Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Laskagombák

Laskagombák

(Pleurotus sp.)

A laskagombák közül a Pleurotus ostreatus (JACQ. EX FR.) KUMMER – őszi laskagomba –, a Pleurotus florida – egy Amerikából származó laskagombafaj (vitatható, hogy önálló faj-e) –, továbbá a Pleurotus pulmonarius FR. – nyári laskagombafajok váltak ismertté a termesztésben. A termesztés kezdeti időszakában a P. ostreatust, később a P. floridát is termesztették. A P. ostreatus közép- vagy sötétszürke termőtesteket képez, ezért is kedvelt, de húsának a konzisztenciája is jó. Hosszabb ideig eltartható, mint a nyári típusú fajták. Hibája, hogy a termőre forduláshoz viszonylag alacsony hőmérsékletet (15 °C alatt) igényel. Ezért körülményeink között késő tavasztól őszig csak hűtéssel lehet termőre fordítani.

A P. florida, de a P. pulmonarius is hőtűrőbb, s nyáron is termeszthető fajok. Színük egészen fehéres, s ezért a fogyasztók kevésbé kedvelik. Eltarthatóságuk is gyengébb, mint a P. ostreatusé.

A felsorolt fajok tehát eléggé eltérő környezeti igényűek, ennek következtében a nemesítők a két faj keresztezéséből olyan hibrideket állítottak elő, melyek tulajdonságaikban a felsoroltakat felülmúlják, de azok jó tulajdonságait általában egyesítik. Ma már számos olyan hibrid vagy intermedier van, amelyik még nem szabályozható hőmérsékletű berendezésekben is egész évben folyamatosan termeszthető. Hazánkban és Európában is ma a legelterjedtebb hibrid a HK–35, mely magyar nemesítésű.

156. ábra - Laskagomba (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Laskagomba (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


Környezeti igénye

Hő. A felsorolt három laskagombafaj közül a Pleurotus ostreatus hidegtűrő képességével, a P. florida és a P. pulmonarius pedig melegigényességével tűnik ki (ZADRAZU et al., 1973.). Ezeknek a hőmérsékleti igényét a 171. táblázat mutatja.

171. táblázat - A laskagombák hőigényének alakulása a tenyészidő alatt

Gombafaj

Fejlődési szakaszok

átszövetés (°C)

érlelés (°C)

termő időszak (°C)

P. ostreatus

22–25

18–22

12–14

P. florida

22–25

18–22

20–25


A nemesített intermedierek hőigénye nagyon rugalmas, 12–25 °C közötti hőmérsékleten egyaránt termeszthetők. Nyilván alacsonyabb hőmérsékleten az optimálishoz képest a vegetációs idő – beleértve a termő időszakot is – hosszabb lesz.

A termesztőnek tudnia kell, hogy milyen hőmérsékleti érték mellett képes még a micélium fejlődni, hiszen így tudja indítani a termesztést. A P. ostreatus micéliumának fejlődése 10 °C alatt nagyon lelassul, esetleg le is áll. Mint több gombafaj, a P. ostreatus is, túljutva az átszövetési időszakon, még 10 °C alatt, sőt 0 °C alatti hőmérsékleten sem pusztul el, csak fejlődésében leáll. Ha a hőmérséklet ismét kedvezőbbé válik, akkor újra teljes értékű termés képzésére képes. A hőmérséklet felső értéke a P. ostreatusnál 25 °C. E fölött termőtesteket nem képez. A P. florida 10 °C alatti hőmérsékleten szintén leáll fejlődésében, de egészen 35 °C-ig képes vegetálni és termőtesteket képezni. E tulajdonsága lehetővé teszi nyári termesztését is. A két fajból keletkezett hibridek között egészen eltérő hőmérsékletigényűek is vannak. A P. ostreatusnak jellegzetes tulajdonsága, hogy a termőtestek megjelenése csak 15 °C hőmérsékleten kezdődik el.

Fény. A laskafajok a termő időszakban igényelnek fényt. A gyakorlati tapasztalat szerint a 80 lux fényerősségű, 8 órán keresztüli megvilágítás (GYURKÓ, 1973) váltja ki a termőtestek képződését. A fény a termőtestek színét erősen módosíthatja. Az erős fénytől sötétebbek, gyenge fényben színtelenebbek lesznek a termőtestek. A fénynek ez a színt módosító hatása a hőmérséklet változásával még intenzívebbé válik. Ugyanis alacsony hőmérsékleten – ha elegendő fény van – a termések határozottan szürkébbek (172. táblázat).

172. táblázat - A fényerősség hatása a Pleurotus florida termőtestképzésére

A megvilágítás erőssége (lux)

Hozam (kg) 100 kg szárazanyagra vonatkoztatva

30

40

50

60

nappal a csírázás után

300–430

54

62

94

113±8

70–300

59

69

90

103±4

8–42

42

71

75

92±6

4–10

39

61

73

99±10


Víz. A termőtest képzéséhez szükséges vizet a laskák számára is a táptalajban kell megteremtenünk. Ellentétben a csiperkével, az átszőtt táptalaj anélkül öntözhető, hogy a micéliumot károsítanánk. Az átszőtt táptalajba, a táptalajt képező közegbe azonban már ebben a stádiumban nem tudunk vizet bejuttatni, mert a micélium olyan keményen átszőtte a táptalajt, hogy az nem képes vizet felvenni. A jól nedvesített táptalaj 70% körüli nedvességet tartalmaz. A táptalajban lévő nedvesség huzamosabb időn keresztül való megtartásához a levegőben 90%-os páratartalomnak kell lennie. Az ennél kevesebb pára következtében nemcsak a táptalajnak lesz nagyobb a vízvesztesége, hanem a termőtestek minősége is romlik.

Levegő. A csiperkegombáénál valamivel kisebb a levegőigénye. A normális szén-dioxid-tartalom tízszeresénél a micélium fejlődése már leáll. A gyakorlati tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy a laskagomba kevesebb friss levegővel termeszthető, mint a csiperke. A csiperkét ugyanis kis légterű fóliás berendezésekben nem lehet kielégítő eredménnyel termeszteni, a laskagomba viszont az ilyen berendezésekben is szépen díszlik (SZABÓ, 1986).

Termesztés

A laskagombák eredetileg olyan parazita fajok, amelyek a természetben élő fák sebein keresztül fertőzik az élő fát. A termesztés kezdeti időszakában ezt a tulajdonságukat igyekeztek a kutatók a termesztési eljárás kidolgozásához figyelembe venni. Később rájöttek arra, hogy a laskagombák még a lebontatlan cellulózt bőségesen tartalmazó táptalajon is eredményesen termeszthetők. Ilyen értelemben a laskák fakultatív parazitáknak tekinthetők. A termesztésben szinte kizárólag cellulózbontó tulajdonságukat vesszük számításba, és szalmán vagy kukoricacsutkán termesztjük őket elsősorban. Érdekes sajátossága a laskának, hogy a táptalaj közvetlen dúsítását nitrogéntartalmú tápanyagokkal nehezen viselik el. A szalmához vagy a kukoricacsutkához a felhasználás előtt adott műtrágyák a micélium fejlődését nagyon lelassítják vagy teljesen le is állítják. Egyéb nitrogéntartalmú, dúsító anyagokat lehet ugyan használni – pl. szénalisztet –, de nem biztos, hogy az többlethozamot ad (BALÁZS, 1982).

A szalmával kapcsolatosan különösebb követelmények nincsenek. Fontos, hogy a szalma friss legyen, mert a korhadt, penészes szalma értéke még jó hőkezelés esetén is gyengébb a friss szalmákénál. A nálunk termesztett minden gabonafaj szalmája alkalmas a laska termesztésére. A szalmát közvetlenül a felhasználás előtt – annak a konzisztenciája vagy a táptalaj homogenitása miatt – felaprózzák és zúzzák. Az 1,0–1,5 cm hosszúságúra felaprózott szalmát kalapácsos darálóval összezúzzák, így az a nedvességet könnyebben fel tudja venni. A kukoricacsutka a darálást követően szintén alkalmas laskagomba termesztésére. Feltehetően nagyobb szénhidráttartalma miatt azonban a fertőződési lehetősége jóval nagyobb, mint a szalmáé. Tapasztalat szerint a kisméretű bálákban tárolt szalma jobb minőségű, egészségesebb, mint a nagyméretű körbálákban tárolt.

Korábban a felaprított szalmát és kukoricacsutkát benedvesítették és azután keverték össze a szaporítóanyaggal, a csírával. Ugyanúgy, mint a csiperke táptalaja, az ilyen szalma is még fertőzött kisebb vagy nagyobb mértékben a konkurens kórokozókkal és kártevőkkel. Ezért a biztonságos termesztéshez a szalmát vagy az egyéb, táptalajul használt anyagokat fertőtleníteni kell. Ezt hőkezeléssel érjük el legbiztosabban.

A csiperke táptalajánál szokásos hőkezelés mellett – amit pasztörizálásnak is nevezünk – a laska táptalaját ma már más módon is fertőtleníthetjük. Az 55–60 °C-on való hőkezelést, vagyis a pasztörizálást ma már nem használják.

A laskánál eredményesen és gazdaságosan alkalmazható az ún. steril táptalaj-készítési módszer. Ennek lényege, hogy a felaprított szalmát 100 °C-on 1 órán át szárazon hőkezeljük. Ezután a szalmát 70%-osra nedvesítjük. A szárazon kezelt, valóban steril táptalaj azonban nem nyújtana teljes védelmet a konkurens szervezetekkel szemben, sőt azoknak kitűnő táptalaja lenne, ezért a nedvesítő vízben 1 ezrelék Fundazolt (benomyl hatóanyag) oldunk fel. A két hőkezelési eljárás közül ez utóbbi az olcsóbb, mert a 100 °C-os kezeléssel – a lényegesen rövidebb kezelési idő következtében – kb. 30%-os az energiamegtakarítás. A nedvesítés és a csírázás ugyanarról a gépsorról végezhető. A laskagombák táptalajához 1–1,5 tömegszázalék csírát keverünk. A becsírázott szalmát oldalt perforált, polietilén- vagy PVC-zsákokba egyenletesen berázzuk. A túlzott fölmelegedés elkerülésére egy zsákba nem kerülhet 20 kg-nál több szalma. Vannak üzemek, ahol 10 kg-os zsákokat készítenek.

A laskagomba minden olyan helyiségben termeszthető, amelyben a hőmérséklet az átszövetés idején legalább a 16–18 °C-ot eléri. Hűvösebb helyiségben olyan lassú az átszövődés, hogy a táptalaj fertőződhet és a továbbiakban is gondot okozhat a tenyészidő hosszúsága. De az is lényeges, hogy legalább 12 °C legyen az átszövődés után és termésérés idején.

Pincében – ha megfelelő a hőmérséklet – termeszthető, de a termésérés idején gondoskodnunk kell világításról. Fűtés nélkül április és június vége, valamint szeptember eleje és november vége között termeszthető. Télen csak fűtéssel szabad termeszteni.

Fóliás berendezésben a nagyobb hőingadozás miatt több gondosságot igényel. Ősszel és tavasszal egy-egy ciklusban használható ki a fólia, kivéve a fűtött fóliát, mely télen is hasznosítható laskával.

Egyéb – más célra nem vagy csak az év bizonyos időszakában használt – föld feletti építmények szintén a hőmérséklettől függően alkalmasak laskatermesztésre. Így hűtőházak, istállók, ólak, más gazdasági épületek főleg tavasszal és ősszel jöhetnek számításba.

A csírázás után a táptalajt 22–25 °C-on kell tartani. Ilyen hőmérsékleten az átszövődés 12–15 napig tart. A már átszőtt táptalaj számára 18 °C a megfelelő. Ez idő alatt csupán a levegő páratartalmát kell szabályozni és szükség szerint szellőztetni. Ilyen körülmények között az érlelés vagy lappangás 3 hét alatt végbemegy, és elérkezik a szedési periódus (SZABÓ, 1986). Szedés idején 12–15 °C-on célszerű tartani a laskát. Természetesen – különösen nyáron – 20 °C-ig nincsen különösebb gond ebben a fázisban. A termés 3–4 hullámban jelenik meg, a termőtesteknek kb. 80%-a az első két hullámban, emiatt üzemekben a harmadik hullámot már nem várják meg a termesztőhelyiség jobb kihasználása végett.

Hazai körülmények között 100 kg átszőtt tápanyagon átlagosan 20 kg terméssel lehet számolni. A tenyészidő alakulását a 173. táblázat mutatja.

173. táblázat - A laskagomba tenyészidejének átlagos alakulása

Megnevezés

Átszövetési

Érlelési

Termő

időszak

P. ostreatus

3 hét

3 hét

6 hét

P. florida

2 hét

2 hét

4 hét


Az ismertetett intenzív termesztési eljárás mellett a kistermesztők körében még ma is gyakran találkozunk az extenzív farönkös termesztéssel. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy nagyon olcsó, és kevés munkával is eredményes. Hátránya, hogy az évnek csak a szeptember végi, októberi időszakában ad szedhető termést. Az eljáráshoz – az akác és a fenyő kivételével – bármelyik egészséges és 20–25 cm átmérőjű lombos rönk használható (GYURKÓ, 1973). Az ennél vékonyabb rönkök „termőképessége” gyengébb. Három hónapnál régebben kivágott fa laskatermesztésre nem alkalmas. A rönköket 25–30 cm vastagságú darabokra vágjuk fel. A csírát 4–5 cm mélyen a fa belsejébe fúrt lyukakba helyezzük el. A rönkökön annyi lyukat kell fúrni, hogy 100 kg tömegű rönkanyaghoz 1,5 kg csírát ültethessünk be. Ezt követően a beoltott rönköket fóliával körülvesszük, hogy ki ne száradjanak, és egyenletes hőmérsékleten, pincékben tartjuk a micéliummal való teljes átszövésig. Az oltást április végén, május elején kell végezni, így augusztus végére az átszövődés megtörténik. Ekkor az átszőtt rönköket árnyékos helyre, egymástól 30–40 cm távolságra kirakjuk, úgy, hogy azoknak kb. fele a talajba kerüljön. Ezután, ha nagyon száraz az időjárás, a környéket, de magukat a rönköket is gyakran öntözzük. Szeptember végén vagy október elején – az időjárástól függően – megindul a termőtestek képződése és a fagyok beálltáig tart. Rönkös termesztésre elsősorban a P. ostreatus faj alkalmas, a P. florida vagy a P. pulmonarius egyáltalán nem. 100 kg rönkre számítva 20%-os kihozatal várható, tehát 20 kg termés, de keményfán ez a termés 5 év alatt, puhafán 3 év alatt érhető el (BALÁZS, 1982).

A laskagombának egyelőre jelentősebb betegsége nem ismert. A kártevők közül a gombalégy, a gombaszúnyog, az atka éppen úgy károsítja, mint a csiperkét.