Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Gyapjas tintagomba

Gyapjas tintagomba

(Coprinus comatus [MÜLL. EX FR.] S. F. GRAY)

Termesztése az utóbbi két évtizedben alakult ki. A gyapjas tintagomba magyarországi körülmények között kora tavasztól késő őszig mindenütt előfordul vadon. Termesztését Németországbanban kezdték el, csiperketáptalajon. Lótrágyán, de más állatok, így elsősorban szarvasmarha trágyáján is eredményesen termeszthető, ha a trágyát a szokásos módon komposztálják. A termesztéshez a szabadból szelektálták ki azokat a törzseket, amelyek viszonylag huzamosabb időn át tárolhatók, nagyobb és küllemre tetszetős termőtesteket képeznek. A szelektált törzsek a szabadban előforduló tintagombával szemben 0 és 4 °C között tárolva 2–3 napig is fogyasztásra alkalmasak. Szobahőmérsékleten azonban a termőtestek néhány óra alatt elfolyósódhatnak. A nagyüzemi termesztésnek ez a legnagyobb akadálya.

A gomba kitűnő ízű, jó konzisztenciájú, ezért – elsősorban a gyors felhasználási kényszer miatt – házi körülmények között javasolható a termesztése. A kevésbé fűszeres gombákhoz keverve jó alapanyaga a szárított gombakeverékeknek is.

Fontos tudni, hogy a tintagombák olyan vegyületet tartalmaznak, amely megakadályozza az alkohol lebomlását, tehát alkohollal együtt fogyasztva kellemetlen mérgezési tüneteket okoznak!

158. ábra - Tintagomba (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)

Tintagomba (fotó: ifj. BALÁZS SÁNDOR)


Környezeti igénye

Hő. A tintagomba az átszövetési időszakban 22 °C körüli hőmérsékleten 4–6 hét alatt átszövi a táptalajt. A lappangási időszakban 18 °C körüli hőmérsékleten fejlődik a leggyorsabban. Ilyen körülmények között az átszövődés után 6 héttel elérkezik a termőre fordulás. A termő időszakban alacsonyabb, 12–15 °C közötti hőmérsékleten fejlődnek a legszebb termőtestek, de ennél jóval alacsonyabb hőmérsékleten sem áll le a folyamat. 20 °C körüli vagy még nagyobb melegben igen gyors a fejlődése, de a termőtestek satnyábbak, nem tetszetősek és gyorsan elfolyósodnak. Tehát a nyári nagy melegben csak hűvösebb pincékben érdemes termeszteni (LELLEY, 1978).

Fény. Ugyanúgy, mint a laskának vagy a harmatgombának, a gyapjas tintagombának is szüksége van kevés fényre, de csak a termő időszakban. Ez 100 lux körüli intenzitást jelent és napi 6–8 órán át szükséges. Fény nélküli körülmények között a termőtestek nyúltabbak lesznek, különösen, ha még meleg is van és gyenge a szellőzöttség.

Levegő. A levegő oxigéntartalmára ez a faj is elég érzékeny. A felgyülemlő szén-dioxid hatására a termőtestek megnyúlnak és kevésbé tetszetősek. Ezért a termő időszakban ugyanúgy, mint a csiperkénél megfelelő szellőztetésről kell gondoskodni.

Víz. A gyapjas tintagomba elsősorban a táptalajban lévő vízből él, ezért a táptalaját 70–75%-os nedvességűre fel kell tölteni. A csiperkénél meszesebb komposzton is szépen terem (BALÁZS–KOVÁCSNÉ, 1986). Közvetlenül a táptalajhoz a csírázást követően már nem célszerű vizet juttatni. A csiperkéhez hasonlóan a gyapjas tintagombát is takarni kell, így a szükséges nedvességről a takaróföld nedvesítésével lehet gondoskodni.

Termesztés

Kísérletekkel bizonyított, hogy a gyapjas tintagomba nemcsak komposztált táptalajon termeszthető, hanem teljesen lebontatlan táptalajon is szépen díszlik. Minthogy ilyen táptalaj szinte korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre és olcsóbb, mint a trágyakomposzt, ezért termesztése nedvesített és hőkezelt szalmán a leggazdaságosabb. Valamennyi gabonaféle szalmája egyaránt jó táptalaj a tintagombának.

Intenzív termesztés esetén egész évben folyamatosan termeszthető, elsősorban pincékben, de minden kis hőingadozású föld feletti berendezésben is. A fóliás berendezésekben a hőingadozás és az intenzív levegőigény miatt nem érdemes termeszteni. A táptalajul szolgáló szalmát 70–75%-ra benedvesítik, majd azt 55–60 °C-on hőkezelik, vagy nedvesítés nélkül a szalmát 100 °C-on hőkezelik és ezt követően nedvesítik, lehetőség szerint 1 ezrelékes fundazolos vízzel. A nedvesítéssel egyidejűleg adják a szemcsírát a szalmához 1–2%-os mennyiségben. A becsírázott alapanyagot 10 vagy 20 kg-os zsákokba töltik, és azt nedves, 22 °C körüli hőmérsékleten tartják. Az átszövetés után kerül sor a takarásra. Erre a csiperke takaróanyaga is alkalmas, ha fertőtlenítve van. A takarás vastagsága 2–3 cm. Üzemi körülmények között 100 kg nedves táptalajon 15–20%-os termés biztonságosan elérhető, sőt aprólékos gondozással ennél több is (BALÁZS–KOVÁCSNÉ, 1986).