Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Shii-take

Shii-take

(Lentinus edodes BERK./SING.)

A Lentinus edodes a shii-take nevet onnan kapta, hogy Japánban elég nagy gyakorisággal fordul elő egy Castanopsis cuspidata fán, melynek shii a neve, a take szó pedig japánul gombát jelent. Bár zömében nem ezen a fafajon termesztik, feltehető, hogy a termesztésbe vonás idején főként az ezeken a fákon előforduló törzseket figyelték meg, és innen kapta a gomba a nevét (BALÁZS, 1982).

A csiperkegomba után a Lentinusból termesztenek legtöbbet a világon, valamivel több mint 100 ezer tonnát évente. Jellegzetes, kissé fokhagymás ízű termőtesteket képez, amelyek alakra a csiperkéhez hasonlítanak. A termőtest külső színezete inkább egy varangyosbékához teszi hasonlóvá. Napjainkban különösen nagy az érdeklődés iránta. Az ázsiai (kínai, indonéz) konyhák majdnem kizárólag ezt a gombát használják a gombás ételekhez. Más gombából nem készíthetők hasonló ízű ételek. Az Európában üzemelő kínai stb. éttermek Távol-Keletről hozzák a gombát, bár a szállítás nagyon körülményes és drága. Ezért is nőtt meg az érdeklődés a nyugat-európai országokban a Lentinus termesztése iránt. Kedveltsége nem kis részben gyógyhatásának is köszönhető. Japán kutatók bizonyítják, hogy előnyösen használható a koleszterin normális szinten tartásához. Újabban bizonyítottan alkalmazható több daganatos betegség gyógyítására is. Japánban a belőle kivont hatóanyagból készített gyógyszerek vannak forgalomban. Távol-Keleten a természegyógyászatban igen elterjedten használják a shii-takét főként a két említett betegség gyógyítására. Sajnos ezt a fajt a laska rönkös termesztésmódszeréhez hasonlóan tudjuk csak előállítni, a csiperke- vagy a laskatermesztéshez hasonló, korszerű eljárás még nem született (CHANG–HAYES, 1978). Ez pedig nagyon extenzív termesztési módszer. Az ázsiai országokban, Kínában, Japánban, fűrészpor és kiegészítő anyagok keverékéből elég hosszú vegetációs idő alatt tudnak termést produkálni.

Környezeti igénye

Hő. A shii-take a laskához hasonlóan sebparazitának tekinthető. Japánban ma is elsősorban a szabadban termesztik. Ilyen körülmények között a hőmérsékleti igényre vonatkozó értékek kevésbé lényegesek, mint zárt térben. Ennek ellenére vannak a hőigényére vonatkozóan kísérletekkel mért adatok. Az átszövetés idején a 24–28 °C-os hőmérséklet a legkedvezőbb számára. A termőtestek 12–20 °C-on képződnek a legjobban. A micélium növekedésének optimális hőigénye 25 °C. 35 °C fölött a növekedés leáll, és többnyire már elpusztul a micélium (STEINECK, 1973).

Víz. A laskáéhoz hasonlónak mondható a vízigénye is. A micélium ideális fejlődéséhez 65%-os nedvességtartalom szükséges a táptalajként szolgáló faanyagban. A minimális nedvességérték a fában 40%. Legtöbb vizet a termőtestképzéskor igényli. A levegő páratartalma a termő időszakban 80% felett optimális, de több szerző 90–95%-os páratartalom-igényről számol be. A laskától eltérően a nem kellő nedvességű fát utólagos áztatással is lehet kezelni.

Fény. A fényigényére vonatkozó irodalmi adatok eléggé ellentmondásosak. Egyesek szerint a termés fejlődéséhez nincs szüksége fényre, mások szerint igen. Vannak, akik a fényt a micélium növekedését gátló tényezőnek ismerik. Többen azt tartják, hogy a termőtestképzéshez kb. 10 lux fényre van szüksége.

Termesztés

A Lentinus táptalajaként jelenlegi ismereteink szerint elhalt vagy frissen kivágott lomblevelű fák jöhetnek számításba. A felhasználandó fát a lombhulláskor ki kell vágni. A kivágott fatörzseket helyben hagyják, és csak közvetlenül a beoltás előtt vágják fel 1, esetleg 1,5 m hosszúságú darabokra. A fatörzsek átmérője csupán 5–15 cm közötti. Az oltás fűrészporon átszövetett csírával történik, melyet fúróval készített lyukakba helyeznek be. Ehhez az 1–1,5 m hosszúságú fatörzsön vagy a végén 15–20 lyukat fúrnak, egymástól egyforma távolságra. A lyukak 1–1,5 cm átmérőjűek.

Beoltás után a fatörzseket kiegyenlített hőmérsékletű helyre viszik, és vagy rézsútosan helyezik el azokat, vagy álló gúlákba rakják. Az átszövetés ideje alatt a beoltott törzseket gyékénnyel vagy egyéb takaróanyaggal takarják, hogy a kiszáradástól óvják. Valamilyen formában a levegő páratartalmát is igyekeznek szabályozni, hogy a törzsek ki ne száradjanak. Ez a talaj gyakori öntözéséből állhat úgy, hogy finom porlasztással a levegőt is párásítják. Maga a fatörzs is nedvesíthető. Az átszövetés igen hosszú idő múltán, 1–1,5 év alatt fejeződik be. Az intenzív próbálkozások azért nem járnak sikerrel, mert a nagyon lassú átszövődés miatt a steril táptalajon a konkurens mikrobák előbb szaporodnak el, és ez a „fertőződés” lehetetlenné teszi a Lentinus fejlődését. Az átszövődés után a törzseket végleges termőhelyükre, árnyékos, párás környezetbe helyezik. A termőre fordulás után – mely tavasszal kezdődik – a faanyag 3–6 évig marad termőképes. A termő törzseket öntözéssel tartják nedvesen. Az öntözés gyakorisága a csapadék mennyiségével függ össze. A naponkénti szedésen kívül más gondozásra nincs szükség. Fogyasztásra azok a fiatal, még behajló kalapú, nem spórázó gombák a legjobbak, amelyeken a gallér is látható.

Az elmúlt évtizedekben intenzív termesztése jelentősen terjed, nagyrészt fűrészporból és dúsító anyagokból készített táptalajon. Európában és hazánkban is a szalmából készült táptalajon való termesztése látszik gazdaságosnak. A táptalajt összetételétől függetlenül hőkezelik. Egyesek autoklávokban, mások 55–60 °C-on hőkezelve (mint a csiperke táptalaját) fertőtlenítik. A szalma táptalajt száraz hőkezeléssel készítik. A dúsításhoz használt anyagok mennyisége és anyaga eltérő. Zömében sok N-t tartalmazó anyagokról van szó. Fontos a táptalaj kémhatásának a helyes beállítása is.

Az elkészített, hőkezelt táptalajhoz 1–3% csirát keverve fóliazsákokba adagolják, a csiperketáptalajhoz hasonlóan, de a zsákot az átszövődés megtörténtéig bekötik, főként a fertőződés csökkentése miatt. Ma még a legsúlyosabb gondot az átszövődés alatti Trichoderma-fertőzés jelenti. Ebben az időszakban ez a kórokozó szinte teljesen elpusztítja a shii-take micéliumát. Ma még nem tudunk ellene közvetlenül védekezni.

Az átszövődés fajtától függően változhat, a rövidebb tenyészidejű fajták vagy törzsek 65–75 nap alatt veszik birtokukba a táptalajt. A magyar tapasztalatok azt mutatják, hogy átlagos higiénés feltételek között 10% kieséssel (Trichoderma) kell számolni. Az átszövés utolsó időszakában a felszínen megjelenő fehér micéliumbevonat lassan eltűnik, és a táptalaj egyenletes barna színűvé válik. Ekkor kell a táptalajt megszabadítani a fóliazsáktól.

Ezt követően kell – a csiperke- vagy a laskatermesztéshez hasonlóan – a kezelési munkákat folytatni. A hőmérsékletet 16–20 °C-on kell tartani, gondoskodni kell a páratartalom 80–90%-os szinten tartásához. Szükségszerűen a levegőcseréről is gondoskodni kell.

Az első terméshullám végére a táptalaj annyira kiszárad, hogy további termés megjelenésére csak a táptalaj kellő átnedvesítésével számíthatunk. E célból a táptalajt nagyméretű, vízzel telt kádakba rakják, s 8–10 órás áztatás után kezdődhet egy újabb hullám beindulása.

Mindez költséges eljárásnak látszik, egyelőre azonban a shii-take jó ára miatt (a csiperke árának 3–4-szerese) ez nem jelenthet gondot. Harmadik hullámot a várható kis hozam miatt üzemi körülmények között nem érdemes kivárni. Kistermelők azonban még a harmadik hullámot is tervezhetik.