyag adagolásával segítsük elő.

Öntözésre homok-, vályogos homoktalajon nagy szárazságban lehet szükség. Egy tenyészidőszak alatt 5–6 alkalommal 30–40 mm (300–400 m3/ha) vizet juttassunk ki.

A talaj teljes beállottsága végett termőre fordulásig folyamatosan pótoljuk a hiányzó töveket. A munkát lehetőleg ősszel (október végétől december elejéig) végezzük el, mert ebben az esetben teljes biztonsággal megállapítható a tőhiány. A pótláshoz olyan mélységű és átmérőjű gödröt kell ásni, hogy a magonc fölé 6–8 cm talajréteg kerüljön úgy, hogy az eredetileg telepített növényekkel egy szintet érjen el. A magoncok fagyérzékenyek, ezért a pótlást csak fagymentes időszakban ajánlatos végezni.

A növényápolás utolsó munkája a szárak letakarítása. A vegetációs időszak befejezése után a levágott spárgaszárat célszerű elégetni, ezzel a spárgabogár tojásai megsemmisíthetők.

A második éves telepítés növényápolási munkái hasonlóak az első évihez. A gyomirtást igen korán tavasszal kell megkezdeni, mert a spárga 10 °C talajhőmérsékleten már fejlődésnek indul. Az áttelelő és a kora tavaszi gyomok ellen eredményesen a sekély tárcsázás alkalmazható. A vegetációs időszakban három-négy mechanikai vagy vegyszeres gyomirtásra van szükség.

A fejtrágyázáshoz 2×50 kg nitrogén hatóanyagot kell hektáronként a talajba dolgozni. A fejtrágyát június közepétől augusztus elejéig célszerű adagolni.

A talaj tápanyagtartalmát a telepítést követő második évben szerves trágya adagolásával növeljük. Hektáronként 40–50 t szerves trágyát, 0,6 t szuperfoszfátot, 0,8 t 40%-os kálisót adunk.

A hiányzó növényeket pótoljuk. A növényvédelem és a szükséges öntözés, a szárak letakarítása megegyezik az első évi munkákkal.

• A harmadik évben az ápolási munkák közül különös jelentősége van a pótlásnak és a tápanyag-visszapótlásnak. Ebben az évben nemcsak a szokásos mennyiségű trágyát juttatjuk ki, hanem többlettrágya bedolgozására is szükség van. A szükséges tápanyagokat talajvizsgálati eredmények alapján és a termesztett fajta zöldtömeg-, síptömeg-produkciója alapján célszerű megállapítani. Ha erre nincs lehetőség, akkor legalább 150–160 kg/ha N, 60–80 kg/ha P2O5, 160–180 kg/ha K2O hatóanyag adagolása szükséges.

A spárga gyomirtása, növényvédelme, öntözése, a szárak letakarítása megegyezik a második év ápolási munkáival.

2. A termő spárga ápolása

A tavaszi talajmunkák – tárcsázás, kultivátorozás – előtt az esetleg le nem takarított, elszáradt vagy elkorhadt szárrészeket ki kell húzni a talajból. A felnyűtt spárgaszárakat rendsodróval célszerű összegyűjteni, majd a tábla szélén elégetni vagy felszecskázni és a talajba bedolgozni.

A tavaszi tárcsázást a sorokra merőlegesen kell végeznünk, így nem képződnek műveletlen talajcsíkok. A művelés mélysége az 5–6 cm-t ne haladja meg.

A spárga hajtásai 4–7 °C léghőmérséklet körül már fejlődésnek indulnak, ezért március közepén vagy vége felé bakhátakat készítünk. A bakhát magassága a spárgatőtől számítva 25–30 cm, a bakhát koronaszélessége 25–30 cm (154. ábra). Idősebb ültetvényekben a bakhát koronaszélessége 40–50 cm is lehet. Mindenképpen törekedni kell arra, hogy se magasabb, se szélesebb bakhátat ne készítsünk, mint amit a spárgatövek fejlettségi állapota megkíván.

154. ábra - A bakhátkészítés vázlata

A bakhátkészítés vázlata


A bakhátak elkészítése után a sípok szedésének befejezéséig talajápolási munkát nem kell végezni.

A bakhátak lehúzása után (június 15–20.), a vegetációs időszakban vegyszeres gyomirtásra, esetleg sor- és sorközkapálásra, tápanyag-visszapótlásra, növényvédelmi munkára van szükség.

A termő spárga évente rendszeres tápanyag-visszapótlást igényel. Növekedésének megkezdése előtt 100 kg nitrogén hatóanyag adagolása elegendő. A sípok szedésének befejezése után (június közepe) a sorközökben ekével középmély barázdát húzunk és ebbe 30–40 t/ha szerves trágyát szórunk. A szerves trágyára 100–150 kg/ha nitrogén, 80–100 kg/ha P2O5, 180–200 kg/ha K2O hatóanyagú műtrágyát célszerű adagolni. A barázdákba beszórt szerves és műtrágyát rövid időn belül 6–8 cm vastag talajréteggel kell fedni, mert így a szerves trágya tápanyagvesztesége és a talaj kiszáradása megakadályozható.

A termőspárga-ültetvényt minden harmadik évben célszerű szervestrágyázni. A szervestrágyázást kihagyó években pedig kora tavasszal – a tárcsázással egy időben – 100 kg/ha nitrogén hatóanyagot, szedés után – június és július hónapban – 100 kg/ha nitrogént, 40 kg/ha P2O5-t, 150–180 kg/ha K2O-t dolgozunk a talajba.

A spárgaültetvény vízigénye a vegetációs időszak előrehaladtával, illetve a zöldtömeg gyarapodásával együtt – egész szeptember végéig – folyamatosan növekszik. Csapadékszegény tél után a nagyobb hozam elősegítésére a szedési időszakban 2–4 alkalommal 20–25 mm (200–250 m3/ha) vízadaggal, vagy szedés előtt 60–80 mm (600–800 m3/ha) vízadaggal öntözzünk. Június közepétől augusztus végéig az utóbbi években rendszeres vízadagolásra van szükség, ezzel a spárga fejlődését elősegítjük. A spárga legalább 60–65% körüli szántóföldi vízkapacitást kíván. A vegetációs időszak alatt a természetes csapadékkal együtt legalább 400 mm vízadagot szükséges az intenzív fajták számára kijuttatni. Az öntözést addig folytatjuk, amíg a talaj szántóföldi vízkapacitása 90 cm mélységig el nem éri a 80–82%-ot.

SZEDÉS

A spárganövény sípjai a harmadik évtől szedhetők. A halványított spárgáé akkor, amikor eléri a bakhát felső szintjét, a zöldspárgáé pedig még zárt pikkelylevelekkel. A sípok maximális hosszúsága halványított spárga esetében 22 cm, a zöldspárgáé 27 cm hosszú lehet.

Hazánkban a spárga szedése április 1–12. között kezdhető, és általában június 10–20. között fejeződik be.

Magyarországon a legnagyobb tömegű napi síphozamra május közepén számíthatunk.

A hozam május közepétől folyamatosan csökken.

A sípokat naponta egyszer vagy kétszer szedjük. A halványított spárgáét lehetőleg tőből törjük ki, mert a talajban visszamaradó vágott sípok esetleg az egész tő elrothadását idézhetik elő.

A bakhátakat ott bontjuk ki kapával, ahol a síp a talaj felszínét megrepeszti és a sípfej kezd kibújni. A kézzel kitört sípokat nedves vászonnal bélelt kosárba rakjuk és betakarjuk, hogy a fény ne érje. Ezzel megóvhatók az elszíneződéstől és a fonnyadástól.

Az előválogatást, az osztályozást, a csomagolást szedés után minél hamarabb és sötét helyiségben kell végezni. Az osztályozott és csomagolt spárga hűtőtárolóba kerül.

A zöldspárgasíp szedése valamivel korábban kezdődik, mint a halványított spárgáé. Az első évi szedést május közepéig, a termő spárgáét pedig június közepéig célszerű folytatni. A sípokat a talaj felszíne alatt 2–3 cm mélyen, kézzel kell kitörni vagy kivágni. A beteg vagy túl vékony sípokat le kell szedni, hogy a spárga kártevői ne szaporodhassanak el.

PIACI ELŐKÉSZÍTÉS

A spárgasípok piaci előkészítése mosásból, válogatásból, osztályozásból, a fölösleges részek levágásából és hűtésből áll. A bő vízben megmosott sípokat vastagság szerint osztályozzuk, majd méretre vágjuk.

• A halványított spárgát az MSZ 6323–66 számú szabvány szerint osztályozzák.

Az I. osztályú spárga méretei a következők:

Solo A – 16 mm-es átmérőtől fölfelé, a sípok hossza 12–22 cm;

B – 13–16 mm-es átmérő között, a sípok hossza 12–22 cm;

Leves C – 10–13 mm-es átmérő között, a sípok hossza 12–22 cm;

Fejtörmelék D – 10 mm-es átmérőtől fölfelé, a sípok hossza 4–12 cm. A sípoknak teljesen épeknek, mindenféle károsodástól, deformálástól, elszíneződéstől mentesnek kell lenniük.

A II. osztályú spárgára vonatkozó előírások ugyanazok, mint az I. osztályúé, de kisebb sérülés, elszíneződés lehetséges.

A termelők a szabványnak megfelelően osztályozott spárgát fehér csomagolópapírral bélelt ládákba rakják úgy, hogy azok védjék a fénytől. A tele ládát vizes zsákvászonnal célszerű letakarni. Az így előkészített spárgát naponta szállítják a hűtőtárolóba.

A spárga átmenetileg 0–2 °C-on és 95% relatív páratartalmú tárolóban, 2–3 hétig károsodás nélkül tárolható.

Az átmeneti hűtőtárolás idején kerül sor az exporttételek feldolgozására. A Solo és Leves spárgából 0,5 kg-os tételeket mérnek ki, majd a gumigyűrűvel összefogott kötegeket külön papírba csavarják, végül lyuggatott pergamenpapírral vagy lyuggatott fóliával bélelt ládákba rakják. Az azonos méret- és minőségi kategóriába tartozó kötegekből hatot vagy tizenkettőt helyeznek el egy ládába. A sípok fejét a láda közepe felé kell fordítani. A kötegek berakása után a spárgát fóliahálóval fedjük, majd a ládákat egymásra helyezve, pántolva raklapra rakva készítik elő a szállításhoz (hűtőkamion).

Belföldi értékesítésre nem kötegelik, hanem csomagolópapírral bélelt, 12 cm-es, műanyagból készült rekeszekbe egységcsomagokat készítenek.

Konzerv- és hűtőipari feldolgozásra termelői csomagolás is megfelelő.

A rövid fejspárgát ömlesztve csomagolják. Nyugati exportra papírtálcákon 1 kg-os tételeket készítenek, és 10 kg-ot tartalmazó gyűjtőket használnak.

Spárgatörmelékből (4 cm-nél rövidebb szártörmelék) 18 kg-ot, cérnaspárgából 10 kg-ot csomagolnak bélelt ládákba.

• A zöldspárgát hazánkban a német szabvány előírásainak megfelelően minősítik, azonkívül az Európai Közösségek Bizottsága 454/1992 EGK számú rendelete is szabályozza.

Az I. osztályú (A) síp átmérője 16 mm feletti, 15–27 cm hosszú, zárt fejű. A síp üreges és 33 g-nál kisebb nem lehet.

A II. osztályú (B) hossza megegyezik az I. osztályúéval. A síp átmérője 8 mm körüli.

A III. osztályú (C) hossza azonos az I–II. osztályúéval, és görbült, repedt, üreges is előfordulhat.

Hajtatás

A bakhátakat március elején fekete vagy színtelen fóliával borítják. Ehhez 5 méterenként 4 mm átmérőjű acélhuzalból készített íveket párosával szúrnak le a talajba. Az ívek közé 1,5 m széles fóliát húznak, majd hosszában a bakhátak felett talajjal rögzítik. Fontos, hogy a fólia ne feküdjön rá a talajra. A fóliaborítás alatt a fejek nem színeződnek nagyon gyorsan, így elég minden második nap szedni. Fóliatakarással a szedés 1–2 héttel korábban kezdhető. Spárgát ágyásokban, fóliaházakban is hajtathatjuk, ebben az esetben 40F140 cm sor- és tőtávolságra kell telepíteni a magoncokat és tápanyaggal, vízzel jól el kell látni a vegetáció időtartama alatt, valamint különösen gondos növényvédelmet kell alkalmazni.

Ökonómia

A spárga hazánkban gazdaságosan termeszthető. A nyers spárga nyugat-európai exportlehetősége szinte korlátlan. A spárga csaknem minden termesztéstechnikai művelete gépesíthető, de napjainkban is csak kézzel szedhetők a sípok, ami kiemelkedően nagy munkacsúcsot jelent.

Spárgatermesztésben arra kell törekedni, hogy a termőkortól függően a terméstömeg stabilizálódjék. A hagyományos fajták 2500–3000 kg/ha, az új hibridek 5000–7000 kg/ha tömeget is képesek teremni.

A halványított spárga fedezeti pontja 800 kg/ha, a zöldspárgáé 600 kg/ha. A spárgatermesztésben nagy hatékonyságú mindaz a ráfordítás, ami az átlagár növelését, valamint a terméstömeg gyarapítását idézi elő.

A termelési költségek mintegy 60–66%-át a munkabér teszi ki. A munkaidő 80–85%-a a szedésre fordítódik. 3 t/ha síphozamú halványított spárga szedéséhez, csomagolásához 1300–1350 óra, a zöldspárgáéhoz 680–700 óra szükséges.

A spárga termesztésének költségszintje terméstömegtől függően 56–73%, jövedelmezőségi szintje 35–76% közé tehető. Átlagosnál nagyobb hozamok esetében az eredmények ennél kedvezőbbek is lehetnek.

Magtermesztés

Magtermesztéshez állandó helyre vetéssel szaporítjuk a spárgát, vetési mélysége 3–4 cm, a magszükséglet 4 kg/ha. A sortávolság 100 cm, a 30–40 cm tőtávolságot ritkítással állítjuk be.

Az állományt harmadik évben kezdjük szelektálni. A sorok fölé 25–30 cm magas, 40 cm széles bakhátakat húzunk. A sípok növekedésének megkezdése után a bakhátat lebontjuk és a fajtaazonos, sok sípot hozó töveket kijelöljük, de a sípokat nem szedjük le. A hím egyedek mellől a karókat eltávolítjuk. A vetőmagot a karókkal kijelölt tövekről a telepítést követő negyedik évben kezdjük szedni.

A spárgamagot akkor aratjuk, amikor a bogyók teljesen beértek, fényes skarlátvörös színűek, a bennük levő magok feketék és kemények.

A mag érése szeptemberben várható. A spárgaszárakat levágjuk, kévébe kötjük és 3–4 hétig utóérleljük. A bogyókat cséplőgéppel leveretjük. A szárról leválasztott és szelelőn áteresztett bogyókat kádba öntjük és vizet engedünk rá. Két-három napi áztatás és dörzsölés után a héj és a hús a felszínre emelkedik, a mag az edény alján marad.

A tiszta magot ritka szövésű zsákba tesszük és kicentrifugáljuk, majd 40 °C hőmérsékletű szárítóban 1,5 cm vastag rétegben kiszárítjuk.

1 ha spárgaültetvényről 20–120 kg magra számíthatunk.