Ugrás a tartalomhoz

Zöldségtermesztők kézikönyve

dr. Balázs Sándor

Mezőgazda Kiadó

Szarvasgomba

Szarvasgomba

(Tuber melanosporum WITT.)

A legízletesebb ehető gombák a mikorrizás vagy gyökérkapcsolt gombák közé tartoznak. Ez az életforma a természetben a mikrogombáktól a kalapos gombákig nagyon gyakori. Lényege, hogy egy élő növény – rendszerint fa – mikroszkopikus vagy nagy testű gombával kerül olyan kapcsolatba, amelynek révén mind a két faj előnyösen használja ki a másikkal való együttélést. A szimbiózis megszakítása rendszerint a gazdanövény és a gomba pusztulását is jelentheti, de sokszor csak gyengébb fejlődésben mutatkozik. Az ehető gombák közül ilyenek a Tuber és a Boletus fajok, amelyek igen ízletesek. Hosszú ideje, az utóbbi években pedig különös intenzitással kutatják az ilyen gombafajok mesterséges körülmények közötti termesztésének lehetőségét. Az egzakt termesztés megoldása – tehát a szimbiózis feladása – eddig egyáltalán nem hozott sikert. A kutatásnak ma az is jelentőséget ad, hogy az erdők pusztulása kapcsán igyekeznek olyan mikorrizás fajokat kiválogatni, amelyek a rendkívül savas talajviszonyokat is elviselik. Ezek mesterséges „fertőzése” révén kívánják részben megoldani az erdőpusztulás egyik alapvető okát: a szimbióta partnergombák hiányát a talajban. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy e célra néhány ehető gombafas számításba jön, mert a nagyon savas talajban is megmaradnak. Úgy tűnik, több mérgező faj alkalmassá válik ilyen célra, például a légyölő galóca (Amanita sp.).

A mikorrizás gombafajok közül már hosszabb ideje szokásban van a franciaországi Tuber melanosporum közvetett termesztése, amely vadon a tölgyesekben ismert, kedvelt és szívesen gyűjtött faj (DELMAS, 1976). A szarvasgomba szaporítóanyaga (a csíra) ugyanis mesterséges körülmények között, agar-agar táptalajon előállítható. A teljesen átszőtt táptalajt felhígítják, és az így nyert szuszpenzióba mártogatják a tölgymagoncokat, amelyeket ezt követően még faiskolában tartanak 1–1,5 éven át. A tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a szikleveles magoncok a szuszpenzióba mártva szinte 100%-osan „fertőződnek” a szarvasgombával. A szimbiózis tehát létrejön, amelynek egyik előnyös következménye, hogy a csemeték, majd később a fák erőteljesebben is fejlődnek. A telepítést követően azután 5–10 év múlva a fák gyökérzetén az erőteljes átszövődés következtében az őszi időben megjelennek a termőtestek, és a fa élete végéig minden esztendőben rendszeresen „terem”. A gombát gyűjtők a termésképződés idején az így megjelenő terméseket a földből kiássák. Az aszályos éveket kivéve szép termést lehet begyűjteni. A termőtestek a föld alatt, a gyökérzethez közel képződnek, ezért azok felderítése gondot jelent. Tekintve, hogy a gomba illatanyaga a sertésekre, illetve a kutyákra izgatólag hat, azok szaglás révén pontosan jelzik a gomba helyét. Ezt használják ki a gyűjtők, és így tudnak viszonylag gyorsan, eredményesen gyűjteni.

Korábban Franciaországban mintegy 2000 tonna szarvasgombát gyűjtöttek be ilyen módon (DELMAS, 1976). Egy időben azonban elhanyagolták a csemeték beoltását, és a begyűjtendő gomba mennyisége jelenleg alig több pár száz tonnánál. Most tervezik, hogy a jövőben telepítésre kerülő csemetéket fertőzni fogják, hogy a korábbi évi 2000 tonna mennyiséget ismét begyűjthessék. A kutatás több céllal folyik a mikorrizás gombák „termeszthetőségének” kérdésében, egyrészt a termőre fordulás idejét kívánják lecsökkenteni a törzsek szelekciójával, másrészt hasznosítani kívánják a mikorrizák adta lehetőséget, többek között a tölgycsemeték fejlődésének gyorsítására. Végül egyesek remélik, hogy mesterséges szimbiózis is létrehozható (talán erre van a legkisebb lehetőség). Még egy lehetőség kínálkozik a szimbiózis előnyeinek a kihasználására, mégpedig a fakultatív szimbióták és a parazita, illetve szaprobionta fajok keresztezése révén olyan intermedierek létrehozása, amelyek értékükben megközelítik vagy elérik a jelenlegi mikorrizás fajok értékes tulajdonságait. Ezek már elvileg, s talán majd gyakorlatban is mesterséges, „nem élő” táptalajon is termeszthetők lesznek (BALÁZS, 1982).