Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Bocskorosgomba

Bocskorosgomba

(Volvariella volvacea BULL. EX FR. [SING])

A bocskorosgombát, más néven rizsszalmagombát Kínában, Indokínában, a Fülöp-szigeteken, Vietnamban, Koreában, Japán egyes részein elég nagy felületen termesztik. Évente a világon mintegy 10–50 ezer tonna bocskorosgombát termesztenek. Küllemre eltér az eddig ismert termesztett gombáktól, színe sötétbarna vagy fekete, hússzíne fehér, konzisztenciája nagyon jó, íze jellegzetes, de nagyon kedvelt. Terméséből elsősorban konzerveket készítenek, mert csak nagyon rövid időre tartható el, szobahőmérsékleten legfeljebb 1 napig. Ezért nem frissen forgalmazzák, hanem sós vízbe szedik és mindjárt konzerválják. A bocskorosgomba-konzerveket főleg az Amerikai Egyesült Államokban fogyasztják.

Nagy előnye, hogy olcsó táptalajon termeszthető. Egyaránt díszlik szalmán vagy más lebontatlan szerves táptalajon és különböző állatok komposztált trágyáján is. Másik előnyös tulajdonsága, hogy rövid a tenyészideje; megfelelő körülmények között a csírázástól számítva 3–4 hét alatt a termésképződése is befejeződik. Tehát egy termesztési ciklus legfeljebb 6 hét. Nagyon melegigényes, emiatt Magyarországon csak a legmelegebb nyári hónapokban termeszthető, elsősorban termálvízzel fűtött berendezésekben, mert hűvös éjszakákon még nyáron is fűteni kell rá. 15–20%-os terméskihozatalra is képes. Egyes nyugati kutatók 30–40%-os terméskihozatalról is írnak. Egyelőre a trópusi országokban kialakult extenzív termesztési eljárással termesztik mindenütt a világon.

159. ábra - Bocskorosgomba (fotó: TÓTH ISTVÁN)

Bocskorosgomba (fotó: TÓTH ISTVÁN)


Környezeti igénye

Hő. A hőigényével kapcsolatos közlések eléggé ellentmondásosak. A kutatók többsége szerint a csírázás alatt 35–40 °C-ot igényel. Ilyen hőfokon a spórák csaknem háromnegyed része 24 óra alatt kicsírázik. Egyes megfigyelések szerint már 10 °C-on is lassú csírázás észlelhető, és 45 °C-ig a micélium képes vegetálni. Hazai megfigyelések szerint 25 °C alatt a micélium fejlődése leáll, sőt a legtöbbször el is pusztul. Az átszövési időszakban elég, ha néhány órára 20–25 °C alá süllyed a hőmérséklet a micélium közelében, már bekövetkezhet a pusztulás. Ezért hazai körülmények között csak úgy termeszthető biztonságosan, ha 25 °C alatti külső hőmérséklet esetén még a nyári időszakban is van lehetőség fűtésre. Ez nyáron a termálvizes berendezésekben nem jelenthet gondot.

Levegő. A legtöbb kutató közepes levegőigényűnek ismeri. A trópusi klímájú országokban szabadban termesztik, ahol levegőigénye könnyen kielégíthető. Feltételezhető, hogy a CO2-koncentrációra ez a faj is érzékeny, és zárt berendezésekben termesztve gyakori szellőztetést igényel.

Fény. A bocskorosgomba csak a termőtestek fejlesztésekor igényel fényt. A micélium sötétben, a gombaágyak belsejében gyorsan fejlődik, ugyanúgy a kis gombák is. A termőtestek további fejlődéséhez azonban már fényre van szükség. Irodalmi adatok szerint 12 órás megvilágításban legalább 500 lux fényerősség volt számára a kedvező. Vannak olyan megjegyzések is, hogy a túlzott fény szintén hátrányos a termőtestek képződésére, és a termő időszakban az ágyak szalmával való árnyékolását javasolják (174. táblázat).

174. táblázat - Közvetlen napfény hatása a különböző fejlődési stádiumban levő termőtestekre

Fejlődési stádiumok

Teljes fény

Fény nélkül

Szalmatakarás

Gombák száma a kezelés*

Pusztulás (%)

Gombák száma a kezelés*

Pusztulás (%)

Gombák száma a kezelés*

Pusztulás (%)

előtt

után

előtt

után

előtt

után

Gombostűfej

200

6

97

200

80

60

200

124

38

Gömb

100

71

29

100

97

3

100

97

3

Tojás

30

30

30

30

30

30

Bocskor

30

30

30

30

30

30


* A kezelés időtartama 8 óra

Víz. Hazai kísérletek azt bizonyították, hogy a bocskorosgombának több víz kell, mint a csiperkének vagy a harmatgombának (BALÁZS–SZABÓ, 1975). Ez valószínűleg összefügg nagy hőigényével is. Normális termés kifejlesztéséhez a táptalajban 75% vízre van szükség. A termő időszakban 90% körüli páratartalom mellett vagy az alatt a termőtestképződés lelassul, a burok egy része már a kalapon marad és a kalap széle is fölrepedezik (175. táblázat).

175. táblázat - A komposzt nedvességtartalmának hatása a bocskorosgomba micéliumának növekedésére (21 nap)

Kezelések

Az átszőtt réteg vastagsága (cm)

40%-os nedvességtartalom

0

45%-os nedvességtartalom

4

50%-os nedvességtartalom

8

55%-os nedvességtartalom

18

60%-os nedvességtartalom

35

65%-os nedvességtartalom

53

70%-os nedvességtartalom

85

75%-os nedvességtartalom

100

80%-os nedvességtartalom

78

85%-os nedvességtartalom

47

90%-os nedvességtartalom

5

95%-os nedvességtartalom

0


0 = nincs növekedés

Termesztés

A különböző gabonafélék szalmája megfelelő táptalaj számára. Az ázsiai országokban rizsszalmán termesztik, hazánkban a búzaszalmán is jól termett. A szalmának frissnek, tisztának és száraznak kell lennie. Dúsító anyagként rizskorpát és törkölyt is szoktak használni. Ugyanígy használható dúsításra a különböző állatok trágyája is. Jó eredményt értek el ló-, szarvasmarha-, baromfi- és sertéstrágya-dúsítással is. Ezek kedvező hatását nitrogén-, valamint vitamin- és ásványianyag-tartalmukkal indokolják. Hatásukra a termésmennyiség akár kétszeresére is növekedhet.

Hazánkban az ázsiai termesztési módszert a hazai körülményekhez igazítottuk. Az ázsiai termesztési módszer ismeretében hazai körülmények között PHAM VAN UT és SZABÓ (1975) dolgoztak ki olyan termesztési módszert, amely a magyarországi viszonyok között alkalmasabb a bocskorosgomba termesztésére. A magyarországi termesztési módszerrel kisebb a munkaerő-felhasználás és nagyobb a termés, mint az ázsiai módszerrel termesztett bocskorosgombáé.

A termesztési módszer főbb mozzanatai:

– területrendezés,

– a táptalaj előkészítése és nedvesítése,

– az ágyazás és csírázás,

– az ágyások takarása,

– ápolási munkák és

– a szedés.

A bocskorosgombát ágyásokban termesztik. A szalmát nem a talaj felszínén, hanem sekély árokban helyezik el azért, hogy a berendezésekben könnyebben és biztosabban tudják kielégíteni a gomba igényét, és az optimumhoz közeli szinten tudják tartani a termősáv hőmérsékletét és nedvességtartalmát.

A területrendezés az ágyásrendszer kitűzéséből és az árok elkészítéséből álló összetett munkafolyamat. A felszántott és elsimított területen kijelölik az ágyásrendszer helyét, amelynek szélessége 120 cm. Egy 7 m széles fóliasátorban 3 ágyássor alakítható ki úgy, hogy a széleken 1 m, közöttük pedig 70 cm széles utak maradnak szabadon.

A kitűzés után elkészítik az árkokat. Ezek mélysége 12 cm. Mivel az ágyásokkal és utakkal elfoglalt terület aránya 50–50 százalék, a 12 cm-es mélység kialakításához elegendő, ha az árokból csak 6 cm vastag földréteget emelnek ki és azt az utakon elterítik. Nagyon fontos még, hogy az árkok alja domború legyen. Ezzel a túlnedvesedés ellen tudunk védekezni.

A táptalaj előkészítése. Nagyon fontos, hogy a termesztéshez felhasznált szalma száraz, friss és gyommentes legyen. A nedves anyagon ugyanis a konkurens mikroszervezetek (penészgombák) már a felhasználás előtt elszaporodnak, és felélik a táptalaj egy részét. A többéves szalma, valamint a kazal alja és teteje szintén alkalmatlan a termesztésre.

A gyomnövények zöld és érett állapotban is károsak. Zöld, fiatal gyomnövények főleg aratáskor, júliusban találhatók a szalmában. Nedvesítés után az ilyen anyag megrothad és nyálkássá, levegőtlenné válik. A gyomnövények kórójával kevert anyag pedig tápanyagban szegényebb és lassabban bomlik.

A szalmát lehet tisztán és dúsító anyagokkal együtt felhasználni. Dúsításra használható a rizshéj, a lucernaszéna és érett marhatrágya. Arányuk 10% lehet.

A gomba termőteste 88–92% vizet tartalmaz. Ennek megfelelően vízigénye igen nagy. A számára szükséges víz nagy részét a táptalajba kell juttatni. A táptalaj víztartalma akkor kielégítő, ha eléri a 75%-ot. Ezt nedvesítéssel lehet elérni. E célra megfelelnek a beton- és a fóliával bélelt medencék. A nedvesítés időtartama 8–10 óra, amely függ a felhasznált szalma nedvességtartalmától. A nedvesítés akkor kielégítő, ha a szalmából kezünkkel vizet tudunk kisajtolni.

Az ágyások bálás módszerrel készülnek. Ennek lényege, hogy a bálák épek, bontatlanok. A szaporítóanyag szalmacsíra. Vivőanyagként a búza-, a rizs- és az árpaszalma egyaránt megfelel.

Az ágyazás és a csírázás kapcsolt művelet, egy menetben végezhető. Ágyazás előtt az árkokat használt fóliával takarjuk. Ennek célja a szigetelés, a gomba számára szükséges hőmérséklet megteremtése és a feltöltésre használt talaj nedvességtartalmának megőrzése.

A szalmaágyás az árok közepére kerül. Szélessége, magassága a bálák szélességétől és magasságától függ. Általában 80 cm széles és magas. Egy ágyássor két rétegből áll. Készítésekor a széleire 10 cm vastag szalmahurkákat helyezünk. Erre kerül a csíra, tétenként 15 cm távolságra, majd erre helyezzük az alsó bálasort.

A második bálaréteg felrakása előtt az előző műveletet megismételjük. Ha a termesztéshez dúsító anyagokat is használunk, azokat rétegenként a szalmahurkák közé helyezzük, mert bontatlan bálák esetén az alapanyaggal nem tudjuk összekeverni.

A szalmaágyások hosszúsága változó lehet, véleményünk szerint azonban 8–10 m-enként célszerű folyamatosságukat közlekedőutakkal megszakítani. Ezek 50–60 cm szélességűek és könnyítik az ápolási és szedési munkálatokat.

E módszerben az anyagszükséglet folyóméterenként 25–30 kg szalma, 2,5–3 kg dúsító anyag és 1 l csíra.

Az ágyások takarása két műveletből áll, az ágyások takarásából és a mellettük lévő, szabadon maradt árokrészek feltöltéséből. A takaráshoz műanyag fóliát, a feltöltéshez pedig istállótrágyát és jó minőségű, ún. melegágyi földet kell használni. A fólia – amely lehet használt – az ágyások felületére kerül úgy, hogy azok alsó harmada szabadon maradjon. A takaráshoz célszerű fekete fóliát használni, bár a színtelen is megfelel.

A trágya és a melegágyi föld az ágyások melletti 20 cm széles és 12 cm mély, szabadon maradt árokrészekbe kerül. Az árkokba először a trágyát, majd a földet helyezzük el. Mindkét réteg vastagsága 6 cm. E feltöltés célja a termőtestképződés és növekedés elősegítése. A gomba ugyanis kedvező feltételek esetén a termőtesteket itt és nem az ágyás felületén hozza. Tapasztalatunk szerint a termés mennyisége nagymértékben függ e sáv talajának minőségétől.

E művelettel az ágyáskészítés befejeződik. Egy ember napi 8 óra alatt e technológiával 32 folyóméter ágyásrendszert tud elkészíteni.

A gomba egyszerű technológiájából és rövid tenyészidejéből következik, hogy minimális ápolási munkát kíván. Ápolási munkái a termőre fordítás, a szellőztetés, az öntözés és az árnyékolás.

A termőre fordítás a legfontosabb ápolási munka. E művelettel – amely az ágyások tömörítéséből és öntözéséből áll – tulajdonképpen a hőmérsékletet és a nedvességet szabályozzuk. Elvégzésére általában a 7. napon kerül sor. Ezt a gomba a termősávba való micéliumkifutással jelzi. Ekkor az átszövődés az ágyásközép kivételével már megtörtént. Az ágyásközép átszövését pedig a magas (60–70 °C) hőmérséklet akadályozta.

Termőre fordításkor az ágyásokat taposással tömörítjük, és alaposan beöntözzük. E művelet célja az ágyás hőmérsékletének csökkentése (40 °C-ra), a lassúbb, de huzamosabb biofűtés kialakítása. Ez a hagyományos biofűtéshez hasonló, amikor a bemelegedett trágyát az ágyakba betaposták. Az alacsonyabb ágyáshőmérséklet lehetővé teszi a szalma teljes átszövését és a termőtestek képződését.

Szellőztetéssel elsősorban a hőmérsékletet szabályozzuk. A berendezésekben és a termő időszakban (nyáron) ugyanis a hőmérséklet szabályozásával a gomba levegőigényét is kielégítjük.

Az első héten csak akkor szükséges szellőztetés, ha a légtér hőmérséklete az 50 °C-ot meghaladta. A termő időszakban már gyakrabban kerül rá sor. Ekkor naponként kell szellőztetni, minden esetben akkor, ha a léghőmérséklet a 35 °C-ot elérte.

Öntözéssel a levegő páratartalmát, az ágyás és a termősáv nedvességtartalmát szabályozzuk. Ez a termő időszakban a legfontosabb, amikor a páratartalomnak állandóan 80% felett kell lennie, amit az utak nedvesen tartásával lehet elérni.

A szalma és a termősáv vízveszteségét a 7. napon és a terméshullámok közötti időben kell pótolni. Ilyenkor finom permetű öntözést végzünk, levéve az ágyást borító fóliatakarót.

Az árnyékolás célja a kis gombák védelme. Tartós, erős intenzitású fény hatására ugyanis elpusztulnak. Az ágyásrendszert borító (fekete) fóliatakarónak ez is feladata. Védi a kis gombákat a napfénytől, a hőmérséklet káros hatásától, megteremti a kis gombák feletti légtér kellő páratartalmát és gátolja az ágyás és a termősáv párologtatását.

Ágyáskészítés után a 10–12. napon megjelennek a kis gombák, és 2–3 nap múlva már szedhetők. A gomba akkor szedésre érett, amikor megnyúlik (tojásdad lesz) és a burok éppen felreped. A korábban vagy később szedett gomba kereskedelmi értéke csökken.

A termés hullámokban jelentkezik. Normál körülmények között egy kultúránál 3 hullámmal lehet számolni. Hullámok idején a szedést naponként kétszer kell végezni.

Mennyiség vonatkozásában az első hullám a legjobb. Ekkor kapjuk az összes termés 50%-át. A második és a harmadik hullám eredménye 30 és 20%,

A csiperkéhez hasonlóan kézzel szedünk. A bocskorosgomba csoportosan hozza termését, ezért gyakran előfordul, hogy egy-egy csoportot együtt kell kiemelni úgy, hogy a mellette lévő kis gombákat meg ne sértsük.

A gomba – mint minden gomba – nyomásra érzékeny, ezért a szedéshez merev falú edényeket használunk.

Tisztításkor csak a földszennyeződést kell eltávolítani, és utána már csomagolható. Gyümölcsrekeszekben szállítható, ezekbe besorolva a gomba igen esztétikus.

Tárolása nagyon egyszerű, hűtést nem igényel. 13–14 °C-on 2–3 napig is tárolható. Hűteni nem szabad, mert mint minden trópusi gomba, 0 °C körüli hőmérsékleten ellucskosodik, a vizet elengedi (SZABÓ, 1976).

A bocskorosgomba nagyon intenzív növekedésű. Tenyészideje a javasolt technológia alkalmazása esetén 1 hónap. Az átszövési időszak tartama 7, a termő időszaké 21–24 nap.

A kis gombák a 10–12. napon megjelennek és a 12–14. napon szedhetővé válnak. Az első hullám a 12–17., a második a 19–24., a harmadik a 26–31. napon várható.

A bocskorosgomba bőtermő. Tiszta alapanyagon a termésmennyiség 12–14 kg, dúsító anyagok hatására pedig 20–24 kg. E mennyiségek 100 kg száraz szalmára vonatkoznak.

Rövid hazai termesztési múltja még nem tette lehetővé, hogy esetleges kártevőit és betegségeit megismerjük. Őshazájában termesztve minimális növényvédelmet igényel.

A termesztés során a különböző trágyapenészek, gombás betegségek és gombaszúnyogok okozhatnak kárt. A penészgombák ellen a táptalaj lúgosításával védekezhetünk. Ezek a 8 pH-értékű táptalajokat nem kedvelik. A lúgosítás oltott mésszel történhet (BALÁZS, 1982).